Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-28 / 26. szám

4, 1903. junius 28. Kire száll Darányi szelleme? Ki folytatja tovább a honmentós nagy munkáját — azon a téren hol csatát vesztettünk — a gazdasági téren. Hisszük, hogy ez a tervezet nem marad csak irott malaszt, vagyis csak tervezet, hanem mielőbb iparkodnak anuak élőtestet adni. A nemzet erejét sorvasztó küzdelemben, ne tévesszük szem elől azt az igazságot, kié a föld, azé a haza. Földet tehát a kisembereknek, mert Ma­gyarország a magyaroké. Hogy minél több földnélküli magyar juthasson földhöz telepités utján, ezt contenplálja az a telepítési tervezet, Az orsz. orvosszövetség zalavár­megyei fiókjának közgyűlése. Az orsz. orvosszövetség zalavármegyei fiókja a mult évben Sümegen megtartott köz­gyűlés határozatának megfelelően ez évi közgyű­lését f. hó 20-án Tapolcán tartotta meg. A köz­gyűlés, ameunj'iban 67 tag közül osak 21 jeleni meg, csekély érdeklődés mellett folyt le, pedig Tapolcán ugy a város, mint erkölcsi testület, továbbá a város intelligens közönsége, valamint a tapolcai orvosi kar mindent elkövettek, hogy a közgyűlésen megjelent orvosok jól érezzék magukat. A szövetség elnöke Hary István dr., Zala­vármegye tiszti főorvosa már a megelőző napon Tapolcára érkezett. A gyűlés napján, mikor az orvosok érkeztek, a város fel volt lobogózva, s a vonatokkal érkező kartársakat a tapolcai orvosi kar Deák Jenő dr. járásorvossal elén testületileg fogadia. A választmány mindjárt kilenc óra után összeült, hogy a közgyűlés tárgyait, megvitassa. A közgyűlés mely 10 órára volt kitűzve, a vá­rosház tauáostermében tartatott meg. Az egymás­után megjelenő orvosokat Glazer Sándor város­biró lekötelező szívességgel fogadta. A választ­mány egynegyed tizenegyre végezvén tendőit Hary István elnök folytatólag mindjárt meg­nyitotta a közgyűlést, üdvözölve a csekély számban megjelent kartársakat, s a jelenlevő városbiróhoz fordulva megköszönte ugy neki, mint a város közönségének az igazán meglepő szives fogadtatást, melyért, a közgyűlés jegyző­könyvileg is köszönetet, szavazott. A városbíró néhány igazán meleg szóban fejezte ki ezután nagyrabecsülését az orvosi kar iránt, mint »z egészségügy, a kőzűgy ezen fontos ágának fáradhatatlan munkásai iráut. Ezzel a gyűlés formális része elintéztetvén rint üdvözölje. Az apostol szelíden viszonozta a köszöntést, aztán Zafira szeme közé nézve kérdezte . — Mondd meg nekem, asszony, ha száz­hetven dénárért adtátok-e el a jószágaitokat? Gyanutlanul s határozottan felelt a nő: — Ugy van, annyiért. Péter pedig elkomorodott ós szigorúan szólt: Mi az, hogy igy megegyeztetek megkísér­teni az Ur lelkét? Zafira halálsápadtan meredt az apostolra, a ki dörgő hangon folytatta : — Íme azok lábai, kik eltemették férjedet, az ajtónál vannak, és kivisznek téged is! Zafira e szavak hallatára fölkiáltott s holtan összerogyott. A hivek között itt-ott zokogás hangzott föl ; halotti csönd állott be aztán, mig a levi­ták a hazug asszonyt hazug férje mellé vitték. Péter szomorúan ült s kezébe temetve arcát imádkozott. Aztán csöndben szótoszlottak a testvérek. Péter elbocsátotta a diákonusokat is s a városbíró eltávozett, s megkezdődött a köz­gyűlés érdemleges része. Halász dr. szövetségi titkár mólyen átérzett, megfontolt s helylyel köz el magasra szárnyaló, magvas titkári jelen­tósével, amelyért neki a. közgyűlés elismerést ós köszönetet szavazott. A közgyűlés minden egyes tárgya élénk eszmecserére adott alkalmat, ugy hogy dél felé járt az idő, mikor az elnök a gyűlést, be­zárta. A közgyűlés tagjai gyűlés után a badacsonyi »Hableáuy« vendéglőben társasebédre jöttek össze. Semmi sem jellemezheti a szives fogad­tatást jobban mint az, hogy Tapolcza ós vidé­kének intelligentiája az orvosok ebédjén oly, valóban impozáns számban jelent meg, a meny­nyiben az érdeklődők és tisztelők nagyobb ( számmal voltak, mint maguk az orvosok. A társasebód folyamán az ö«i szokáshoz hiven először Szeutmiklósi Gyula a tapolcai járás fő­szolgabirája éltette a királyt. Utána L'jy József tapolcai plébános köszöntötte fel az orvosi kart. Majd Moghetti, herceg Eszterházy uradalmi főtisztje Deák Jenő dr. járás-orvost. A gyülekezet csak késő délután kezdett oszlani, mikor is az orvosok egy jól töltött nap emlékével oszoltak szét, s bizonyára kel­lemesen emlékeznek vissza Tapolcára, mely el­ismerésének az orvosi kar irányában oly igazán meglepő, előkelő módon adott kifejezést A jövő évi közgyűlés Zalaegerszegen lesz megtartva. Deák Ferenc emlékezete. Mindinkább közeledik az idő, mikor a huza bölcsének, vármegyénk nagy szülöttének Deák Iéretlenek emlékezetét ünnepli a nemzet születése századik évfordulóján olt. 17-én. Rámutattunk már, hogy ez ünnepnek méltónak kelt lenni a haza egyik legnagyobb fiának cm lékéhez. Az ünnep országos lesz. Keretei már is kezdenek kidomborodni. De kell, hogy ma­radandó emléke is legyen e napnak. Az is meglesz, méltó az önzetlen nagy hazafi lelké­hez. Csertőn Károly vármegyénk közszeretet­ben álló alispánja gondoskodott erről. Deák Ferenc emlékét megörökítendő >Deák lerenc tanulmányi ösztöndíj« címen nagy alapítványt terc ez, meli/et a vármegye közönsége adakozá­sából hozna össze. E régből alább közöljük alispánunk lelkes hangú fölhívását, kérve ol­vasó közönségünket, hogy a hazafias eszme magára maradva szoba közepén térdre borult s karjait ég felé emelve, felsóhajtott : — Igazságos vagy, Isten ! Egy diakónus visszajött s félénken az ajtó mellett megvárta mig az apostol —- a ki nem vette észre öt — föl nem kelt imádságából. — Atyám, szólt az ifjú, bocsáss meg, hogy zavarlak. Im bevallom, hogy nem tudom teljeseu megérteni, hogyan tudtad te a szeren­csétlenek hamisságát s miért büntetted őket halállal ? — Fiam, szólt szelíden az Egyház feje, a szentlélek adta tudtomra Ananiás ós Zafira csalárdságát. De távol volt tölem ; hogy ón ha­lálukat akarjam. Az Ur akarta. Es jól akarta. M&rt ha az ö hamisságuk büntetlen marad, ki tudja, nem követték volna e mások is az ő példájukat ? S mivé lenne a Názáreti Jézus egyháza őszinteség, bizalom, igazmondás és igazságosság nélkül ? . . . Gyermekem, az Ur hatalmas és- irgalmas . . . K. K. megvalósítását, áldozatkész adományaikkal elő­mozdítani szíveskedjenek. A fölhívást itt közöljük. Vármegyém közönségéhez! Ünnepre készül a magyar nemzet. Folyó évi október hó 17-én üli meg századik évfor­dulóját azon napnak, melyen a Gondviselés Deák Ferencet adta nekünk, hogy egyeuss lel­kével, lángoló hazaszeretotóvei, nagy tudásá­val, államférfiúi bölcse-iégóvel ós lankadást nem ismerő tetterejével a legválságosabb időkben vezetője legy en nemzetének és jövendő kulturá­lis, gazdasági s politikai nagysákunk elérésére az alapot megvesse. S Zalavármegye hűtlen lenue történeti múltjához, ha nem járulna akkor a kegyelet ünnepi oltárához, mert hisz Ő — habár ősi al­kotmányunk, szabadságunk és függetlenségünk elismerésének kiküzdésére irányzott hazafiúi működésének a haza boldogságáért, hevülő nagy lelke éltető melegétől átlengett megnyilatkozá­sai és vívmányai nem csak vármegyéje, sőt nem is csupán hazája, hanem minden szabadságsze­rető nemzetnek közös kincseit képezik is, — zalavármegyei régi családoól, Zalavármegyében, Söjt.ör községben született s ennélfogva min­denekelőtt a mienk ! Az emiitett napon tehát isteni tisztelettel és nagy hazánkfiának vármegyénk hálás közön­sége által a vármegye székhelyén ércből emelt szobra megkoszorúzásával kapcsolatosan ünnepi közgyűlést feguuk tartani. Ha azonban & nemzetek fiaik dicsőségé­ben saját erkölcsi nagyságukat is szemlélhetik ; ha a nemzeteknek nagy fiaik iráut érzett, tisz­telete, hálája és elismerése ösztönzésül szolga! a legkésőbbi utódoknak is; ha a haza körül halhatatlan érdemeket szerzett na»y honfiú iráut táplált kegyeletünket 0 hozzá méltóan akarjuk kifejezni : iiunepi közgyűlésünkben oly intézményi kell létesítenünk, a mely hivatva legyen ércnél is tartósabban hirdetni a hazafiúi erények mintaképének, vármegyénk nagy szü­löttének, Deák Ferencnek a nevét és nagysá­gát, mig magyar sziv dobog, magyar szó hang­zik és magyar műveltség virágzik e hazán! Hogy mi legyen ez az intézmény: 0 maga mutatta meg félreismerhetetlenül a saját életé­vel, a melyet komoly tanulással és munkával töltött, be azért, hogy hazájának szolgálhasson. Ennélfogva oly tanulmányi ösztöndijat kellene alapítanunk, amely agy vagjr több me­gyebeli szegényebb sorsú jó tanuló ós jó er­kölcsű fiúnak a magasabb kiképzést és azt, hogy tevékeny, hasznos pelgára legyen a hazá­nak, e'ősegiti. Az Ü nevét viselő ily tauulmáuyi ösztön­díj lesz a legsikeresebb buzditója vármegyénk ifjú nemzedékének arra nézve, hogy az 0 nyom­dokait követve, önzetlenül szolgálja hónát, ta­nulni, dolgozni, küzdeni ós áldozni tudjon annak üdveért és megtanulja az 0 életéből, hogy mi az a honszeretet: hogy az nem tud mást, mint a hazát szeretni ; hogy annak nincsenek külön­böző fokozatai, mert aki nem tett meg mindent hona javára, i*z nem tett semmit sem és aki nem adott oda mindent a haza oltárára, az min­dent megtagadott! Ho^y az ige testté váljon: azon kérelem­mel fordulok vármegyém hazafias közönségé­hez, hogy a magasztos eszme megvalósításához szükséges alapra adományokat gyűjteni ós ada­kozni szíveskedjék. Az adományokat, >Deák Ferenc tanul­mányi ösztöndíj« cimen a vármegye alispánjá­hoz Zalaegerszegre ós — azon célból, hogy a megfelelő előintézkedések kellő időben megte­hetők legyenek — legkésőbb augusztus hó 31-ig beküldeni kérem. Hazafias üdvözléssel! Zalaegerszegen, 1903. évi junius hó 19-éu. Csertán Károly, Zalavármegye alispánja, mint az ünnepélyrendeze> bizottság elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom