Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-21 / 25. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. junius 21. 25. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. SlemJelenik heteukint «eyii«r! vhnii i iui •>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL « volt tanintézet épületében. KAmratokat a szerkesztőség eim*re, Pénzesutalványokat. hirdetési meiflii*A8«knt. 4» reklamAciAkat h kiadóliivataltinB liírllnk Kéziratokat nem adunk vlfnio i.a ptuj.a JHONOS ONTZ J Ó Z S E KK1.KI.ÖS SZEItKKSZTÖ NÉMETH JÁNOS. KIADÓ 8DJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: E*

ész év

r« 70 kor. f„ Fél évre N

e*y

,d é"

r' "„ 50 "„ Egyes szám ára 2o Nyllttér petitsera alku szerint. Az árvák. Az árvák sorsa szomorú. — Részvétünkre 8 gondoskodásunkra teljesen méltó. — Főkép ha az elárvultak szivünkhöz különösen is közel állanak. Az árvaság első óráiban mindjárt kérdőjelként áll előttünk — a homályos, a bizonytalan jövő. Azok a társadalmi és sociális alkotások pedig, melyek a Széll-regimet vallják szülőjüknek, ugyancsak közel állanak szivünkhöz. Nemcsak a mienkhez, hanem minden igaz magyaréhoz is. Mert a nemzet szivéből fakadtak s nőttek ki. Alkotmányos életünkben az elmúlt négy év nemzetgazdasági és sociális szempontból korszakos éra volt. Ez időtől kezdték észrevenni a ha[ talorn magaslatán állók a nemzet igaz szükségletet, hallották meg szívverését, a föld népének, a kisembereknek óhajait, s érezték át bajait. Sőt! — meghallották a nemzet kieseinek. az elhagyottaknak, az elárvultaknak jajjait is. Meghallották átérezték és — e szerint cselekedtek. Ki ne mérlegelné annak a nagy s messze kiható felvidéki akciónak hatásait, mely az utóbbi négy év alatt a felvidék nagyrészét mentő karjaiba vette: a maga szövetkezeteivel és áruraktáraival ? Szőlőkulturánk a filoxera földalatti tatárjárásának romjain reneszánsz korát érte el. Az olaszbor beözönlése s a hamis bor gyártása és forgalombahozáaa mind az ujabb kor szülöttei s zálogai egy gazdaságilag jobb kornak. Elhagyott, bitang jószág volt a kis ember sorsa. — Amolyan Csáky szalmája. Mi közük a hatalmasoknak hozzá? Igy volt valaha. De nem igy a lezajlott négy év alatt. Mekkorát változott minden. A kisembernek, a munkásnak, a cselédnek sorsa gondos kezekre, érző szivekre talált. — Meg lett: az > Országos Munkás és Cseléd-pénztár* az >Ipari Munkaközvetítőt intézet s annak legutóbb életbelépett országos szervezete. A nemzet erejét sorvasztó kivándorlás ellen ott áll ismét mint egy tilalomfa a kivándorlási törvény és a kivándorlásra csábitó ügynökök megrendszabályozása és hivatalos üldözése. Poshadt volt a társadalmi és közéleti levegő. Megindult a tisztogatás munkája. Nyomában- tiszta, üde levegő s szél kezdett lengedezni mindenütt. Ám Augias istállóját maga Herkules sem tisztogatta ki egyszerre. A BALATONVIDÉK TARKAJA. A belgrádi éjszaka. Azt hiszem, kevés olyan ember van ma Magyarországon, aki a napokban nem beszélt vagy legalább nem hullott; voln n valamit Belgrádról, azaz hogy Belgrádról, mint rácul mondják. S az is valószínű, hogy pl. a zalaiak nagyobb megdöbbenéssel és borzalommal tárgyalják eat a rettenetes vérfürdőt, mint a belgrádiak, vagy mint akár mi pancsovaiak. Mert errefelé nem olyan szörnyű valami egy kis gyilkosság s húsz-harminc ember lemészárlása épen nem nagyobb seusatio, mint Micsinai szökése. Eleinte én sem akartam elhinni, hogy itt a szomszédunkban ilyen barbárság megeshetik s jót nevettem egyik kollégám mondásainak, hogy hiszen »Belgrádbau az utcán sütik a királyokat.« De «zrán eszembe jutott egy ilyen >sütési« jelenet, amit a saját szemeimmel láttam Belgrád egyik városszéli utcájában. Egy csomó szerb paraszt p kapu előtt bárányt sütött, Az eleven állatnak felhasították a hasát, kihúzták « beleit s a még bégető állatot úgyszólván elevenen nyúzták meg. No ez a nép aligha irtózik őz ember-vértől. Hozzánk reggel hatkor jutott el a hír. Belgrád felett ép egy sötét felhő ült, az lenyomta h gyárak füstjét, s egészen ugy látszott, hogy ég a város. Egy-egy ágyúlövést is hallottunk, azt, hittük, iszonyú forradalom, zür-zavar van odaát. A hajó innét félkilenckor indul a szerb fővárosba, de ugy beszélték, hogy most nem közlekedik, sem nem a.^nak útlevelet. Sajnáltam, hogy ue legyek szemtanúja egy világtörténeti eseménynek, egy forradalomnak, amely a szomszédban játszódik le, azért, elmentem a főbíróhoz útlevelet kérni. Jó barátom, szó nélkül adott- De kevesen gondoltak arra, hogy ilyenkor is szabad legyen az átk«lés, vaey tán féltek a kellemetlenségtől, elég az hozzá, hogy csak nyolcan voltunk az egész hajón. Sőt még délután is alig jött át busz, huszonöt ember. Revolveremet ós tőrös botomat én is magammal vittem. De egyikre sem volt szükség. A belgrádiak szinte örültek, hogy van egykét idegen, akinek megmutathatják, hogy • Belgrádban minden csendes*. De az bizonyos, hogy rám iokkal megdöbbentőbb ós iszonyatosabb volt az az ünnepélyes csend, mintha akármilyen vérengző zavargás lett volna. A hajó-állomás szomszédságában van egy szálloda. Az Sáudor király magán birtoka volt. Minden ablakából epy-egy nemzeti színű (piros-, kék-, fehér) lobogó csüngött alá. A rendőrség épületében, a kaszárnyán, a villanyos kocsikon, a fiakkerek ülésén, k boltok felett s minden házon zászló. A színházon és egyetemen is. Fekete sehol. Még a conacou se. Csak egy sereg csak*, csánk-csánk a p»latetős tornyok felett. Azt sem hittem soha, hogy ezek a madarak megérzik és szeretik a hulla-szagot. Most láttam. Volt, ott vagy kétszáz ilyen csúf madár. Az utcákon lovas katonák cirkálnak, de nem akad dolguk. A conac előtt a topcsideri villanyos kiinduló helyétől kezdve katonák állnak. Egy század lovas és kétszázad gyalogos. A kiéhezett, rongyos ós piszkos legénység issza a bóaát, szalonnázik, némelyik egy-egy fának, lovának dőlve alszik. Sapkájukban . csesfalevél. A tisztek ép ugy sátálnak, mint máskor, vagy a sörözőben ülnek, mint tnáskfor. ' Az egyik kávéház ablakában egy őrnagy és egy ezredes flegmatikusán sakkoznak. A >Kalé rnegdám-ou (sétatér a Duna partján a hegy tetőu) a katonabanda játszik s a gyermeket karikázunk. A házak fala tele hirdetésekkei. Á xzinliázkapujában is van egy hirdetés, mely jelenti, hogy az elóadá* elmarad, mert »A kitűnő játszó orosz vendég-müvéez, Volubaratevicí Milán vasúti akadályok miatt nem érkezett rneg.«