Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. október II. 41. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap, Megjelenik het,ei»bii»t e

Ky»a«r : vnminiii|». SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt gazd. tanirilózot épületében. Kéziratokat ti szerkesztőség cimóre, Pénzesutalványokat. hirdetést meiflti/.ásnkatés reklamAoiAkat a hiari«Miivata|ti»z kérhnk l.A !• l'LLAJDO MOS u ü TI T Z JÓZSEF. KK1.K1.Ö3 SZKEKBSZ'iö NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SÜJÁNSZKY JÓZSEE Előfizetési árak. Egész étre . . ... 10 kor. — f,i Fél évre. . . ... i ,, — n Negyed évre 2 ,, i§ „ Egyes szám ára .?# „ Nyllttér petltsora alku szerint. Kéziratokat nam adunk v Ibbzo R. t v. Vau egy elég légi s nem is nagyon r*ssz vice arról, hogy hogyan lehet oroszlánt fogni a legkönnyebben. Hát vesz az ember egy szitát, elmegy a Szaharára — hol nincs más, csak homok és oroszlán — a szitába bele dob egy marék homokot s aztán megrázza. A homok kihull s ott marad a szitában az oroszlán. Ha aztán a bestia harapni akar, az ember egyszerűen kihúzza a fogát. Már mint az oroszlánét. Ehhez a pompás soroszlánvadászathoz< — baleset kizárva — veszedelmesen hasonlit az a tanács, hogy. ha egy községben nincs rend, hát akkor az a község . egyszerűen nyomasson uj névjegyet ezzel a hárotn betűvel: r. t. v. Ami annyit jelent, hogy rendezett tanácsú város. Mert hiszen az csak világos, hogy abban a városban, melyről a hivatalos világ is, meg a térkép is azt mondja, hogy »rendezett tanácsú város,« hát ott van rend. Ha nem volna, nem is lenne » rendezett.« De azért még sem igy van a dolog. A budapesti > kerthelyiség az udvarban<-fóle felírások nem teszik kürtté a csenevész leander bokrot. Nem felírást, hanem kertet, keres a pesti magyar. Nem az >r. t. v.«-re van nekünk szükségünk, hanem a rendre. Ami pedig amabból még nem következik. Lehet egy község az >r. t. v.< nélkül is rendezett s lehet azzal felékesítve is Mucsa. Megjegyzendő, hogy mi nem vagyunk ellenségei az >r. t. v.<-nek. De ezidőszerint nem vagyunk barátai. És pedig igen egyszeiü okból. Azért, t. i. mert nincs pénzünk arra, hogy rendezett tanácsú várossá alakulhassunk. És mivel viszont •gész sereg olyan tennivalónk van, amihez sok pénz kell, de az »r. t. v. nem szükséges hozzá. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. OszszeJ. Álldogálok itt a Néma hegyek alján. Őszi alkonyatkor A Balaton partján. Körülöttem minden "Mozdulatlan csendben; Mégis, — mégis, — olyan Nyugtalan a lelkem. Nem tudom én, hogy mért? Azt se tudom, hogy van, Hogy csendes össetl a Kedvein ugy oda van. Temetgetem sorba' Kedvenc halottimat, Napsugaras nyarat, Lombot, — virágokat. Távozó madártól Százsor is bu'csueom, Szép Balaton partján Újra visszavárom. £óna. Öszi gondolatok.*) Csakhamar vége lesz a nyárnak. A szól zúgásába őszies, szomorú akkordok vegyü'nek, fák zöld lombozatában napról-rapra több a sárga levél, sőt a pesti utcák vérszegény fái már majdnem egészen megkopaszodtak. Levélhullás, szürke láthatár, korai napnyugvás, minden jelzi az ősz beálltát. Az ős i hangulatot teljessé teszi a tforró maroni», mely Pest öfszes utcáin üldözi az embert. Letelt nyaralásra szánt időnk, elköltöttük pénzüket, napbarnított arccal, derült kedéllyel visszatértünk fülledt, poros *) Tárgyhalmaz miatt kés«tt. öz»rk. A rendezett tanácsú városoknak óriási összegre van szükségük a tisztviselők miatt. Polgármester, főjegyző, tanácsos, rendőrkapitány nem kapható pár száz koronáért. Egyrészt azért, mert ezekkel a hivatalokkal már bizonyos reprezentationalis kötelezettség jár, másrészt mivel maganabb képzettseget, esetleg diplomát követelnek. Azonfelül városi hivatalnoki kar szaporítását a s ezzel együtt a hivatalos helyiségek kibővítését is inolválja. Egyikre sincs elegendő pénzünk, hát még a kettőre. Elismerjük, hogy a rendezett tanácsú városoknak jobban lehet válogatni a hivatott emberek munkájának kibérlésében és e rendes városi tanács alkalmasabb messzemenő, alapos, körültekintő programm készítésére és kivitelére, mint a községi szervezet ötletszerű és igen gyakran indiferens közgyűlései az ő sokféle *ad hok« bizottságukkal. pesti lakásainkba. A kivel csak találkozunk, mindenkivel nyári élményeinyeinkről beszélgetünk. Mielőtt azonban lezárnék a nyaralást, nem árt kissé elmélkedni a nyaralásról, utazásról, fürdésrül s hasonló jókról. Mikor tavasszal kizöldülnek s édes illatjukat árasztják a Dunapart ákácfái, még a legprózaibb lelkű fővárosi filiszterben, különösen azonban bennünk, vidékről a fővárosba sodort, «falusiakban» elemi erővel ébred fel a szal ad természet után való vágy, friss, üde-zőld erdők, zsendülő vetések felé száll sóhajunk, falun töltött gyermekkorunk emlékei rajzanak leikünkben, s fojiogati i kezd bennünket a fővárosi poros-füstös levegő. Juniusban pedig mikor kezd olvadozni az aszfalt, valóságos gyűlölet száll meg bennünket Pest iránt, raboknak érezzük magunkat, bántja agyoncsigázott idegeinket a villamosok, kocsik zaja. S hiába menekülünk egy egy délutánra Buda bájos hegyei közé, annál elviselhetetlenebb csak a visszatérés. a vadgesztenye-virág s a lekaszált fü illata után e<ak anuál tűrhetetlenebb az utcai lebegő. Junius vég^n azutan meg is kezdődik a vándorlás. Egy-egy nyaraló c*a ád jut átlag, az ország minden igénytelen falujába, legrosszabb esetben falusi rokonainkat rohanjuk meg, s a i falusi lev«gö megnövesztette ó-vágyunkkal baromfi-állomány ukban olyan pusztítást viszünk