Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
4 = = Végül elnök Karácsony Jenő szolgabiróiiak, Pozsonyi József városbírónak, a „Sümeg és Vidéke" helyi lapnak s az összes megjelenteknek hálás köszönetét fejezte ki s a gyűlést általános éljenzés között bezárta. Gyűlés után a jegyzői kar lerótta a hála és kegyelet adóját Sümeg város balhatatlan szülöttének, Kisfaludy Sáudornak emléke iránt. Testületileg vonult a nagy költő szobrához s itt Kovács Gyula elnök hazafias érzelemtől áthatott szép beszédben hódolt a jegyzői egyesület nevében Kisfaludy örök szellemének s szobrára koszorút, tett le. E szép ós kegyeletes tény után a Darnay muzeumot szemlélték meg. Ezután a lövölde kertjébe vonultak, a hol miutegy 80 terítékű társasebéd következett. Az élénk hangulatban lefolyt ebéd folyamán az elnök a királyra, Kele György az alispánra, Starzsinszky Karácsony Kálmán szolgabiróra, Barkóéi Károly ügyvéd az egyesületre, eluök ismételten a hölgyekre, Kele a város közönségére. Fehér Sándor az elnökre, Zábó Gyula Hellebront Géza országgy. képviselőre, Zábő Ferenc a vendégekre mondtak szép felköszöntőket. Leszállt az alkony, midőn a jegyzők a hasznosan s kellemesen eltöltött nap édes emlékével bucsut mondtak egymásnak s Sümeg festői fekvésit városnak. Az évad végén. Minden ugy történt, a hogyan eddig megírtuk. A fürdővendégek elvonultak már. Még csak egy-két elkésett vau itt, azok is, mint a fecskék így ősz táján, összeverődve ülnek a park egy-egy partján, mintha azt beszélgetnék, hogy ki merre és hogyan vegj'e útját. Bizony megfogytunk. -— Marad minden a régi. Egyik-másik kedves emléket hagyott; fürdővendégünk nyakára nem tehettünk ugyan piros szalagot, mint a hogyan azt tenni szoktunk a fecskéinkkel, hogy tavaszszel, ha viszszatér a kikelet, ráismerjünk könnyebben, nem, ezt nem tehettük ; de bízvást reméljük, hogy sokak azok közül, a kik itt voltak, visszaté nek a nélkül is és mi is visszatériiuk majd akkor a „Fürdőéletre", a mely sokszor talán nem is olyan volt, mint a milyeunek szerettük volna, illetőleg leírtuk. Végtére igaz az, hogy a boldogsághoz kevés kell. A kényelemhez több. Mi azt gondoljuk, hogy azok, a kik itt tartózkodtak inkább boldogok voltak s nem csak szivet hoztak, hanem vittek is és talán edzettebbet, mint a milyet hoztak. Ha ez a sziv a tói folyamán BALATONV1DEK boldogságából vesztene valamit, hozzák vissza, a tavasz és a Balaton hulláma megerősíti őket a boldogságban. — A viszontlátásra boldog szivek ós fürdőélet ! Fürdőélet az ó-korban. Most midőn már csak mipok kérdése, hogy az emberek 11 ~y tömege visszafordul a világ minden pontja felé, nem lesz taláii érdektelen, ha elmondunk egyet-mást a fürdők történetének multj ából. A mythologikus világban a forrásoknak magas származást tulajdonítottak. Mindenkinek meg volt a maga istennője, nimfája. Az orákulumok a gőzölgő források mellett tanyáztak. Herodotos szerint a lybiai oázon Jupiter temploma forrás mellett állt. Delfiben is ott volt a Kassotis kútfője és — mint Pausanias írja — Pythia gyakran a víz gőzétől kapja ihletét. De a görögöknél még sem fejlett ki a fürdőélet ugy, mint a rómaiaknál. Bajae ma Is világhírű emlékekkel bir, mert élete össze vau nőve Római történetével. Fekvése nagyszerű. Közel vau hozzá Cumae, a legrégibb város s az Avernus tava, hol a pokol bejárása nyilt. Kihamvadt vulkánok és melegforrások környékezték. A nagy patríciusok ott építtették nyaralóikat s mikor már nem volt térség, a paloták alapfalait a tenger vizébe rakták. Pompa, zaj és vétkek fészke volt ez a hely. Seneoa panaszkodik egyik levelében, hogy nem tud 113'Ugodni az örökös fürdői zaj miatt Már kora reggel hallja a fürdővendégek lubickolását Minden órában fürödnek, ujjongva labdáznak s nyögve forgatják a nehéz óngolyókat. Ott próbálgatják az éueket, mások harsáuyau vitáznak s közbe egy-egy sivitás hallatszik, jeléül annak, hogy tolvajt fogtak, a ki valamelyik fürdő ember ruháját akarta elemelni. Az árusok éles hangon kínálgatják a süteményeiket, mert az volt a szokás, hogy ettek is a fürdőben. A partokou pedig örömtől ós italtól mámoros emberek bolyonganak, mig a luk ríni tó boldogok dalaitól viszhangzauak s ;i tó vizén fényesre festett korouákkal, rózsakoszorukkal födött sajkák úsznak. E vizi kirándulások telvék örömmel, a türdő pedig visszhangzik a sokféle játéktól. Általában a komor Seneca ugy festi Bajae-t, mint az örömnek, a jókedvnek, de ogyuttal a bűnöknek hires tanyáját. Hát még a római nyilvános fürdők ! Márványmedencék, ezüstcsövek, szobrok mindenütt. Agrippa, Titus és Nero közfürdóiu kívül egész sereg magánfürdó volt. Caracalla fürdői, a melyeket bizonyos meghatározott órákban egyaránt 1902 . augusztus 31. megnyitottak a szenátorok és a nép használatára, ezerhatszáz márvány üléssel bírtak, a Dioclatianói több mint háromezerrel. A falak mozaikkal fedvók s azokon gyönyörű rajzok és szinek. Ezüst csövekből folyt a víz ezüst medencékbe, melyekben a nép gyermeke is bátran ftirödhetett egy kis rézpónzért. De ez a kényelem természetesen rossz hatással is volt az emberekre, a mennyiben a meleg vizbeu kimerülten órákig henyéltek és gyakorolták magukat a borivás nemes sportjában. Es a hova a rómaiak hatoltak, mindenütt fennmaradtak az ő fürdő-kedvtelésük és pompájuk maradványai vagy emlékei : a savoyai Aii, a provencei Aix, a pyreuei hegyek közötti Dax', Bagnóres de Bigorre ós de Luchou, a spanyol Alhama és Caldus, a svájci ós a Bécs melletti Baden, a német Wiesbaden, az Angol Barth (Apuae Solis) s a mi mehádiai Herkulesfürdőnk mind a rómaiakra emlékeztetnek. A római „ Aquae" (viz) szó sok fürdő nevében maradt fenn ; igy pl. Acqui, Aiques, Aix. Ax ós Dax. Róma történetének első századaiban a férfiak és a nők külön fürödtek s tisztességes nők a császárok korában sem léptek közös medencékbe. De később az együttesen való fürdés általánossá lett és annyi visszaélést szült, hogy Hadrián, Traján, Marc Aurelius és Alex. Severus császárok szigorú parancscsal tiltották ezt el. Azonban Heligabál újra megengedte a közös fürdóst ós Gallienus császár maga is mindig nőkkel együtt fürdött. Midőn a római birodalom székhelyét a Keletre tették át, a brusszai fürdő (60 angol mérföld Konstantinápoly tói) egyszerre nevezetessé lett. Ismerték ezt különben már előbb is, s az ifjabb Plinius egy levélben kéri urát, Trajánt, hogy engedje meg neki e fürdő épületeinek helyreállítását. Konstantin császár pompásan fürdőhelyet és „királyi fürdők"-nek nevezte. De a XII. vagy a XIII. században e fürdőnek csillaga teljesen letűnt és csak jóval később keltették uj életre a brusszai fürdőt, a mely a Keletnek ma is leghíresebb fürdője. Claudian 390 körül az eugauei hegyekben fekvő Abano meleg kénforrásairól irt egy dicsérő költeményt. Valószínűleg ez a dicséret buzdította Cassiodorust Theedorik titkárát arra, hogy részletes utasítást adjon egy épitészuek a romba dőlt abanoi fürdők teljes helyreállítására. S e fürdő mai napig fennmaradt még pedig virágzó állapotban. Ugyanez a Cassiodorus engedélyt adott Winiswaduak, Theodorik egyik harcosának arra, hogy a bornioi fürdőket használhassa köszvénye ellen. Ekkép a bormioi vendégkönyv első lapján bejelenteuék munkáskeresletüket a munka nemének, válfajáuak, a muukás számának feltüntetésével. Az ipari munkások hasonlókép közöluék muukakeresletüket képzettségük ós feltételeik jelzésével. Az egyes egyletek munkaközvetítő osztályai az igy nyert munkakinálatot és keresletet bejelentik az országos központnak, hol is megfelelő nyer-keres rovatok szerint nyilvántartják. Az e célra felkért lapokban időről-időre közlik s legalább havoukint egyszer megküldik a szövetkezett testvóregyleteknek, hol is betekintés végett kifüggesztettek. Ily alapon megegyezés jöuet, létre iparos mester és segéd között. Mélyen tisztelt nagygyűlés ! Nagy horderejű lépés lenne egy ily intézménynek meg• alósiiása és országossá tétele. Vele közelebb jutaáuk a nyugati államok példájához, hol a törvényhozás már is számos intózményuyel sáncolta körül az ipariuiunkások érdekeit : milyenek a munkának vásárcsarnokai, munkás titkárságok, ipari ós muuka tanácsok és ipari munkaközvetítő intézetek. Fentiek után nagy érdekek fűződnek tehát a katb. legényegyleteink a vándorlást a változott viszouyoknak megfdlelőeu és oly irányban szabályozzák, hogy tagjaikat s az ezzel szorosan összefüggő ipari muukaközvetités eszméjét azzal a lelkesedéssel karolják föl, melylyel egyleteinknek létet adott s azoknak mindenkor mozgató lelkét képezte. tése ós a munkások érdekeinek előmozdítására, hogy t. i. csekélyebb költségek mellett a vidéken is vállalhassanak munkát, a kereskedelmi miniszter az intézet levelezéseire és az ahhoz címzett munkások iránti megkeresésekre postadijment9sséget engedélyezett ós felhatalmazta az intézetet az általa vidékre küldölt, vagy vidékről Budapestre, vagy más közegekhez utasított munkások számára fél áru vasúti jegyekre jogosító igazolványok kiállítására, (alapsz. .8. §.) Mólyen tisztelt nagygyűlés ! Ez az intézkedés. a kedvezményeknek ily bőkezű osztoga t,ása meglepő. De érthető. Magyarázata a válságos ipari és közgazdasági viszonyokban rejlik. Ez az intézmény munkaadóra és munkásra egyaránt előnyös. A munkaadónak minden kiadás nélkül munkát bocsájt rendelkezésére; a munkásnak pedig mineden érdek nélkül munkát szerez. Munkát, ós igy kenyeret ád. Es teszi azt az iparmunkás önérzetének csorbítása nélkül. Vele megszűnik az a viszás és az iparmuukásra nézve lealázó helyzet, hogy munkás telepek, gyárak es műhelyek ajtói előtt kilincseljen, házaljon és munkát kolduljon. Mi csak örülhetünk, ha a magas kormáuy megértvén az idők jelét az iparosság érdekeit ily hasznos szociális intézményekkel bástyázza körül. Da ugyanez a szociális feladat vár a kath. legényegyletekre is. Hiszen legéuyegyleteinkuek is egyik elsőrendű feladata, hogj' tagjaikat munkásságra és A legújabb divatú szorgalomra sarkalják. E szép célt pedig leg- j sikeresebben akkor szolgálják, ha a munkásság j ós szorgalomra teret nyitauak. Addig is, inig a munkaközvetítő intézmény, akár törvényhozási utou, akár kormányintézkedés folytán életképes országos szervezetet nyerhet, kath. legényegyleteink, iparos ifjaink érdekében karolja fel az egyleti muukaközvetités eszméjét,. A szervezés a budapet.i ipari munkaközvetítő intézet mintájára lenne megindítandó 8 végezné az országos szövetség kebelében alakult bizottság. Budapest központtal decentralisatió utján szerves összeköttetésben lennének egyházmegyék szerint a nagyobb vidéki városok, mint központok : Budapest, Esztergom, Kassa, Szatmár, Besztercebánya, Nyitra, Temesvár, Nagyvárad, Eger, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém városok. Ugy a központ, mint, a megyei ós vidéki egyletek munkaközvetítő osztályai egymás közt is összeköttetési, tartanának fenn. A budapesti munkaközvetítő intézat szabályzatának 21. § a alapján: ezen intézettel is összeköttetést, kellene kieszközölni és fen tartani. Kérelmezni kellene a kereskedelmi ministeriumnál, hogy a budapesti munkaközvetítő intézetnek adott kedvezmények a legényegyletek kebelében alakult munkaközvetítő intézetekre is terjesztessenek ki. Az igy megalakult szervezetben a további eljárás a következő lenne. Az egyletek iparos mesterei időről-időre őszi ós téli kész férfi és gyermek ruhák már megérkeztek u. m. őszi és tavaszi felöltők, téli kabátok, karelokkok, esőköpenyek és egész öltönyök rendkívüli nagy választékban a legolcsóbban kaphatók HUSS FERENCZ nél Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca a városházzal szemben.
