Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-23 / 34. szám

VII. évfolyam Keszthely, !903. augusztus 23. 34. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap* Uecjeleiiili hetenkint eKjrMwri viiMrtrnti|>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt gazd. tanintézet épUleíében. KésuMtukHt a szerkesztősig cimére, PénzesafcalvA-uyok&t. hirdetési meirliizésokHt és ruklamáciAkat a ttÍadAl)ívfttxlli<ia kérünk Kéziratokat nem adunk viima I.A PTUJ B O N T Z liJHONÜÜ JÓZSEF. HICI.KI.ÖS S7.ICRK BSZTjÍ) NÉMETH JÁNOS. KIADÓ 8UJANSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. --fin Fél évre 5 ,, — „ Negyed évre 2 ,, 50 „ Egyes szám ára 20 „ Nyllttér petitsora alku szerint. A kenyér és az iskola. (Helyi érdek.) Régi dolog, hogy az iskola, illetőleg az ott szerzett tudás és ismeret önmagáért és önmagában szép. De ám ma már azt is kérdi az ember, hogy hasznosáé ez a szép ? Igen kevés ember van ma abban a szeiencsés helyzetben, hogy tisztán ideális lelkesedésből járja az is kólákat. Az iskola diploma-gyárrá lett Mert a diploma adja a kenyeret. Fon tos kérdés tehát az, hogy valamely is kola képesiti-e az ö növendékeit az ugy nevezett kenyérkereseti pályákra?! Nekünk van két polgári leányisko Iánk. Tisztelet, becsület mindkettőnek mert a maga nemében s a neki kisza bott keretek közt mindegyik lelkiísme retesen s ambitióval végzi teladatát De nem is erről van szó, hanem arról bogy maga ez a keret és határ helyes-e jó-e, célszerű-és megfelelő-e?! Arról van szó, igaz-e az, amit már igen sokszor előkelő hölgyektől hallottunk itt, hogy városunkban nincs olyan iskola, ahol a leány valami kenyérkereső pályára szerezhetne jogot? Fájdalom, ez bizony igaz, A polgári iskolák, 'főleg a fiu-iskolák reformjáról régóta gondolkodnak tanügyi vezetőink. Nem kisebb emberek, mint Eötvös, Trefort, Csengery és Schwarcz Gyula törték fejüket, az iskolák - bifurcatióján. Ez maga is mutatja, hogy a polgári iskolák jelenlegi szervezetével nincsenek megelégedve. A polgári leányiskoláknál is igy volt a dolog, de azon valahogy már segítettek a kereskedelmi tanfoly amokk kai. Mert hogy is van a dolog? Elismerjük, hogy a leányoknál sokkal több jogosultsága vau a polgári iskolának, mint a fiúnál. Mert mig a férfi igen kevés kivétellel a kenyérért megy az iskolába, addig a leányok közül igen sok épen csak azért jár oda, hogy ismereteit bővitse 8 a müveit anya és a finom lelkű hitves szerepére, hivatására készüljön. Ezek számára a polgári iskola a mai tör májában teljesen nogfelelő, jó, helyes és ajánlatos. Nem tömi meg felesleges ismeretekkel, gondolkodását, nem. tereli el természetes irányától s nem vonja el a családtól. De mi lesz azokkal, akik azért iratkoznak be az iskolába, hogy általa kenyérhez jussanak ? ! A negyedik osztályú végbizonyítvánnyal mehet képezőbe, póstára, vasútra. Legalább joga van ehhez. Igen, de a cultusz — és a kereskedelemügyi miniszter lépten-nyomon hangoztatja, hogy okosan teszik, ha ezek a szegény féligvégzett leányok nem is pályáznak ezekre a helyekre, mert kár a bélyegért. Nincs állás, mert igen igen sok az eszkimó és botránvosan keo v vés a fóka. A pénzintézetek, kereskedelmi vállalatok, gyógyszerészek ellenben folyton keresik az iskolázott leán}

Tokat. Persze nem azokat, akik polgári iskolát végeztek, mert az ott szerzett képesítés nem elég. A BALATONVII)ÉK TAHIÍAJA. A fürdöorvos. Mitől halaványodhatott meg annyira az i pánók Mariskája? — találgatták a kis városkában — hisz elébb olyan gömbölyű arcú, piros pozsgás leány volt, mig egy idő óta egész színét elv eszité. A jó ismerősök hiába törték rajta a fejüket, de semmit sem birtak rajta kiokoskodni; pedig hát volt ám oka ennak a nagy színváltozásnak 1 M ariska maga is sokszor elgondolta, menynyire másképen volt még egy év előtt, amikor vasárnaponkint, átrándultak a szomszéd falubeli tiszttartóékhoz, kiknek leánya barátnője volt, s kiknél olyankor leányok és fiatal emberekből álló vig társaság szokott, összeverődni. Ezekről az összejövetelekről aztán mindig rózsás arccal tért, haza, mit leginkább az a körülmény idézett elő, bogy a házigazda fiának egy jó barátja — Rónai Jenő sz-i törvényszéki jegyző — rendesen egész délután Mariska mellett ült s elhalmozta őt figyelmével. Szép is volt egymás mellett látni azt a viruló kis barna leányt, meg azt a magas s«őke fiatal embert, ki ragyogó kék szemeivel azokba a nagy fwkete szemekbe nézett legszívesebben. Nógrádinak — Mariska édes apjának — éles szemét, nem kerülte ki az a kölosöuős érdeklődés, miért is egy ilyen vasárnap utáu lánykáját dolgozó szobájába vezette, egész komolyan értésére adván, miszerint, azt kivAnja tőle, hogy igyekezzék Rónait távoltartani magától. Ne hidd el, — beszólt, nagy jóindulattal az ispán, — hogy ő igazán olyan komoly, be csületes fin, mint, a kinézése tán mutatja ; ismerem én jól a családját; tudom, milyen léha fiuk kerültek ki belőle. Neki csak mulatságára szolgálna, ha téged elbolondiihatna, s jót nevetne hiszókenysógedec. Az apja ép igy tett szegény húgommal s nénéd annyira szivére vette a dolgot, hogy majd belehalt a sok bánködásba ; csak nagy nehezen tudtuk vele feledtetni csalódását. Nem akarom, hogy te is ilyen sorsra juss, azért légy erős kis lányom, vesd ki fejedből azt a fiut., most még jókor van. Mariska látszólag keserűség nélkül tett arra nézve ígéretet, hogy ezúttal majd kerülni fogja azt, a fiatal '-n-bert : de amikor kis szobájában egyedül volt, keserű zokogásban tört ki szive fájdalma. Most, vette csak észre, mily melegen érez Rónai iránt s bárhogy igyekezett is apja szavait elhitetni magával, egy hang a szive mélyén azt mondta neki, hogy az a fiu nem akar játékot űzni vele. Hogy fogadását könnyebben megtarthassa, ezúttal c?ak oly időben ment barátnőjéhez, amikor biztosra vette, miszerint Rónai nincs ott,, mert, élezte, hogy öt látva, csak igen nehezen tudna szótartó lenni. Mariskának sikerült is elkerülni a találkozást, de az Önmegtagadás egyre halványította, szülei a téli időjárásnak s a vele járó önkéntelen szobafogságnak tulajdonították és biztak, hogy majd a tavasz kislányuk arcára újra meghozza a rózsákat. Hanem a tavasz hiába árasztotta szót balzsamos illatát, hiába küldte le éltető sugarait a kertben dolgozó leánykára, — minden életre kelt, minden virult, csak azon a barna arcon nem nyíltak rózsák, s a legcsattogóbb fül^miiedal sem ébresztett beune nótás kedvet. P^dig annakelőtt, ha virágos kertjében balnálgatott, versenyt, dalolt ezekkel a kis szürke dalosokkal. Nógrádi, de különösen felesége kezdett már gondolkodóba esni, ha nem valami komoly betegség rágódik-e Mariskán. S hogy megnyugtathassák magukat, egy jeles orvos tanácsát kérték ki. • Nem annyira testi baj az — nyilatkozott