Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-26 / 17. szám

1903. á prilis 12. BALATONTIDBK 29. nak hivatva nemcsak szívvel, de példával is oktatni és szeretni. A társadalom ezen nagy munkát végző és hasznos testületének a tanitói testületnek volt tagja Pöllz Pál, keszthelyi köfc^égi elemi iskolai tanitó. Harminchárom évig tanította, oktatta és nevelte Keszthely város gyermekseregót oda­adással és igaz szeretettel növendékei iránt. Hazája iránti kötelességét híven teljesítette s igy nyugton pihenheti fáradalmait. De a boldogult, a mellett, hogy hazájának liü fia volt, vallási hcvatartozandóságot is is­mert. Tagja volt a katholikus egyháznak is. Nem is mulasztotta ezt el megvallani. Vallása parancsának élete aikonyatán is hódolt. Vallása •vigaszlalásaival megerősítve vívta meg a végső küzdelmet. Ennek áldásával szállott nyugodni sírjába. Halála megilletődés!, és ré-zvétet keltett nemcsak környező tanítványai szivében, de vá­rosi társaséletünkben is. A tanítótestület pedig gyászjelentést adott, ki haláláról. Nem tehetünk róla, megjegyzés nélkül ezt a gyászjelentést nem hagyhatjuk. A városi tanítótestület működésé­nek érintése nélkül akarjuk ezt az ügyet jogos kritika alá vonni. Mert nem tudjuk elképzelni, ici lehetett az indító ok egy ily felekezetnél­küliséget lehelő halotti jelentés kibocsátására. Az iskolának községi jellege? A községi jel­leg még nem involvál maga után felekezetnél­kűliséget, sem a tantestületre, sem a tanulókra nézve ! Hogynem, azt az élet és gyakorlat, igazolja. Netessék félreérteni!Nem vallási elfogultság, sem felekezeti szűkkeblűség nem mozgatja tollúnkat. Tisztán a tárgyiigazság szempontjából bíráljuk az eseményeket. A keszthelyi községi tanítótestület­ben vannak katholikus, református és izrae­lita vallású tanítók. Ugyan igy a tanulók sorá­ban, de felekezetnélkiili nincs. Nit.cs olyan, ki vallási kovátartozandóságot nem ismerne és nem vallana. Jüzt elvitatni nem lehet — mert közisme­reti tény. Ha tehát, az életben és gyakorlatban, ugy a tantestületben, valamint a növendékseregben megvan a vallási, a felekezeti hovátartozandóság ós ezt senki nem szégyenít megvallani s senki ezért sem a tantestület, sem a növendékek el­len gáncsot nem vet, ellenkező'eg békés harmó­niában mindenik t8gja a testületnek él vallása tanainak s gyakorolja azt az életben, minek akkor azt elhallgatni a halálban ! — Minek azt eltö­• lö'ni a halállal az élők sorából! — Az adott szomorú esetben pedig ez történt. A testület gyászjelentésén sem a boldo­gult vallási hcvatarfozandóságáról, sem a teme­tést teljetitő egyházszertartásairól említés nem tétetik. Nem más ez, mint a felekezetnélküliség föl­tüntetése a halót'i jelei.tésen. Ami pedig a való ténynek meg uem felel. Ez pedig nem helye­selhető annál a testületnél, mely testület a tör­vények és a miniszteri rendelet értelmében is hivatva van a vallásosságot és erköcsiséget nö­vendék ei szivében ápolni és fejleszteni fele­kezeti kiilömbség nélkül. Ezt várják szülők is. Nem mintha e so­rokban ez irányban kifogást emelnénk, de ag­godalmat kelt bennünk az a szellem, a mely ezt a tényt sugalta. — Mert félő, hogy a fogékony­lelkü gyermekseregnél a hibás eljárás káros ha­tás nélkül nem marad. — A ki mi volt életé­ben, az halálában is. A ki katholikus, keresztény, vagy izraelita volt életéb-n az halálában is. Felekezetnélküü halotti jelentéssel a tényt megszűntetni nem is lehet, nem is szükséges és nem is tanácsos — pedagógiai okokból sem. Mert ugy vagynnk meggyőződve, hogy felekezetnélküliséget valló, hirdető és terjesztő taní­tót, sem a tantestület, sem az iskolaszék, sem a szülők éppen az elmondottak miatt meg nem t ürnének. Bárhonnét vagy bárkitől ered az eszme sehogy sem helyeselhető. Egyes adott példák­nak pedig ily irányú utánzása káros. Községi élet. ín. Ha a községi választók összes száma a 600-at meghaladja, választókerületenkint, kü­lönben pedig, ha tudniillik a választók összes száma 600-on alul vau, tömegesen ejtendő meg a választás. Fgy­pgy választókerületben azonban 200­nál kevesebb és 600-nál több választó nem le­het. A választókerületek megalakításánál erre különös gond helyezendő. A választókerületeket, a választók név­jegyzékének összeállítása után a községi képvi­selőtestület alakítja meg. Fgy­e83" választókerület, lehetőleg páros számban csak annyi képviselőt választ, a meny­nyi a képviselőtestület választás alá eső tagjai­ból a kerület választóinak az össes választók­hoz viszonyított aránya szerint a kerületre esik; ugyanezen alkalommal ott, hol a választást tö­megesen eszközlik, a választandó képviselők összes számának egy negyedrésze erejéig pótta­gok választandók ; ott pedig, a hol a választás kerületenkint történik, az egyes kerületekben a póttagok választása, az ott választandó képvi­selők számához képest eszlözlendö, ugy azon­ban, hogy minden kerület legalább 1 póttagot válasszon. Miután szükséges azt is tudni, hogy kik­nek van választási jogosultságuk, áttérünk ennek az ismertetésére. Községi választó minden, 20 évet betöl­tött kf.zségi lakós, ki saját, vagyonából, vayy jövödelméből az állami adót a községben már ! 2 év óta fizeti. A ki azonban az I. osztályú i kereseti ndón kivül egyéb edót nem fizet, csak abban az esetben lehet választó, ha gazdai ha­talom alatt nem áll ; továbbá minden testület, intézet, 'ársulat, cég s általában minden jogi személy, ha a községben fekvő vagyonnal bír s attól adót fizet. Ez azonban csak a belföldiekre szól. Kül­földi e jogot csak ugy s akkor gyakorolhatja, ha s a mikor a föntebbi rendtlkezésnek eleget tesz ; és egyszersmind a községi törvény 15.§-a szerint a községben letelepedési jogot nyert. A választói jog gyakorolhatására hivatot­takkal szemben tudnunk kell azt, hogj^ kik nem élvezhetik eme jogot. Ilyenek : a tényleges szolgálat.bau álló katonák (honvédek), a kik va­lamely bűntett miatt vizsgálati fogságban van­nak; a kik bűntett, vagy nyereség vágy ból elkö­vetett vétség miatt, jogérvényesen vád alá he­sulyos teher.) Nagyon sokszor egy-egy fiatal­kori, ábrándos szerelem füstbe mente, vagy aa első ideál halála, vagy az élő szülők gáncsoj­kodáss, szintúgy a túlságba menő gyengéd»ége és ragaszkodása teszik ellenszenvessé vagy leg­alább is nélkülözhetövé egy uj fészek alapítá­sát. Legtöbber. ha'ároz azonban félszeg nőneve­lésünk, a divat, a fény s a kényelem túlzóit szeretete s a megélhetés nehézsége. Hogy mikor lesz valaki agglegény? hát mikor megszűnik ifjú legény lenni, mondhatná tréfásan valaki. De ez csak megkerülése a kér­désnek, még, ha nem tekintjük is a keresztény egyházak amaz udvarias formuláját, melylyel esketönél minden legenyembtrt, „becsületes ifjú legény«-nek neveznek. Agglegény akkor lesz valaki, m. t. h. és u., mikor, bár tisztességes állása s férfiúi kora van, — őszintén-e vagy tettetve ? az mellékes — azt hirdeti : nem há­zasodunk meg soha.« Mindezek után most, már látjukk hősünket a virágzás színpompás, aranyos korában! Az iskolák elvégzése s valamely állás meg­nyerése utáu az élet tömkelegébe lép a fiatal­ember. Most vesz először — az édes gyermek­kort s a pajkos diákvakációkat nem számítva — teli tüdővel lélegzetet. Ám fiatalos rugé­konyságához bizonyos férfias önérzet is tapad : érzése annak, hogy ő is számottevő s hozzá még életerős tagja a társadalomnak. (Vége köv.) reshedöknek az agglegényekről hallaniok. Me­lesl<'g még csak azt. említem meg, hogy egy bőit' piknik szellemi étlapján nem méltatlanul foglal helyet az agglegény sem ; már azután akár kaviárral, akár kö.-zvénynyel van is körítve . . . Vonuljanak tehát elő ! M. t,. h. és u. ! nincs hamarosan személy vagy tárgy, kit vttgy a melyet változatosabb szempontból bírálnának, iti-lnének meg, mint éppen az agglegény Majd irigyen, majd rosz­szalólag tekintenek rájuk; most. dicsérik, most lenézik ; ma éltetik, holnap kinevetik s végre is még elevínen eltemetik. A bakfisek szerint csak >zöke és barna, az érett lányok szerint csak deres vagy kopasz agglegények vannak. A vénlányok előtt mindannyiuk belvéderi Apolló, a lányos mamák szemit, valamennyi gazember az elsőtől fz utolsóig. A férjek sze­rint minden agglegény 1 öles és nagyon boldog ember, a harminc éves asszonyok szerint a ke­délyes társíts s a boldog családi élet nélkülöz­hetetlen póttartalékosai. A pincérek és cigányok c-ak két. fajtáiu agglegényt ismernek: az urat és a nem urat; mig a kereskedők szemében már csak az üzleti mérleg szempontját ól is — a házassági kilátás közelsége «vagy távolsága emeli vagy csökkenti értéküket. Maguk az agg­legények — mint éppen a minap olvastam az «Agghgenység, c. szaklapban — becsületes és •sariatán agglegényt különböztetnek meg a sze­rint. hogy végleg letet,t.ekö a házasságról vagy még mindig kacérkodnak a szolga­sággal? Hát, t h. és u., mind ez a megkülönböz­tetés nagyon is egyéni és önző, egyúttal szük­körü. Csekélységem szerint legméltányosabb korszakok szerint kiilcmböztetni meg őket. Ez a felosztás sem lesz ugyan teljesen tökéletes, mert vannak olyan tulajdonságok is, melyek minden korú és rangú agglegényben feltalálhatók, ámde mégis csak igy kísérhetjük legigazabban és hí­vebben azt a fejlődést, melyet a gerincesek agg­legénynek nevezett alakja felmutat. Es pedig három korszaka van az aggle­génységnek, í. i. a virágzás, a méla hervada* s végül a csüggedés, a szomorú lemondás kora. Más kérdés azonban: ki és miképen válik valaki agglegénynyé ? továbbá, bogy mikor kezdődik tulajdonképfn hz agglegénység ? Mind­egyik elég fogós kérdés. Normális és hagyo­mányos természeti törvények szerint rendesen a férfiak válnak agglegényekké, bár a ros^z nyelvek szerint nem egy epés anyósban sok­szor két morcos agglegény lakozik. Hanem azt már nem fogadhatjuk el valóban, a mit egy nagykörmü német, professzor akart elhitetni, bogy az agglegénység örökölhető ' betegség. Sokat határoz ugyan a véralkat, a félénk •» a nagy terhektől húzódozó természet.; (már pedig valljuk csak be, a házas élet összes, t. i. anyósi, feleségi és gyermeki bútorzatával együtt elég Ferencz Jdzsef keserűvíz Az es v"^"' e r"

Next

/
Oldalképek
Tartalom