Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-04-12 / 15. szám
BALATONVIDEK 1903. április 12. Feltámadás. (S.) Ez a szó is azok közé tartozik, melyet ugy megszokott az ember, liogy a hallatára már nem érez semmi különöst s megdöbbenés és elgondolkodás nélkül siklik át felette. Nem érezzük e gondolat súlyát, mert megszoktuk, mert állandóan ott van a lelkűnkön attól a pillanattól kezdve, amelyben érezni, gondolkodni kezdtünk. És mert a mindennapi élet vásári pora reá rakódik s eltakarja a saját szemünk elöl is. Csak akkor látjuk meg a maga egész nagyságában, mikor a szenvedések, a lelki harcok egy-egy vihara elfújja azt a port és szükség van valamire, amibe a remény horgonyát akaszthatjuk, ami segiti feniartani a lélek egyensúlyát. Pedig alig van az emberi léleknek erosebben nyilatkozó vágya, mint a feltámadás. Mindenütt és minden időben élt a szivek mélyén az a homályos sejtelem, az öntudatnak az a bizonyossága, hogy az ember a halálban nem semmisülhet, meg végképpen. Nincs vallás, melyben a feltámadás eszméje nem volna megtalálható és nincs ember, ki a feltámadásban azért nem hisz, mivel a lelke idegenkedik tőle. Aki nem hisz benne, az is kivánja, csak lehetetlenségnek tartja, balgatagul a saját képességei szerint Ítélvén meg a Teremtő erejét. Pedig hát mi nehezebb vájjon : teremteni a semmiből, avagy ujjá teremteni a romot?! Es egyáltalán lehet-e nehézségről, lehetetlenségről beszólni Istennél?! A nemzetek apostola azt mondja, hogy, ha Krisztus nem támadott volna fel, akkur az ő hitének nem volna alapja. Súlyos igazság ez, de még ki lehet egészíteni azzal, hogy, ha nincs feltámadás, akkor nincs emberi társadalom se. Mert ha a milliók és az egyesek szivében nem él a túlvilág reménysége vagy félelme, akkor gyerekes játékszer a csendőr-szuIluszárfia bárányába!. • Nekem se juttasson. Legszebb piros kis kalácsom Inkább én is nelci-szánom\<A láthatatlan seb. Régi, pergamenra irt kódex táblájának belső oldalán elsárgult, elfakult belükkel a következő sorokat betűztem ki, nagy nehezen boldogulva még a nagyító üveg segítségével is : «Anno Dui MÍ3LXII. megh- bolt Conrados Fyrmerios, az pyspeknec ew ewtves mester®, ysmeretlen niawalabann Az myt ez tsudalatos tewrtenetrwl ewreg-apam uram tol hollottam vala, mind öszve annji, íny zerinth Conrados mestert vándor deac megh ygezte es bynre tsabétotta volna, mell bj'n köwetkeztebenu Conrados zewrnju (szörnyű) nagh lelky fordalasooat zenvedeth es azoc kewzt megli ys holt val&.» Ennyit mond az irédeák szűkszavú krónikája. Arn szerencsés voltam egy káptalani levéltárban megtalálni a rejtélyes történet teljes leírását, melyben a krónikában emiitett vándordeák egyik unokája, aki szintén püspök lett, leírja öregatyja viszontagságos bűnös életét és megtérését. Többek közt megírja Conrados mester történetét is, melyet a megrony, nevetséges mumus a börtön és gyenge pókháló a törvény. Es viszont: lélektani lehetatlenség, hogy az olyan ember gonosz lehessen, aki tudja, hogy egy isteni szem látja minden tettét és gondolatát s felelősségre fogja vonni ezekért. Nem, az ilyen ember nem lehet gonosz és nem lehet — boldogtalan. Ezért van szüksége a feltámadás gongolatára az egyes embernek ép ugy, mint a közösségnek, a társadalomnak. A Názáreti halála és feltámadása pedig telve van oly tanulságokkal, melyeket a közéletben is ugyancsak hasznos szem előtt tartani. Pálma ágakkal telehintett uton, »Hozsanua« kiáltások kfizt diadalmas hősként vonult ba a szent városba a Megváltó, s midőn hallgatta az örömrivalgást és látta az arcokon a lelkesedós tüzé't, ugyanakkor már tudta, hogy pár nap múlva keresztfa lesz. azokból a pálma ágakból s az a lelkesült tömeg cserben fogja hagyni. De azért ment a maga utján. Hiszen nem a pálmáért, az igazságért, a keresztfáért járt ott. Emberek ! kiket vezérének ismer el a nép, gondoljatok a virágvasárnapra! Vájjon tudtok-e ti is a hozsannázók feje lelett a távolba nézni, oda, ahol a keresztfa áll, várva az igazság bajnokát ? Mert el. elkövetkezik a Nagypéntek a virágok vasárnapja után. Ugyanaz a tömeg, mely most diadal szekeredet húzza, nemsokára kiáltani fogja feléd a crucifige-t s Barnabást veszi vállaira. Érdemes-e hát ennek a telhetetlen molochnak, ennek az ingadozó fenséges semminek áldozni eg} 7 életet?! Nem. A népszerűség és a népkegy nem való életcélnak. [Mert változékony s kiszámíthatatlan. Amiért ma királylyá akar tenni, azért holnap a fejedet veszi. Csak egy van bizonyos, ami rendületlenül áll, ami soha nem változik, ami nem szeszélyes : . . . a keresztfa. Abban bizhatol. Am a tanulságok nem álnak meg a legszomorubbnál. Három nap múlva felkelt sírjából, akit keresztre feszitettek. Mily szegények is azok, akik nem érzik e tény kimondhatatlanul szép, felséges, erős igazságát! Hát íme, az igazságot nem lehet lándzsával átdöfni, nem lehet keresztül szegezni, s hiába zárják sziklasírba és hiába hengerítenek köveket föléje. Nem lehet megölni. Az igazság legyőzhetetlen. S nem 3zorul még csak segítségre sem, egyedül önmagában van a leküzdhetetlen ereje. Menuyi-mennyi tanulság ez azok számára, akik kislelkiien azt hiszik, hogy az igazság is rászorul a kortesekre és barátokra s hogy az egyes ember egyedül nem valósithatja meg azt. Mintha bizony a kétszer kettő csak azért volna négy, mivel mindenki elhiszi, hogy annyi. Nem, az igazság diadalához nem kellenek az emberek százezrei, semmi sem kell hozzá, csak . . , igazság. S ez nagyobb erő, nagyobb hatalom az egyes ember kezében, mint a hazugság, ha millió ember áll is emennek zászlaja alatt. Ez az örök, nagy tanulsága a Grolgotának, a feltámadásnak. Es nekünk, ah! nekünk nagyon is szükségünk van erre a tanulságra. Mert csak az Igazság egy, de alakja más és más a külömböző időkben. Akkor mint Isten Fia jelenék meg; ma test nélküli alakban jár közöttünk az ige, az eszme: a Szeretet éi Szabadság eszméje. Ma nem érik el durva kezükkel a poroszlók, millió atomra oszolva szállszáll a levegőben ; ott ragyog nedves, fekete betűiben a nyomdafestéknek ; ott lebeg: a tavasz fuvalmában a fakadó rügyek körül; ott húzódik meg a szivek titkos rejtőkében. És ma nem a nép kiáltja a császár helytartójának a »feszítsd meg«-et, A nép érez, a nép gondolkodik, a nép hisz és szomjúhozza az igazságot, most a Pilátusok, a helytartérő aggastyán maga mondott el, biiubánóan, meghagyra fiaiuak és unokáinak, hogy a boldogult ötvös mester lelkiüdvéért ne niulaszszanak el évenkint egy szentmisét végezhetni. Megpróbálom a történetet, a latin eredetihez lehetőleg hűen elmondani. * Konrád mester, a püspök ötvöse, egy napon különös vendéget fogadott házába. Vállán a vándor tanulók fekete tógája, fején háromszögű sábeszdekli, kezében kopott végű vándorbot. Arca barna és borotvált, haja és szeme fekete, mint az éjszaka. — Ferromontius doktor vagyok, nagy Németországból vándorlok haza felé Erdélybe. Gyakorolj vélem irgalmasságot, Konrád mester, fogadj bé engemet ez éjjelre házadba. — Honnan tudod nevemet? kérdé elámulva Konrád. — Tudom ! felelt titokzatos mosolygással az ifjú vándor. A dolog pedig igen egyszerű volt. Akkortájt különösen az erdélyi szász ifjak tömegesen mentek ki Németországba a kiváló egyetemeken kiváló mestereket hallgatni. Utánuk kivándor.ó társaiknak aztán tudtukra adták, hogy útközben hol találnak szives befogadásra, a mint azt ők tapasztalták. Igy Konrád mester neve is ismerős volt eláttük, mint aki maga is erdélyi szász vér lévén, igen szívesen látja vendégül a hozzá betérő vándor ifjakat. I^y ezt. is nagy örömmel vezat.é be lakába, s azonnal elöhivr.a hitvestársát, a jó Magdolna asszonyt, l<i is aztán pomüás estebédet, készite számukra, Melv alatt nz idegen ©lőadá, hogy ő Lipsiábim tanult az universításou, több esztendeig hallgatván jeles tudorok előadásait, mint például Luther Márton doktor, Melanchtou Fülöp és más nagy férfiak tanításait. Estebéd utáa aztán e tanításokat kezdá fejtegetni Ferromontins, mi alatt Magdolna aszszony elbóbiskolt, lévén ő reá nézvést e fejtegetések ás ékes disszertatiók igen magasan járók és igen mélyen járók, anuálfogva érthetetlenek. Midőn azonban a derék matróna a Krisztus, egyház, pápa szavakat hallá említeni, mint a melyek előtte oly kedves és szent szavak valáuak, felocsudék szunnyadozásából s szintén figyelni kezde. Ah de vesztére, mert az idegen oly borzasztó dolgokat kezde azokról beszélleni, a mik Magdolna áhítatos lelke előtt valÓ3ágos istenkáromlás számba menének. Ellenben Konrád mester szinte élvezettel, s naev érdeklődéssel figyelve hallg»tá a doktor beszédeit, a minek az a magyarázata, hogy ö már e^y idő óta igen meginga hitében, mióta tudniillik bizonyos titkos könyveit olvasgatá jeles alchvmís'.áknak, főképen pediglefl mióta egy hasonló vándordiáktól nem régen egy igen féltve rejtegetett iráskát kapott, melyben titkos betűkkel meg valának irva a római pápaság tévedései és bűnei. Im híllván most mindezeket FerHúsvéti levelezőlapokbó l ujd0DSág0 k' t0VábM legQagyob b — SujÁnszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.
