Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-03 / 14. szám
2. BALATONVIDÉK most még félénkek és gyengék vagytok ! De bizzatok, én meggyőztem a világot. Győzni, élni fog a ti nemzeti jogotok is. Ne féljetek. Örvendezzetek. Húsvét van ! Krisztus föltámadott. Ti is ! Jogotok is föl fog támadni, hogy a ti szomorúságtok is örömre változzon! A hét. H«llelujah! Légy üdvöz ünnepek ünnepe! Ültünk nemzeti ünnepeket. Nagy események évfordulóit. Eseményekét, melyek nem valami praehistorikus korból, mondás vagy legendái világból szövődtek ki a nép, vagy a költői képzelet szárnyán, hanem melyek a történeti korban, történeti cselekvő személyek közremunkálásával játszódtak le s szövődtek bele a nemzet lelkébe, ugy miként a történet hideg márvány betűibe. Húsvét ünnepe van ! Ezerkilencszáznegyedik ! Volt tehát egy első húsvét is, mikor a történeti Krisztus szállott ki szikla sirjából. Ugyan az, ki 38 évvel előbb Augusztus korában a bethlehemi igénytelen istállóban született. Ugyanaz, ki Pontius-Pilatus helytart alatt megfeszítőtett. Meghalt! Eltemettetett. Előre megmondta. ígéretét be is váltolta ! Van húsvét, mert van föltámadás. Micsoda húsvét volna az föltámadás nélkül? Mit ünnepelt volna a világ 2000 óv óta e napon, ha Krisztus föltámadását nem ? Ez az első húsvét története. Mellette szólnak az első húsvét, a föltámadás evangelislái, mellette jóbarátok ós ellenségek ! Itt van előttünk mint élő, beszélő tanú a kereszténység, a katholikus egyház! Ki tagadhatja? Van kereszténység, mert vau föltámadás. Nem a halott, hanem a föltámadott Isten ember kereszténysége. Mit használt volna egy halott sírban porladozó Megváltó ? Hogyan váltott volna meg másokat, ki önmagát megváltani uem tudta volna ? Megváltotta önmagát a haláltól. Legyőzte ennek erejét. Kivette fulánkját. Nem szállt le a keresztről, mint, ellenségei kiváuták Hanem meghalt, a kereszten, hogy élve keljen ki a sirból. Ez a megváltás dicsőséges befejezése! Győzelem a halálon, győzelem a siri enyészeten. Nem a halál, de az élet lehellete sugárzik felénk Krisztus sirjából. Krisztus föltámadott, Krisztus ól. Él a gyözödelmes Krisztus tanitása a kereszténység is ! Az élő Krisztus életet hozott a sirból. Eletet, örök életet lehel a kereszténység minden tanítása is. Elet kell nekünk ! Nem pusztán, szükhatárok, a bölcső és sir szük határaira szorítkozó élet, nem mulandó élet, mely belevész a nirvánába, a megsemmisülés ködös, borongós homályába, hanem az élet még át ragyog az örökkévalóságba ! Ezt a vágyat táplálja, ezt a reményt éleszti a húsvét örömteljes gondolata. A húsvét gondolata tehát nem véget, de kezdetet jelent, melynek vége nincs. Az örök élet kezdetét a sir küszöbénél. Végezni — Gőthe szerint buta szó, mely uem magyarázza meg az okot, létünk nagy okát. A föltámadás gondolata mindenre fényt, világosságot áraszt. Élni, örökké élni — a síron tul. Ez biztató ós vigasztaló gondolata a húsvétnak. Az örök élet zónája alatt nőnek, fejlődnek ós virágoznak : a reménység bizalom, megnyugvás, életeró és életkedv nemes illatú virágai. Ez a gondolat ad erőt, inspirációt a nemes lelkeknek a küzdésre! Ez acélozza meg a lelki tehetségeket a munkára. Ha áttöritek a halhatatlanság, az örök élet gondolatának zónáját, mit adtok he lyébe ?! Remény helyett kétségbeesést, bizalom helyett meghasonlást, önfeláldozó szeretet helyett önzést, megnyugvás helyett a szenvedélyek forradalmát. Társadalom ilyen pilléreken főn nem áll. Nem alkalmasak ezek alapnak ! Mai az! Melyet Krisztus föltámadása vetett meg. Ezen épül, ezzel áll ós ezzel dül a társadalmi rend ! Örvendezzünk! Húsvét van! Vidd tavaszi szellő, vidd a mi örömünket. Balzsamos a tavaszi levegő, keuetességet, illatot a föltámadás gondolata ad neki. Mi örvendünk. Vannak, ki e napon.káromkodnak. Szociálistáknak hazudják magukat. Templom helyett gyűlésre sietnek. Ok a leguagyobbak az Isteuembei;, a szociálisapostol föltámadása ünnepén. És ezek akarják megváltani a világot. Kik pedig osak egy váltáshoz, a nyomor filléreinek fölváltásához értenek. Ide vezet a kereszténység tanainak megtagadása. Örülj liberalismus, mely kiölöd a hittel a reményt is — örülj — korcsszülötted túllicitál immár téged I A világot megváltó szocialismussal pedig végezni kell! Itt a tavasz. Nyesegetik a fattyú hajtásokat. Le kell nyesni a szabftdelvüség vadhajtását —szocialismust ! Ez legyen a felelet a föltámadás ünnepét megszentségtelenítő szocialisták vad gyűlölködésére ! Nem gyűlés, gyűlölködés az amit ők húsvét ünnepén végeznek. * Krisztus föltámadott, Krisztus él, Krisztus uralkodik,'~ólni, uralkodni fog ae ő tanítása is — a világot megváltó kereszténység. Éz a mai ünnep a mi örömünk oka. Ezért mondják velünk együtt milliószor ma : Föltámadt Krisztus e napon — alleluja ! Föltámadtunk mi is alleluja! Üdvözlégy húsvétok húsvétja ! Várunk jőve 1 ! Előttünk a sir, de abból nem a halál sötétsége, hanem az élet és föltámadás fénj'essége ragyog ! Biztosit erről az, ki mondotta ; «Én vagyok a föltámadás ós élet!» Ne féljelek, alleluja! A család, t. í. a relvégi Lempelicsalád azt, mondja: — Legyen a Mateisz fia, a Hanzi. A kántortanítót tehát, első sorban presszionálja a nepotizmus. Hogy Hanzi talán még sohasem énekelt, azt a család nem veszi számba. A kisulcabeliek Mayer Szepit akarják azon jogcímen, hogy mivel negyven esztendeig a nagyutca ad fa a Krisztust, ideje már, hogy egyszer a kisutcából kerüljön ki e nevezetes egyéniség. Mayer tízepi különben is tagja a tuóp»-nek, t. i. a passióbeli kórusnak, és elég mély hangja van. A harmadik jelölt önjelölt: Turtlmann Michl, foglalkozása, szabó, rangja: községi gazda. Jogcime a jelöltségre az, hogy szeretne Krisztus lenni. A negyedik és ötödik jelölt a kántortanító emberei, Scharner Péter ós Kovács Antal; az előbbi derék földmives gazda, a másik ács. Mindakettő köztiszteletben álló polgár és basszista. A kántortanító tehát mind az öt jelöltet beidézte egy este az iskolába, ahol is nyilvános próbaéneklósnek lesznek alávetve. Jelen van az elöljáróság csaknem teljes számban, érdekeltek ós érdeklődök nagy tömegben. Sándor István, a kántortanító, ugyan jobb szeretné, ha a jelölteken ós a plébánoson kivül senki sem lenne ott; de hát ez már igy szokott lenni és senki sem parancsolhatja ki joggal a kíváncsiakat Nagyban folyik a »t,ippelós« és a biztatás. Egyik-másik jelölt félhangosan dúdolja az első moudatokat; ellenben mind az öt erősen köszörüli a torkát. Turtlmann kiparancsolja a pipákat a szájakból; ő füstben nem tud énekelni. Megjelenik a plébános is. A moraj elül, a nagy csöndbeu csak a plébános és a I ántor halk beszélgetéséből hallik ki egy-egy szó. A melyik jelölt a nevét hallja em'egetui, ugy odafűlel, hogy szinte elszakad a füle a fejétől. Csak Scharner és Kovács beszélgetnek nyugodtan. Scharner ugyanis egyes elejtett célzásokból már olyan biztosan építette reményeinek várát, hogy szinte szánakozva nézi a többi jelölt izgatottságát. Kováos pedig rendkívül szerény ember lóvén, nem kapaszkodik a kitüntetés titán. Azonban a kántor leül a harmónium mellé, egy pár alkalomszerű taktust játszik, aztán igj' szól: — Figyeljenek ide. Én elénekelem az első mondatot, azután sorban mind az öten próbálják. Erre miud az öt azt gondolja, hogy fölösleges az előéneklés, mert, hiszen mindegyik kívülről tudja a Krisztus szerepet. — Vigyázzanak, — folytatja a kántor. Az éneket az evangelista kezdi, már mint ón. Mikor ezt énekli: >Az időben, mondá Jézus, az ö tanítványainak, akkor feleli Krisztus : — és szép lassan, komoly méltósággal énekli: — Tu-u-u-u-udjátok, hogy két nap múlva húsvét leszen, ós az Emberfia elárultatik, hogy megfeszítessék.' Betűrendben álljanak hát, ide. Itt a könyv. Mayer Szepi hirtelen odaáll és felkapja a könyvet. A kántor rá szól: Keszthely » & gazdász papír © — Hohó ! Az M. hátrább van. K. L. van előtte ! Szepi iszonyúan röstelkedve lép vissza. — Kovács, lépjen elő, maga az első. A jó ember pirulva áll elő ; reszket a keze, mikor a könyvet fölveszi és reszket a hangja, mikor erőteljes basszus hangon, komoly érzéssel rákezdi : — Tudjátok . . . Az utolsó szónál csaknem elfúl a lélekzete a nagy és különfé'e érzések behatása alatt. De éppen ez volt javára: ez a mély érzés, mert egyébként tul erős és tul érces hangja talán nem tette volna tetszetőssé ós a szerep komolyságához illően gyöngéddé a hangját. Igy azonban pompásan éneke t, s mindenki, még versenyző társa is komoly csöndben ós szinte megilletődve hallgatták a szép éneket. — Nagyon jó volt, Kovács gazda, — szól a plébános, mire a jó ember izzadni kezdett ós nagy vörös zsebkendőjével törülgette homlokát ós már sápadni kezdő arcát. Szólni pediglen nem tudott semmit. — Lempeli János, maga jön. Még fiatal, harminc éves, jó képű polgár lep elő. Ö ugyan nem pályázott volna, ha családja föl nem lovalja. Hangja sem igen volt, csak legónykorában énekelt a korcsmában, azóta minél ritkábban. Hogy a kántor mégis elfogadja a jelölést, annak egyedüli oka az volt, hogy Hanzi, sváb létére, katonáéknál pompásan megtanult magyarul; ugy beszólt, mintha soha németet se l átott, volna. A magyar szö• 50 finom csont levélpapír, 50 boriték diszes dobozban | 1 korona 20 íillér. Whaíó Sujánszl^ József l^önpp és papirkereskedésében KESZTHELYEN