Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-24 / 21. szám

2. községének felekezeti, községi és állatni jellegű iskoláinál teljes érvényében végre is hajtották. Sőt legújabban kiegészítik, illetve ki is bövitik a gazdasági ismétlő-iskolák erigálásával. Most az a kérdés, liogy állunk mi e tekintetben? Vah-e, vagy szükséges-e az ismétlő-iskola városunkban? Iskola köteles tanulóink a fiu iskolánál a IV., V., VI. osztály befejezése irtán részben a gimnáziumba lépnek át, részben ipari és kereskedelmi pályát választanak. Folytatják tehát tanulmányaikat tovább. Az elmúlt 3 év statisztikai adatai szerint ugyanis a IV., V., VI. osztályban évenkint átlag 110 tanuló járt. Az V., VI. osztályban átlag 30. — E számból átlag véve a gimnáziumra 25 euk, az iparos és tanonciskolára 15, vidékre költözik 5—6. JOÍ fölmerül tehát itt az a kér* j <~> dés: mi lesz azon mindkét nembeli iskola kötelesekkel, kik sem felsőbb tanintézetbe nem lépnek, sem kereskedelmi, vagy ipari pályát nem választanak. — Hol folytatják tanulmányaikat ezek a 12-ik éviiket betöltött tankötelesek a törvényszerű kor. vagyis életük 15-ik évéig ? Ismétlő iskola t árosunkban nem terén, mi itt e kérdésre feleletet n-^m tudunk adni. Pedig tény az. hogy számos oly tanköteles rója iskola nélkül az utcákat, kik semmiféle felsőbb vagy szakiskolába nem járnak. Ezek munkások, napszámosai, lesznek. Tehát a társadalom legalsó és legelhagyatottabb rétegének züllésre kidobott csavargó gyermekei, az utca sarkokon, tereken csapatosan ténferegve iskola, tanulás, nevelés és templom nélkül nevelkednek föl. t. c. Í0. szervezését Pedig az l«6S-ik évi 3S §-a midőn az ismétlő-iskola elrendeli, ezekre nézve sem tesz semmi kivételt, vagy kedvezményt. És ha valakire, ugy ezekre a magukra hagyott gyermekekre volna szükséges és áldásos az ismétlő-iskolai oktatás. — Mert mindeu szülői és iskolai nevelés, felügyelet és ellenőrzés hiányában éppen a társadalomnak e mostoha gyermekei vannak a legtöbb kísértésnek, csábitásnak és elzüllés veszedelmének kitéve. Igazán nem tudjuk elgondolui. miért nem hajtották végre a törvénynek erre vonatkozó határozatát? Miért nem tartotta szükségesnek, sem a ráros, sem az iskolaszék, sem a felsőbb taniigi/i hatóság az ismétlő-iskola létesítését? — Holott a legkisebb község, vagy

r hitfelekezet is köteles ismétlő-iskolát fentartaní ? Nem megyünk messze, a szomszédos hegyközségi iskolákban a mindennapi mellett ott, az ismétlő-iskola is. Szükségesnek tartottuk ezeket elmondani most. mikor a tankötelesek öszszeirása már megtörtént, hogy az a, szám ne csak az összeírás rovataiban, ne csali a naplóban, de az életben is meglegyen 6 -15 éves korig. Az iskolaszék mandatuma ugyan lejárt, de melegen ajánljuk az itt elmondottakat a uh /alaki/amló iskolaszék figyelmébe és gondoskodásába. o. O Nagy ós fontos érdekek fűződnek e kérdéshez. A szegénység gyermekeinek sorsa nemzeti és szociális szempontból is megérdemli a legmesszebbmenő figyelmet a tanügy és a népnevelés terén is. Alkoholizmus és mértékletességi egyletek. i. A szesze" italoknak túlzott és mértéken felüli fogyasztá <a napról-napra mind jobban terjed szeles e liazá hii ugy, hogy bátran el lehet mondani, hogy a külöuitiőzö szeszes italok mérésével foglalkozás még ma is olyan kereseti mód, mely a gondtalan megélhetést a mai súlyos gazdasági viszouyok között, kellőképpen nyújtja De az is közismereti! és bizonyításra nem is szoruló tény. hogy a szeszes italoknak nagymértékben való fogyasztása nem csak a testi szervezetet öli meg, hanem az erkölcsi érzületnek is fokozatos és rohamos sülyedésére s végül teljen tönkrejutására vezat. Számtalau meggyőző példáját mutatja a szemeink előtt, lefolyó mindennapi élet annak, hogy egyes családok szerencsétlensége, különben becsületes, munkás eleinek elziillóss eo-yes egyedül annak a megmérhetetlen szerencsétlenségnek a következménye, a mik az alkoholizmusnak szerfölött nagy ós fentartózhatatlannak látszó terjedéséből származik. A nép alsó osztályai, a napszámosok, kézművesek, fuvarosok mintegy prédájává látszanak odadobva lenui a szeszes italok mértéktelen élvezéséből származó romboló hatásnak. A szegény ember reggel, ha felkél a helyeit, hogy iiná|ával, hálaadásával fordulna az É-j urához, azután valamely tápláló, munkaerőt adó, miinkaUirástelősegitő eledelt, venne magához reggelire, s ilyent adna családja tagjainak, pálinkáért küld, azt, hozat, magának. Abból iszik maga, ez*el traktálja nejét,, gyermekeit, ha még oly zsenge kornak, kifr-j ődöttlenek is. Es mivel ez az ördögi ital nem nyújt kellő táplálókot, s az üres gyomor el-vlel után kiabál — megismétli, néha a delelőt folyamán többször is, a pálinkáivást, ugy maga, valamint, családjáuak összes tagjai. A bor ára arányUlnnul magas lévén — sok rá a fogyasztási adó, liszenc adó s. a. t. — borhrlyett a szűkre mért ebédet, és még szegényesebb vacsorát, is «geberdusszal» (min

1, a nép köznyelven nevezi a pálinkát) a testet, ós lelket egyaránt ölö undok folyadékkal «fűszerezik ». Ilyen módon aztán lassacskán meghonosodik, szokássá, végre nékülözhetleunó vá lik a pálinkaivás néposztályuuk alsóbb rétegénél ugy annyira liogy életszükségletté lesz és megsze'zik bármi módon, bármi áron, ha mindjárt az anjagi tönkrejutás lép is nyomába. Nagyon sok azon családoknak a száma, méhek az alkoholizmus fertőjébe sülyedtek már s a társadalom jobb részének erkölcsi kötele 'sé^e, hogy ezeket a szerencsétleneket, megmentse a t ljes elzülléstől, a szellemi s testi teljes tönkrejutás veszélyétől. Igen, magáuak a társadalomnak ke'l a kezdeményező lépést. m-gtenui. Közhaló-ágaink úgyis teljesit.'.U ebbeli töi vényszerű kötelmüket. A német, dicsőség és nagyság ölök emlékére emeltette I. Lajos bajor király a Walbaliát. Méltó helyet foglal el abban Liebig mellszobra, mert aki az okszerű gazdálkodás útmutatója, megalapítója volt, annak emlókszobra. nem vethet árnyat az ott lévő >nagyok«-ra. Németországban ringott ugyan bölcsője ezen férfiúnak, ki Cserháti Sátior szerint, joggal megérdemli »a mezőgazdaság egyik legnagvobb jótevője* cimet, de a magyar gazdatársadalom is kegyelettel tartozik hódolni emlékének. Az ő lángesze által kijelölt, uton haladva vitték gazdáink a magyar mezőgazdaságot mai magaslatára s jelenünk iétért való óriási harcában a tőle átvett szellemi fegyverekkel viv gazdaközöuségünk növénytermelés és állattenyésztés mezején egyaránt. Egy századdal ezelőtt még mezőgazdaság csak mesterség volt. A ^gyakorlati* gazdák kicsinylő mosolylyal szóltak' külföldön Thaer gazd. akadémiájáról s a Georgicon halhatatlan alapit,ójának müvét is vajmi kevés hazai »gazda« méltányolta. Lesajnálták a tudományt, mely

