Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-25 / 52. szám

1903. december 25. BALATONVIDÉK — Kitüntetes. A földmivelési ministar Szigeti Ödön tapolcai tanítót a gyümölcsfatenyósztós körül kifej tett érdemeiért 400 K.-ás jutalomdijjal tüntette ki. — Jótékonyság. A veszprémi iparos iskola igazgatósága ez utou is köszönetet mond a főtiszt, veszprémi székeskáptalaunak, ki az elhagyatott szegény árva iparostanulók felruházási költségeihez 100 koronával járult hozzá, — Uj harcosok. Tapsonyban Kathifjúsági Kör. alakult. Kibontották a béke, a hit, a szeretet fehér lobogóját ök is. Üdvözöljük őket a nemesért az eszméért való harcban ós «ikert, kitartást kívánunk nekik ! Az uj körnek fövédője a főpásztor, ki egyelőre 50 koronát adott a kör céljaira, — Csodás ajándék egy napilap előfizetőinek. A Független Magyarország cimü politikai napilap, a melynek főszerkesztője Lengyel Zoltán dr. orsz. képviselő, a függetlenségi párt kiváló tagja, főmunkatársa Bedöházy János orsz. képviselő és szerkesztője Lóránt Dezső, pompás ajándékkal lepi meg előfizetőit. A. lapvállalat szerződésileg megvette az Atheneum-tól a Patőfi társaság által kiadott diszkötétü Petőfi Albumot, a melyet a lap régi s uj előfizetői kapnak. A mii párját ritkilóan szép. Bolti ára 16 korona. Külön tokban van helyezve, a vastag fedelű diszkötésen többszínű gyönyörű relief munka, olyan, a milyen bármilyen könyvtár diszére válik. A könyv nagy kvart alakú, magassága 30 cm., szélessége 23 cm. és 265 oldal vastagságú, legfinomabb velin papiron vau nyomtatva. Az albumban 23 gyönyörű rézmetszet van, köztük két Munkács}' kép, Zichy, Orlay, Révész, Barabás, Roskovics, Vaszary, Lotz, remekmívű képei Eredeti okmányok, levelek másai. A szövegrészben Jókai, B. Eötvös József, Madách, Szaua, Gyulai Pál, Bartók, Vajda János, Reviczky, Ábrányi Kornél, Ábrányi Emil, Endrődi szebbnél-szebb munkái foglaltatnak. Ezt a könyvet kapják azok. u kik 20 koronát küldenek be a Független Magyarországhoz, a mellyel egyúttal kilenc havi előfizetési dij van kiegyenlítve. A ki most beküldi a 20 koionát, nzonnal megkapja a Petőfi Albumot, az előfizetés ideje azonban későbben is megkezdhetik, a mint az előfizető kiváuja. Megjegyezzük itt még azt is, hogy 'i Független Magyarország ma a legkitűnőbben szerkesztett napilapok közé taitozik. Vezércikkeit a függetlenségi párt legkiválóbb tagjai irják, mint Barabás B'íla, Pap Zoltán, Visontai Soma, Nessi Pál, Bakonyi Samu. Általában a lap minden rova'a élénk, telve van eredeti tudósításokkal és újdonságokkal, pompás tárcákkal és érdekes regénuyel. A lap közgazdasági része pedig a kereskedelem, gazdaság és ipar minden ágazatára kiterjed. Ajánljuk a Független Magyarországot a magyar közönség figyelmébe. C S A R N Q K. Fölébredés. Kalász János ur ugy érezte, hogy a szobában immár nagyon hideg van és fogait a Rákóczi-induló ütémére összevacogtatva, még mélyebben húzta magát kopott télikabátjába s abba a kopott, karosszékébe. A kis vaskályha hidegen és sötéten bámult rá két szemevei, tudniillik fűtésre szolgáló alsó és főzésre szolgáló felső üregével. Kalász János ur, lévén ő Írással — értsd: másolással — foglalkozó tagja a fázó emberiségnek, ezt a két üreget, foglalkozásához mérten, kettősponthoz hasonlitotta, a kürtöt ellenben, mely a kis vaskályha ritkán előforduló füstjét elvezette a kéménybe a többi füstök közé, Kalász ur felkiáltójelnek szokta nevezni Szinte hallaDÍ vélte most a kürtő-felkiáltó jel kürtölését, illetve felkiáltását: — Hideg vagyok! Űres vagyok! — Nagyszerű! főzte le az elógedetI

len kürtöt Kalász ur, a képzelt kiáltásra felelve. Hát iszen én is hideg vagyok és üres vagyok, mégsem kiabálok ! A kürtő elszégyelte magát s elhallgatott. Kalász János ur pedig felrakta lábait a kettőspontba, (hátha fölmelegednek egymástól!) és elmélkedni kezdett. Elmélkedett pedig arról, ami öt legjobban érdekelte. — Tulajdonképen miért is teremtett engem az Isten szegény embernek ? Miért nem vagyok ón egyike legalább azoknak, akik nem a padlásszobában, hanem az első emeleten — vagy mondjuk : a másodikon — laknak, van hat-hét — vagy mondjuk : három-négy szobájuk, a leghátulsóban öt-hat — vagy mondjuk: egy-két aranyfürtü gyermek, a legelülsőbeu egy aranybólü Wertheim-szekróny, a konyhában pedig három cselédet szeliden szidó szép fiatal feleség ? ! . . . Az imaginárius számokkal ekként morfondírozó Kalász János urnák itt eszébe jutott valami. Mult hát.en nevenapját ünnepelte itt három kollégájával. Akkor szivaroztak is és némelyik pazarló kolléga a szivarvégeket el is dobálta meggondolatlan jókedvében. Annak a uehány szivarvégnek még meg kell lennie az ágy alatt, mert azóta nem söpört. Kalász ur tehát kikecmergett a sovány és nyikorgó karosszékből s miután körülnézett a szobában, hogy nem látj«-e meg valaki, lehasalt s bebujt az ágy alá s egy gyújtó világuál csakugyan fölfedezett két darab szivarvéget. — Heuréka! Fejedelmi karácsonyestém lesz ! ujongott Kalász ur s miut.áu arról is meggyőződött, hogy a szitaszerü télikabát nagy zsebjében még ott rejtőzik a kis vacsora (sajt, zsemlye), újból belehatolt a karosszók ismeretlen belsejébe s tovább morfondírozott, a szivarvégeket a szent este beálltára hagyván. — Szegény vagyok tehát, ez tény. Hogy Hildegard, főnököm leánya, egy pillantásra sem érdemesít, akármit is csinálok, az is tény. De hál' Istennek az is tóuy, hogy mégis csak jobb dolgom van, mint sok másnak, például drágalátos szomszédaimnak, a részeges lakatosóknak. Szavai igazolásaképen zörgés es sikoltozás és pufogás hallatszott át a szomszéd szobából, ahol a részeges lakatosék laktak. — Már megint verekednek ! mondá K lász János ur ós — fölébredt. Csaknem elordította magát örömében. — Hát csak álmodtam ! Csakugyan karosszékben ült, de finom, terebélyes bőrfotelben ; csakugyan hideg kályha előtt, de az fényes rézrácso* kandalló volt, melyben csak az imént aludt ki a tüz ; csakugyan egyedül egy szobában de az csak az egyik szobája volt ós kényelmes, barátságos, elegáns ! Az a rideg, szük odu, a kideg vaskályl a a kettősponttal ós felkiáltójellel, a kopott télikabát s a kopott karosszék, a nagy zsebben a kis vacsora, az ágy alól előfedezett szivarvégek, a verekedő lakatosék, — mindez csak álom volt, nehéz, rossz álom. Megvacogott a foga, ahogy rágondolt, s becsöngette a szobaleányt. — Rakja meg jól a kandallót. Feleségem még nem jött haza? — Még nem, keziccsókolom nasságos ur.j — Hát a nevelőnő a gyerekekkel? — Még azok se, keziccsókolom. — A karáosonyfával készen vannak már ? — Mindjárt készen leszünk, nagyságos ur. — Kalász a dúsgazdag ügyvéd, uagy kényelmesen fölkelt a puha fotelből s álmára gondolva, szinte kéjjel taposta a süppedő szőnyeget, amint