Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-24 / 21. szám

1903. május 10 . kire pinteken sikerült is rátalálni, Gulyás Fe­renc egy megtévelyedett csizmadia segéd sze­mélyébeu. Tettét töredelmesen bevallotta. Elő­adta, hogy csütörtökön zárás alkalmával zsebébe rejtette a perzselyt s távozóit az egyletből. A persely tartalmát kiüritve azt a kútba dobta, melyet pénteken reggel Tobak cipész mester tanonca vett ki a kútból. A lakatokat leverte s azokat is eldobta. A perzselyben 25 korona volt. Ebből több aprolékost: kenyeret, szalon­nát, tnrót, lapdát stb. vásárolt. Mestert- Nagy Elek csizmad.iamescer tanoncának 9 krfc. adott, hogy hallgasson a dologról, de a tanonc el­mondta a dolgot mesterének. Igy a dolog csak­hamar napvilágot látott. — Színészet. Sok törekvés kevés pártolás. Ez az elmúlt rövid keszthelyi színészet rajza. Pedig uiójus 16-án is szép darabot hoztak szilire Hoffmaun meséivel — közepeseu telt ház ösz­szevágó szép játékkal. Vasárnap május 17-én két előadás volt. Délután Jani és Juci, gyer­meke. öadás. Este Bob Herceg, másodszor. Héti ön Csókon szerzett vőlegény. ívedden utolsó előadás : Monna Vanna 3 felvonásos színmű. Talán ettől a színi jelentéstől riadt vissza a pualikum. Ezen estén igazán csodáltuk színé­szeink türelmet és kitartását. Alig negyven fő­nyi közönség előtt játszottak. Micsey törekvő társulatának kedvéi a közöny ez a netovábbja sem tudta megtörni. Előadásaikat s a búcsú­zást a viszontlátásra fejezték csak bs. J'ulius­ban ismét itt lesznek. Remélhetőleg a nyári melegség meg fogja puhítani a közönséget s az érkezők nagyobb és melegebb pártolásban ré­szesülnek mint — az elmúlt szezonban. — A feltékenyseg halottja. Soós Regina diszeli hajadon, ki Tapolcán volt szolgalatban Krausz lgnac bádogosnál, megismerkedett tgy itju legenynyel, kibe halálosan beleszeretett. Az ífju viszonozta egy ideig az ö vonzalmát, de később hűtlenné lett és egy másik cseléd­leányhoz csapott. Soós Regiutt e hütlenseg tö­löt.ti elkeseredésében rasarnap ollóval támadta meg a cseled leányt, kedvesének elrablóját es inegcsonkitá annak ha,fürtéit. Az eléktelenített leány a sértésért a szolgabiróságnái keresett or­voslást, de Soós Reginát. mar nem érhette utol e földi igazságszolgáltatás, mert a büntetéstől való telelem a halálba kergette, sósavat ivott, amely két nap múlva megölte. — Tűz. Nagy tüz dühöngött a minap Orofztony községben, Diós Ferenc gazdálkodó pajtája ió-én ismeretlen okból kigyuiadt. — A uagj' szél miatt átcsapott a szomszédos épüle­tekre is s nagy gyorsasággal harapódzott, to­vább — Leégeti 11 lakóház számos melléképü­letté- Sok gabona es takarmány esett martalé­kul. — A kár 11070 korona. Halálozás. Egy szép virágot tőrd-lt le máj s 20 án Díszeiben a kérlelliet'eu tialál, ekk r szűnt meg dobogni ozv. Dávid Jánosné ked es leányának, Margitnak nemes szive. A temités május 22 én a helybeli és tapolcai in­telligens közönség nagy részvéte mellett ment végpe. A drága halottban Hédi Gusztáv, tapol­caipolgári isk. igazgató uiiokahugát gyászolja. " — A balatoni park. — Teljes Szépségében viiígoi, lombos és árnyas fáival pompázik a baltoni park. — Várja a szezont — várja a vedégeket. — A városi közönség siet is e park szpségét és üde levegőjét kihasználni. — Elénk éli nyilvánul főkép vasárnapokon. — A keszthelyi betegsegélyzö-pénztár gyü­lee. E hó 17-én tartotta meg évi közgyűlését akeszthelyi ipartestületi betegsegélyző-pénztár, a «Ipartestületi helyiségében, Braun Rudolf aiöklete alait. Régi szokás szerint oak éppen nnyian voltak, hogy a gyűlést meglehetett Úr­in. Mólt án csodálkozást keltett, hogy az elnök i p^nz'áruokon kivül — a kiket a hivatalos iegjelenés kötelez a megjelenésre — egy mes­ir sem jelent meg a gyűlésen ; pedig ha jól idjuk a betegségéiyezéshez nekik is van bele ólásuk, mivel a járulékok y 8-át ők fizetik. z iparhatóságot Stieder Lajos iparhatósági biz >s képviselte. Elnöklő Braun Rudolf miután onstatálta, hrgy a tagok kellő számban meg­• ilentek a gyülé-t, meguyitottnak nyilvánította. Utána Ujlaky Vilmos jegyző megemlékezett a régi jegyző haláláról. — Ezután következett az évi jelentés beterjesztése a mi kinyomatva a közgyűlés előtt 2 héttel minden egyes biztosí­tásra kötelezeti nek megküldetett. Észrevételt az évi jelentésre annyiban tettek, hogy 829 K. 63 f. tulkiadás szerepel, a melynek fefiüntetóse ugy történt, hogy a pénztáros uj év előtt, a pénzkészletét a tak. pénztárba gyümölCsöztetés céljából elhelyezte — uj évre pedig nem jött annyi be, hogy fedezte volna a kiadást. — E/.en ma­gyarázat után a jelentés tudomásul vétetett, a felment vény' a közgyűlés megadta. Következett, az igazgatósági tagokból kisorsolt 8 tsg h 'lyett választás, a kikből 2 a mesterekből 5 és 1 el­lenőr a segédekből volt választandó. A válasz­tás meglehetősen erős volt, a mennyiben az eddigi 2 mestert jelölték, de voltak akik uj em­bereket, óhajtottak beválasztani. Ugy látszik azonban a régiek munkássága méltányolva lett, mert elnök a szavazatok számlálása után Su­jánszky és Kenyeres mestereket 4 szótöbbséggel újra megválasztottaknak jelentette ki. A segédek közül min i a régiből, mind az uj emberekből lett beválasztva. Az ellenőri tisztséget pedig Baksa I tvánra k'váuták ruházni. A felügyelő bizottság, a választott bíróság tagjainak választása már nem volt szenvedélyes, de azért, meglátszott, hogy volt ott egy uj «elem«, a mely a bízott, ságokba szép számmál vau képviselve is. Indít­ványok is voltak, a m lyekböl többet a köz­gyűlés határozattá emelt, többire nézve pedig az iparhatóságot, hívjak fel véleményadásra, amely nláu egy rendkívüli közgyűlés lesz összehívandó. A választások után Slieder Lajos iparh. biztos emelkedett fel szólásra, jelezte, hogy az iparha­tóság részéről a békéltető-bizottság megválasz­tása fog következni, a mi meg is történt., tmely után az ülés véget őri. Az indítványok során a táppénz felemeléséről is esett szo, pedig az a'apszabáiyok 18. §-a szerint a táppénzt fel­emelni ueni lehet addig a mig a tartalék-alap az évi kiadások 5 évi átlagát, el nem éri. A be­legsegélyző pénztárnak 6006 K. 58 f. vagyona van, melynek tizedrésze 6U0 K. 58 fillér Az évi kiadás állaga pedig 2421 kor. 89 fillér. Szó esett a gyűlésen, tiogy a heti befizetés magasabb legyen, hogy a táppénz is 60 fillérről 1 koro­nára emeltessék föl. Egyebb tárgy nem lóvén a gyűlés véget ért. — Héviz. Megindult a hévízi közlekedés is. -— Naponkint megjelenik a posta előtt, — az omnibus, hogy a Héviz üde vizébe kívánkozó­kat ama szép fürdőre kiszállítsa. — Vendégek is kezdenek jelentkezni. — Kettős Ünnep. A sümegi katholikus le­gényegyesület május hó 17 én kettős ünnep 't tartott: az egyesület védőszentjének ünnepét és hálaünnepet Hornig Károly báró megyés püs­pök szerencsés felgyógyulásáért. Az ünnepet Ta­mási István egyesületi alelnök rendezte. Délu­tán 4 órakor zöld lombokkal ós virágokkal dí­szített, sátor fogadta a nagyszámban megjelent vend'gekfcl, és tagokat. A sátor hátulsó falát Szent József és Hornig Károly püspök arcképe díszítette. Miután az egyesület, rendes tagjai is diszzászlójuk alatt levonultak az ünnep színhe­lyére, Németh János plebáuos, az egyesület el­nöke szivts, meleg szókkal üdvözölte a megje­lent ünneplő közönséget, 'smei lette »nnek cél­ját, örömmel emlékezvén meg az isteni Gond­viselés ama lényéről, hogy megyés püspökünk őnagymélt,óságát súlyos betegségéből meggyó­gyította. Ezután a daloskör Pap József sümegi kantor sz^p szerzeményé', az «Iparos indulót,» adta elő, amely élénk tetszést keltett. Pek Sán­dor és Tóth L-tjos ügyes szavalatai után Ta­mási István kájláu ruielkedetl szellemű, élén­ken és sok helyt költői szárnyalással megirt felolv sást, tartott, melyben megismertetett Szent Józ-efnek, majd kegyes főpászi.ortinknak életrajzával s ennek kapcsán a férfi j-Ilemről, ennek vonásairól tartott, üdvös tanulságokkal r A * / r • telitett felolvasast. Az elénk éljenzés-el foga­dott, nagy hatást keltő értekezés után a dalos­kör Szügyi Józsefnek felkösiöntójót adti elő igen sikerű ten, majd Fekeie György és Borki Lajos szavaltak, mire a himnussal az emelke­dett, hangúit!u sz>p ünnep befejezést nyert. Lapunk zártakor értesültünk hiteltérdem'ö forrásból, hogy a keszthely-tapolcai vasutat a mi. nisterí tanács határozata folytán legközelebb megnyitják és a forgalomnak átadják CSARNOK. Rákóczi hazatérése. Irta : fíadits József. III. Haza jölt Rákóczi, a nép, a hon atyja, Karag és sir a pár, boldog, ha láthatja. Nagy rajokban gyűlnek, harci vágytól égre, Reszkető ajakkal kezd egy agg beszédbe: »Szabadság bujdosó, üldözött madara, Általad sütött ránk a napnak sugara. Hl temetett álmok, nemzetek reménye, t elragyogott rátok a diadal fénye Napsütötte rónán, felhőt érő bércen, tiégí dicsőségünk nagy halaimát érzem. Borongó várorom, repedezett várfal, Fölépít a lelkem ha, a múltba szárnyal. Tárogató harsan, szikla visszazengi, Ha, •sogó szózatát nem érti most senki. Százados bájáról, bajáról magyarnak, Bedugott fülekkel tudni sem akarnak. Diadalmas zászlók megtépett foszlányi, Mikor ti láttatok minket harcba szállni! Csatadöntő ágyúlc rozsdalepett torka, Fringia arcelán rajta maradt csorba, Régi dicsőségünk olvasom rólatok, Hol az idő, mikor vágtatok, szóltatok? Kicsinyes, puha kor, félre veled, unlak, Merész gondolatim posványidba fúlnak. Hétköznapok sorát gyűlöli a lelkem, Ünnepekre vágyom, dicsőséggel telten, Habár tele vészszel, öldöklő halállal, Vágyam a sóvárgók örökös szomjával, übujtom a hősök dicsösségét zengni, Látni a szent zászlót hadak fölött lengni. Oh csak lehetne még e hadakkal mennem, Megvédnélelc téged dicső fejedelmem,< Szólt egy vitéz dalja : i> Beh rég, hogy elmentél, Lobogtasd a zászlót, melyet fölemeltél. Bujdosó harcosiak áj életre keltek, Megmozdult a berek, a hegy a völgyrejtek. Kurucot teremnek vetetlen avarok, Gyűl a nép, mint mikor a felhő kavarog. FAJI/ név a vezéröli, eszméfók, zászlójuk 1. Rákóczi reményük, a vigasztalójuk.< Beregszászra vonul a növekvő sereg, Tárogató harsog, a harci dob pereg ; legi/verre, fegyverre viszhangozza a bérc, A német szívébe, inába száll a félsz. Kitűzik a zászlót, selymét a szél rázza, Gyűl a nép, csak béna marad búsan hátra, fegyverezik menten, ellátják kellékkel, Nem kell zsoldé népnek, még csak ellenség kell. Dédapa fiastól, mókástól volt ott, Szivében oroszlánt, karján tigrist hordott. Egy névben a nemzet Messiását látta, E név volt hadsereg, szabadság és bástya. Mikor a csatáknak bömbölt acél torka, A támadó felszél hangját, el el hordta; »Rákóczi, Rákóczi!« harsogott a tábor, És dőlt, összeomlott a labanc hangjától. Vitéz generális: Vak Bottyán, Bercsényi Nem ismerték mi az, megveretni, félni, Lovaik patája bástya tolat tiprott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom