Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-28 / 26. szám
2. BALATONVIDÉK 1908. junius 28. ténykedéseket dekorálva nagy keresztekkei és sok közgazdasági és kulturális ténykedést is már elborítani csillag esővel. De bár mindezek többé kevósbbé a a tiszteletreméltó »munka« jutalmára va Iának is, mégis ezek kevésbé hasonlíthatók össze azzal a nemes érzéssel, amelyet a kötelesség becsületes és önzetlen, de tokozott mértékű teljesítése önérzet alakjában kovácsol a lelkiismeret műhelyében. Ez az önérzet nem hasonlítható össze azzal, különösen nem, ha a tanitás és a nevelés világában forrott ki, mert ebben a világban a »hasznos munkálkodást* nem tetézi anyagi előny; a >ténykedést« nem jutalmazza csengő érc ; a »fáradozásnak« nincs harsonája. De ebben a világban a »hasznos munka* fogalma, a becsületes törekvése nem is teremt kapzsi tömegeket, sem uszálythordozo szolgalelkeket. Ezért fonunk ma koszorút-holnapra, mert ugy tudjuk, hogy holnap PéterPál ünnepén, a keszthelyi kath. főgymnasiumban is »aratási« ünnep lesz. Ezúttal azonban azt hisszük, nem az a szokásos évzárás, hanem sokkal bensőbb, sokkal családiasabb. Az apának, a főgymnasium érdemes igazgatójának is valószínűleg jut ott holnap egy szó. Talán fog jutni annak, aki holnap barmincadikszor log hálát adni az Istennek, hogy kezéből a keresztet, amelyhez életét kötötte, nem csavarta ki az élet vihara; sem az ifjúságot, melvet becsületes szivvel, kitartó hűséggel, Istennel a haza és a király szolgálatára nevelni esküdött: nem tépték meg ádáz farkasok. Ennek a családi ünnepnek a belsőségéhez mi is igaz tisztelettel hozzájárulunk. Szivünk szerint kívánjuk, hogy Burány Gergely dr. kir. főigazgató azokat a kincseket, amelyeket a tanitás és nevelés terén 50 évi fárasztó és szorgalmas gyűjtögetés árán magáénak vall, még sokáig gyümölcsöztethesse véreink nevelésénél a haza üdvére és a király javára. Váljék számára a holnapi 50-dik »Te Deum« ünnepe bőséges forrásává a legtisztább örömöknek. A pálinka. (S.) A legnagyobb, legerősebb, legügyesebb hódítója a világnak, mely erösebb a tengernél, gyorsabb a rágalomnál, pusztit.óbb a földrengésnél, rettenetesebb a pestisnél, ez e pokoli nagyhatalom : apáiinka. Tönkreteszi a gazdagot, kret.iuné teszi a lángészt s nyomorékká az erőst. S a legborzasztóbb az, hogy szemünk láttára pusztít, előttünk szedi áldozatait .s uem teszünk ellene semmit.. Mit mondok, nem teszünk ellene semmit ? ! Szánalmas ipentegetödzés, hisz' nemcsak ellene nem teszünk, de segítünk neki ördögi munkájában. Eu is, te is, ö is, mindenki ; a társadalom, a törvény és az államhatalom. Azt mondják, hogy az ember csak azért dicsérgeti a «régi időketj, mert az emberi természet olyan, hogy könnyen leledi a rosszat s csak a jót, a szépet őrzi emlékezetében. Valami j igazság van ebben. De azért az mégis csak bizonyos, hogy a pálinka ujtbbkori találmány. Azelőtt, is pálmkáztak ugyan az emberek, de csak hébe-hóba, télen, hideg hajnali munkák előtt s keveset. De most ? ; Uram Isten, most, a kis gyerek is pálinkázik s az ara'ó is ezt issza viz helyett. Hogy lehet, ez? Ki, vagy mi ennek az oka? Bizonyos, hogy nagy része van benne a nyomornságuak. Aki megissza az ö egy-két deci pálinkáját,, az nem érzi, hogy éhes ; elfelejti, hog} r otthon a gyerekek sírnak az éhségtől, sőt még egy kis meleget, is érez a bensőjében, s nem bántja anuyira a fűtetlen szoba. A csábító, a felbujtó tehát a szegénység. De az orgazda, az alkalomszerzö jórészt, a finánc-politika lelketlensége. Mely derüre-borura, boldog-boldogtalannak osztogatja pálinkamérést engedélyt s roppantul örül, ha minden utcában nem tizen, hanem húszan vagy százan kérik ezt a jogot. Mert az busz, illetőleg sziaszor ö'ven vagy hány forint tiszta bevételt jelent. Mert engedelmet, kérek, ha én megyek el egy ilyen butik előtt nekem az onnét kiáradó pálinka-bűz undorító de a kézi munkás éi paraszt, emberre az valóságos kísértés. S ha lépten nyomon, egy-egy uccán végig menve tízszer kell megküzdenie ezzel a kísértéssel, hát nem csoda, ha végre is betér a butikba. Ezt tudja mindenki. Tudják azok is, akik a eiankáli éz arzenikum árusítására nem aduak en»edélyt mindé faluban tíz péknek és szatócsnak. De hát, persze az más. Pedig dehogy mái. A pálinka egy szemernyivel sem ártatlanabb jószág, mint azok a három halálfejes mérgek Epugy elpusztítja az embert, mint azok, csak^egy kissé lassabban. A szemünk előtt, pusztít el egész vidékeket s egész nemzedékeket. Ha a kis gyerek beteg és nein akar felhagyni a sirá-sal vagy nem tud aludni, megitatják pálinkával. Attól elalszik. Az mellékes hogy ezzel elalszik szellemének világa is már csirájában. Idióta lesz, iia . . . ha megmarad. A munkás ott hagyja műhelyét,, vagy elszalasztja <- ha van neki inasa —- az inasát, a b;.tikba s pálinkázik ahányszor csak lehet,. Persze a munkájában nincs köszönet. S a szombat. estén jut is egy kis pénz a csalidnak, meg nein is. No de ha pénz nem, hát, szitok és verés jut a gyerekeknek meg az asszonynak. Aki egész liéten a teknő mellett állt, s aki szintén pálinkát kap reggelire az uii családoknál is. Azután ha elfogy a pénz, hát van hitel. Legalább egy ideig van. Mert ha hitelre megy az ivás, még jobban csúszik az ital, mivel nem keli érte leolvasni a garast. Majd leolvassa egy sumába a végrehajtó. S mi lesz aztán? A szerenc-étlen embor izmait összerágta a szesz, csontja erőtlen és törékeny, idegrendszere Összezúzva, akaratereje megszűnt. Ha még nem érte ei a delírium, kimegy Amerikába s ott issza a megszokott mérget. Vagy koldusbotot legyűrte mérgét, inert — — Sámuelnek igaza to ro:t, Anmiiás a szobában elővnitn a hetven ezüst pé i/.t. s sokáig gyönyörködött bennük, mialatt i ülönös gondolatokat forgat,otí. elméjében. Aztán elcsnktaa pénzt, s mély karosszékébe ülve azon 13rte fejét, mily áron varrja a vén S'ímue! nyakába az Olajfák hegye mögött levő ssöllejét. Gondolataiból feleségs Zafira riasztotta föl, A jól táplált asszony libegve rohant be: —- Ananiás, Ananiás, nagy osoda történt.! — Micsoda ? — Emlékezel arra a tehetetlen nyomorékra, akinek te egyszer Szamaria kapujában egy egész dénárt adtál alamizsnául, annyira megszántad. Hát ezt az embert kocsira tették s elhozták ide Jeruzsálembe, bizván Simon Péter csodatevő erejében. Kitették a fal mellé egy utcában, ahol az apostol szokott járni. Tegnap délelőtt csakugyan arra ment az »atya« s árnyéka ráesett, a nyomorékra. Abban a pillanatban ez talpra ugrik, nagyot kiált és újra öszszerogyik, mint, mondják, csak azért, mert egyszerre nem tudta megszokni a járást. Az apostol odasiet, gyöngéden fölemeli, egy pár lépésig vezeti ; akkor sztán a n3'omorék egészen magától tudott rendesen járni, sőt el is szaladt Péter mellől, ugy hogy ez ott találta már őt a templomban. Ép ^s egészséges lett az összezsugorodott nyomorékból ! ! Csodálatos — csodálatos — mormogott szakállába Ananiás ; Zafira pedig pergő nyelvével tovább újságolt, . — József levita, akit az »atyák« Barnabásnak neveztek el, »<ladt.a a mezejét s a pénzt az »atyák* lábai hoz tette. Igaz ; Itt volt Sámuel ? — Megvette ? — M-g. — Mennyiért r — Hetvenért. . . . It.t elhallgattak egy darabig ; s maguk elé nézve tűnődtek. Odaadod ? törte meg végre a csöndet az asszony. — Oda — — felelt a férje bizonytalan hangon. — Mind ? kérdé vésztjósló arccal Zafira. — József levita is mind odaidta . . — Igen! kezdte fojtott indulattal a nő. József' levita magános ember s mindig is szegény volt. Te pedig semmit sem gondohz magunkra; azt gondolod, hogy öregségünkben is a levegőből fogunk élni . . . — Mit, beszélsz, asszon}'? — Mit? tört ki az indulat Zafirából. Csak azt, h^gy maholnap a gyékénykör.ő Izsák felesége szebb ruhában fog járni, mint a gazdagnak kikiáltott Ananiás neje! Hevilah, a szomszédasszony büszkén mutogatja nekem minden héten az ujabb ékszereit, a mikkel férje őt meglepi ; a kedves Ananiás pedig nem tudja azt, az egy rongy fülönfüggőt megvenni, a miért felesége mar három hónapja könyörög. Oh, Anauiás, miért is lettem a te házaspárod! Ah, mily boldogtalan vagyok! . . . S az as<zouy leborult, a kerevetre s arcát kezeibe temetve siránkozott, — de ujja közül lsste utH. arcát, vájjon milyen a hatás. Ananiás idegesen dobol, ujjaival a szék karján s kifelé nézett az ablakon. Nagynebezen megszólalt : — Ha nem adom oda a páuzt, mindenki megszól, — Még jobban megszól mindenki, ha majd feleséged ugy jár, ugy öltözködik, mint egy foltozó vargaé! Ananiás ismét elhallgatott; dilemmába került. A mező-eladását' már tudja a gyülekezet; s ö megígérte, hogy az árát, beadja. De itt a felesége ; ez képes öt itt hagyni, ha most is megtagadja kérését. — Mit, tegyek már most? mormogott mérgesen. Zafira hirtelen letörölte könnyeit, s mosolyogva cirógatta ineg férje aroát, aztán leült lábaihoz. — Mit tégy édes uram ? Nekem pompás tervem van. Még ma eladjuk szőlőnket is ; azt hiszem. Sámuel megadja érte a kétszáz dénárt. Ez összesen 270 dénár. Hogy mennyiért adt.uk el, azt hármunkon kivül senki sem fogja tudni. Te aztán, ha már megigérted u testvéreknek, csinos 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 borítók dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.
