Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

1902. augusztus 3. BALATON VIDÉK 1. egy pocsolyát teremtett oda számukra, mely sem esztetikai sem higiénikus szempontból nem válik a fürdő előnyére, de azt hiszem, hogy a ludak nagyon meg vannak vele elégedve. A falu felé közeledve egy sajátságos épület vonta magára figyelmünket: egy domb aljában, árok mellett fekvő faalkotmáuy, melynek cé­géréül szellemesen egy piros csikós úszónad­rág szolgál. Ez a „Balatonberényi bazár," melyet természetesen megrohantunk képeslevelező-la­pekért. Anzichtekkel ellátva magunk, meg­szálltuk a falut, s rögtön konstatáltuk, ^ hogy Berény csak képeslapokon mondható szépnek, a valóságban egy közönséges magyar falu, miuő ezerszámra található szép hazánkban: esős időben sáros, száraz időben poros, az uccákon istállószag terjeng, a parasztok nemzeti vise­letben s mezítláb járnak stb. Meglehetős nagy lármával haladó karaván lévén, ugyancsak megbámultak bennünket. Majdnem minden ház ablakából empirruhás, borzasfejü nyaraló höl­gyek tekintgettek ki, irigy vagy kárörvendő arccal. Azok tudniillik, kik látták rajtuk, hogy csak kirándulók vagyunk, irigyeltek bennün­ket, kik pedig ujonaun érkezett fürdővendé­geknek véltek, azok kaján, kárörvendő mosolyt vetettek ránk. Különben a falu fürdővendé­gekkel látszik telitve lenni, kik bánatos, az unalomtól agyongyötört áldozatokként bandu­kolnak az utcán. Egyszerre hatalmas porfelhő vonta magára figyelmünket, mely a Balaton felől, közeledett. Nagy lőn bámulatunk, midőn halottuk, hogy jön a csorda. Jöttek szép egy­másutánban a libák, disznók, tehenek, éktelen zajt és port verve, végig valamennyi uccán. A sok látnivaló után vendéglő után néz­tünk. A Magyar Tenger helyett egy, a faluban levő vendéglőbe utasitottak bennünket. Társa­ságunk hölgytagjai fagylaltról, jegeskávéról áb­rándoztak. A pincér fájdalmas mosol}' kíséreté­ben jelentette ki, hogy a kívánt gyomorrontó Ínyencségekkel nem szolgálhat, hanem egy-két órai várakozás után kapunk vacsorát, s ke­züukbe nyomott egy étlapot, melyen borjúláb, marhapörkölt, sertéskaraj (ez utóbbi így írva : karay) s hasonló étkek voltak feljegyezve. A vacsorára borítsuk a feledés fátylát, azokat a sertéskarajokat, rostélyosokat az én tollam le nem írhatja, azokat Ízlelni kell, hogy fogalma legyen róla az embernek. De az mái­emlékezetes marad előttem, hogy Berényben hozott össze a sors éltem leugorombáb pincér­• * , T , . OÖ 1 r jevei. Leók, Kristófok, Demeterek s hasonló hangzatos cevek serege, minők csak a pincérek közt lelhetők, gargouéletem hűséges osztályosai, ti tanúskodjatok, hogy én a pincórosztálynak mindig a leghőbb tisztelője valék !! A magam­forma vendéglői koszton élősködő legényember­nek ti vagytok a védangyalai, ti adjátok dupla borravaló fejében tudomásunkra, hogy az Esterházy rostélyos pályatévesztett csizmatalp, s a borjupörkölt hat napos. A berényi ételhordó azonban az önérzet tultengésében szenvedett; egy ártatlan célzás miatt annj'ira sértve érezte magát, hogy heve­sen kikelt a hozzám hasonló modorú hetyke jövevények túlkapásai ellen. Ugy hiszem, az év 10 hónapjában mint mészároslegény vagy díjbirkózó szolgálja az emberiséget, s csak a nyári hónapok alatt faragatlan (?) fürdővendégek megrendszabályozására ölt jaquetteot és fehér nyakkendőt Javában vacsoráztunk, midőn mö­göttünk, a lugas mögött, melyhez támaszkodva voltunk, tompa, mély bögés hallatszott. Tánc­mulatság napja lévén mindjárt cigányzenekarra gondoltunk, jobban széttekintve láttuk, hogy a vendéglős tehenei vannak hazatérőben. De tényleg nemsokára megérkeztek a cigányok is s valamennyiünk gyötrelmére rázendítettek a bur indulóra, .melyet a'pesti verklikben, a méh ós^ rózsabimbó s hasonló közkedvelt darabok már jó régen kiszorítottak. A fiatalság csak­hamar táncra perdült. A táncmulatság leírásá­ba nem bocsátkozom, épugy mellőzöm a tár­saságainkbeli bájos hölgyek szépségének fes­tését is. Nagyon is prózai léleknek érzem ek­kor magamat, a te lángoló képzelmedre bizom, nyájas olvasó. 1 (j g Darnay muzeurn Sümegen. Julius elején nyilvános jellegűvé vált Dar­nay Kálmán sümegi muzeuma. Megnyitva, sza­bad bemenetelre a nagyközönségnek minden vasárnap délelőtt 8-tól 12-ig, szerdán délután 2-től 8-ig. Vidékieknek a muzeum minden nap bármely órában rendelkezésére áll, kivéve va­sárnap délutánt. A muzeumhoz a bejárat ma­gyarhadtörtónr ti motívumokkal díszített portálén át vezet. A boltíves templom nagyságú terem mennyezetének közepén huszárpaizs látszik. A szegéíyzet magyar huszártarsoi}', török félhold és csillagos diszitményből van alakítva, középen Darnay család címerével. A sarkokon Hunyady korbeli tárcsa paizsok között lobogós kopja, helyenkint a szegélyzetben huszársisak és tollas­buzogányok vannak elhelyezve. Az egymással szemben álló ivezetbeu egyik felől honfoglaló harcos kezében megtépett zász­lóval, az elfoglalt hegycsúcson kürtjéből riadót fujt. A másik oldalon a régi középkori hadtör­ténelmi csoportozat látszik a nemzeti lobogóval. Az elmúlt julius hónapban 2000-nól több látogatója volt a múzeumnak,sok vidéki turista között több fővárosi tudós, iró, költő tisztelte még a muzeumot látogatásával. Szaporulat : Mig az uj muzeum berende­zése tartott, a nagyszámban beérkezett ujabb szaporulatról nem adhatott lapunk számot a nagyközönségnek; igy most csak utólag ismer­tetjük a Darnay muzeum ujabb szaporulatának nevezetesebb darabjait. A rendezési hónapok alatti szaporulat számra meghaladta az 1000 darabot, melyek között legnevezetesebb és legértékesebb egy fe­jedelmi kincs. Ugyanis sikerült Darnayi ak tu­lajdonjogul megszelezni Apafi M'hály erdélyi fejedelem diszfegyverzetét, mely egykor a fe­jedelmi tróntermét díszítette. A családi fegy­verzet minden darabja valódi remeke a XVI-ik század acélmüvességének és egyes darabjai va­lódi műremek számba mennek. Ilyen a kerek hu­szár disz-paizs, melynek vésett álegorikusjalakjai remek kivitelűek. Vau a gyűjteményben 4 lo­vassági kard, 3 drb diszalabárd a fejedelem be­tűivel 2 drb dísztőr Erdélyország címerével, 3 drb diszvésetekkel ellátott harci fejsze, 1 drb egy ölnyi hosszúságú lángos élű pálos, melyet a fejedelmi zászló mellett hordoztak Az ösz­szes fegyverzet teljes jókarban van és ma leg­főbb ékessége a Daruny muzeumunk. Érdekes szaporulatot képez egy római arauy sirtelet, melyet egj' órányira a Balatontól annak somogyi partján leltek földmunkálat alkalmával. A sir egy remek tömör aranygy űrű ékkövé­ben bájos Amorett vésettel, 2 arany függőt igaz gyöngygyei és egy Marcianus esászár aranyat tartalmazott. Nevezetes szaporulat a közelmúltban a Balatonból kihalászott két gyönyörű, teljesen ép vaskard az Árpádházi királyok korából, me­lyek egyike a zalai, másik a somogyi oldalou keiült a hálóba. Igen érdekes gyarapodás 2 óriási méretű török lovassági üstdob vörös rézből, melyeket Ujlaky Lajos Sümegvár egykori ura 1603-ban vett el a kanizsai török basa egyik portyázó csapatjától. Az üstdobok igen becses XVII-ik századbeli vésett díszítéssel vannak ellátva. A hadtörténelmi csoportot még sok egyéb szaporulat is érte. Buzogányt kapott a török­járom idejéből bronzból. (Sümeg-kövesdombi lelet.) Sarkantyúkat a XV-ik századból Tihany­ból. Lólierleveles zablát a XIV-ik századból Badacsonyból. Csillagtarajos sarkantyút a Ba­konyból (XVI-ik századbelit ) Árpádkori ken­gyelt, sarkantyút és patkót veszprémmegyei le­letből. XVI-ik századbeli kengyelt, tőbb ágyú­golyót, melyek Sümegről kerültek elő. Nyílhe­gyeket, kopjákat, 3 tőrt a középkorból különb­féle sümegvidóki lelhelyekről. X ik századbeli harci fejszét Csabrendekről. Sárkányfejes disz­csákányt XVII-ik századból Sümegről. Az ős­kori csoport, becses szárnyas bronzvésőt kapott Badacsonyból és mintegy 50 kiló snlyu őskori vasrögöt a somlyói telepről. Bronztőrt es kupos­fejü bronztüt a csabrendeki urna temetőből. Az ékszercsoport két középkori ezüst gyű­rűvel gyarapodott. Az ujabban kezdeményezett céh-gyűjte­mény több céhládát, korsókat, pecsét-nyomókat, céh-iratokat és céh-táblákat kapott legtöbbnyire a XVIII-ik század elejéről valókat. Kálcsics Iváunó őméltósága Deák Ferenc által sajátkezüleg készített képét ajándékozta a muzeumnak. A kéziratgj üjteméuyt is sok kiváló darab gyarapította. Ezek között van Csokonay Vitéz Mihály Csurgóról irt levele, melylyel a jeles költő, Endrődi Sándor ittléte alkalmával aján­dékozta meg a Darnay muzeumot. Kapott oe­cses okmányt IV. Károly által aláírva, 2 érde­kes, 1808-ban kelt verébfejes adókönyvet is. A pénzgyüjtemény néhány magyar és ró­mai aranyon kivül több száz darab apróbb ezüst és bronz pénzzel szaporodott. Az uj muzeum épület mai nagyságában is még 8—10 évig elegendő térrel rendelkezik, hogy e rohamos szaporodás dacára a tárgyakat szakszerű csoportosításában a tulajdonos elhe­lyezhesse. Levél a Balatonpartröl. Édes Mucuskám ! Örömmel olvastam soraidat, liogy jól ér­zed magadat, hidd el kedvesem, nekem sincs okom a panaszra. Valóságos tündérélet van itt, az egyik nap édes varázsát röppenve váltja fel a másik. Hát érezhetné-e valaki rosszul magát itt a bűbájos Balaton partján, hol pezseg az élet, hol az élvezetek egész sorozata kínálkozik az embernek. Reggeltől estig a parkban vagyok ; nem győzöm eléggé bámulni az árnyas renge­teget, melyet az emberi kéz nem igyekszik ki­vetkőztetni természetes formájából: nézem a hul­lámzó Balatont, gyönyörködöm a nap {elkelté­ben, az azúrkék égben, a ragyogó csillagol ban. Fürdöm, csónakázom, kirándulásokat teszek, hall­gatom a zenét, Kell-e ennél pompásabb időtöltés ? Minden jó itt, csupán egy dolog hiányzik, a mi az él­tető elem ily fürdőben. Nincs társasélet. Az egyes családok teljeseu izoláltan élnek egymás­tól, nincs meg az a benső együttélés, egyetér­tés, a mi minden más fürdőhelyen feltalálható. Valahányszor lemegyek a parkba, mindig ta­pasztalom, hogy teljesen elhagyatva ül néhány család a padokon, nincs egy bizalmas <• mber, ki velük szót váltana, csupán rideg köszöntés­sel tesznek eleget az udvariasság szabályainak. S tudod-e kedvesem, hogy mi ennek az oka? Ne keresd ezt az emberek önzésében, vagy büszkeségében: itt az az elem hiányzik, a mely összefűzné a fürdővendégeket, megismertetné őket a keszthelyi közönséggel. Nincs fürdőbi­zottság, vagy ha van is, nem működik. Hol van az eredmény, melj'et elértek ? Miért nem rendezett ismerkedési estélyeket, mint ez másutt szokás ? Már több éve ismerek itt látás­ból néhány intelligens családot, anélkül, hogy be lennék nekik mutatva,'jóllehet mint régi is­merősöket köszöntöm őket. Eddig a vigalmi bizottság is nyári álmát aludta, de hál' Isten felébred, szombaton este egy velencei estélyt rendez. Erről majd a jövő levelemben irok. Volt a héten egy hangverseny, melyen Bendiner Nándor zongora- és Anisz Aladár he­gedűművész mutatták be talentumukat. Bendi­nert már régóta ismered, hallottad elégszer gyönyörű játékát s most is határozottan sikert aratott. Mintha csak valami felsőbb lény ját­szott volna azokon a húrokon, oly szépen hang­zottak azok. Mennyi érzés, báj s erő van játé­kában ! A szeuvedély magas classisa, a lyrai gyengéd részletek egyaránt domborodtak ki mű­vészetében. Ánisz Aladár neve sem ismeretlen előtted. Szép tehetségű, mély érzésű művész. Majd sirt, zokogott, tombolt, majd meg kacagott kezében a hegedű! Ismerem személyesen, nagyon szerén}' fiu, sohasem dicsekszik tudásával, hanern tanul, dolgozik. Gondolom, hogy nemso­kára világra szóló neve lesz. Pető Imrét, ismerő­sünket sem hagyhatom ki a sorból, ki Anisz nehéz concertdarabjait kisérte s az egyszerű diletans gyönyörűen csillogtatta tehetségét. Kicsiny, de igazán elite közönség volt. Stefiké, sajuos, nem tött el, képzelheted mennyire sajnálja, hogy nem jöhetett el az érdekes estélyre, különben szám­talan üdvözletet küld. Hangverseny után tánc volt jelezve, a höl­gyek be is mentek a terembe, de a fiatalembe­reknek semmi kedvük sem volt. Kimentünk te­hát mi is és néztük, mint áldoznak a fiatal em­berek Bachusnak anélkül, hogy Tepsichorét tisz­telték volua. Jövő levelem hosszabb lesz. Szerető Margitod.

Next

/
Oldalképek
Tartalom