Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-24 / 17. szám

1904. április 24. BALATONVIDÉK 5. — Uj tejszövetkezet. A.-Páhokou tej­szövetkezet alakult f. lió 10-én. Sztanko­vics János gazd. tanintézeti tanár, a tej­szövetkezetek fáradhatatlan terjesztője tar­tott ezek haszuos voltáról előadást, mire 60 aláíróval 150 üzletrészt jegyeztek, mely azóta már meg is szaporodott néhány résztvevővel. A szövetkezet igazgatója Bezerédj Lajos lett; O'tay Guido és Vida János urak pedig az igazgatósági tagok között foglalnak helyet. A gépek mármeg vannak rendelve, s igy a szövetkezet leg­közelebb megkezdi működését. — Kőmivesek sztrájkja. Mivel a hely­beli mesterek, egy kivételével, nem fogad­ták el a segédek követeléseit, a legtöbben más helyütt, különösen Somogyban és a Balaton mentén vállaltak munkát, hol ké­résüket teljesitik. Itthon a bizottság még mindig tárgyal a mesterekkel. — Az olasz bor ellen. Az olasz bor beözönlése ellen az egész országban gyű­léseket tartanak ma. Jelszó : Le az olasz borral ! — Hát csakugyan le vele, mert terem már nálunk elég is, jobb is mint a talián bor, mely nem való magyar em­bernek. — Uj menetrend. A Balatontavi Gőz­hajózási tarsa^ág f. é. május 1-én, rn-jus 31-ig tartó ér vór.y«-seggel, uj menetren­det léptei életbe. E szerint Siófokról Ba­latonfüredre naponkint d. e. 11 Órakor indul a hajó és délután 3 és fél órakor vissza ; Boglár-Révfülöp között naponkint kétszer és pedig 12 óra 16 p.-kor délelőtt és 7 ó. 15 p.-kor este indul Boglárról, vissza pedig 9 ó. 40 p. délelőtt és 5 ó. 15 p. délután. Boglár—Badacsony között, Révfülöp érintésével, naponkint egyszer közlekedik ; Boglárról délben 12 ó. 15 p. indul, Badaosouyról pedig d. u. 4 ó. 15. pkor. — Helyreigazítás. Az ipartestületek kongresszusa nem mult, vasárnap volt, mint azt i évesen jeleztük, hanem ma lesz Bu­dapesten. — Szakácsnék sztrájkja. Holnap a szakácsnők nagygyűlést tartanak helyzetük érdekebeu. Egy körözvényt irt.ak alá, melyben 24 korona havi fizetést, vasárnap délutántól iiétfő reggelig szabadságot, ott­honmaradás esetéu megfelelő pótlékot fognak követelni. — A pletyka. Szorgalmas, törekvő varróleáuyról szól az ének, ki keserves munkájával tartotta fenn magát öreg any­jával e^yiitt. A szobaúr régen szerette a különben jó nevelésű leánykát, ugy, hogy e' j 6^}"* 1'''' 6 , A boldogság fészkének le­hetett nevezni a szerény kis lakást, ahol az egyik szobiban a házi kisasszony ke­rest* a mindennapi kenyeret, a másikban pedig a szigorló orvos vőlegény bújta a köuyveket, hogy minél előbb megszerezze az orvosi ok'evelet. Már az orvossá avatás nagy napja is közel volt, midőn egy ua­pou a szomszédasszonyok valamelyike be­súgta a vőlegénynek, hogy menyasszonya minden hónapban egy titkos levelet kap szines borítékban egy nagy úrtól és óva intet'e a házasságra való lépéstől. A vő­legény kétségbeesve vallatóra fogta meny­asszonyát, ki beismerte, hogy minden hó­napban kap sziues borítékban egy-egy le­velel, de hogy kitől, ezt csak az orvosi diploma elnyerése után fogja neki meg­vallani. A várva várt nap is bekövetke­zett s inost már a vőlegény követelte, hogy menyasszonya váltaná be igéretót. Éppen elő akarta szedni a gyanúsító >cor­pus delicti«-ket, midőn az ajtón kopogtat­nak és két ur örömtói sugárzó arccal je­lenti, hogy eljöttek Török A. és Társa budapesti bankházból, hogy a mai húzáson nyert nagy főnyereményt, a sorsjegy vissza­adása ellenében kifizessék. Ekkor azután a menyasszony, aki véletlenül összerakta a Török bankháztól havonta érkező szines boritéku leveleket, bebizoayitotta vőlegé­nyének, hogy nem "alami titokzatos leve­lek voltak ezek, hanem a s7erencsés Török bankház, Budapest Teréz-kőrut 46. szám alatti fióküzletéből jöttek, ahol sorsjegyeit vásarolta s csak a pletyka akarta rossz­akaratával szerencséjétől megfosztani. L E G ü J A B B. Tisza gróf üdvözlése. Minden kommentár nélkül közöljük a követ­kező dolgot: Keszthely város 30 kereskedője és iparosa a következő tartalmú tá. viratot küldte tegnap Tisza István ministerelnöknek. Alulírott Keszthely város ke­reskedői és iparosai aggállyal és félelemmel kiséri a vasutasok áldatlan és rend felforgató bér­harcát. Bizalommal viseltetünk Nagy­méltóságod erélj'es intézkedései iránt s azok sikeres eredményébe bizunk. 