Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

1 2. BALATONVIDÉK 1903. julius 12. tag. A magános felek adóját a bizottság rendezi, a jogi személyekét az igazgatóság, mig a volt úrbéres községeket a minisztérium fenntartotta magának. Mint a miniszteri tendelet nyíltan megmondja, az adóhátralékok rendezésének legfőbb célja a földadó ki vetést, helyes alapokra fektetni. A tapasztalat ugyanis azt igazolja, hogy az adószaporodás egyik főoka az volt, hogy A földbirtokos személyében történt változást a kataszterben nem vezették keresztül. Ennek t.erui szetszerü folyománya azután, hogy a földadó összes pótlékaival egyetemben uein a földet tényleg használó tulajdonosra van sok esetben kivetve, hanem az adót a birtokelöd nev-iu kezelték tovább és így a birtokut.ód, ki a földet tényleg használja, a fizetés alól kibujt.. Az első teendője tehát a bizottságnak megvizsgálni a kataszteri birtokivekben a birtokos személyében történt változások keresztülvitelét s a meunyiben a változás keresztülvezetve nincs, h szerződés bekivánásával, esetleg szóbeli tárgyalás megtartásával a tényleges állapotot tisztába hozza és az adókivetést rendezi. Ez az eljárás minden egyes esetben keresztülvezetendő, akár van a félnek hátraléka, akár nincs. Nagyon fontos rendelkezése a rendeletnek HZ, huielylyel a közös birtokosok adója tárgyában intézkedik. Sokszor megtörténik ugyanis nálunk az, hogy a hagyaték évtizedekig nincs letárgyalva, a birtokon azonban a testvérek már jnegosztozkodtak, azt osztályuk értelmében használták, mivel azoDban az osztály legtöbb nyíre szóbeii, a kataszteri ivekben asi adó a testvérekét egyenlő arányban terheli, holott egyik-másik testvér nagyrészt, péuzzel vagy más ert^k tárgygya

1, marhával nyert kielégítést. Az uj lendezéssel a hagyatékot, terhelő állami adók HZ örökösök között birtokrészeik zrányábau osztandók fel. Az a közös vagyon azonban, a mely telekköny vileg el van ugyan különít ve, azonban a tulajdonosok által osztatlan állapotban használtatik, világos, hogy a földadó kataszterben felosztás alá nem kerül. A rendezésre kijelölt községekben a bizottság köteles felvenni minden panaszt, a mely adóügyre vonatkozik. Azonkívül a központba beérkezett kérvényeket, is kiadja az igazgatóság a bizottságnak, a mely azutáu helyszínén megaIlapítja a kérelmező jogát, panaszának alaposságát és vagy a helyszínén eldönti az ügyet, ugy, hogy végzést hoz, a mely a félnek írásban azenna' kézbesítendő, vagy a mennyiben az ügy nem tartozik hatáskörébe, a téuyállást kideríti s az iratokat az igazgatósághoz felterjeszti. Nagy és fontos funkciót végez tehát a bizottság. Valódi hatalommal van fölruházva, a pénzügyigftzgatóság nevében ós pecsétjével intézkedik, végzéseiért vagyonilag és erkölcsileg felelős, végzéseit a maga nevében hozza s ellene fellebbezés épen ugy, mint a pénzügyigazgatóság végzései ellen a közigazgatási bizottsághoz terjesttendö elő. Tudás, pártatlanság kell, hogy vezesse a bizottság elnökét, mert nemcsak az állam érdekét kell szem előtt tartania, hanem az adózókét is, mert bizony az udóügy, kivált megyénk egyes részeiben, annyira rendezetlen, hogy Mz előbbutóbb a földműves osztály válságát idézné elő. Nem m*ndjuk azt, hogy ennek oka kizárólag a községi ad ministráció rósz voltában, a közegek hanyagságában rejlik, legfőbb oka talán maga az adózó tél hanyagsága, sekszor rosz indulata és legtöbbször a félnek az az igyekezete, hogy a közteher alól kibújjék. Sikerül is ez legtöbbször a stemélyi kereseteknél, az üzletek és vállalatok adóalapjánál, de nem a földnél, a melyet sem eldugni, sem jövedelmét eltagadui nem lehet és a mely enDéífogva feltétlenül nieg lesz adóztatva, de hogy ki viseli a terhet, igazságos-e vagy nem, igen sekszor a fél roszukaratától függ. Ennek az állapotnak rendezésű és az * főcél, liúgy a megállapított, hátralékok kedvezőbb gazdasági viszonyok mellett rövidebb idő alatt, de lehetőleg néhány év multán beszedhetők legyenek. Tehát nemcsak az adózik éideke, hanem az államkincstár érdeke is, kogj a kisebb exist.tíiiciák vagyouát a rendezés és behajlás fel ne eméssze, nehogy ezek a szolgáltatási képességüket meghaladó teher alatt, ha nem is azon1 nal, de kétségtelenül koldusbotra jussanak. Az állam érilske nem lehet az, hogy proletárokat csináljon. Az igazságos és méltányos teherelosztás emeli az adózó képességet, emeli az akaiatot. és az adóbevallás tekintetében becsületességre szoktatja a népet. Ha népünk látja azt, hogy a most lefolytatandó rendezés alkalmával az igazságosság, méltányosság elvei tűrhetetlenül keresztül vitetnek, ha látja azt, hogy az igazság mérlege egyformán van megterhelve, visszatér bizalma az adórendezés körül és fiet, önként olyau adatokat szolgáltatni, a melyek a bizottság munkáját nagyon niegkönuyiti k. A bizottság feladata a jegyzők könyvelésének ellenőrzése is. Ha a bizottság a főkönyvben hiányt észlel, azt 200 koronáig saját hatáskörében rendezheti akként, hogy a hiányzó öszszeget a jövő évre átviszi. Ha pedig bűnös hanyagságot, vagy büuös akaratot észlel, azonnal jelentést, tesz. A további eljárás, illetőleg a fegyelmi eljárás megindítása iránti íutézkedés a pénzügyigazgatóság hatáskörébe tartozik. Megjegyezzük, hogy a bizottságnak nemcsak előirni van joga adót, hanem leírásba hozni is, ugy hogy intézkedései feltétlenül kell, hogy a nép javára vezessenek. Nem lehet, tehát eléggé hangoztatnunk azt a fontos és nagy szociális feladatot, a mely kell, hogy a bizottság minden tagját, de főként a vezetőt áthassa. Az emberszeretetnek mindeu p hasisát, végig kell járniok, szenvedélyeiket, emberi ro.sz szokásaikat eltit kolniok, ha eredményt akarnak elérni, A biz®ttság egy elnökből, egy számvevőit sigből ós kataszteri tisztviselőből és egy dijnokból áll. A pénzügy igazgat óság nevében egyedül a bizottság vezetője saját, felelősségére jár el. A. ve/etö rendeleteket adhat a község elöljáróságának, adóhivataloknak, megkereséseket intéz a föbiráuhjz, a péuzügyigazgatósághoz, szóval képvheli a bizottságot Köteles értesiteui a föbirákat előre, hogy hol és mikor kezdi meg működését. A főbíró tartozik intézkedni, hogy az elöljáróság a bizottság rondelkezése alatt álljon, hogy a bizottság működését fennakadás nélkül • folytat hassa. Annak aztán már csak « köm\ezete lesz a megmondhatója, nem palástolgatta-e senki *z ifju hitiá|át és a karos gyomot a he yett, hoyy bátor kézzel kiirtották volna, nkább hagyták növekedni, mintsen a kiirtásával pillanatnyi tájdalmat. okozzanak. A megróvási érdemlő csínjai netn részesültek-e elnézésben az erélye* rendreutasít,á» helyett ? De ezekei, kívül ls van 11 ég sok, igen sok ellensége a tanuló boldogulásának, mely bő kézzel szória h konkolyt, az iskola tiszta búzája közé. Es ennek a sok ellenségnek a leküzdésére közös akarattal, lelkiismeretes buzgósággal kell munkálkoduiok mindazoknak, a kik a reményeik beteljesülését óhajtva várják. Itt már a tanári munka nem elegendő, a szülői háznak vagy helyettesítő felügyeletnek is egyetértéssel kell a közös célnak elérésére munkálkodnia. Ezen közreműködés mikéntjére is elmondok egy példát a saját tapasztalatomból. Egy derék apának volt három fiacskája. A családban élt hagyományok szerint édes anyjuk mindjárt piciny koruktól fogva a leggondosabb vallásos nevelésben részesítette őket, mert ugy gondolkodott, hogy az, a mit müveitségnek neveznek, magában véve nem pótolhatja azon vallásos érzelmeket, a melyek tisztán a sziv nemességére vonatkoznak. A szülőknek szép egyetértése és példaadó életmódja szinte közbeszéd és irigylés tárgya volt, a mi azonban nem változtatott az ő boldogságukon, mely egészen a gyermekeik jó nevelésében ta- i lálta a kielégítését. t A gyermekeket nem kényez'etl.ék ei, hanem mindenkor a szü'ök akaratának való engedelmességhez szoktatták Nem is vol ak vá logaiósak az ételben, a cifra riiházit, a sok és drága játékszerek nem ineritet'ék l> i korán az örömüket, hanem megelégedtek mz egyszerű t.est.gyakorló játékokkal, a ház körül való hasznos foglalkozásokká!. A gyermekek szépen fejlődtek, egészségesek voltak és jóviseletüek. Tisztességes eredménynyel tanultak az elemi iskolában. Mikor aztán annak eldöntésére került a sor, hogy milyen középiskolába adják őket,, ugy találták, hogy a két idősebb szakiskolába való, csak a legifjabbat, adják a gymnasiumba, mert abban megsejtették a tudományos pályára való hajlamot. A másik kettőnél jóhangzásu nevük ós vagyonos állapotuk nem akadályozta őket, abban, hogy müveit iparos ós kereskedő legyen a fiuk, csak arra törekedtek, hogy szeressék a pályájukat, é* meg is szerezzék a hozzátartozó ismereteket. A legkisebb fiu igy a gymnasiumba került. Jó magaviseletével és szorgalmával tanárainak becsülését és társainak szeretetét érdemelte ki. Atyja gondosan ellenőrizte a tanulását, feladatainak elkészítését. Összehasonlította fiának tudását, írásbeli dolgozatait s rajzait az általános követelményekkel, más gyermekek tehet ségével ós foglalatosságával és arról győződött meg, hogy a fiának tehetsége nem haladja meg a kö/épszerü mértéket. Nagyon természetes tehát, hogy nem ütközött meg a/.on, hogy a fiának az időszxki értesítője az ő társadalmi állásának előkelőségére való tekintettel sem volt megtömve jelesekkel. Ez^rt nem okozta az iskolát, liauem megnyugodott abban, hogy szorgalmas a fia és a középszerű tehetségek is érvényesülhetnek az éleiben. Jól tudta azt, bogy a kitartó szorgalom nem kisebb ajándéka az Istennek, mint a könnyű felfogás, sőt még nagyobb, mert, mig a jó tehetség elbizakodottá, léhává, a szorgalom kitartóvá, öntegyelinezövé nevelheti az ifjút. BZ ílven szorgalmas ós minden nehézséget leküzdőkből válhatnak , a társadalomnak legértékesebb tagjai: kötelességtudó, lelkiismeretes, alkotó emberek. Azon törekedett, tehát, hogy, lia már a fia tehetségénél fogva nem lehet jeles, a bizalma az iskola iránt ne csökkenjen, a szorgalom el na ernyedjen, a jelleme csorbát ne szenvedjen. Gondoskodott arról, hogy a környezet befolyása csak növelje, ne pedig rontsa fia szemében a tanárai tekintélyét; tudákos, legtöbb esetben meggondolatlan birálgatások, oktalan napi pletykák hallása, leplezett vagy épen fitogtatott vallási közömbösség látása meg ne mételyezze a tanitás szellemét. Távol tartotta azokat, a kik anekdotaszerü hazudozásokban, az iskelai életre alkalmazott elbeszéléseikben tetszelegnek, mert azoknak legtöbbször csak - Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár es por ellen, • melyet ugy érhetünk el, ha azokat Schweiger Sándor molykárelleni intézetébe nyári gondozásra adunk, hol azok igen jutányos áron biztosan lesznek gondozva.