Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-29 / 13. szám
BALATON VIDÉK 1903. március 29. esetben is fölveendő, ha személyesen nem jelent is meg. A bizottság köteles minden szavazati jogosultságot bizonyitó igazolást meghallgatni, figyelembe-venni és mérlegelni. Az igy elkészített névjegyzék az illető községekben közszemlére kiteendő. Az .elöljáróság tartozik a szokásos módon, dobol tatás, plakatirozás, vagy hírlapi hirdetés utján a legszélesebb körben közhírré tenni, hogy hol, mikor, mennyi időtartamra tétetik ki közszemlére a kiigazított névjegyzék. A polgári jogok védelmében a törvény még tovább megy. Számit minden eshetőségre. Rosszakarat, hanyagság vagy feledékenység eseteire. Az 1874. évi XXXIII. t, c. 44. §-a értelmében a választásra jogosultak sérelmeik ecetén a választói névjegyzék ellen fölszólamlással élhetnek. A községi elöljáróság, vagy hatóság ugyanezen törvény erejével köteles a legnagyobb nyilvánossággal közzétenni, hogy a fölszólamlások, mikor és hol adhatók be. A képviselőválasztási törvény betűje és szelleméből kettő következik. Kötelezettség az ősszeirást, vagy kiigazítást teljesítő küldöttségre és a községi elöljáróságra, vagy városi hatóságra; s implicite kötelezettség a polgárokra, hogy jogaik fölött éber figyelemmel őrködjenek. A delegált küldöttség köteles a polgároknak törvényen alapuló jogait tiszteletben tartani, működésében mindennemű emberi tekintetet félretenni s a hazának pénz és véradóval áldozó polgároknak alkotmányos jogait érvényre juttatni. Az által, ha a polgárokat a törvényes alapon a választók névjegyzékébe fölveszik s jogaik akadálytalan gyakorlásához a módot megadják. Hiba, félreértés és gyanú elkerülése végett a bizottság ez irányú működésének a legnagyobb nyilvánossággal kell történnie. Ha csak a multak rossz szellemét nem akarjuk sírjából életre hivni. Az amolyan csöndes összeirási müveletek különben sem alkalmasak arra, hogy megnyugvást keltsenek és a polgárokban a szükséges, de sajnos a rossz példák miatt nem ritkán ingadozó törvénytiszteletet neveljék. A törvény szelleme és rendelkezése értelmében az összeírás, illetőleg kiigazítás, valamint a közszemlére való kitétel helyét és idejét a meghatározott időben közhírré tenni, a polgárok figyelmét arra fölhívni a bizottság szigorú kötelessége. Viszont a polgárok is érdeklődjenek legszebb alkotmányos jogaik iránt. Vegyenek maguknak alkalmat s a kiigazítás idején fáradjanak el a község, vagy városházára, szerezzenek tudomást jogaik érvényesítéséről győződjenek meg, ha váljon föl lettek e véve a választók névjegyzékébe. De ha már a kiigazítás idején elmulasztották jogaik keresését, hát nézzenek utánna, mikor a névjegyzék a város vagy községházán közszemlére ki lesz téve. Es ha nevük akármi ok miatt is kihagyatott, éljenek törvényes fölszólamlási jogukkal. Mert késő az a bánkódás, ökölszorongatás és suba alatt való fenyegetőzés, mikor jogaik védelmének törvényes útját és módját megkeresni — hanyagságuk miatt elmulasztották. Hány tekintélyes, hány vagyonos, adózós jóakaratú polgár esik igy el jogainak gyakorlásától s kénytelen megyszégyenülve, viszszautasitva távozni az urnától hanyagsága büntetésekép is. Legyenek éberek a polgárok és őrködjenek jogaik fölött. Elvégre az a küldöttség sem mindentudó, az is emberekből áll, akárhányszor csupa feledékenységből is megtörténhetik a tévedés. Mit azután az érdeklődő, csekély utánjárás és áldozattal könnyű szerrel orvosolhat. Nem jó jelnek tartjuk, mikor a polgárság legszentebb alkotmányos jogai iránt is közönyösséget tanusit. Nem csak a polgárság, de a közérdek is szenved ez által. De mi a manóért foglalkozunk e kérdéssel most? A belügyminiszternek legutóbb kiadott szigorú rendelete késztetett bennünket felszólalásra. Ugyanis a belüg3'miniszter az országgyűlési képviselőválasztók 1903. évi névjegyzékének kiigazítása, illetve az 1904 évre érvénynyel beirandó névjegyzék elkészítése céljából szigorú rendeletet bocsátot ki a központi választmányokhoz, hogy az ideiglenes névjegyzék összeállítását legkésőbb április hó 15-ig megkezdjék. Őrködjenek alkotmányos jogaik fölött a polgárok, mert mitsem használ a — késő bánat. Évi beszámoló. A Balatoni Halászati Társulat ma tartandó rendes évi közgyűlésén Bariss Gyula társulati igazgató következő jelentéssel fog beszámolni a halászat állapotáról: Tisztelt közgplés Évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni : Immár több mint három éve, hogy a balatoni halászat egységes kezelésbe ment át. Tapasztalatataink arról tanúskodnak, hogy az uj bérleti rendszer bevált, és társulatunk érdekei sérelmet nim szenvednek. Ez főként abban nyilvánul, hogy a bérlő Részvénytársaság czéltudatos vezetés mellett, okszerű halgazdaságot folytat és hogy a vizbirtokosok a halászati haszonbért a legnagj'obb pontossággal kapják meg. A halállomány természetes szaporítása érdekében társulatunk a mult évben többrendbeli intézkedést t ett. Tekintettel arra, hogy az uj bérlet első két óvóben tett megfigyelések szerint a szünet nélkül való halászás a halak ivását. hátrányosan befolyásolja s különösen a fogassüllöben megmérhetetlen kárt is okoz, társulatunk arra kötelezte a bérlő R'szvénytársaságot, hogy a bérlet egész tartamára minden évben 2 1/ 2 hónapon át, vagyis április hó 1-étől junius hó 15-éíg az összes h ilfajokra nézve általáuos halászati szünetet tartson, minekfolytán mult évben a jelzett időszak alatt már nem is halásztak. Továbbá birtokba vette a balaton-szent-györgyi uradalomhoz tartozó ós vízrajzi fekvésénél fogva a Társulat hatáskörébe eső azon vizterületet (uádast), mely «Szent-György-tó > «Keoskés« A férfi rab : Hm, hm, Takács ? A biz, én is hallottam eg}'ről. De nem az letehetett az, mert sikkasztott. Az ifjú rab: Takács? Én is tudok urambátyám egyet. Aligha ezek közül való volt. Ez bankót, hamisított. A csemete: De biz egy az, mind a három. Ott voltam, mikor elítéli ék, talán már meg is halt. (Nagy fejcsóválással elmerengnek.) Az öreg: De a nagy Tisza az csak miniszter még mi ? A férfi : Fenét! A mikor én bejöttem. Wekeile volt már. Az ám az ember ! Az ifjú: Már az se. Bánffy van már, ha mondom, Bánffy. A csemete: Ördögöt! Megbukott az is! Szélinek hívják azt most. (Ujabb szünet.) Az öreg : Furcsa világ lehet már most, tán kimenni sem érdemes. A férfi : Minden mozog ott kinn, csak mi maradunk . . . Az ifjú: Bizony, Pesten már lóva«ut sincs, csupa villamos jár . . . A csemete : Ej mit ! Bátyám uram, azért a fegyház még is csak fegyház maradt. . . —a— róla a hamu ... a kéreg. Mintha az ő szivéről is kezdene valami leolvadni . . . Az a kéreg, mely csak elfojtotta, de nem oltotta el a nemes tüzet . . . Ugy tetszett neki, mintha megutálta volna ezt az örökös cécót, ezt a léha életet, mintha szivében újra éledne a fogékonyság a jó iránt. . . Tovább szőtte gondolatait. Lássuk nem késő-e? . . . Hátha még elfe lejtené a kis baba a hosszú nemtörődömséget.,., hát ha vissza lehetne állítani a jógi időket, . , . Ha nem is vinne magával hirt, dicsőséget, de talán megtisztult szivet: igen. Tekintete egy levélre esett. Épen alkalomszerű . . a nagynéni levele . . . Bizonyosan haza liivja . . . Milyen jó alkalom lesz a sokszor viszszautasitott meghívást felhasználva uj életet kezdeni... Pedig bizonyosan hivja, hisz azért is nem bontotta fel — pedig már délelőtt, meghozta a levélhordó — mert az utolsó időben, már nagyon is zaklatta meghívásával. Megfogta a levelet . . . Lassan, óvatosan bontotta ki, s elkezdte olvasni. Tényleg haza liivták ... a nagynéni hivja a Lilike lakodalmára! Olyan kényelmetlen érzés futott rajta keresztül, miutha szédült volna . . . Szerette volna kinevetni magát! . . . Szerelte volna elhitetni magával, hogy csak az unalom szülte ezeket az érzelgős, ezeket az ábrándos gon lolatokat . . . Észre sem vette, hogy szivarja mennyire leégett. Megégette a kezét. Páros. Karcolat. Más idők, más emberek! — Ellesett jelenetek. — (Négy rab ül egymás mellett, egy nagyon ősz, egy férfi és egy ifjú ós egy csemete, aki lopásért ül s nem rég jött ide.) A legidősebb rab : Hja, uram öcsém azok voltak ám csak az idők, amikor még én ide kerültem. Ism>rtem egy ifjút, rajongott érte mindenki, s hogy tudott az beszólni!... Ha jól tudom, Takács Zoltánnak hívták. Hej, mi is lehet most abból! (Elmereng). Levélpapírok. 50 levelpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.
