Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-15 / 11. szám
1903. március 15. BALATON VIDÉK 3. biztosabban szolgálja, iniut a lateiner pályákon. — Ugy gondoljuk azonban, hogy mindaddig, inig a magyarság jó része ki nem gyógyul betegségéből és tudatosan kertlli az ipari és kereskedelmi pályát, addig az il}'en fajtája miaisterialis rendeletek csak azok körében okoz nak ujabb és ujabb keserűségeket, a kik a középiskolát nem a magasabb rendű nemzeti érdek szervezetének, kenem önző egyéni érdekek kielégítésére szolgáló intézménynek tekintik. Jöjjetek vándortanitók és hirdessétek az ipari és a kereskedelmi munka tisztességét ós hasznosságát; ti pedig tanárok, válogassátok ki a javát az ifjúságnak, mert az értelmi proletárok inkább kárára, mint hasznára válnak a nemzeti életnek. Városunk tűzoltósága. Hogy az emberiség vagyonát mily óriási mértékben pusztítja állandóin a tiiz, mennyi emberélet, mennji vagyon vész el mindörökre ezen az u'ou, azt, sajnos, míndnj ájan jól tudjuk. A statisztikai hivatal kimutatja, hogy Magyarországon évente 36—38 millió koronára rug a tűzkár, mely összegnek fele sem térül meg a biztosítás utján. Régente, midőu a tüz használata közel sem volt ugy elterjedve, mint napjainkban, sokkal kevesebb volt a (üz okozta kár, daczára annak, hogy akkor seni tűzbiztos építkezés, sem jól felszerelt és begyakorlott tűzoltóság, — mi a tüz keletkezésének és tovaterjedésének gátat vetett volna — nem tolt. Elmondhatjuk, hogy a műveltséggel efyfoiiua a na ybnn növekedett, illetve fokoz'dott a tüzesetek száma is. De ne csodálkozzunk ezen, hüzma már a tüz a rugója »/ élet mindennemű megnyilvánulásainak. Tűzzel főzüuk, világítunk, melegítjük szobáinkat s a véges emheti erőt pótló gépi erőt is tüz segítségével állítjuk elő. Alig van nap, hogy tűzvész pusztításáról ne olvashatnánk a lapokban. Bennünket keszthelyieket — Istennek legyen hála — az utóbbi években nagyon ritkán, az elmúlt esztendőben pedig egyetlen egyszer sem látogatott meg a íélelmes «vörös kakas> s ta.an ép ebben kell keresni az okát azon óriási közönynek, melylyel közönségünk a városunkban fenálló tűzoltó intézmény iránt viseltetik. E közönyösség indít bennünket arra, hogy most, midőn a helybeli önk. tűzoltó egyesület folyó hó 25-én XXIV-ik évi közgyűlését fogja tartani, az egyesület jelenlegi helyzetével néhány sorban foglalkozzunk s erre városunk közönségének figyelmét felhívjuk. 24 évvel ezelőtt szervezterett a jelenleg is fennálló önk. tűzoltó-egylet, mely fennállása óta számtalanszor védelmezte a polgárok vagyonát a romboló elem ellen. Tagjai bátran, sokszor saját életük veszélyeztetésével siettek polgártársuk vagyonának megmentésére. Es mégis sajnossn tapasztaljuk, hogy Keszthely város polgársága u^m méltányolja eléggé az egylet önzetlen és odaadó működését sem a múltban, sem * jelenben. Ha megnézzük az egylet évi számadásait, azt találjuk, hogy 24 óv óta évről-évre csak tengődött, mert az egylet fejlesztésével járó tetemes kiadásokkal szemben a bevétel kevésnek bizonyult s a hiányzó összeget könvörad-mányokból, később pedig a város subventiójából kellett pótolni. Ujabban azonban ez is kevésnek bizonyult. Az egyesület egyik fő jövödelmi forrása a pártoló tagsági díjakból befolyt ősszeg volt, a mely ezoubsn a legutóbbi években nagyon megcsappant. A mult érben például Keszthely város 600 háztulajdonosa közül csak 100 pártoló tagja volt az egyletnek, a többi 500 tudni sem aker róla. A kibocsátott felhívások eredménytelensége után az egylet vezetősége a mult. évben arra kérte a várost, hogy a megyei szabályrendelet alapján szedjen az egylet czéljaira minden háztól 4-4 koronát, vagy pedig emelje fel a 600 kor. subventiót 1200 koronára. A kérvényre megjött a válasz csakhamar, telve hangzatos Ígéretekkel, melyek azonban beváltva még máig sincsenek. Pedig hát kínok volna kötelessége első sorban gyámolítani »z eyyletet ? A közönségnek, vagy a városnak? Első sorban a városnak. Az 1888. évi 53,888 sz. belüg) miniszteri rendelet, 17. pontja értelmében az önk. tűzoltóegyesület költségeit a uieDnyibeu szükséges, a község fedezi. Az önkóutes tűzoltó egyletnek pedig nagyon is szüksége van a város segítségére. Mint halljuk az egylet most újból folyamodott a városhoz, hogy a már dülederő s szük őrianyát, a ber.yujtott terv szerint még a tavaszszal épitse ki és szerezzen be egy síerkoesit, melyre már égető szüksége van az egylatnek. A képviselőtestület feladata leend e jól megfontolt kérést teljesíteni; ha nem teljesiti igen nagy felelősséget vállal magára, mert mint értesültünk, a kérések megtagadása esetén az egylet tagjai a vezetőkkel együtt, leszerelnek. E? utóbbi hírre annyival is inkább felhívjuk a t. képviselőtestület figyelmét, mert Keszthelyen csakis önk. tűzoltó egyesület ál'hat fenn. Kényszer tűzoltóságot a lakósok nagy száma miatt, hivatásos tűzoltóságot pedig a vele járó óriási' kiadás miatt nem állithat fel a váro.s. De sajnos is volna, ha a város ép most hagyná cserben az egyletet, midőn az azon az uton van, hogy Zalavármegye első tűzoltó intézményévé fejlődjék. Az egylet az utóbbi kétévben nagy változásokén ment át. Az öregebb a szolgálatra kevósbbé alkalmas tagok helyét fiatal erők foglalták el. Az önk. tűzoltó egyletnek jelenleg 40 fiatal, jól felszerelt és begyakorolt tagja van. Mint a mult számunkban is jelentettük, a tél folyamán a tagok a tűzoltói ismeretekből elméleti oktatásban részesültek, melyből minden egyes működő tagnak vizsgázni kellett. A mult óvbenösszesen 12gyakorlat s 3—4 elméleti előadás tartatott. Az egylet vezetősége, élén Scbersing József paranosnokkal, mindent, elkövet, hog}- az egylet nemes hivatásának minél inkább megfelelhessen. Kívánatos tehát, hogy a város és közönsége mind en lehető áldozatot meghozzon annak föntartására és fejlesztésére. Zalavármegye közgazdasági állapota 1903. jan. és febr. havában. Az elmúlt tél január hó első felében aránylag kedvező, euj'he idő volt, metyre azonban a hónap második felében kemény tél, szokatlan hidegekkel kövei kezet*, mely hidegség jan. 20 dika körül érte el (20°C.) legmélyebb pontját, — de egész febr. hó 1-éig is 8—10° fokos hőmérséklettel tartotta magát. A hónap folyamán — annak első felében két e»ős nap is volt, közepe táján pedig hózivat \r is jelentkezett. Február hava aránylag enyhe volt. Reggelenkiut, ugyan gyakoriak voltak a fagyok, febr. 16 án egy kis havazás is volt, de ezekután oly kedvezőre változott az idő, hogy febr. hó 26. körül a szárazabb talajjal bíró földeken pesti ifjúság egyszerűen megsaeizett a nemnet szárnál a. Egy test, volt már akkor s egysaen e működött az egész nemzet, Pozsony és Pest volt a két karja. Nemes és nero-nomes nálunk nem voltak ellenfelek, hanem két meredek oldala annak a felhőkbe nyúló sziklának, melyen a csillagok nyugosznak, melyen a villámok készülnek, s melynek népfeuség a neve. A külömbség csak éppen annyi, hogy az országgyűlés csak kélt, tervezett, a pesti fiatalság pedig kövitelt és alkotott. A ktilömbség c*ak annyi, hogy az országgyűlés kivívott egy törvényt, melyet a bécsi kormány az adott szó szentségének örökké emlékez»tes p'ldáján. két hónap múlva egyszerűen összetépett; n pesti fiatalság pedig fordított egyet az idők kerekén, melyet felé hajtani már nnnképes semmiféle sem égi sem földi hatalom. Ez ez oka annak hogy március 15.-éa nem Pozsonyba, de Pest felé siáll a lelküuk. A nap a felhők mögé buj». Nem volt rá szükség ; lángoltak n szivek, s a szernekben az öröm kön jűi csillogtak. A tavaszi égből zuhog'a hull a zápor, kedvezé előjel, a termékenység symboluma. A. muzeum előre n uló lepcsőzet — bástyáján ott áll s reges világok Tyrtaiosa Petőfi és szavalja a magyar Marseilest a Talpra Magyar-t. Mögötte a muzeumban az ezer éves mult diosö emlékei, kötötte az ezer éves nemzet reménye : az ifjúság. Aztán megindul a menet, s a Landerernyomdába vonul s első dolga a gondolat fel szabadítása. Irinyi, Degré, Bulyovszky, Petőfi, Irányi, Jókai állnak a szedő gép mebé s kinyomatják censura nélkül a rlemzeti dalt és a 12 pontot. Ekkor valaki elkiáltja a Táncsics nevet, a sánta költőét, a rabságban szenvedőét. A gondolat felszabadítása után az elnyomottak védelme következik. Az ujjongó nép átvonul Budára s kihozza börtönéből a szegény rabot, akinek az volt a vétke, hogy szerette hazáját, Vállukra emelik, mint diada'mi zá-zlót és Buda várából a közép korból, triumphussal riszik át Pestre : az uj korba. Eddig van, nincs tovább. Március 15.-ének esak ennyi a története. Azért mondták rá u kislelküek, hogy egyszerű utcai tüntetés volt csupáu. * Hát igen, utcai tüntetés volt, mert a függetlenség és szabadság gondolata századok óta csak útszéli virág volt e hazában, melyet nem gondoztak fizetett kertész kezek, hanem csak a napiUgár ós az ég harmatja. A március Idusa csak utcai tüntetés volt, mert az nmberi jogok tisztelete csak az utca porába ereszthette gyökereit, abba a porba, melyet a mart.yrok csontjaiból őrölt a századok foga. Petőfi, Irányi, Jókai csak utcai tüntetők voltak, de ezek u tüntetők fejüket tették kockára, hogy oda férkőzhessenek Caesar szíréhez. Március 15. nélkül soha sem lett volna valósággá az april 11.-e. A március 15. az öntudatra ébredt polgárságnak legelső megszólamláia De m;g ez a többi országokban mindeaüt" bizonyoi dynastia ellenes törekrésekkel párosult s a szenvedélyek demagógiává sűlyesztet.ték a demokraeiát, nálunk az uj szellem megtalálta azt a fenségeseu komoly formát, melyben a világszabadság eszméje tökéletes harmóniába olvadt a nemzeti érzéssel. A demokracia nálunk nem hazátlan, rideg önzés ; oda tapad a hazai röghöz s Antaiosként hona talajából meríti eszményeit és erejét. A március tizenötödiki fiatalság lelkesedésének tüze megvilágította a kivetendő utat. Nem kívánt, többet, mint amihez joga van, <?e jelezte azt, hogy a gerince egyenes, csontjában velő vau s a fejek halálra készen, a kardok és kaszák köszörülve vatuiak. Emberek é< férfiak voltak. Klassicus fenséggel, nyugodt méltósággal foglalták össze a 12 pontba azokat a kívánságokat, melyekben minden becsületes magyar ember megtalálja a maga programiuját. Aki másutt vagy másban keresi a nemzet boldogságát, az nem igaz fia a hazának vagy nem méltó tagja n mének. Csak azt az epyel- no feledjük, hogy ama nagy idők emberei is valaha emberek voltak. Kötelességüket teljesi ették, de a mi váltainkról ezzel nem vették le a feladatokat. Csak a szikla erős alapokat rakták le, a demokratikus nemzeti állam templomának felépítése a mi feladatunk. A tizenként, pont legtöbbje csak kívánság Ferencz József keserűvíz TiMES. i2fi ,e r'
