Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-03 / 18. szám

BALATON VIDÉK. Keszthely város polgárságát, hogy e bizottság határozatait hozzájárulásával és közreműködésével nemcsak az apostoli utód s vendégeink iránt érzett tiszteletből, de városunk jó hírnevére való tekintetből is minél teljesebben érvényre juttatni szíveskedjék. Ez a kívánságunk nemcsak a fogadtatásra, de a bérmálás szent ténykedése alatti rendre is vonatkozik. Óhajtandó, lio°y a szent cselekmény iránti tisztelet a bérmálandók. hozzátartozóik s a nagyközönség részéről is, komoly, áhítatos magatartásban nyerjen kifejezést. És mi mindezekre nézve — ismerve közönségünk minden jó és szép iránti nemes érzését és vallásos lelkűletét — a legszebb reményeket tápláljuk. Az ünnepies fogadtatás ügyében összehívott értekezlet lefolyásáról a következőkben számolunk be : Dunst Ferenc dr. apátplébános a győri segédpüspök ur ünnepélyes fogadása érdekében f. hó 28-ára értekezletet hívott egybe, melyen a meghívottak nagy számban voltak jelen. Elhatározták, hogy a bérmáló püspök tiszteletére két diadalkaput állítanak s a városbíró felkéri a háztulajdonosokat, hogy a püspök itt tartózkodása alatt házukat fel lobogózzák. Balaton-Győrök határában a város nevében Stieder Lajos ügyvéd, városi ügyész fogja a főpapot üdvözölni. A »Keszthelyi Iparosok Dalköre« 9-én este az apátság előtt szeren ádot ad a magas vendég tiszteletére. Hosszabb eszmecsere után a rendező bizottság a következőkép alakult meg. Elnök: Dunst Ferenc dr. Tagok: Barna György, Bendekovics István. Berkes Ottó. Bernátli József, Bóry Imre, Burány Gergely dr., Burkovits Lajos, Braun Rudolf, Dezsénvi Árpád dr., Harasztovits István, Illés Ignác dr., Lakatos Vince dr., Lénárd Ernő, Nagy István, Pákor Adorján, Sztankovics János, Stieder Lajos, Szalay Ignác, Tantossy Sándor. Drága hus. A € Balaton vidflk» legutóbbi számában egy rövid hirecske jelent meg a városunkban lévő mészárosok ama eljárásáról, mely szerint Pzek a húsnak kilóját 8, illetőleg 12 fillérrel fölemelték. Engedje meg a tekintetes szerkesztőség, hogy ehhez az ügyhöz, bárha nem vagyok szakértő, sem hivatásos hirlapiró, a saját és polgártársaim nézetét, fölfogását tolmácsolandó hozzászólhassak. Hozzá vagyunk ugyan szokva, hogy a tekintetes szerkesztőség a nagy közönség frdakeit minden alkalommal a leghatátosabbau megvédi, s bár az idézett hirecskébeu méltatlankodásáuak adott kifejezést a mészárosok szóban forgó elhatározása fölött, mégis szükségét látom annak, hogy a közönség érdeklődését külön fölébresszem s ráirányítsam erre az anoinaliára. Határozottan elítélőnek tartom a mészárosokuak eme kartellszeiü elhatározását akkor, a inikor a húsáraknak ily szokatlmul magas öszszeggel való íölemelését ez idő szerint mi sem indokolja. Mert, a szarvasmarha árának némileg történt emelkedése jogos, méltánvo« ós igazságos indokkén. ei n*m fogadható. Nem pedig azért, inert ez utóbbi — t,. i. a marhaárak emelkedése — nem áll arányban a húsárak fölemelésével. A marhaárak métermázsáukint 8 ós 12 ko onával semi körülmények között uem emelkedtek ! Erre tanuk a város és vidékének állattenyésztői. De föltéve ós meg nem engedve, hogy rend iíiviili viszonyok főnforgása mellett — «i mik most nem léteznek — a marha ára felszökik, a mészáros iparosoknak, méltányossági .szempontból nem szabid a húsárakat fölemelni épp ugy, a mint nem szállítják le Hkkor az árakat, a mikor a szarvasmarha ára uevetségeI sen olcsó, a ii,il;or az állatten l észtők majdhogy rájuk uem tukmálják állataikat, mint például az elmúlt években, a mikor rossz szénater-nós lévén, gazdáink állatállományukat eltartani alig tudták. Mert ilyen önkényes eljárás mint k jelenlegi, recensust, szül a fogyasztó közötlség körében, de visszahatással van umgukra a mészárosokra is. Vái osunk a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 697 házat é< 6796 lakost számlál. Itt, a hol főgymnazium, gazdasági taniutézet, katonaság, kir járásbíróság, adóhival, telekkönyv, járási szolgabírói hivatal, csendőrség, egy orszá • gos hirii meleg és hideg fürdő van, a miből kifolyólag a húsfogyasztás nagyon is számbavehető, a mészáros ipart űzőknek kellene annyi méltányosságuknak lenni, hogy ha — ismétlem — ma felszökött is a marha ára valamivel, bevárják enuek kedvezőbb alakulását, és ne terheljék meg a lakosságot a húsárak szokat,lau nagy összegű fölemelésével épp ugy, a raiut uem tstték a szomszédos Sümegen, Zalaszentgrótou, Marcaliban, Nagykanizsán és másutt,. Mert. kérem, az a körülménv, hogy a mészáros urakat — egynek kivételével — rokoni kötelék fűzi egymáshoz, nem ad jogot a kartell megkötésére. A hus közfogyasztási cikket képez. Arra a lakosság minden rétegének naponkint szüksége vau. Nélküle, főként egyes osztályok absolute el ii9in lehetuek. Tehát nélkülözhetetlen. Ilyen közfogyasztást képező cikkek elárusít,ását kell, hogy a törvény különös védelemben részesítse, mert megtörténhetik, hogy egyes kapzsi emberek — nem a mi mészárosainkat, értem ez alatt — olyan visszaélésre ragadtatnák magukat, hogy annak következményeit alig lehet belátni. Ezen érvein mellett bizonyít a« 1834. évi XVII. t. (ipartörréuy) 53. §-a, mely következőképpé rendelkezik; tAzon esetben, ha a husmérés szabad gyakorlása mellett egyes községeknek marhahússal való ellátása állandóan biztosítható nem volaa, jogában áll a másodfokú iparhatóságnak ily községek kívánságára azokat, illetőleg esetről esetre a szerzett jogok épségben tartásával, külön intézkedéseket ieuai. l'y intézkedések az elsőfokú iparhatóság s a kereskedelmi es iparkamara meghallgatása utáa, következő elvek alaoján teendők : a) a marliahusmérés szabad gyakorlása megszűnik és ezei> ipar számhoz köttetik ; b) a marhahús ára időnkint szabályoztatik; G) a marhahús-mérés rendes kezelése az iparhatóság által ellenőriztetik. Az iparhatóságnak a-' a) és b) pontokra vonatkozó intézkedései az illető község bármely polgára által feliebezhetö. Lássuk, mit mond ugyauezsu törvénynek 54. §-a. «Hus ós kenyérneniüekre nézve az iparhatóság elrendelheti, hogy a részletes eladásnál könyvi hivatal hirdető táblája előtt elhalad. Egyszóval igazi dendiflőr és cimbora. Ámde, t. h. és u., egyik ködös őszi reg- j gel, olyan sajgás-félét, éiei

! hősüu'-t a gerincében. lábai is mintha ólmosak volnának, oly nehezík. A vendéglői leves rossz, az újságok üresek, a világ unalmas. A kávéház ablaka előtt éppen akkor halad el a megyei ügyész bakfis lánykája; apró léptei, ringó csípeje, a széltől pirosra csípett aicocskái csupa bájt és költészetet lehelnek, Eiső eset, hogy hősünk nem fitymál, nem csettint, hanem ábrándozva tekiut, egy kis leány után. Egy vén cimbora üt a. vállára: »Csak nem ábrándozol, fiacskám ?c Hősünk öszszerezzen s zavarodva mond valamit, a gőzfürdő áldásos voltáról, melyet ezent.ul ő is gyakortább fog igén) be venni. . . Hiába édes barátom, — de ezt