Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-18 / 3. szám

o BALATONVIDEK 190B. január 18. tésre mindenütt. A társadalom nagy ré­sze azzal is tisztában van, hogy a vé­delemre nemcsak a mezőgazdasági mun­kásnak és a kisgazdáknak van szüksége, hanem a közép- és nagybirtokosoknak is. Ezek érdekei összefüggők és a védelem­nek a közös érdekekre kell kiterjeszkedni. Már pedig azok, akik a nyilvános élet megnyilatkozásait figyelemmel kisérik és Ítéleteikben az objektív mértéket nem tévesztik, azok tapasztalják, hogy az alsó néposztályoknak a gazdasági és társadalmi állásért való küzdelme érez­hető hullámokat ver- Az egyik része küzd és hangsúlyozza jogait és ettől vár és remél orvoslást, a másik a szo­ciális kérdések megoldását a felsőbb kö­röktől várja. Azok az ipari és gyárak munkásai, ezek a kisbirtokosok; a föld­mivelők. Hogy némely vidéken történtek in­tézkedések, a melyek e mozgalmak le­vezetését célozták, az csak egyesek jó­akaratú és becsületes munkálkodásának köszönhető. Nagyobb eredményeket el­érni azonban nem lehetett eddig, mert hiányzott a helyes irány, de legfőkép­pen az erők csoportosítása. Az Országos Gazdaszövetség vette kezébe az ügyet és a helyes irány főbb vonalait lerakta a vidéki gazdakörök számára készített alapszabály tervezetbe, a kivitelt pedig rábízza a vidéki gaz­dakörökre, a melyek a megyei gazda­sági egyesületek körébe tartozván, az egész országra kiható szervezetet ké­peznek. Ezeknek az alapszabályoknak az olvasása azok előtt, a kik szeretik a né­pet, szeretik a magyar fajt és mindenek felett hazájukat, azok .előtt, a kik telve vannak szeretettel az elhagyatottak iránt: mély perspektívát nyit meg arra, hogy miként, micsoda eszközökkel kell ne­velni az eddig elfelejtett kisbirtokosok ellenálló képességét és erejét. Ez az alapszabály a falut kívánja átalakítani. A faluban kiván családi tűzhelyet készíteni az érdekek közős vé­delmének. íme, azt mondja, hogy a földmű­velők szövetségének a célja: a) a haza földje és a földmivelős iránti szeretet fejlesztése; az ősi föld­höz való ragaszkodás fokozása, a föld és a gazdálkodás jövedelmének gyara­pítása, a földvásárlás lehetőségének az előmozdítása, a munkások érdekeinek a felkarolása, stb. b) a község összes gazdasági érde­keinek, valamint szellemi és erkölcsi életének stb. figyelemmel kisérése, a melyek a tagok anyagi érdekeit érintik; c) a hasznothajtó házi ipar meg­honosítása ; d) a gazdasági ós háztartási cikkek­nek a tagok részére jó minőségben való beszerzése; e) hitel, fogyasztási, termelő és ér­tékesítési szövetkezetek létesítése; f) jó tenyészállatok és vetőmagvak beszerzése a község, a tagok részére; g) intézkedés az iránt, hogy a ta­gok mindenféle ügyes-bajos dolgaikban megbízható szakembertől csekély díjért útbaigazítást kapjanak. Stb. stb. Máj: ez a pár sor is beigazolja, hogy az Orsz. Gazdaszövetség eszméjének ke­resztülvitele a szeretettől áthatott önzet­len munkásokat kiván, akik magasabb szempontok által vezéreltetve kézzel­foghatólag igazolják be, hogy a kisbir­tokosnak látnia és éreznie kell, hogy vele és érte élünk. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkás nép is ép­pen ugy mint az ur, nemcsak kenyér­ből él, hanem szellemi táplálékra is szük­ség i van, a melyet ha a vagyonosabb földbirtoko? osztály a vele való érintke­zés által nem nyújt, akkor majd má­soktól veszi azt de sokkal rosszabb irányban. Vajha megértenék és megcseleked­nék a vidék földbirtokosai, papjai és ta­nítói azt a krisztusi munkát, melyet a gazdaszövetség alapszabályai föltárnak és vajha a Keszthelyvidéki Gazdakör lenne e vármegyében az az Oberlin, aki megcsinálja a Straszburgba vezető utat és a hidat a Brensehon keresztül. Várjunk ! Talán az idő megérleli és egypár lelkesülő pótolja majd az évti­zedek mnlasztásait, Oberlin kell csak, és vannak a kik követik. Farsang. Megjött. Meg akarja nevettetni a szomorú embereket s hogy megnevettesse, belóöllö^ik álarcba, táucol, vigad, mulat, el akarja velünk feledtetni a föld szenvedéseit. Az élet olyan, inint a pénz : két lapja van. Az egyik fölötte sötét, a másik csillogóbb. Mikor Farsang kisasz­szony kőzibénk toppan, az érem világos fele ragyog a mellén. Azt akarja, hogy ezt nézzük kicsinyég, pihenjünk kicsinyég, mulassunk kicsi­nyég. Nagy a jíszáudék Ü nagyságában, azért hát ne is gáncsoljuk. Az idén meg éppen horszu életűnek született meg, alkalmasint azért, hogy egy darabra fölszári'son minden köuuyet. Mon­dom, nagy benue a jószándék s nem rajta mú­lik, hogy az embereket csak oly ritkán tudja őszinte jókedvre serkenteni. Vau nékem egy farsangi olvasmányom, melyet mindig el szoktam olvasni s ez Cso­konai Vitéz Mihály »Dorottyája,« »avagy a dá­mák diadala a fársángon.« Látom belőle, hogy valf mikor ez a vidék is — hisz épen ezen a vidéken játszik a »Dorottya* — hangos volt az élettől, a kedvtől, a tiíztességes mulatságtól. S ne cso­dáld, nyájas olvasóm, ha beszegődöm a régi idők magasztalójának ! Hogy is ne ! Valamikor ilyentájt rózsás vidámság futotta el az emberek arcát; manapság valami életuntság kapaszkodik rája ; akkor nevettek az egész farsangon, ma­nap hébe-korba ha megpróbálják a nevetést, de a sziv keserűsége ellene mond a csengő jókedv­űek. A társadalom maga magát unta meg: a magyar szivekből mintha kihalt volna az őszin­teség, egyszerűség, a mely alapja minden igaz, a formák nyűgétől mentes jókedvnek, jó mu­latságnak, Baj, hogy így vau, nagy baj. De eszünk tán mégegyszer szőlőt lágy kenyérrel'. Az embor szivében végtelen a hiúság. Éva anyánktól örököltük ezt a szerencsétlen hibán­kat. S vesztünkre akkora is bennünk, ^hogy föláldozuuk érette mindent, annál is inkább, mert csak két szerény kis erény, az egyszerű­ség és Ő9zin feség tartja féken. S valakiben ez a kettő elvonul a szive sarkába s elszunyókál, abban nem dolgozik más, csak a hiúság. S a hiúságból anya lesz: egymás uián szüli meg fonnáre tetszetős, de lélekre üres leáuyait : a UHgyravágyást, mások kicsinylését., az elbiza­kodottságot, az irigységet, a fényűzést. De mi­vel ezek az üreslelkü szörnyszülöttek mégis Marg.t, A legszebb, a Költemények, a Kárpáti emlékek irója méltó a koszorúra. S ha nyelve simább, a verselés külső formái iránt való ér­zéke nagyobb, akkor bizt09, hogy«a jelen idők legnagyobbjai között emlegetik. így is az — egyéniségénél, eredetiségénél fogva ebben a korban, melyben eredetiség, önállóság mentől ritkábban akad. De irodalmi működése nála nem első rendű lelki szükséglét, hanem eszköz elveinek meggyőződésének terjesztésére. Tehetsége, az