r — szerintük — sokat, akar, de nagyon keveset ér el. Játékszer volt, iz szemükben. Elégnek tartották a gazda részére azt a tudományt, melylyel megszántassa s bevettesse a földet s az állatoknak takarmányt adjon. A természettől, attól a jóságos anyától vártak mindent. A gazdasági tudomány az istálló ajtóban kezdődött és nem sokkal ért tovább a trágyatelepnél. Voltak ugyan olyanok, akik Thaer nyomán vetésforgókat állítottak fel; földjüket a sliumus elmélete alapján gazdagon meghordták istálló trágyával, mert az elmélet szerint, annak e'korbadt, anyagai adják a növény táplálékát; állataik takarmányozásánál készséggel alkalmazzák a • szénaének elméielét « ['yen viszonyok között jelent meg 1840-ben L'ebig jDip Chemie in ihrer Anwendiiug auf Agrieultur und Puysiologie« cimü muuka ja — A 'ea rátolt nővén vek kel a talajból kivitt tápanyagok visszapótlásáról, a trágyázásról szól az. Óriási vitát idézett elő ezen mű a »ha'adó« gazdák közölt s természetesen fölkeltette a gyakorlati gazdák figyelmét is. A vitából Liebig került ki győztesen, aki jelzett müve után 9 év múlva 50 pontba foglalta össze agrikultnr — kémiai kihallását. Tételei lényegükben ma is érvényesek. Kimutatta. hogychloropliyilttarUlmazó növények ásványi anyagokból táplálkoznak, a humusz csak közvetve hat, fejlődésükre; így megdőlt a humusz theoria. A növéuyek táplálkozásából levonta trágyázisi elméletét. E szerint nemcsak az istálót,ragyával adjuk meg a növényeknek a szükséges tápanyagot, hanem kizárólag mesterséges trágyákkal is. A növényeknek — igényeik figyelembe vételével — azt, a tápanyagot kell trágya alakjában adnunk első sorbau, amely legcsekélyebb mérvben van jelen a talajban. Ez a «minimum törvény»-e. Li big trágyáz ás i elmélete módosult napjainkig a sok kísérlet, után, de alapjában ma is az ő elvei nyomán eszközli a gazda a visszapótlást. Állításait az agrikultur-kémei legújabb kiltatásai megerősítik. Legfontosabb tételét,: I • R liogy a talaj termőerejét kizárólagos műtrágyázással is fen leliet, t.arlani, a hollandiai növénykisérleti állomás vizsgálódásának eredménye kétségtelenné teszi. Ennek kísérletei szerint két szomszédos, egyenlően müveit terület, közül annak a humusz tartalma volt, nagyobb, melyet. ' kizárólag műtrágyával kezeltek s nem azé, melyre ist.állótrágyát hordtak, A humusz tehát nem az istsMó trágyából származik — mint, Tnaer és hivei hittak, hanem a növények gyökerei képezik azt Műtrágyával pétiig dúsabb gyökérzete!, fejlesztenek a növények, miut istállótrágya hatására Az évenkint óriási mértékben felhasznált műtrágya (ő állította fel az első ilyen gyárat) s a helyesen kezelt istállótrágya-telepek bi zouyságni annak, hogy elméletének gyakorlati értéke van. Okszerű trágyázás a növénytermelés jövedelmezőségének egyik legfout.osabb föltétele. Ei a tény megmagyarázza, milyen érdemei vaunak Liebig Jusztusnak mostani intenzív gazdálkodásunk terén. A mezőgazdaságú k a növénytermeléssel egyenlő fontosságú ága az állatte, yészt.és. Az ál'atteuyésztésből azoubau csak okszerű takarmányozás utján juthat jövedelemhez a gazda. Liebig fellépése előtt, a takarmányozás a «szénaérték elméleti alapján történt. Nagyon egyszerű volt, e szerint az állatok takarmáuyozasa, de a gondolkozó gazdák csakhamar belátták, hogy amily egyszerű az, ép oly helytelen. Felhagytak vele, de észszerű elmélettel nem tudták pótolni ; azért tapogatódzás, saját kísérletezésük nyomán történt, állataik etetése. Altalános szükségletet elégített, ki L'obig midőn 1742-ben «Die Thierchemie odsr die organische Cbemie in ihrer Auvendung auf Phystologie und Pathologie» c. müvének kiadásával az okszerű takarmányozás egyedül he'yes útját megmutatta. A takarmányok tápláló értékét vegyi összetélelök szerint becsülte s ezzel megvetette alapját a mai vegyi- és élettani alapokon nyugvó takarmáiiyozástauuak. Az előbbi