a szomszéd szobába benézett, Zsorzs inas, Kati szakácsnő, uttóbb Zsám, a szobalány foglalatoskodot ott az óriási karácsonyfa feldíszítésén. — Csókulom kézit, uasságos ur, ne tessen haragudni, leejtettem ezt a skatulyát az elébb, nem tudom, félek, nem esett-e baja annak, ami benne van ? — Ahán, ez zörgetett föl nehéz álmomból. Szerencséje, Kati, hogy előre kivettem belőle, ami benne volt ; a drága baba most odalett volna. Hohó, jönnek haza a gyerekek. Siessenek, ne zajongjanak és ne ügyetlenkedjenek ! — Papa, papa ! hangzék a másik szobában. Kalász ur hamar kiugrott az ebédlőből. Ha a kicsinyek ide betörnek, mivé lenne az illuziójuk ? ! Két aranyfürtü gyermek ugrott a nyakába s a hidegtől kipirult arcocskáknak olyan jól esett a papa meleg szakállába dörzsölőskődni. Szép, fiatal asszony, Kalász ur felesége, mosolyogva csókolta meg fórjót. — Csakhogy igazán léteztek ! mondá boldogan Kalász ur. — Mit beszólsz, Jani ? kérdé csudálkozva felesége. — Képzeld, édesem, az elébb itt a fotelben elaludtam s öt esztendővel visszaálmodtam magamat. — Ah, mikor még mint eg3'szerü napidíjas epedtél titokban utánam ? nevetett a kedves asszouyka. — Ugyám, mikor hideg kis odúban, szitaszerü télikabátban, a szomszódszobábán verekedő lakatosék koncertjük mellett költöttem el fejedelmi karácsonyesti vacsorámat, sajtot zsemlyével s ünneplésül az ágy alól kikutatott szivarvégeket szivtam ! . . . Az asszonyka szemébe könnyek gyűltek, azt se tudta, sirjon-e vagy nevessen. Kalász ur melegen ölelt6 őt át. — Mit uem tesz, ugye, egy bolond sorsjegy ! mondá végre az asszony. — Nem volt bolond az a sorsjegy. Az adott téged nekem! Ha én akkor meg nem nyerem azon a százezer koronát, akkor ma valószínűleg nem csak ugy álmodtam volna azt, amit az imént álmodtam . . . — Jaj ne beszélj arról, mert sirok. Inkább lássunk a dologhoz. A gyermekeket elvitte a nevelőnő a szobájukba • Kalász ur és felesége pedig az aranybólü Wertheimből előszedték a drága ajándékokat, s kipakolták azouat a sok skatulyából ós selyempapírból. Mind a ketten nagy hirtelen el-eldugtak valamit egymás elől, és igyekeztek ugy tenni, mintha semmit sem vennének észre az egymásnak szánt meglepetésekből. A szomszéd szobából, ahol a cselédek a karácsonyfával vesződtek, ismét zörgés és sikoltás hallatszott. — Már megint elejtett Kati valamit! mormogott Ka'ász ur és — fölébredt. . . . Sajnos, ezúttal igazán. Azt az előbbi fölóbredóst csak ugy álmodta. Ott gubbasztott ő valóban a rideg odúban, a hideg vaskályha előtt, a kettőspontra ós felkiáltójelre bámulva, lábát a kettőspontba dugva ; mélyen belesülyedve a kopott télikabátba és abban a kopott karosszékbe. Kalász Jáuos ur, a szegény napidíjas, aggodalommal tapogatta meg nagy zsebét. A kis vacsora még ott volt. — Hát csak álmodtam, hogy álmodtam ? ! sóhajtott föl s előszedte a nagy papírba takart kis sajtot ós zsemlyét, szépen bekebelezte, jót ivott rá a korsóból (vizet) aztán a fejedelmi lakoma fűszeréül rágyújtott a leghosszabb szivarvégre. A szomszédszobából ismét zörgés ós sikoltás hallatszott. A részeges lakatosék enyelegtek bottal ós söprüvel. — Mégis csak jobb karácsonyom van nekem, mint nekik ! mondá magában diadalmasan Kalász János ur, a szegény napidíjas. Kollarik Kálmán. Laptulajdonos Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh Ján0». Kiadó. Sujánszky József.