Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

VII. évfolyam Keszthely, 13G3. november 8. 45. szára. SZElRjiíESZT ŐSÉG KIADÓHIVATAL m volt 1*93:0. tuadl'é^-. épü' íében. HAsiiutukKt n BaserKesfetöség címére, PénKus­uialvAuyokut. liiiduléBi mentizHaokafcés r»k­ln.ioA.ci.Sknt H klait.MiivHtH.Hiur kArilii(, Kéziratokat nem adunk v innai. i. A l'rfilAJBOwXis, s c ; í r z J ó z s e F-. v'Kl.tci.ÖH mz. lOltKltsy, •<» NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SIIJÁNSZKY .LÓ'ISEÍ Előfizetési árak. j i Bgész évre . .... 10 tor. - - fl Fél évre. . . . . 5 ,, — .. Negyed, evre ..... 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 , Myllttér petitsora alku szerint. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. J'j;í;|eleuili hetenkisil ugy ttzor . v J,«t-tjti I-»Iü J Tisztaság. Hol volt, hol nem volt, elég az hozzá, hogy van Magyarországon egy kies fekvésű városka, amelyik kapott egyszer egy levelet, amit nem tett, nem tész és nem is fog tenm a r/ ő muskát­lis kis ablakába. Ebben a bizonyo- kis levélkében t. i. arról vagyon -izó. hogy egy oomó egészséges katona honi be­tegségekkel megrakódva masírozott (vagy lovagolt?) el ebből az emiitett városká­ból, amelyik— melesleg legyen mondva — fürdőhelynek akar tekintődni. Há t ez az »egésségtelen elmasirozás« első sor­ban ennek a csomó hadfinak a baja. s mindenkié inkább, mint a mienk. To­vábbá az is bizonyom, hog}- az ilyen le­vél keletkezésének indító okaival s kö­rülményeivel foglalkozni egy csipetet * B 11. A ION IIIII ÉK t A HU A.) A. Dl7/ Ringatódzilc medrében a Balaton, Susiujását elmerengve hallgatom . . . Azt kérdezi, azt suttogja magában: — Ugyan van-e holdog ember ebben a nagy világban ? Jer, galambom, szállj le hál az ölembe f Hadd öleltek, hadd ringatlak el benne Meri ha téged ringathatlak angyalom, Elhallgat, s nem kételkedik sohasem a Ba­laton. Lakatos János. sem élvezetes vagy épületes dolog. De ha ilyesféle levél egyszerűen »ad acta« tétetik, akkor kötelességünk szóba hozni nekünk, kik ezt a dicsőséget szives örö­mest átengedtük volna — vártunk is eloget — másnak vagy másoknak. Hogy azokra a helyekre és alkal­makra, ahol és amelyeken az emberben lakozó állat vad szenvedélyeinek hódol­hat, van-e szükség vagy nincs, arról most ne beszéljünk. Vesszük a helyze­tet ugy, ahogy van s leszámolunk a ténnyel, hogy az immoralitás. a bün a prostitúció nyilvánosan topzódhat, s fel­burjánzását a törvény megengedi a »szükséges rossz« indokolásával. De ha már így van, ha a kor szelleme többre brcsüli az anyag, a fizika tőrvényeit, mint a lelki élet követelményeit, akkor is és addig is, mig az erkölcsi érzés le Irta: Békefi Eiek zala-koppányi népiskolai igazgató-tanító. (Folytatás.) Amint az első szüreti nap felvirrad, ki­szállásol a hegybe a falunak (esetleg az ura­ságnak) árendás korcsmárosa, szatócsa, mészá­rosa és sokféle «mindeg} 7éb»-je Nyakigláb Dolfi is az ő mustcserélósre szánt, birkáival, melyeket a közös legelőkön, tarló-lóheréken sót egy kis korpánik is «privátban> való f<jletetésévei már jól felhizlalt a szüretre. Némi kis birkamájáért, birkafejért kiárendált a szüreti napokra egy üres pincehelyiséget, lehetőleg a hegy közepén, vagy ha nagy terjedelmű a hegy, több pontján «filiál-üzletet,s is rendez be. A hus számára szükséges fogasakat a pinceépület körül elte­rülő kaszálón ültetett szilvafák képezik. Ott lógnak a megfejtett birkák ós a száradui ki­teritett bőrök is. A még életbeu hagyott bir­fog.ja győzni a közfelfogásban a nyers szenvedély erejét, legyen gondoskodva lega/ább arról, hogy a lélekhez tapadó szenny ne fertőzze meg a nagyrabecsült, dédelgetett anyagot, a.- testet. Igazán rettenete s még elgondolni is azt, hogy ma, mik'V a prostitucio-ipar annyira el van terjedve, mikor az er­kölcstelenség a közéletben, könyvekben, színpadon és az úgynevezett »társasá­gok «-ban is egészen otthonosan érzi magát, amikor tehát ilyesmiken a »mo­dern« ember meg sem ütközik, akkor a mi városunkban ez mégis szemet szúr az idegennek. Mekkora lehet itt a de­moralizacio, mekkora lehet itt a rendet­lenség és erkölcsi piszok, ha még a mai »modern« embereknek is bántja az íz­lését és felkelti méltatlankodó undorát?! Természetes, hogy itt első sorban az kákát egy cseppet sem zsenirozza a fák alatti jóizü leg'*lésükben a már túlvilágra költözött tár­saik látása. Naphosszat, alig győzi a kiszolgálást és a cserébe hozott (egy kissé tán fel is eresztett) mustot eltölteni hordóiba. Most is egy fertálos sajtárral ellátott ember közeledik : — Cserélsz-e mustot húsért Dolfi? — Már hogyne cserélnék, hiszen arra va­lók ezek a birkák. — De nem igen nagy a mértéked Dolfi? — Nem akkora, mintha niégegyszer ak­kora volna — vicceskedik Dolfi — miközben leteszi a musttal telt sajtárt a jövevény, Dolfi. pedig a mértéket, ve-zi elő a sarokból. Fazék­nak is beillő 3 itzés bögre ez, mely azonban meg van ragasztva a hegybíró uram hivatalos spanyolviaszk pecsétjével, hogy szó ne férjen hozzá. (Egy egész birka combot kapott Tóth Mihály az idei hegybíró ezért a kis «elnézé­sért.)» Ezen bögréért 3-szor töltve jár egy font birkahús. Zúgolódik is a cserélő atyafi a mér­ték nagysága miatt és szidja Dolfit, hogy ke­vésen is ily nagy seítet» csinál ; de azért létre­A régi szüretek és szüreti népszokások Zalaban. Sirolin tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut éslűteen lábbadozókná! influenza után ajánitatik. Emeli az étvágyat é3 a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet-és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható.— Figyeljünk, hogy minden üveg alatt céggel legyen ellátva: F. Hoffmann La Roche & Co vegyészeti gyár BASEL Svájcz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom