Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

12. BALATONVIDÉK 1903. julius 19. csértűk clerék tűzoltóinkat,, kik bámulatos ügyességgel és gyorsasággal hajtották végre parancsnokaik ntasi'ásait. Egyik barátom ép azt a megjegyzést tette, hogy szeretné látni, vájjon tüzeset alkalmával is oly biztosan és tervszerűen müködii«k-e tűzoltóink, mint gyakorlaton, — midőn felhangzik a vészkiáltás hátunk mögött : »Tüz van !« >Tüz van !« Megrettenve visszafordulunk s rémülve látjuk, hogy a Fő-utcán sürü fekete füst gomolyog felénk. Futni kezdünk felfelé. Mire az alsó gyógyszertár elé értünk a füst egészen elborította az utcát ugy, hogy nem tudta az ember vájjon nem-e egy egész utcasor ég ? Tovább futunk. A Rosenberg és Kőlgyessy féle üzletek előtt ijedten szaladgál fel s alá néhány ember. Az utca másik oldalán csoportosul a néző közönség, mely ilyen alkalmakkor azzal szokott kitűnni," hogy sokat beszél; de semmit sem tesz. Most is hallatszik már a ssájhősök köziül: »Ho! a 'üzoltóság ?« sGyakorlatozni tudnak, de ide nem jönnek !« »Disznóság* stb. Az Uicát elállják egész szélességben, ugy hogy az egymás után érkező fecskendők ós 1 aj tok alig tudnak a töwegeu átvergődni. Az első fecskendő a tüz kitörése után 5 perc múlva érkezett a helyszínre. Szollár Istváu szakaszparancsnok utasítására a már megérkezett tűzoltók egy pillanat alatt leszerelték a fecskendőt az ut szélére s a következő percben már egy hatalmas vízsugár támadta a tüzet az udvar felöl. A második számú fecskendőt, szintén az utcán szerelték. A csővezető a sugárral létráu a tetőre ment s onnan pedig, miután magának megfelelő léket vágott, a tetőn lebujt a lángban álló tetőzet, alá. Az elszörnyükődés moraja hangzott fel a közönség ajkairól, midőn a vágott lékeu eg3'tnás után tűntek el a tűzoltók. E közben megérkezett a harmadik fecskendező, melyet a Szieber vendéglő udvarán levő kúthoz vezettek s a padlás feljáró ajtón át támadták vele a tüzet. így három oldalról körülfogva, a tüz tiz pere alatt lokalizálva lett : a takarítási munkálatok azcnban majd 2 óra hosszat tartottak. A közönség álmélkodva nézte derék tüzoltóiukat működésűk közben. Midőn egy-eg}' kormos arcú, vizes ruháju tűzoltó megjelent közöttük, az elismerő kifejezésekkel nem fukarkodtak: « Derék ember«. »Jól dolgoznak!* stb. Lehetetlen megállanoin, hogy én e he^'en ki ne fejezzem teljes elistner semef és liszteletemet, azon férfiak iránt, kik felebaráti szeretetből életük kockáztatásával sietnek embertársaik vagyonának megmentésére. Az egylet parancsnokai, — kiket a diadal oroszlánrésze illet — megmutatták ez alkalommal nemcsak azt, hogy az összes tűzoltói szakismeretek birtokában vtnnak, hanem azt is, hogy nayy szorgalommal és buzgósággal fáradoznak hzoii, hogy tudásukat a tagokkal is közöljék. Ezt tapasztaltam nemcsak a jelen tűzesetnél, hanem miudazon gyakorlaton, melyen részt venni szerencsém volt. A támadas intézésébeu valamennyi parancsnok kivette a részét. Ott láttuk őket mindenhol, a hol szükség volt rájuk. Es dacára fáradozásaiknak mégis akad mindig olyan ember, a ki működésükben gáucsot keres. A ki az ő erőtlenségében jobban akarja tudni a védelmi ós támadási intézkedéseket, mint a szakember. Nem első esetben történt már, hogy közönségünk ez általánosan ismert alakja működésben levő tűzoltókat inzultál. Hogy azonban ez többé meg ne történjék, figyelmeztetem az illető urat, az 1888 ík évi 53888. sz. a. kiadott kormányrendelete 20. §-ára, mely szeriut a szolgálatban levő tűzoltó hatósági személy, melynek bántalmazása a B. T. 165. §-ábau meghatalmazott * hatóság elleni erőszak bűntettét képezi.*- Tehát jó lesz óvakodni. A rend fentartására kivonult a helybeli csendőr őrs és egy szakasz honvédhuszár Yázsony főhadnagy vezénylete alatt. A közigazgatás részéről azonban nem láttunk senkit, pedig nagy szükség lett volna jelenlétükre. 8 óra felé járt az idő, midőn a tűzoltóság működését befejezve, a tüz helyén őrséget hagyva hazavonult. Hogy mily gyors és tervszerű muakát végeztek, azt legjobban mutatja «z a körülmény, hogy az épület eleje, a hol a legtöbb áru volt felhalmozva, majdnem tsljesen megmentetett Sok tűzoltó égósi sebet szenvedett, soknak a ruhája, és cipője égett ös*ze. Mint hallom, az egylet minden egyes tagjának kárát meg fogja téríteni, dacára annak, hogy neki magának is nagyon szűken elég az évi jövedelme. Itt volna a jó alkalom, a mikor megmutathatná a város polgársága, hogy tud hálás lenni azon intézmény iránt, melyre veszedelem idején bizton számíthat,. Iratkozzék be az egylet pártoló tagjául minden egyes polgár, s rójja le háláját, is azzal, hogy filléreivel évenkint hozzájárul e humánus célú intézmény fenntartásához. Egy tűzoltó barát. Gazdászok tanulmányútja. ii. 1903. iunius 21-én. Rendszeres csoportokban van elhelyezve az állattenyésztés é» növénytermelés különböző neme. Feltalálható itt, a mezőgazdaság szolgálatában álló össces gép ós eszköz. Különösen érdekes egy ekegyüjteniény ; amely elénk tárja az ü*időben használt talajfuró faágból alakított eszköztől a legmodernebb Sack ekéig talaj felszántására használt mintegy 87 drb ból álló sorosaiot. A gyűjtemény országok uze'int van csoportosít,va. Régészeti osztályban egy teljesen fából készített szekér köti le a figyelmet, mely Boszniában készült s onnét került a muzeutn tulaj donába. Nincs ezen szekérben egy atomnyi vas sem. Óriási méreteinél fogva azt hiszem 4 drb. bivalynak elég munkát adna üresen odább vontatni. Ugyancsak itt látható egy a 17-ík századból származó határárok jelző eke. Ezen eke elé 15—20 pár bivalyt fogtak, amidőn müködesbe hozták. Gazdag magyarázatok kíséretébeu mutatott be nekünk Balas igazgató ur minden egyes osztályt s mi a íendelkezésünkre álló rövid idő dacára igen sok hasznos dologgal gyarapítottuk ismereteinket. A muzeuin utolsó termében bejegyeztük nevünket az e célra készített vendég könyvbe ; majd szívélyes szavakban köi-zöuetet mondottunk Bálás igazgató urnák a gazdag magyarázatok és szíves utbaigazitásokért; búcsút véve tőle a Csömöri-utou lévő Hack-féle jó birnevü étterembe siettünk szerén}' ebédünket elkölteni Ebédünk végezte után a központi p-ilyaudvarhoz mentünk, hogy onnét, a 2 óra 15 perczkor induló gyorsvonattal Szabadkán át Békés-Földvárra illeiőleg Békésié menjünk. Békésre 8 órakor este érkeztünk meg, ahol már Etnperl Ernő urodalini tiszttartó élén a tisztikar várt bennünket 10 kocsival. Vonatból kiszállva szívélyes szavakkal üdvözölt beunünket azurodalmi tiszttartó,amelyre Sztankovics tanár ur válaszolt, rövid, de velős szavakkal. — Szállásunkra hajtatván elhelyezkedtünk a kényelmes termekben ; majd a «Bérház» épületébe siettünk a tiszteletünkre adott bankettre. A vacsora alatt a legkedélyesebb hangulat uralkodott az egész vonalon. Tizenegy óra felé az urd. tiszttartó ur közölte velünk a másnapi programmot; s a felkelési időt 6 órára tűzte ki. Tizenkét óra felé mindenki pihenőre tért, hogy a másnap reánk váró nagy munkára nyugodt erővel indulhassunk. 