Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-10 / 15. szám
1904. április 10 . ronyban szivarzás ós cigarettázás pedig napirenden van ; a miről különben másoknak is van tudomása, akik látták. Sőt nagyobb példaadás okáért adókán a tüz óta is esténkint égő szivarral jár harangozni, azt mondja a fáma. De mi szükség még ez irányban hosszabb fejtegetésbe bocsátkozni ? Rágalmak, pletykák terjesztése, a békés közhangulat mesterséges felizgatása és gyűlölet szitása helyett tessék ez irányban folytatni a vizsgálatot. Az önk. tűzoltó egyesület köréből. Talán három hete sincs, hogy a tűzoltó egyesület pártoló tagjainak névsorát közöltük. Ezzel világosságot igyekeztünk gyújtani, illetőleg azt bemutatni, hogy mily kevés azok száma, akik az egyesületet támogatják, pedig humánus céljánál fogva arra minden tekintetben számot tarthat. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy teljes a közöny az egyesülettel szemben, mert hisz nem régen hoztuk hirül, hogy a városi képviselőtestület 4000 K.-s kölcsönt szavazott meg a tűzoltó egyesület anyagi vonatkozása dolgainak rendbehozatalára. Ezzel azonban a dolgok nincsenek teljesen rendben, mert a cél nem lehet az, hogy időről-időre legyen gondoskodás tárgya az egyesület, hanem gondolt az estéli órákra és azon gondolkodott, hogy az előbbi szomorúság órái most a boldogság pillanatában csak bárányfelhőknek látszanak, s mégis . . . hogy' fájt a szive ! Hát akkor egy fekete viharfelhő mennyi könnyet, mennyi bánatot okozhat ?! De ezen nem tűnődhetett sokáig, mert a szerelmes vőlegény annyit, de annyit tudott fecsegni! A másnapi esküvőre már a biró oldalán ment a falu Árva Zsuzsija. S az asszonyok legnagyobb csodálkozására nemsokára meg az ő esküvőjét tartották. De hát larsang volt és akkor mit is csinálnának más egyebet falun ? Az Árva Zsuzsi, azaz a szép biróné, a legjobb anyós a faluban. Dereghi Pistával sohasem veszekednek, pedig az ugyancsak ki-kirugott a hámból s egy pár tizecskót elmuzsikáltatott a faluvégi »Rózsás-« ban. De osak eleinte, a mig meg nem karátkozott azzal a gondolattal, hogy a szóp Zsuzsi csak anyósa . . . Da azután gűhasem mulatott többé, mert annak az^ára jnkább kellett piros szoknyára a kisebbik Pannikának. (Vége.) BALATO NVI DÉK János, Kovács István, Nóvák József, Vastag József, Kálmán György, Vastag János, Simon György, Weisz Ignác bőrkeresk., őzv. Gulic Imróné, Ring Ferencz, özv. Rádl Józsefné, Cziffer Gábor, Balog Mihály, Grünwald Zsigmond, Lóber Ferenc, özv. ifj Eöry Györgynó, özv. Hirth Jánosnó, Gergye Viktor, Rácz Gyula, Szalay Ignác, Baksa István, Sárváry Károlynó, Tobak Gyula, Ritoper István, Bisztrovics József, Mahrer Béla, Biczó István, Prisznyák István, Halász Gottfried, Szieber József. Szabó Béla, Holcmanu Ilka, j Braun Rudolf, Grünwald Adolf, Nagy Károly, Schvarz Henrik, özv. Kövér Gyuláné, Fasing Imre, Biró József, özv. Böhm Frigyesnó, özv. Vajda Jánosnó, Csagoly István, Szabó Gyula, Stenczel Ede, Galdon Károly, Király Géza, Btunner Antal, Horth Sándor, Mikolacsek Venczel, Reithoffer Ferenczné, özv. Bakos Iguácné, Artinger József, Posch Zsigmond, Szabó József, Jankovics József, Böhm Mór, Nagy Jánosnó, Szabó János, Pele Szilárd, Ciklin József, Radó Vilmos, Frank Ignác, Blum Soma, özv. Rácz Istvánnó, Károlyi István, Gerencsér József, Kardos György, Kummer Mihály, Vidosfalvy Ernő, Grüuhut Fülöp és társa. Összesen 84. Már most, van az egyesületnek 177 meg 84. összesen 261 tagja, amely a 1 háztulajdonosoknak nem is teszi a felét. Van ezeken kivül az egyesületnek még néhány alapitó tagja is, de azok névsora, — amint tudjuk, — nem található meg az egyesület iratai között, pedig hosszabb időn át kutattak utána. De nem is lényeges az, hogy vane alapitó tag és hány, hanem az, bogy segítségére vannak-e ez idő szerint az alapitó tagok az egyesületnek, vagy nincsenek. Ha az alapszabályokban kifejezett pontokat a rideg betüszerint vesszük, akkor igaz az, hogy az alapitó tagok egyszer és mindenkorra fizettek be 50 frtot, az az 100 koronát, tehát az egyesületet segélyezték. — És a ki tisztában van azzal, bogy egy egj'esület, mint pld. a tűzoltó egyesület, miudjárt az alakulás kezdetekor mily nagy ősszegeket kivánt befektetésre, annak világos, hogy minél töbW az alapitó tag, annál szerencsésebbek az alakulás viszonyai és azok a tagok élvezzék is azt a tisztességet, egyszersmíndenkorra, amit számukra az alapszabály biztosit. — Ez ellen kifogással senki sem élhet. — Hogy ez a tisztesség a városnak akkori lakossága közül a legvagyonosabbat érte, azt senki kétségbe nem vonhatja. mert 50 frtot egyszerre lefizetni ez előtt 25 évvel, éppen ugy mint ma, csak a vagyonilag boldogoknak adatott. De ha ezt mind, a rideg betű szerint értelmezték is akkor, szabad-e ma, egyes tiszteletreméltó gondolkodásuaknak arra az álláspontra helyezkedni, hogy mert akkor 50 frtot fizettünk, ma felmentve érezzük magunkat azon kötelezettség alól, hogy a tűzoltó egyesületet évi 4 koronával segélyezzük — annak szüksége és tengődése idején ? Erre nem felelünk, hanem számítjuk azt, hogy vannak az egyesület tagjai között olyan nem nagyon vagyonosak, akik az alapítás óta, 24 év óta, a 3 frt 72 forinttal adóztak a lelkiismeretük szerint az egyesület céljaira. És van-e abban igazság vagy méltányosság, hogy akkor, mikor a vagyonos 50 forintot, addig a kevésbé vagyonos 74-et és még többét is fizessen ? Ezek előre bocsátása után hisszük, hogy az alapitó tagok, j belátva bizonyos igazságokat, tömegesen lesznek hajlandók a pártoló tagsági dijak fizetésére — annál T. inkább, mert ezek 74-et, azok csak 60 fizettek és hol van az, ami akkor kellett és hol van még, a mi ma kell ? Közős erővel és jó indulattal, a jóravaló törekvés — hisszük — diadalra jut. (a) Emelkedő búzaárak. Az orosz-japán háború már is meghozta a maga jótéteményét, az emelkedő búzaárakat. Midőn e sorokat irjuk, a buza métermázsánkénti ára már elérte a 18 koronát s több mint bizonyos, hogy még távolról sem áll a legmagasabb ponton s ha talán nem is éri el a 32 koronái árat, mint a spanyol háború alkalmával, de minden emberi számítás szerint el fog érni 20—24 koronás árat — csak persze akkor, a mikor a magyar gazdának nincs eladó búzája. Pedig hát sem Japán, sem Oroszország tőlünk búzát nem vásárol s igy látszólag nincs is oka a buza árak emolkedésének. Igen, csakhogy Európában Oroszországnak van legnagyobb buza [£feleslege, a mellyel a bevitelre szoruló államok nevezetesen pedig Németország, Franciaország ós Aüglia buza szükségletének jelentékeny részét fedezi. Ha azonban a midőn Oroszország naponta ezer számra mozgósítja katonáit, annyival is inkább rá van utalva egész buza feleslegére hadseregének élelmezése szempontjából, mert Mandzsúria terméketlen, tél is van, készletei nincsenek. Kénytelen lesz tehát előbb utóbb buzakiviteli tilalmat kiadni, nehogy azután később maga is a külföldre legyen kénytelen búzáért fordulni. Kivitele máris napról-napra csökken s s mily mértékben apad Oroszország buza kivitele, ép olyan mértékben emelkedik a fentebb megnevezett államok beviteli szükséglete — Amerikához fordulnának ezek első sorban is, ámde Argentiniának ez idén igen közepes termése volt s ennek folytán sem Amerikának — de Austráliának sincsenek nagy buza készletei s feleslegei. Elmennek tehát a megnevezett, államok mindenüvé, eljönnek hozzánk is, hogy a buza felesleget összeszedjék, s ez eljárásuknak természetes következménye, hogy az idén a feleslegek aratásig teljesen kiapadnak a a jövő évre buza feleslegeket át nem viszünk. A mily mérvben apadnak a feleslegek ép oly mértékben emelkednek a gabonaárak. Miután pedig minden szakértő véleménye szerint az Orosz-Japán háború legalább is több hónapra fog terjedni, a I gabonaárak nemcsak aratásig fognak ernelI kedést mutatni, de a készletek teljes hiánya miatt aratás után is magas árakat fogunk látni, még az esetben is, ha addig a háború meg is szűnnék, sőt ha meg nem szűnik az emelkedő irányzatnak valószínűleg az aratás sem fog véget vetni. Minden emberi számítás szerint igy kell ennek lenni; és hogy mily jelentőségű e körülmény magyar gazdaközönségünkra s egész közgazdasági helyzetünkre, azt bővebben magyarázni — ugy hiszem — felesleges. A magas gabonaárak azonban csak az esetben érnek valóban sokat, ha nagy lesz a termésünk is. Hogy e tekintetben kilátásaink milyenek, azt még megjósolni sem lehet, egy azonban bizonyos, hogy a tél nem a legkedvezőbb volt s hogy a száraz hidegek, a melyeket gyakran hirtelen olvadás váltott fel, valami nagyon kedvező hatással vetéseinkre nem lehettek. Ilyenkor persze azt óhajtaná minden gazda, vajha még a tavasziak alá elkósziszitett földekbe is búzát lehetne vetni. Csakhogy ezt megtenni már azért sem igen lehet, mert tavaszi búzából elegendő •etőmag készlettel nem rendelkezik ai állandóan, azaz a pártoló tagok részvéte legyen nagyobb fokú, mint volt eddig. Hát e tekintetben sem lehet nagy panaszra ok, mert, amint tudjuk az egyesület gondoskodott a napokban a taggyűjtésről ós két működő tag szívesen rótta az utcákat, hogy a tisztelt háztulajdonos urakhoz és egyéb, a vagyont jobban biró lakósok szivéhez férjének és őket az egyesületbe való belépésre, évi 4 kor. tagsági díj lefizetése mellett rábírják. — A fáradság teljesen nem volt haszontalan, mint azt a következő névsor mutatja, mert a következők léptek be uj pártoló tagokul : Szekeres Öd ön, Mindszenti János, Bauer Ignác, Németh János zenész, Glaicár Vilmos, Tili József, Borovics Lajos, Kapitány Imre, Böröndy Péter, Király Lajos, Csontos József, Csönge Sándor, Hagyó István, Hochsladter Adolf, Göleji Keszthelyi 50 finom csont levélpapír, 50 boriték diszes dobozban 1 korona 20 iillér. # ^ap^ató $nján»zH? József és papir^eresl^eHésében # # gazdász papír # # kewiheitbn
