Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-26 / 17. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. április 26. 17. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenkliit «Kysz«i-i viiNt\rini|>, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Ké«ir»tokat a szerkesztősig eimére, Pénzesutalványokat. hirdetési meBliifcAs<k>ités rel<lamAniAkat h kiadóliivntiillini kerllnk Kéziratokat nem adunU vIhbzo I.A KTUI.A.JJIONOS ONTZ JÓZSEF FKI.KI.ÖS SZERKKsZifi NÉMETH JÁNOS. KIADÓ 8ÜJANSZKY JÓZSEF Előfizetési árak: Egész évre 70 kor. — Fél évre 5 n Negyed évre 2 „ io Egyes szám ára 20 Nyilttér petitsora alku szerint. flll Szomorú kilátások. (N. J.) Szép reményekkel néztünk a rügyfakasztó tavasz elé. Reményeinket a7. idők következetességére alapitottirk'. Erős tél után kellemes tavasz s gyümölcs érlelő nyár következik. Igy tartották azt a tapasztalt öregek. Es tapasztalataikban nem is osalódtak. De mintha fordulat állott volna be a természet rendjében. A természet ébredésével annak haldoklását kell szemlélnünk. A hosszú, borús téli napok után megvillanik az életetlehelő napsugár. Rügyet csal ki, bimbót fakaszt, virágot hoz, reményt kelt, hogv azután bimbóval, virággal tönkre tegj^e legszebb re. ményeinket az idők szeszélyes fordulata. Az április szeszélyeit ismerjük. Ragadt az emberekre is tréfálkozásaiból. De emberemlékezet óta akkora gorombaságot nem zuditott szegény országunkra, minő a mult heti itéletszerü orkán volt. Az ellemek ellenséges hatalma pusztító orkán alakjában zúgott végig a természeten. A vihar tombolásába az ország fájdalmas panaszkiáltása sir bele. Isten keze nehezedett az országra. A tavasz elhamvasztott virágai tört reményeinkkel szomorúságról és aggódásról beszélnek. A megszenesedett szőlőbimbók, a meghervadt virágok szomorú kilátások előjelei. Tonare téve a gazdák reménye. Pedig a gazdák veszedelmét megérzik ipar és kereskedelem. Földművelő állani vagyunk. Ránk igazán illik, hogy a földből élünk. Az édes anyaföld emlőin táplálkozik a nemzeti vagyonosodásnak és jólétnek két másik tényezője : az ipar és kereskedelem is. A föld veszedelmét érzik ezek is. Ha nincs termés pang ipar cs kereskedelem. A nemzet kenyerét még meghagyta a mult heti veszedelem. De oda a gazdák reménye ott, hol a gabonaár csökkenésében beállott veszteségét kárpótolhatná a gazda. A bőrztispekuláció a gabunaelővétel a födözetlen határidőüzlet, a gabona uzsora és kartell úgyis állandó veszedelmei a gazdának. Azonfelül amit az élet megkövetel, a föld vissza kiván. az adó elvisz — alig marad a gazdának valamije gabonaterméséből. Alás seged for'rááok zsilipéit kell felnyitni, hogy élhessen. Szőlőtermése, győmölcsészete, kertészete s az állattenyésztés azok a segédtényezők, melyek őt mindennapi gondjaiban kimentik — a váltságból. És a gazda ezen a téren szenvedett végzetes vereséget az áprilisi viharok csatájában. Esö, hó. szélvihar és fagy tönkretette a szőlőtermést, a gyümölcsöt és | kertiveteményeket. Az állatvilágban még most is bujkáló kár, a szarvasmarháknál az itt is ott is föllépő száj és körömA HA LATON VIDÉK TÁRCÁJA 31telengescl nap , . . DdZe tengesd nap, a hideg főidet Sugáraidat szedd már elo ; Még szomoru66 fia az ég szürke, DdZég gyászosa 66 a temető. méíg álmu virágot szólítsd J2e afudjé% ofgan so^á, J£opár a sir — angám sírja JVoszorut Hadd fonja^ reá. frászt Cuiza. Az agglegények. Irta s a zentai kereskedő ifjak hangversenyén felolvasta Orbán Lajos. Mélyen tisztelt hölgyeim é* uraim! Mint. egy második Fejérváry báró, én is kötött marsrutával jöttem az országgyűlés, ftkarom mondani, hogy a kegyetek plénuma és 113 ájas szine elé. E tisztelt egyesület vezetősége ugyanis felkért felolvasásra. (Vajha, ne tette volna ! dehát kegyetek sem tudhatják, én sem gondolhatom, hol rejtőzik egy-egy titkos ellenségünk ?) Némi szerénykedés, emberevő mosoly s a már ilyenkor divatos és szokásos pironkodás után elfogadtam. A csapás ugyan váratlanul érte gondtalan kedélyemet, hisz«n ki is tartana télvíz idején jégveréstől ? azaz hogy farsang multáD ielolvasástól ? No de jól van. Lassacskán beletörődtem. Pompás (mert kinek is nem tetszetős a saját gyermeke?) — mondom pompás ötleteim is jöttek, miről fogok felolvasni : meg fogom dicsérni — már csak a holnapi nagy napra való tekintetből is — kereskedelmünk nyelvének magyarságát; ki fogom deríteni a «kevés haszon, nagy forgalom» elvének paradicsomi leszármazását; ott van a cserekereskedés legváltozatosabb formája a csók világában; ott v; 11 a cégjegyzés másíthatatlan törvénye a házasságban ; ott a csőd a szerelemben, a fizetésképtelenség az iskolák padjain ; emitt van a • bruttó és nettó» szerepe a papucshős térjek háztartásában, a reális, vagyis felfelé való bukás a mentái tiszahid élettörténetében. Mind . . . mind kitűnő felolvasási tárgyak. Avagy m«girom ós felolra«om a kereskadalmi lélektant a gyönygyösi Tropfel Gég kereskedelmi kiskátéja nyomán, hol a tináma pénzért, hclnap ingyért» üzleti elv gyönyörűen érvén3

Tesült. Különben is leleményes és furmányos egy ember volt maga az öreg Tropfer, ki, midőn már az egész fényes menyországra mag esküdött, a nagy kendőre alkuvó parasztnak, hogy az apja lelkének sem adhatja 3 forint 50 kron alul, mégis csak visszahívja az utcáról a makacs vevőt s igy szól egyik jóképű segédhez: Náci, adjad oda 3 frt. 50-ért azt a kendőt ennek a becsületes magyarnak. — te nem esküdtél meg! Avagy elkísérném a falánk és cukorlopó tanoncot a fagy és hő, akarom mondtni, a fagyott, kezek és duzzadt orcák birodalmán át egészen a segéddé avatás leírhatatlan gyönyörűségéig ; az első cigarettától az első frakkig, midőn a kereskedői bálon a séf ur harmatos kis leányával, kire eddig mosolyogni is alig mert a létrák és álványok közül, — túlvilági, ittasultsággal keringőzik; — majd az üzletnyitási vajúdásokig, a reális bukásig, a tőasdetanécsosságig. Ott vau azután a «pult» költészete! mennyi édes ábránd, mennyi titkos pillantás, mennyi édes kézszoiitás illatos emlékét őrzi a«L Hát a vevőközönség ! ? Ez még csak az igazi felolvasási tárgy. Nagyúri delnők, hitel-