Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

112. BALATONVIDÉK 1903. szeptember 13. Kérem emlékezzünk csak vissza és ne is nagy időre. A fürdőtejlesztés napirenden van már évek óta. A haladás nem plus, hanem minus. A villamvilágitás ügye napirenden van. Az eredmény az, hogy egyik bizottság (?) azon dolgozik, hogy mekkora összeggel lenne Amortizálható bizonyos évek során át a befektetési összeg, a másik bizottság (?) pedig — elismerjük, hogy ez nem kapott hivatalos alakban mandátumot. — azért táborozza a híveket, hogy ne a város vegye házi kezelésbe, hanem egy consortium kapja meg. A haladás ismét a fagyponton alul áll. A járda ügy? No ez annyiban halad előre, (?) hogy az uj költségvetésben 1000 mond egyezer korona van felvéve a jövő 904. évre és a mi teljesen megnyugtató, (?) a szabályrendelet, amelyért pedig annyit izaadott »egy bizottság,* >ki van nyomatva és a háztulajdonosoknak.. —- hála Isten! — kézbesítve is van, éppen jó félesztendeje. No de nem egészen igy van ám! A csatorna-ügv halad, mert a költségvetésben a jövőre már 3000 K.-a, az utcák öntözésére pedig 2500 K. van felvéve, ami már magában véve is elég arra, hogy az idegenek fejükvesztetten (?) rohanjanak meg bennünket — a jövő évben. Mindezeket az apróságokat pedig csak azért jegyeztük fel, mert a bizottságok, — most lesz majd egy éve. — erősen fogadkoztak, hogy nem ugy lesz ám. mint volt eddig ! És mintha csakugyan nem is volna ugy! Több a tenni való most és kevesebb a törekvés és az elvitázhatatlan jószándék —mintákkor. Komolyan szólva: Zsibbadunk bizony, zsibbadunk ; Törvényhatósági közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése f. hó 14-ón tartotta meg ez évi harmadik rendes közgyűlésé*. Az ülésen — a jelenleg betegen fekvő főispánunk helyett Cserián Károly a vármegye alispánja elnökölt, a ki az ülés megnyitása után a vármegye közönsége nevében a beteg löispáu iránti megnyilatkozó részvétnek adott kifejezést, és ezt a betegnek tudomására is hozta — a gyűlés befejeztével. Az alispáni jelentés kapcsán Koller István bizottsági tag állott fel szólásra. — Felszólalása i nagy meglepetésben részesítette a vármegye tisztikarát; ugyauis a tisztikai két régi tagjának Gaál Miklós pacsai főszolgabírónak, ós Czukelter Lajos vármegyei első aljegyzőnek 40 illetve 36 évi eltöltőit szolgálati ideje alkalmával inditványkópen terjesztette elő, hogy a vármegye közönsége szolgálatában hosszú időt becsülettel ós szorgalommal eltöltő két tisztviselőjének fejezze ki elismerését ! Anyagi jutalmat, nem adhat, — úgymond — a vármegye, adja hát meg az erkölcsi jutalmat ! — A közgyűlés egyhangúlag határozattá emelte az indítványt, és a vármegye főjegyzője bízatott meg a határozat elkészítésével. — Igaza volt Koller bizottsági tagnak, adja tueg legalább a vármegye az erkölcsi jutalmat! — Mert bizonyos, ha Írásbeli dokumentumok, melyek a vármegye közönségének a tisztviselő munkássága felett kifejezett elismeréséről tesznek tanúságot, vannak a tisztviselő birtokában, még inkább osak növelik kötelességtudását, ós szívesen tűr és szenved a koz érdekében tovább. — Az erkölcsi eiismerós kivívása egyik jutalma a köz javára kifejtett munkásságnak 1 — Ez az elismerés jutott osztályrészül Gaál Miklós főbírónak és Czukelter Lajos vármegyei Hljegyzőnek — bosszú szolgálati idő eltöltése után. Ezután következett, a tárgysorbau felvett egye* ügyek tárgyalása. A vármegye közgyűlése elfogadta a számvevőség által elkészített 1904. évre szóló költségvetést,. Az előirányzott szükséglet összege kitesz: 364688 korona 49 fillért, a fedezet összege 328892 korona 76 fillért. A hiány tehát 35796 korona 72 fillér. Báró Fehérváry Géza volt honvédelmi miniszter bucsuirátát szó nélkül vette tudomásul. A közgyűlés, az állandó választmány ama javaslatát, hogy Csák Árpád keszthelyi szolgabírót, — minthogy kvalifikációját máig sem szerezte meg, állásától felmentse, nevezettnek abbeli kérelme folytán. hogy a vizsga letételre terminust kapván, neki idő adissók, illetve halasztás, ezúttal eltekintett, és kimondotta, hogy nevezet', szolgabírónak ezúttal a halasztást megadja, de ha * decemberi közgyűlésig a képesítést meg nem szerzi, állásától felmentetik, ós azt ugyanekkor be is töltik! A vármegyét e törvényellenes álláspontra egyedül a nevezett szolgabíró irányában viseltetett méltányosság vezette ; Majd a Deák Ferencz ünnepélyt rendező bizottság előterjesztése következett. — A bizottság jelentéso szerint az ünnepi szónoknak felkért Barcza László bizottsági tag, a ki betegségét hozta fel okul, lemondott szónoki tisztéről. — A közgyűlés erre Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselőt, bizottsági tagot kérte fel ünnepi szónoknak, aki azt el is fogadta ! --- Az ünnepély programját következőkben állapította meg a bizottság. Okt. 17-ón tartja a vármegye közgyűlése díszközgyűlését. A díszközgyűlés megnyitása után a bizottsági tagok és a meghívott vendégek a megyei tisztikarral élén a róm. kath. templomba mennek át a szentmisére. A szentmise celebrálására felkérik István Vilmos dr. megyéspűspököt. Mise utáu a közgyűlés folytatódik. Es pedig következik az ünnepi beszéd, melyet Hertslendy Ferencz országgyűlési képviselő fog tartani. Az ünnepi beszéd után következik a >Deák Ferenc« alapítványáról szóló alapítólevél kihirdetése, majd a kehidai kápolna fenntartására szánt, 400 koronáról az intézkedés, végül közg3'ülós utáu Deák Ferenc szobrának megkoszorúzása. Okt. 19-én pedig a kehidai kápolna felszentelése, a melyre Rédey Gyula dr. veszprémi kanonokot kérnék fel. — A kehidai kápolnában nyugszik Deák Ferencz nevelő atyja Deák Antal! — (Vége köv.) Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 15-éu tartotta szeptember havi rendes ülését. Az ülésen Csertán Károly alispán elnökölt, aki a betegen fekvő főispánt, helyettesítette Az alispáni jelen'és fzut.tal elmaradt HZ ügyvitel értelmében, a mennyiben a Közgyűlés előterjesztetett az alispán terjedelmes jelentése. A főorvos jelentése szerint a felnőttek közegészség! állapota az elmúlt hónapban teljesen kielégítő volt, amennyiben a betegforgalom igen kis számra csökkent, s az előforduló kevés gyo..uj tön, b pillanattól kezdve az ön őrködése e két gyenge teremtés fölött? — S minthogy az öreg újból kezdte a dolgot nem éiteni, Gusztáv kiigazította szavait,: ... — a két, kis növény fölött? Azoknak gondját viselem e pillanattól kezdve, abban ne kételkedjék, mintha gyermekeim lennéuek. — Vannak gyermekei ? kérdezte Ada félénken. — Igen, van egynéhány. Egyik az utolsó jó ideje beteg. Gyenge, törékeny kis teremtés . . . Az orvos gyógyszereket rendelt neki, a mik sokba kerülnek, én pedig sokkal szegenyebb vagyok, sem hogy azokat megszerezhetném. Nincs más hátra, mint beletörődni, hogy meghaljon . , . De nem — szólt egyszerre élénken, tenyerével homlokára ütve : — Most már, hogy Önöktől negyven lírát kaptam, gazdag vagyok, megvehetem az orvosságot. Meggyógyul . . . meggyógyul szegény Memmo. — Mit adna érte, ha meggyógyulna ? — Az életemet : megáldanám azt, a kinek gyógyulását köszönhetném. Köszönet, köszönet Uram, , . . köszönet kisasszony ! Valami azt súgja nekem, hogy Memmo meg fog gyógyulni! — Hiszi? — Hiszem, remélem ! S szemeiben különös fény csillámlott, mintha a jövőbe látna. — Ha hiszi, . . . áldja meg ezt, a két, kis fácskát, mintha gyermekeit áldaná meg. Áldja meg jó öreg! Felemelte kezét, mintegj' felmagasztosulva fordult, majd egyik, majd másik szántóföld felé, megállt a két kis fácska irányában, mig ajka könnyedón mozgott, mintha halk imát mormelna. Szemeit figyelmsen a magas ég azúrjára szegezve, alig látta meg a két kis partfogoltat, melyek könnyedén, lassan hajoltak meg, mig HZ óreg kezeit az áldás szent,, titokzatos művelete alatt szétterjesztette felettük. Egyideig elbámult, aztán üdvözölve a két ifjút, kik meg akarták szorítani, kérges, durva kezeit, it>y gondolkozott . — Mind bolondok az urak! Az apák harczolnak egymással, gyermekeik meg beleszeretnek két hitvány nyárfa szárába. Kivette mellényzsebéből a negyven lírát, hogy még egyszer megnézze s meggyőződjék róla, hogy nem álmodott. Este mindent elmondott feleségének, a ki viszont elmondta a szomszéd komaasszonynak a ki megint . . . s igy a két kis nyárfát az egész vidéken csak Adának és Gusztávnak hivták. III. A Navarra contra Maresco per elkeseredettebben folyt, mint valaha, már annyi bélyeges papirt, tele irtak, hegy az iratok nagy kötegeket képeztek s az ügv . . . még mindig ugyanazon a ponton állt. Egyedül az ügyvédek ós a hordárok nevettek, kik mindannyiszor busás borravalót kaptak, valahányszor ezeket a nagy, gorombaságokkal, lángoló haraggal, s az elfojtott düh mérges kigőzölgéseivel telt iratcsomagokat egyik helyről a másikra szállították. De a mint a kötegek nőttek, ugy nőtt a két kis fa is, s oly módon apadt a két pörösködő vagyona. A tiz óv alatt — mig a pör tartott — a fák magasak, erősek lettek, oly magasak, hogy zöld koronájuk az égben veszett el, oly erősek, hogy az öreg paraszt örökösei azt mond- ' ták, hogy Gusztáv a negyven lírával, a mit még évenkint folytonosau fizetett, csak kárpótolja őket a károkért, melyeket a két nyárfa okoz árnyékával a szántóföldeken, melyek őket eltartották. S talán nem is hazudtak egészen. Mert két olyan kifejlődött, oly terebélyes nyárfát még' senki sem látott. A mi a pörösködőket illeti, az ügyet az öreg Maresco volt kényteleu először abban hagyni, mert az nap előtt való estén, mikor villáját kellett eladnia, szélhütós érte. Ez időtől kezdve Na vara sem hagyta el az ágyat, melyhez a megtörtség s folytonos izgatottság szegezte. Neki is közeledett utolsó órája, melyet, a bánatban megtört ifjú hölgy a már hervadásuak indult Ada nem volt képes egy sugárral sem megvilágítani. Szegény Ada ! Hiába kísérelte meg az öreg Maresko halála után rábírni atyját, hogy beleegyezzék Gusztávval kötendő frigyébe. Az öreg mindig csak azt felelte : — Szabad vagy, azt tehetsz, a mit akarsz. Ne m akadályozhatom meg fórjhezmeneteledet ; de házasságra lépni vele annyit tesz, mint megtagadni atyádat, Sirt, . . . kön3'őrgött, nagynénje Angelica, ki egyedül volt pártján, támogatta, de mind hiába : a gyűlölet, a féktelen harag elfojtotta az öreg szivében a szülői szeretetet. — Majd ha szemeimet becsukom — mormogta : — Előbb nem, soha! S Adának bele kellett nyugodni ; nem merte siettetni a boldogság gondolatát, hisz boldogságát csak atyja élete árán szerezhette meg, a ki csak néhány óv múlva szánta rá magát, hogy elhagyja ezt a földi siralom völgyet, akkor mikor Gusztáv, mint kapitány Afrikában harcolt. (Folyt, köv.)