a szatirikus természet, mely lelkében lakozott, arra utalta, hogy életünk sok-sok viszáját. fo­nákságát magyarság dolgában vegye vizsgálóra s ostorozzon mindent, a *nt magyarságunkkal nem talál megegyeztethetönek. Ideális lelke se­hogy sem tudott megbarátkozni az eltörpült jellemmel. Hogy csak egyre utaljak, utálta azt a közönséget, mely a tapsolás tombeló vihará­val fogadott a színpadról mindent, a mi fran­cia sikamlósság, német idegenség s e közönség ízlésének nemesítése céljából fogta meg a dráma­író tollát, hogy Kendi Margitokat, Tburán An­nákat varázsoljon elébe. Meg akarta szerettetni a magyar alakokat s igy egyrészt biztatott. Másrészt azonban nem kerülte el sas-szemét eemmi fonákság, a mely a politika s a társa­dalmi élet kertjében burján módra hemzsegett. A Tisza Kálmán idejében ö szerkesztette Tóth Kálmán éle lapját, a Bolond Istókot s ennek lapjain megelevenűl az a holt _ szatira, mely mint tehetség honolt lelkében. Ám ó jóakarat­ból köszönt bottal," s néki uein egyszer gyűlö­letből doronggal feleltek azok, a kiknek a csöppeutett igazság nem volt a szájuk ize sze­rint. Sok-sok küzdésébe került, inig tehetségét elösmei ve, a Petőfi-Társaság alelnöki székébe emelte. Voltakép Barlók volt legilletékesebb bir­tokosa e helynek. Soriniszta volt, igaz, »vad magyar,« a hogy manapság Üres guny szája illeti jogos sovinizmust is. De ugyan nem érez­ték-e mindazok működésének jóleső, vigasztaló hatását, a kik csak nemzetiségünk jellemének életre ébresztésén valaha gondolkodtak? Nagy sor, kérem, lia egy tradíciók kai felruházott tár­saság élére állított ember idealista, mostanság, a mikor mindent megvesztegeti a kufárkodás. Nagyobb sor, ha ez az embor szervező tehet­ségével olyan világot teremt magának, melybe szives örömest lép be minden magyarul érző fia e hazának! S e szervező tehetségek, mindent átölelő tevékenysége megalkotta volna azt is, a mire legnagyobb szükségünk volna s a mit Bartók még ha'álos bat.egségben is szüntelen forralt, az agyában : a Petőfi-Társaság nevében a vidéket akarta közelébb hozni a fővárosi coutruniához, nemzeti, hazafias eszmék, magya­ros irodalom megteremtése ós ápolása céljából. Bár még caak ezt az egyet megtehette volna ! Bár itt Ui ne vette volna kezéből tollát a halál ! Félő, hogy ez az üdvösséges gondolat hosszu időre hanyatlott a sirba meg^zülöjével együtt, ! MuDkája közepén, élete delén, el nem fá­radva, meg nem törve, eszmékkel dolgozó ide­ális ember dölt a sirba ! Kevesebb egy sovi­nisztával, ezt, mondja a modern ember. De áll— jou caak meg a sírjánál s gondolkodjék egy kicsit, ha vájjon nem érdemel-e tiszteletet egy, a régi ideáljaink szolgálatában eltöltött nemes élet ! Álljon meg a sírnál s ha túlzásnak tartja Bartók sovinizmusát, legalább annyit tanuljon meg szelleméből ebből a sovinizmusból, a mennyi elegendő a nemzeti közönbősség meg­szüntetésére. S gcudolja magát a szervező helyzetébe: sovinizmusa u^m lesz kisebb a Bir­tokénál. Gondolja fel, hogy a kik messze célba lőnek, a nyilat a célnál valamivel mindig fel­jebb kell hogy irányozzák. így megérti majd azt az életet, mely édes mindnyájunk részéről csak tiszteletet, becsülést s igaz háladatosságot követel! Ónej. Levélpapírok. 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom