Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-15 / 7. szám
1105. február 22. BALATONVIDÉK 15. nehogy ugy járjanak, mint az alábbi cikk jel»i. Ezzel átadjuk a szót a Magyarországnak : * * * Olvasóink bizonyára elmókeznek még arra a nagy hirre vergődött pananiácskára, melyet, a bécsi Siemens-cég a parlamenti csillárok szállításánál követett el egy magyar gyár rovására. Ennek a botránynak utolsó felvonása minap játszódott le a sajfóbiróság elctt s ekkor tő alkalmunk volt meggyőződni arról, mily körmönfont módon igyekeznek az osztrák cégek túljárni a magyar halóság eszén. Szinte jól esett hallanunk, mily alaposan verték el a port a ravasz osztrák sáfár bátáu. Reméljük, hogy ez az erélyes eljárás, melyet az illetékes hatóságok ebben az ügyben tanúsítottak, arra fogja indítani a hazai ipar érdekeinek támogatására ós megvédésére hivatott köröket, hogy gátat, emeljenek az osztrák cégek túlkapásai ellen. Enuek pedig már nagyon is ideje volna, mert még most is széltében panaszokat hallunk a magyar iparnak a csillár-panamához hasonló megkárosításáról s ebben is ugyanannak a bécsi Siemens cégnek van része, melyről csak az imént, szólt az ének. Ez az osztrák vállalat látván, hogy saját cégére alatt nem tud hazánkban még a vidéken sem boldogulni, az az ötlete támadt, hogy kelepcét állit, melyben a provinciális magyar városókot a maga számára megfogja! Jó hangzású magyar névvel részvénytársaságot alapított Budapesten. Ez a »Hazai (!) Villamossági Részvénytársulat«, melynek az a rendeltetése, hogy a vidéki magyar városokban villamosvilágításra koncessziót szerezve, az alapító Siemens-cégnek gépek szállítására megrendeléseket szerezzen. Jellemző erre a részvénytársaságra, hogy 1CO.OOO korona alaptőkével alakult s annak is csak a fele van befizetve, s ezzel az 50.000 koronájával százezrekre menő pönálé-kötelezettséggel üzletet köt, illetve közvetít a bécsi gyárnak ; magas osztalékot fizet részvényeseinek s tekintélyes tantiém-mel jutalmazza igazgatóit. A nyilvános pályázatokon mindenütt ott szerepel a Hazai, szorongatja a boni cégeket s nem egy esetben mint legelőnyösebb »hazai« ni vi _ .-i vállalat győztesen kerül ki a küzdelemből. De még az a hihetetlennek látszó eset is megtörtént, hogy nyilvános pályázati kiirás nélkül, suba alatt nyert a »Hazai« koncesssziókat egyps városoktól, mert, hisz ki kételkednék abban, hogy a »Ha'/ai« nem honi s ebbe az együgyíi kelepcébe még a minisztérium is bele ment, midőn a magyar iparfejlesztési politika örök szégyenére, jóváhagyja ezeket a szerződéseket! Es idő szerint két ilyen város van már Magyarországon, amely ebbe a villamos kelepcébe került: az egyik Szegzárd, a másik Szentes. Mindkét helyen a Hazai 50 évre szóló koncessziót nyert villamos telep építésére s az építést természetesen a bécsi Siemens-cég végezte. Jlz üzlet szerencsés lebonyolítása után jutalmul s mintegy oonzó példaképpen az egyik városnak jegyzőjét, a másiknak meg bíróját választották be a társulat igazgatóságába. Ugy tudjuk, hogy a hazai városok egész sora áll már ennek a kelepcének küszöbén, de azért még senkinek eszébe sem jutott, hogy ezzel a magyar ipart fenyegető károsodással szemben felemelje tiltakozó szavát. Hát mi a magyar ipar érdekeinek legkomolyabb veszélyeztetését látjuk abban, hogy egy osztrák cég ilyen kelepcét állit Magyarországon, melynek révéu azután becsempészi hozzánk a külföldi gyártmányokat s károsítja amúgy is pangó elektrotechnikai iparunkat. Nekünk semmi szükségünk az osztrák cégek villamos gépeire. Ha valamely téren ugy a villamossági ipar terén megállunk a magunk lábáu o valóban öngyilkos politika 'enne, ha e téren nem tudnók tűzhelyünket az alattomos prédalesőktő! megvédeni. A Siemens cégnek ez a «Hazai« kelepcéje, a tisztességtelen verseny bélyegét viseli homlokán, mert kerítő uton lopódzik be hozzánk ! A kerítő társaság visszaélései ellen pedig kell, hogy a hatóságok megvédjenek bennünket. Erkölcsi kötelessége kormányunknak, hogy figyelmeztesse a hatóságokat a >Hazai« üzelmeire és e céget kizárja minden versenyzésből, melyben csak inagyp.r ipartermékekkel lehet versenyezni. A kormány befolyásán kívül álló hatóságoktól és magánosoktól pedig szintén joggal elvárhatjuk, hogy a magyar ipar ellen intézett alattomos merénylettel szemben isméi ni fogják hazafias kötelességüket. Törvényhatósági közgyűlés. Varmegyénk törvényhatósági bizottsága e hó 9 én tartotta ez év első rendes közgyűlését, a melyen íőispánunk elnökölt. A közgyűlés tárgysorozatát az alispáni jelentés nyitotta meg, a melyet már a mult számunkban a maga egészében közöltünk. Ezután kö vetkezett a gyámpénztári kezelés rendszeréről « a pénzek gyümölcsöztetésérő* a küldöttség jelentése — i'htve kidolgozott szabályrendeleti javaslata. A szabály rendeletet a uiaga egészében a legközelebbi számunkban fogjuk közölni. Most csak annyit, jelzünk, hogy a szabály, rendelet, alkotásánál különösen figyelemmel voltak arra, hogy a kisebb gazdáknak jobban hozzáférhetőbbé tegyék saját véreik pé;izét, — természetesen első sorban figyelemmel voltak ez árvák érdekének biztosítására, amint azt az 1877. XX. tc. megkívánja. A felvehető legkisebb kölcsön lesz 50 frt. vagyis 100 korona. A felmondási idő kisebb kölcsönöknél 3 hónap, nagyobb kölcsönöknél félév. A kidolgozott szabályrendeletet egész terjedelmében elfogadták. Majd a »Vármegyei Hivatalos Lapc tárgyalása következett. Kimondotta a közgyűlés, hogy a vármpgyei ügyviteli szabályzat. 150. § a értelméb pn külön lapként > Vármegyei Hivatalos Lap«-ot létesít. A hivatalos lap évi előfizetési ára csekély 4 korona. Hivatalból meg kell minden községnek reudelni. Előfizetési dijat előre kell lefizetni. A kis községek a körjegyzőségek példányainak megfizetése alól felmentetnek. A községek hivatalos hirdetéseiket ingyen teszik közzé. Hetenkint egyszer csütörtökön |elenik meg. Ha valamely község, vagy hivatal a lapot nem kapta meg, öt napon belől reklamálhat, azontul a lap kézbesítettnek tekintetik. A hivatalos lap n«gy szerepet van hivatva betölteni, különösen közel hozza a községeket «. jogi élet nnzejéhez. Ismerteti a közérdekű rendelkezéseket, szabályrendeleteket, stb. A hivatalos élet keretében a gyakorlat fogja megjQutHtm ezen intézmóuy értékét a praktikus élet terén. Felvágta a borítékot s olvasta a levelet. Kedves Uram ! Akar nekem valami nagy szívességet 'enni ? Jöjjön el hozzám ma este ebédre. Veletlen eset folytán azon veszély fenyeget ben nünket, hogy tizenhármán leszünk egy asztalnál. . . s On tudja, mily kényelmetlen dolog házif sszonyra nézve, ha ilyen eset fordul elő. Bizonyítsa be barátságát! Mindenesetre feleljen haladéktalanul, nagyon kérem. S ha egész hálámra akar szert, tenni, fogadja el a meghívást ! Az ön igaz hive Biilcourt Adrienne. »Legyen ! Nem utasíthatom vissza, monda Gaston magában beszélve,* semmi okom sincs arra, hogy uieiin-mel feleljek. S már tollat fogott, hogy -gennel feleljen, inidón az előszobi csengésűjét hallotta szólni! — Ki lehet ez ? . . Nem várok senkit. . . délután 2 óra s barátaim mind tudják, hogy ilyenkor nem szoktam itthon lenni Az inas belépett, s egy névjegyet nyújtott át. — Lourei Genovéva kisasszony — mondá Gaston a mint elolvasta a névjegyet. —• De hát én őt, nem ismerem ! — S inasa felé fordulva, — ki parancsait várva egyenesen, s mozdulatlanul állt előtte — kérdé: — Biionyos vagy benn, hogy a kisaezszony tényleg vcltm akar beszélni ? — — Igen Uram ! — — Mit mondott néked? — — Semmit, .... átadra a névjegyet, de nem szólt semmit. — — Hogyan ? Egy szét sem szólt ? — — Nem! . . . En kérdeztem, hogy önnel óhajt-e bea/ólni, mire O fejével igenlőleg intett . • . . de száját nem nyitotta ki, ugy látszik, fél hogy elárulja szándókát, ha beszél. — És ifjú az a hölgy ? — Kérdtzíe Gaston mindig nagyobb zavarban. — Igen uram, nagyon fiatal, nagyon szép, a kiuéz^séról ítélve nagyon előkelő iehet. — Jói van; tehát vezesd be ! Mig «z inas a látogatóhoz tért vissza, Gaston zavarban mormogá : — Lourei Genovéva kisasszony. . . . nagyon fiatal, nagyon szép , . • . Ugyan ki lehet ez ? Kevéssel ezután újra megnyílt a sálon ajtaja s Lourei Genovéva az inastól kisérve belépett. — Nagyon örülök kisasszony, hogy kegyedet fogadhatom — mondá Gaston a belépő elé menve — tessék helyet foglalni! — s rámutatott. egy karosszékre. Mialatt, a látogató helyet foglalt, Gastou figyelmesen vizsgáta. Nagyon szép és nagyon fiatal — gondolá. Kezdetben hosszú c^end, azután a kisaszszony e'határozta, hogy beszél s kezdé : — Felfogom, hogy látogatásom nagyon meglepi Ont Uram, . . . — Igen kisasszony, tényleg nagyon meglepett,. De vannak igazán kellemes meglepetések. . . S azt t.ai tom .... Lourei kisasszony egy intéssel félbeszakította a megkezdett bókot. Kérem Uram! ... az én helyzetein szerfölött kényes, s összes lelkierőmre van szükségem, hogy megértethessem Önnel különös látogatásom okát. Gaston, komolyan meghajtá magát s felelt: — Hallgatom kisasszony! — Mire valók lettek volna a hosszú frázisok, s körülírások? Beszélni kellett Lourei kisasszony végleg elhatározván magát, így szólt : — Nemde Ön ismeri Balcourt asszonyt? — Ig 'ii kisasszony. — Még pedig Densöleg ismeri Öt? — Nem telelnék helyesen, ha azt, mondanám igen Annyit azonban mondhatok, hogy jó barátja vagyok Balcourt asszonynak s az ö férjének. (Vége köv.) Ferencz József keserűvíz Az efl yÍLet s m^h kalS s r.
