Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-12 / 15. szám

8. BALATONVIDÉK. 1903. április 12. Szent tanítása homályt nem fog Mellette szivünk őrködik. Ünnepeljünk hát örömök közt A nagy halott ím újra él, Kiszállt a sírból dicsőségben S ha szép hónába visszatér; Helyet készit ott maga mellett Nekünk ki arra érdemesAzért tűrjük a bút, keservet A menyorsiágban vége lesz. ^Frászt £uiza. A Deák-család anyagi terhei. Midőn Deák Ferenezünk századik születési évében ') a családra vonatkozó apróbb részleteket is a kegyelet és szeretet gondjaival igj-ekszünk összegyűjteni, a t. olvasót alig szükséges figyelmeztetni, hogy azt a zalamegyei Deákcsaládot értjük, melynek méltán a haza bölcsének nevezett Ferenezünk egyenes leszármazottja. Deák Ferenczet a nagy hazafit és állam férfiút kisebb-nagyobb munkákban jellemezték mások s kiadták beszédeit, leveleit, »gondolatait* stb. Országos működését a rokon meleg hangján megirta Nedeczky István. E becses anyaghoz mi itt egy szerény adalékkal kivánunk járulni, midőn a Deák-család anyagi terheiről, gondjairól szólunk. Érthetővé teszi ezen, bár fogyatékos adalék azt. hogy Deák Ferencz birtok nélkül szerény Vitalitium« mellett fejezte be életét (1876. január 28-ikán). * Az anyagiak miatti súlyos gondok visszanyúlnak a XVIII. századba. Alábbi adatainkat nem hallomás után közöljük, hanem nagyobbára hivatalos okiratokból, részben hiteles levelekből és rölj egy zés ekbo l meri tettük. Deák Ferencz nagyatyja : T)eák Gábor tárnoki földesúr -) 1757. augusztus 28-án feleségül vette a gazdag Hertelendy Annát, az akkor már nem élt Hertelendy Gábor leányát, ki tekintélyes hozománvnyal ment férjhez, mely egész Kehidából, felső-kustyáni, koppányi, orbánosfai, nemes-apáti helyiségekben és az ezekhez

0 tartozó pusztákban levő birtokrészekből állott. E házassági frigy nem volt boldog. Annyira nem volt az, hogy a házasfelek 1768-ban a veszprémi szentszék előtt törvényesen elváltak. Lehet, sőt valószínű, hogy a családi egyenetlenségbe az asszony szertelen költekezése és adósságcsinálása is belejátszott. Még együttélésük idejében, 1763-ban Hertelendy Anna pénzzavarai elintézésére férjét teljhatalmú képviselőjévé nevezte. A törv. elválás után Hetuelendy Anna, Forintos Gábor ügyész közbejöttével, — az okirat szavai szerint — »a kétfelé költöztetést eszközlő meghatároA söjtöri plébánia anyakönyve szerint született 1803. október 17-én. 2) A kehidai anyakönyvben Deák G^bor PeriQustris de Generosus-nak, terresfcris Domiínis in possessione Tárnok vau cimezve. Az esket,ósuél tanuk voltak : Hertelendy Zsigmond Karmacsról és Farkas Gábor Edericsröl. zás értelmében a hozomány ál'andó szabad magános birásába jutott.* Lakhelyül Bécset választotta, ahol hasznos előmenetelét és gyarapodását renellette.« Akár őszintén reméllett, akár nem, de utóbb ő maga bevallotta, íiogy adósságai annyira fölszapotodtak, hogy birtokait a bíróság zár alá helyezte, mert az adósságok a szorongatott adós szerint »csalhatatlanul« V]eít>enkétezer rfyenusi forintra fölszaporodtak. A pörök tömérdek költséggel jártak, a hitelezők végre: hajtásial fenyegették. »Utolsó romlásomhoz közeledem «, mondja ő maga. Férje életében c

r ak egy ki ut kínálkozott: a vagyon eladása, s| annak árából a hitelezők kielégítése. De vájjon a szomorú tapasztalás, hogy a hitelezők a megszorult adósok helyzetét a legtöbb esetben könyörtelenül ki szokták aknázni, nem aggaszthatta-e a sequestrum alatt állott úrnőt ? Mi lesz, ha a kótyavetyére kerülő birtok árából még a hitelezőkot sem lesz képes kielégiteni? Miből fogja magát a kényei«mhez szokott és a sok zaklattat ás miatt, máris panaszkodik, »gvakran beteges* elvált asszon}' magát föntar

fani? S kétségtelenül az is keserűséggel töltbette el, hogy az a történeti múlttal biró szép kehidai birtok, melynek ös! időktől fogva részben nagynevű és mindig magyar földesurai voltak, mely:. 3k földében Hertelendyek és Deá.kck porai nyugo3zoak, ki tudja, minő idegeneknek ós nem vérei tulajdonába fog átmenni! E kínos vergődés, e fjlytonos aggság az 1768-ban történt válás óta^már huszonhét éven át tartott. Hertelendy Anna ekkor már tul volt az ötven éven. A nyomasztó helyzetiből való kiszabadulásra legtermészetesebb útnak kínálkozott a családjával való kibékülés : de erre Deák Gábor életében, egyebektől eltekintve, férjének aDyagi helyzete miatt sem gordo'hatott. Gábor ur nem volt oly gp.zdag ember, hogy gyermekei jövőjének kockáztatása nélkül feleségének, ennek birtokához képest aránytalanul fölszaporodott adósságai törlesztésére vállalkozhatott volna. S ha bár a végső romlás*, melyet a boldogtalan asszony borzadva látott közeledni, majdnem teljesen ránehezült már, be kellett várnia az időt, mig férje az élők közöl el nem költözik. Deák Gábor elhalálozásának idejét nem ismerjük. 1795-ben, midőn Hertelendy Anna a kehidai birtok miatt a Deák-családdal alkudozott, már nem élt. V lószinüleg kevéssel az egyesség előtt halt meg. Két fia maradt: ferencz és József.'

3) Ferencz, a haza bölcsének édes a

tyja, gondos, szigorú gazda volt, s 28 éves korában gazdagon házasodott, nőül vévén a szépségéről is hires Sibrik Srzsébeieí, az 1797-ben elhunyt Sz-: vaskendi Sibrik Antal győri alispán és Keresztúri Juliánná leányát. Ferenc, ki a kétségbeejtő kehidai állapotok miatt söjtöri atyai birtokán gazdálkodott, édes3) A kehidai anyakfnyv szerint Deák Gábor — és Hertelendy Annának öt. gyermeke született : 1. Jáuos-Gábor szüi. 1759. november 5. 2) Ferencz 1761. junius 15. 3) Gábor-KárolyJános 1762. május 17. 4) József 1764. október 15. 5) Krisztina-Anna 1868. május 17. — Három valószínűleg gyermekkorában halt meg. anyja bevallása szerint is »a maga jószágán már kiépült és helyre vergődött*, s azonfölül »szerelmes házastársának, kedves menyem asszonynak, tekintet,is Szarvaskendi Sibrik Erzsébetnek hozomán3

raival és szépszámú tökepénzével is gazdagodott.« A már öregedő és mindenünnen szorongatott özvegy Hertelendy Anna nemeslel künek is ösmert Ferencz fiába helyezé minden reményét. Második fiára, ez ifjabb Józsefre nem számithatott. Utóbbi uj gazda levén, akkori anyagi »erőtlensége« miatt az anyja adósságai lebonyolításában való részvételt határozottan meg is tagadta. Ferencz tehát az összeroskadással fenyegető teherre egyedül vállalkozott. Megható ós kőzlésro méltó azon nyilatkozat, melyet fia nagylelkűségéről édes anyja tett. »Noha, úgymond, az e^záinlált és bizonyos összeírásban foglalt javaimnak jövedelmét a cseléd fizetéssel, gazdasági szükséges költséggel és kamattal, mely ennek okáért már meg is tódult, összevetvén, hogy (Ferenc fiam) fáradságának, aggódásának, utazásainak, futásának, melyek miatt boldogulását Sfminiképpen nem remélheti, s érdemét csal; közel sem pótolhatná ki, annál kevesbbé élelmem kerülne ki abból, mégis régi fiúi tiszteletét, mely szerint már ezen utolsó állapotom előtt régóta pdrtlogo Itatásomat, ggámolittatásomat, gondviselésemnek s öregnapi ingyen való taitásomat azon esetre is, ha jószágomból kinetközletnenek, többször ajánlotta, s ugy oigasztalt, most Holtaképpen megbizonyítani kioánnáu, semmi jelenvaló nyereséggel egyébbel, csak hogy ezeu ő-ijavakat maradékai részére megtarthassa, nem gondolván, az elszámlált adósságaimat (hetvenkétezer rhenusi forintot) magára veszi, remélvén, hogy Isten segítségével abból maga vagy legalább maradéka kifejtözik, az adósságnak s jószágaimnak által vétele mellett pedig jelenvaló veszteségére semmit nem tekintvén, .... tisztességes egyességben való specificació szerint élelmemre na tó fundust, deputatumot, lakóhelyet a hozzá szükségesekkel megrendelt s arra magát kötelezte.« Ezen, 1795. május 20-ikán készült s ugyanazon év július 10-ikén a zalavári konvent előtt bevallott egyesség szerint Hertelendy Anna fiára : Ferencre ruházta adósságaival kehidai birtokait, s kötelezte magát, hogy többé semmiféle adósságot nem csinál, sőt hiteléről is lemondott. Ferencz pedig feleségével: Sibrik Erzsébettel együtt, »bár — az szavai szerint — a terhek nehézségétől megrettentünk, mindazonáltal egyedül asszonyanyánkhoz való szeretetünk indulatából kárunkkal is segedelmet nyújtani s az ősi javakat tehetségünkig megtartani óhajtván«, az egyességet elfogadta. Ferencz tehát egyetértve fiatal feleségével igaz gyermeki szeretettel, lovagias jellemre valló gyöngédséggel meghajlott anyja kérésére, noha a fiataloknak akkor már öt gyermekök volt, s József az öccs, bár nagykorú volt, a teherviselésben részt venni nem akart. Nincsenek adataink arról, hogy az 1768-ban történt válástól a Ferenczczel