már én mondom, — hiába már neked gőz, hiába minden ; elérkeztél az agglegéuység második korszakába. Mint mikor a madár, mely rabságba került, vagy éretlen suhancok leverték fészkét, késő nyárban rakja újra a természetnek az ő kis szivébe is beleirt nagy és szent törvényét követve : ugy vau hősünk i*. Újra felkeresi ismerős családait, sziveseu vau női körben, gyengéd szeretettel babusgatja a kis gyermekeket s üresnek találja az életet,' sivárnak a legéuyszobát. S valóban, t. h. u., a statisztika igazolja, hogy e második korban lévő vagy mondjuk ugy, e (középkorú agglegények adják a házasulok igen nagy percentjét,. S nem is csoda, mert >ok körülmény összejátszik a már euilitett természeti ösztöuön kivül : a papák azt, mondják, ilyenből lesz a jó férj, mert már kiforr!,a magát, ; a lány szemében ineg épen érdekes, hiszen — édes Istenem ! — annyit suttogtak róla s íme ! még sem tudta lekötni sem ez, sem az s most neki udvarol igazán, komolyan. A mama pedig — az egek a tauuim ! — melyik mama nem örvend egy tisztességes kérőnek ? Valóban kellő figyelem s uri tapintat mellett, hármat sem pittypalattyol addig a tűrj, ^őlegénynyé avaLZsir«zik az agglegény. Természetes dolog azonban, t. h. ós u., hogy nincs szabály kivétel nélkül ; hiszen, lia volna, akkor a harmadik kor.-zakba egy agglegény sem jutna s agglegényként senki sem halna meg. Ez az egyik megjegyzésem ; a másik az, hogy az egészében és részbon hivatásos agglegényeken sokkal kisebb mértékben vagy épen semmi módon sem mutatható ki ez a lelki haugulat. Amoda tartoznak a papok, emids főképen a katonatisztek, mig csak meg nem találják a házasság ajtaját kinyitó takarékpénztári kapukulcsot. . . A harmadik korszakhoz érkezett hősünk, a kin sem a feltámadott fészekalapitási vágy, sem egy ifjú lány vonzalma, sem a papák, mamák biztató figyelme nem fogott. — Látták-e már, kegyetek, m. t. h.és u., Ujházyt a Nemzetiben, midőn Sardou vígjátékában az Agglegények-beu, az egyik és pedig — ha jól emlékezem — a legszebb agglegényt játsza? Az ő arcjátéka és tHgiejtóse pompásan állítja elóuk a vénülő, a csüggedő, a lemoudó, a sir széléu álló agglegényt! Emlékei m

ig körülzsongjált, egy-egy rövid abrándba is vonják hősünket, melyből azonban minden mozdula'ára keservesen felrázza a rideg való : a nyilaló köszvény, a megríkató köhögés, a sajgó , hát és mellszurás, Ha néha társaságba megy is, nem találja fel magát: festett bajusza, Ízléstelen parókája gúny tárgya csak s akaratlanul is eszünkbe jut a zálogházból, napfényre hozott molyatte muff. Az átmulatott éjszakának már csak árnyéka üt a lelkéu s egy célhijas, elpazarlott élet keserű tudata. A kaszinóbau, vendéglőben ujabb nemzedék uralkodik, mely csak szánó mosolylyal tekmr, reá; vége a bohózkodásuak, szerelemnek, sőt az udvarlásnak is. Régi ismerőseit kerüli: ne lássák a régi hős roskadását, szomorú vergöd sét. A családi életre már uem gúnyolódva, hanem irigykedve goudol s gr >g helyett hársfa — vagy bodzafateával gyógyitja magát. A fényes lepke megtette útját, barátjai ma már nem a virágok, hanem az önvád és az unalom. M. t. h. és uraim! Most veszem csak észre, hogy nagyon is böj'ieseu tálalok s épen ezért fordítsuk másfelé szemünket. Szóljunk arról, mint Legalkalmasabb Legszebb és ® ^ Legmegfelelőbb BERMA AJAWDEKMAK >:» # # EGY SZÉP IMAKÖNYV. # # # Kapha tó rendkívüli nagy választékban mindenféle árban Sujánszky József könyvkcrcikedsséb en Keszthelyen. 'íJBg