30 aláírás. KÖZGAZDASÁG. Egy burgonyamivelési eljárás. Az alább elmondandó burgonyamive­lési eljárás csak speciális esetekben érde­mel figyelmet oly talajokban, a melyek gyomosodásra nagy hajlandósággal birnak s a hol a már elhatalmasodott gyomok más módon ki nem irthatok. A talaj elő­készítés a szokásos módon történik s ha a talaj már kellő kulturállapotba hozatott a gumók befogadására 50 — 60 cm. sor ós 35—40 cm. növény távollal vetjük el a burgonyát. A gumók a rendes mélységre ültettetnek, de a fészkek az ültetés utáu azonnal tel lesznek töltve oly magasra hogy a gumókat, legalább is 15 cm. vas­t.agsagu földréteg boritsa. Ezáltal elérjük azt, hogy a burgonya sokkal lassabban fog csírázni, min 1 normális ültetésnél, mivel a csirázáshoz szükséges feltételek közül az egyik a levegő csak mérsékelt mennyiség­ben van jelen. A különböző gyoinmagvak azonban különösen kedvezőbb időjárás alkalmával gyors csírázásnak indulnak, sok esetben az fgész burgonyát ábls kizöldül s ha most könnyebb boronával a sorok irá­nyára keresztben a táblát jól megborouál­juk, ezen zsenge fejlődésü gyomokban igen nagy kárt tehetünk ugy, hogy jelentékeny részük elpusztul. Pár napig a táblát sem­miféle munkálatban nem rószesitjük, mig az eddig még nem csírázott gyommagvak ki nem hajtanak. Ha ezen időpont elér­kezett, a burgonya fészkeket a normális inivelósi módnál szokásos vastagságú föld­réteggel fedjük be, vagy ha esetleg a bo­ronálás alkalmával csak kevés föld húzatott le azokról, akkor kizi kapával még annyit huzunk le abból, hogy azokat csak a ren­des és szükí-éges vastagságú földréteg fedje. E közben természetesen a gyomok sziutén irtatnak s ezáltal elérjük azt, hogy burgonya táblánk azoktól teljesen megtisz­tul. Ezen gyomirtási eljárás kissé költsé­ges, azért mint fentebb is említettük, csak nagyon gyomos területeken ajánlható, mig kevésbé gyomos területeken a 40'/ 0 kálisó alkalmazandó. Ebből 10 liter vizben 20—30 kgot kell feloldani s azt szélcsendes idő­ben kipermetezni, de akkor midőn a gyo­mok még csak 3—3 levéllel birnak. Egy kat. holdra 200 litert lehet számítani. Egy hasznos háziipar pusztulása. (N. J.) Megkezdődtek a tavaszi vásá­rok. Sátort ütnek a kereskedők és külön­böző iparosak. — Megjelennek a vásárok typikus alakjai az olcsó Jánosok, paprika Jancsik stb. A föld népe abba hagyja legsürgősebb tavaszi munkáját s vásárra siet. Mert hát ez a messze vidékek falu népének talál­kozó helye és bevásárlási forrása is. Itt szerzi be gazdasági ós házi szükségletét. Itt ad — vesz — ós a sok mindenféle vá­sárlások között különösen egy körülmény köti le az érdeklődő figyelmét. A ponyvák nagyhangú kereskedőinek, a gyolcsostótoknak^soha nem volt akkora publikumuk, mint mostanság. Alig győzik mérni a rumburgit, a vásznot, a sifont ós gyolcsot. A falusi vevő asszonysereg egymást taszigálja, hogy ki jusson előbb a méterhez. Mert hát közeleg a nyár: az apjuknak, a vén kamasz legényeknek meg a gyerekeknek ruha kell. Hogyan mehetnének a homokbödő­gei búcsúra avét ingben és fehér ru­hában. Tessék meghinni, nem merem kimon­dani hogy elnyűtt, urambocá! gatyában. De nemcsak a mi jó szepességi tót­jaink csinálnak jó üzletet a falu népével, hanem másfajta kereskedők is. A valami­kor divatos jéger ing stb. gazdát cserélt. Azelőtt az intelligens emberek viselték. De ugy látszik elég jókor okultak a ma­guk kárán. Okos ember manapság ezzel a nátha fészekkel nem rontja az egészséget. Ha uem kell az urnák, ugy gondolkodnak az élelmes kereskedők, akkor jó lesz a »paraszt t-nak, nyakába várni jó pénzért ? — Megveszik. Persze olcsóbban, mert se­lejtes árut kapnak. Számtalan földmives emberen láttam, sőt gyermekeken is a ren­des tiszta ós egészséges vászon, vagy gyolcs alsó ruha helyett — jeger alsóruhát. Ca fatos, ízléstelen és egészségtelen, de hát a parasztnak ez is jó, mert ezt ig} 7 verték fejébe a vásáron. Ez tény ! — Mig a magyar népnek ezt a megbocsáthatatlan könnyelműségét, pazarlását a legkeményebben elitélem — a szép zöldelő vetések és szántóföldekre esik tekintetem, hol egykor pompás ken­der ós lenföldek tarkáltak. Ma ennek a két ipari terménynek nincs helye a magyar gazda földjein. Ken­dert és lent nem termeszt a magyar föl­des gazda — vagy csak hírmondónak ma­rad valami egyik-másik halárban. Hajdan a magyar föld népének nemosak hasznos, hanem kedvelt ós szórakoztató munkája volt a kendervetési, kender »nyürós«, len­szedés ! Egy időben a falu egész asszony serege esett neki a kender-földnek, szedtek »nyüttek« apraja, nagyja, jó kedvvel, kmi­gos nóta szóval. A magyar gazdasszony fő ós kedves foglalkozása volt — kender szárogatás, cséplés, kender-áztatás, kender szárítás ós törés. (Vége következik.) Laptulajdonos Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh János. -Kiadó.- A szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom