Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

é Hosszabb-rüvidebb lózeugés után, mit a szülő ház nnplopójaként föltört el, végre kenyértörésre kerül a dolog. Szégyenít magát, ha nem is önmaga és szülői, legalább a világ előtt • valami irodába ménokül. Itt rója a betűket 60—80 fillér napszámért. Másol napról-napra, reggeltől estig. A legszomorúbb munka ez, mit a végzet az e«zea, teremtő erővel megáldott emberre mérhetett. Sivár a munkája, sivár az élete. Vigasztalást hol keresne egyebütt, minta kocsmában? Ennek gőzös levegőjébe, idegsorvasztó örömeibe menekül, összevegyülve alakokkal, kiken már »z alkoholizmus ördöge uralkodik. Rövidesen ö is ez ördög rabjává lesz s ezután már gyorsan végzetesen, halad az elzüllés utján. Korhelysége miatt egyszercsak elveszti a sovány keresetet, mit az iroda másológépe szerzett. Előtte az egész nagy világ s neki nincs benne akkora heh^e, aliova fejét lehajthatná. Csavargóvá válik. Toproutyosan, félig mezítláb járja az országutját, bekopogtat a házak ajtain s kunyorálja — a pálinkára valót Végre a nyomor, az épség és a szász élvezete után való leküzdhetetlen vágy tolvajjá teszi. Szerencsé* alkalom s hozzányúl más ember vagyonáhoe. A biin kitárja előtte a börtön ajtaját s ezzel — végképen elveszett. Nincs immár menekvés: az emberiség söpredéke, a társadalomnak és önmagának átka lett. Fájdalom, társadalmunk ma sokkul nagyobb számban produkálja ezeket a megdöbbentő alakokat, hogy sem szó nélkül hagyhatnék. A nyár* tikkasztó hőségben és a tél viliaraiban egyre má»ra vándorolnak ezek a félig iskolázott félbenmaradt exisztenciák. Súlyos fekélyei ezek a mai kornak ós sürgősen intenek orvos »zerek után. A baj mindenesetre a hibás felfogásban rejlik. Ma «umak» akarja nevelni gyermekét a szülő s e óéiból iskolába szorítja akkor is ha »e etze, se szorgalma nincs rá ós hozzá hiányzik az anyagi erő is, amalylie az iskoláztatás' kerül Ez « felfogás érvényesül a gyermek neTelésében kisded korától kezdve. A földinive*, iparo?, kereskedő pályát, mint megvetett, lenézett kereset,módokat, álliiják elé s szivébe plántálják : «urn»ks kell lenned, hogy könnyebben boldogulj. Es le->z belőle ország világjáró loprontyos, kéregető alak, nagj

T városok söpredéke, lebujok és bünfanyák lakója, börtönök töltelék-e. Igy veszti el azt a drága életet az illető Önmaga, igy a család és a haza. Hát rnnek a szerencsétlen fölfogásnak meg kell változnia. E-' végső ideje, hogy megváltozzék, mert ma már fölösen szolgáltatja u társadalomnak, a nemzetnek a züllött, alakokat. Harc e felfogás ellen évtizedek óta folyik. Folyik főképpen a sajtóban, de folyik kormányférfiak beszéde és intézkedései réven. Már Trefort minisz'er erősen felvetie ellene a harcot,. Azóta is több intézkedés történt, mely e fölfogást kárhoztatja s ellene gátakat emel. Ám mint az élet mutatja igen csekély vagy semmi eredménnyel. Szerintük mélyreható politikai és közgazdasági intézkedésekre van itt szükség. Olyanokra, amelyek emelik a magyar ipart ós kereskedelmet, s egy nivora állítják köcbecsülés szempontjából a szellemi pályákkal. Az anyagi szempont azután ugy is megvalósul s szinte ama pályák főié emeli az iparos és kereskedő osztályt. Teremteni kell tehát magyar ipart és kereskedelmet s ezzel megnyituuk számtalan sorompót, melyen át ifjaink anyagilag biztos és jó s erkölcsileg megbecsült kenyérkereső pályák révjébe vonulhatnak. Szerencsétlen helyzetünk miatt ma már a lateiner pályák legtöbbje tuli.ömött. Egyik-másikon százával vannak az állásnólkül való képzett elemek. A kenyérkereset, bizony sokakat, beleszorít az irodákba, mint napidijasokat, itt váriák, hogy készültségüknek megfelelő állás nyiijék. És ezzel ma szűkebbre szorítják a tért a félig iskolázott elemek előtt s ezekueK a kereset, nélkül való, züllésnek kidobott alakoknak száma még inkább uővekedik. Végső ideje, hogy a dolog mélyóig ható, erős, hatalmas törvényhozási ós kormánvzói intézkedésekkel fogjanak a baj orvoslásához. Követeli a magyar társadalom és a magyar haza erdeke. T. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Minta •Balatoiividókc szorgalmas olvasója, örömmel tapasztaltam, hogy a lap mindazon mozzanatok iránt érdeklődik, amik a közjó javára szolgálnak ; azért bátor vagyok alábbi panaszommal a tekintetes szerkesztőséghez fordulni. Nem azért teszem ezt, mintha azt hinném, hogy a létező bajok nyomban orvoslást, nyernek, hanem mert az öröm megsokszorosiodik, ha mások is osztozkodnak abbui, viszont a szovagy. Mig bennünket a háziasszony A pemettel ki nem ver. vagy: De már most eleget ittatok ettetek Vigyen el az ördög bennetek (N*m nem nem megyünk mi stb.) Hívatlanul nem jöttünk Küldetleniil nem megyünk (Nem, nem, nem nem nem Nem megyünk mi innen el) stb. A picinyke féreg, a filokszera, elseperte a Yig ssüreteket, a nemrég még bor-ág koszorúzta hegyeken «feltet szett — az Evangélium szavaival mondva — a pusztulás utálatossága», az általános jólét helyébe a pauperizmus réme ütötta fel tanyáját, ós a megélhetés gondja mély b»rázdákat ásott a megelégedéstől nyájas, vidám arcokon ; elnémultak vagy csak keserű jaj szóra fakadtak ezen tatárpuszt.ulásszerü s minden átmenet s előkészítés nélkül beállt csapás nyomán a vig nótázáshoz szokott ajkak, sőt ki—ki elkeseredésében itt hagyta e mostohává vált talajt, s annyi honfivérrel megszerzett ód ezer éven dicsőén megvédett ezer éve* otthonát, apáinak, gyermekeinek sirhalmát, vándorbothoz nyúlra Slavoniába vagy Amerikába kivándorolt; sirni jár a zalai nép a kopár hegyekre s a deiperatió vészmadarai röpködnek feje fölött . . . De «E1! ti komoly képek, ti sötétség fajzati félre! Uj nap fényié reánk anuyi veszélyek után'» Megállj és térj vissza jó zalai atyámfia! Lesz még puha kenyér és lágy szőlő. A kutató elme, a tudomány im már kitalálta a módját, hogy ismét, — Petőfiként — «tűzzel lesz tele a szőlő gerezdje.. Mondotta Isten a paradicsomi kényelmes életmódtól megfosztott ös szülőinknek: «Ember küzdj és bízva bizzál!» — «Mit téliek ti kishitűek ?» bátoritá a tenger hullámai közt elmerüléssel küzdő tanítványait, az Üdvözítő« . . . Es valamint első szülőink bár az éden kerti gondatlan és verejtékkel, de mégis megtalálták módját a további létnek : azon módon mi is, bár e vész után nem többé a régi kényelmes és egyszerű munka árán, hanem a tudomány, a szakismeret által feltalált kijelölt s kezünkbe adott biztos uton haladva, visszaszerezhetjük e jövödelmes gazdasági forrást : Igen—igen : Már éled a biztos remény szivüukben, derengnek sugarai a teljes győzelem, a kivívott siker fényének; miért is t.örhetlen bizodalommal, erős reménnyel ós azon imaszerű óhajjal, mely után «buzgó imádság epedez, százearek ajakán, teszem pihenőre tollamat, kogy ád az Isten ós adjon is az Isten mihamarább ismét az itt leírtakhoz hasonló, vig szüreteket ! (Vege). é moruság megkevesbbedik, ha többen vesznek abból részt. FöldmÍvelés állam vagyunk. Létünk, iellemüak, jövőnk az nnyaföldhöz vau kötve. Ebből kell a inaguuk és csaladunk megélhetését etőteremi.enünh. És mivel iparunk fejletlen, nyers terményeinket csak a külföldön tudjuk, értéke- teni. Ámde sok, uélxa leküzdhetetlen akadályok torlódnak eme tervünk kivitele elé. Hihetetlen, mennyi kellemet

:enséget le'l a gazdálkodónak eltűrni, mi', az istenadta föld termékét, melyért, egész éven at küzdött, fáradt, ázott-fázott, értékesíteni tudja. Mennyi idejébe kerül, -mig a kellő piacot ki tudja puhatolni. És ha már megvan is a piaca, a szállítás nehézségei, drága, költséges volta fölemészti a termények és termékek értékének java részét. Tegyük föl, hogy sertés hizlalással foglalkozunk. Száz-zámra torlódnak ezen termelési ágban elénk az akadalyok. Első nehézseg gyanánt lüuik föl a látóhatáron az a nagy veraanj', a mit a szomszédos Szerbiából hazánkba özöulő lertésfalkák nyújtanak. Sz«ibia helyrajzi fekvése, lakosságáuak életviszonyai, foglalkozása a sertéskedésre alkalmas lévén anyuyira kifejlett, ott ez a termósi ág, hogy elnyomja a szomszédot Megpróbálkozunk szar vasmarhahizlalással. Hasonló nehézségek merülnek föl. Iti már megosztja a konkurenciát Szei biával a Határőrvidék és a szomszédos Bulgária a honnan egé^jz csordákat hajtanak ál a határon és elözönlenek benuünket,. Nem lévén biztos jővödelnii forrás, a gabna termelést tesszük iutensivebbé. Igen ám, csakhogy az amerikai s az orosz gabona leszorítja a mienk-it a piacról. ÉJ itt nem segíthet az a körülmény, hogy a mi búzánk acélosabb,, a rozsunk teltebb, tartalmasabb ; árpánk, zabuuk fajsuiyra jobb, kiválóbb amazoknak Nagy meuynyiségónél fogva olcsóbb, kelendőbb a mienk-, nél s ez elég ok arra, hogy minket, a gabonánkkal elnyomjon. Tsj, vaj termékünk, turó és sajt készítésünk alig jöhet számba A tejet csak ott értékesíthetjük, a hol negyobb fogyasztó közönségü városok vannak közelben, vagy a vasút könynyeu elérhető. Vajat tudnánk termelni, ha megvalósulhatna az a régtől fogva tervezett országos vajiermelóii szövetkezet. Egyes gazdák tevékenysége ezen a téren alig órvéLye-ülket. Szövetkezet kell ehhez, a melynek megvolna a szükséges tőkéje s a kellő' erkölcsi tekiui.ólye ahhoz, Log}' piacot tudjon teremteni, a hol az értékesítés történnék. Ugyan ez áll a turn és sajt készítésre nézve is. Más rszágok milliókat vesznek be évenkínt ilyeu cikkekből. Nálunk a helyi fogyasztásra vagyunk v/talva, a mi pedig nagyon' csekély. Juhtenyésztésünk a lehttö legpriuiitivebb E téren teljesen visszafelé fejlődtünk. Hol lá tunk ma uradalmakban juhokat ? Sehol. Vagy csak annyit, hogy legyen mutatóba. Elmultak azok a régi patriárchalis idők, a mikor ezer és ezer számra voltak a juhnyájak a nagyobb uradalmakban. A mikor az egyik Széohdiiyi azzal dicsekedhetett, az angol lordnak, hogy több ju hásza van, mint a lordnak birkája. Ma napság nem gyapjúból készül az urak ruhája, hauem növényi rostokból. Minek akkor a juhtenyészet. Baromfi tenyésztésűnk — hál' istennek — az utóbbi évekbeu örveudetes fejlődésnek indult. Mindenütt, igyekeznek nemes fajokat meghonosítani, a meglévőket fejleszteni nemesíteni, a mi szerencsére sikerült is. Csakhogy hiányzik a tojás s a tollak kivitele. Nincs meg bennünk az a kereskedelmi szellem, a mi szükséges ahhoz, hogy ezeket a cikkeket felkarolnánk és értékesítésükről gondoskodnánk. Szőlőművelésünk csudálatos mórveket öltött. Alig néhány esztendeje, hogy megkezdődtek országszerte a szőlőrekoustruktiók s már is annyi beültetett és termő szőlőterület, fölött rendelkezünk, a mennyi eddig soha sem volt. Itt, ha volna is néha ára a bornak, a gazda fáradságos munkásságának, jön az olasz bor s kiszorítja a mi termésünk értékét. — Ki meri még csak el is képzelni, hogy felvehetjük a küzdel-