1903. juuius 22-én. Reggel fél 7 órakor a «Bérház« kávéházában reggelire gyülekeztünk; melynek elköltése után a rendelkezésünkre álló nyolc uradalmi fogatra ülve, hozzá láttunk a 28.759 katasztrális holdnyi birtok megszemléléséhez. Békés uagyköztég szélső házait elhagyva a 8 év.vel ezelőtt épült Hidashát, major területére lépüuk. Óriási buza táblák s égy 100 holdas eukorrépa tábla köti itt, le figyelmünket. Fel k«ll említenem a 70 drb-ból álló berni tehenészetet is, mely ezen majorban nyer elhelyezést. Nyolc évvel ezelőtt 7 drb. válogatott pirostarka telién képezte jelenlegi tehenészetüknél: alap anyagait. Teheneikre importált berni bikákat hoznak, s a jelenlegi állemányuk minden tekintetben dicséretet érdemel. Különös gondot fordítanak a tejelőképesség fokozására, épen ezért csak a legjobb tejelő anyák utódjait veszik tenyészetbe. A tehenek ugysziutéii a növeudék állatok az óv legnagyobb részét a kitűnő minőségű legelőn töltik. Napi tejhozam átlag véve 6 liter. A tejet Békésen levő szövetkezetnek adják el iiterenkint 14 fillérért.í A Krisztina-zug nevű major érintésével az urodalom 30 holdas immúnis területre ültetett szőlő telepét tekintettük meg. Ezen szőlő telepük az utolsó 6 óv alatt átlag holdankint 25 Hl. bort szolgáltatott; az elmúlt évban pedig boldaiikéuti termésük 33 Hl. volt. — A termett bor elég jó minőségű s ami eladásra kerül, azt 36—44 fillérért szokták literenként értékesíteni. A szép fekvésű gondosan müveit, szőlő telepet — melyet javakorban levő gyümölcsfák szegól}

reznek —- elhagyva, az urodalom gőzmalmához. hajttattunk. A gőzmalom 14 évvel ezelőtt épült, azon célból, hogy az urodalom nagyszámú cselédségét, nem különben Békés község lakóit liszt szükségletükkel lássa el. Feladata a gőzmalomnak még az, hogy a vele kapcsolatban levő nagy méretű sertést hizlalda részére darát produkáljon. A sertés hizlalóban évenként az uradalom összes áriány és mustra sertéseit — mintegy 1000-1200 drb-bot — hizlalják fel. Molnár Pál 111. é. hallgató. Szinügy. Subiectiv színezetű szemrehányással kell kezdenünk az e heti referádát, ami elég baj. Már mint az, hogy színészeink erre okot adnak. Arról vau szó, hogy csütörtökön a Boeaccióbati ismét egy úgynevezett «pap-cuplé» adódott elő. Hát mi nem emiitjük azt, hogy a színpadnak egészen más a hivatása, mint gyülcletot szítani egyes osztályok ellen. Már legyen ez az osztály akár a feath papság, akár a rabbinus! kar. De az ellen igenis a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egyes «művészek» oly módon gnnyol]ák a katli". vallás egyik szentségét, hogy maga a közönség is kifakadjon ellene, amint »z most megtörtént. Mégis csak különös dolog az. ha egy színházban a közönség soraiból emelkedik tel a hangos tiltakozás az otrombaságok ellen, mint ahogy ezúttal megtörtént. Kü.önben nagyon gyengéden pisloghat ott a «művészet tüze*, ahol kétes értékű tapsért agyonütik a ... jó izlést is. Ilyen gyámoltalan, durva és hülye cuplókkal ma már — hála az Égnek — legfeljebb Siófokon lehet köztetszést aratni. Egyébként pedig constatáljuk, hogy a közönség még mindig nem akar felmelegedni.' Pedig .hangsúlyozzuk, hogy a társulat jó erőkből van szervezve, s az előadás — leszámítva. eg3

r két seerep nemtudást — szabatos, egybehangzó és jól rendezett. Egyik másik művész ós művésznő pedig igazán meg is érdemli azt a nevet s a fővárosi színházakban is megállaná a helyét. Vájjon a közönség a tartózkodásának nem az-e az oka, hogy a műsorból teljességgel hiányoznak a komoly, irodalmi színvonalon álló darabok? Hiszen tudjuk mi azt nagyon jól, hogy ugy nyáron a dráma vagy pláne tragédia egy kissé nehéz táplálók, de az is bizonyos, hogy az örökös caviár is saörnyen unalmas menü. Pedig közbe-közbe egy * amolyan* darab már csak azért is jó hatással volna az idegekre, mert akkor tán pihenésre jutna Csolnakossy is. legalább is nem volna ének-szerepe. Keszthelyei