Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. augusztus 24. 34. szám. Társadalmi, szépirodalmi a közgazdasági hetilap. M«Kjel«nik hetenkint egyszer: vnnilrniip. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. • voll gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat. péiinenutalvAnyolml liiritelési rne^ltiziísoltKf Ab r»k 1 amAci.SkHl h kift'liWiívatallmz It Ariink Kéziratokat nem adunli vlmia I.A HTUI,A.)r>ONOS A SZERKESZTŐSÉG KICI.ICI.ÖS S7ICltK IliNZTA BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SIJJÁNSZKY Jrt'/.SEF £löli*eté»l Arak j t^rfjí 4rr" . . IlJ karúim Fél étre fl Negyei! éne 2 „ nu pi> fi!|«» néni éi ii 2l) Vj llttéi tmrlfsorn alku tierlnt. A zölavármegyei gazdasági egyesület nyári közgyűlése. Megtartatott Keszthelyen, mint a hogyan áz egyesület alapszabályaiban benfoglaltatik. A keszthelyi városház kistermében, egy kis szobában jöttek össze az elnökök és a segédcsapat, a mely azonban azt a 4 lépés széles és 6 lépés hosszú szobát sem töltötte be teljesen. Az nem mondható., hogy az öszszegyültek nem voltak előkelők, hiszen ott volt a főispán, két kerület országgyűlési képviselője és még néhány megyebeli földbirtokos és bérlő: összesen 13— 14-en. Mindezt pedig azért hozzuk fel, mert felelevenedik emlékezetünkben a zalaegerszegi fehérképi-utca »egyletkertje< és az a kis földszintes ház, a mely a 70—80-as években nagyobb számban fogadta magába a megye urait mindannyiszor, a hányszor azt a gyűlés megtartása kivánta. Azóta persze sok viz lefolyt a Zalán s ugy tetszik, a megye képe is megváltozott! Mindez azonban nem azért jut eszünkbe, mintha azt kellene mondanunk. hogy talán ennek a közgyűlésnek nem volt érdekes a tárgysorozata. Nem ! Érdekes volt ; hiszen ugy gondolkodunk mi is, hogy a magyar gazda, ez az ezeréves honfentartó elem, a mely vagyonával és vérével egyaránt áldozott királyának, hazájának, megérdemel mindent bár szalmaszál legyen is az, a melylyel helyzetének javítására céloz. A jelen gyűlés tárgysorozata pedig nem szalmaszálakból volt összeállítva. De ha ez nem is volt annyira érdekes, hogy ide csalogassa a tagok nagy számát, annál érdekesebb volt az elnök bevezető beszéde, mert kiérzett belőle az, amit nemcsak évek óta látunk, hanem a zalamegyei gazdák jobban tudnak : a széttagoltság, a szélrózsa minden irányában való széthullás feletti őszinte sajnálkozás. És mikor végig hallgatunk egy ily közgyűlést, azután mérlegeljük egy minden gazdaügyet mozgatni akaró és az érteimi erejénél, éppen ugy a mozgóképességénél és állásánál fogva is ugyanazt mozgatni is tudó és igy tiszteletet érdemlő férfiúnak a panaszos bángját: »a magyar gazdaközönséget elfogta az apathia:< akkor elvonulnak előttünk azok a képek, a melyet a az kis ház, az > egylet kert* emlékezete varázsol előnkbe. Az a kis ház és környéke a múltban mintha más képet mutatott volna. Talán akkor nem foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel oty mélyrehatóan ; talán a lótenyésztő bizottságok tagjait sem állították össze oly körültekintő gondossággal, mint most és mintha a gazda ellenségeinek nagy csoportokban való megjelenése nem is kivánt volna oly gyökeres védelmet, mint jelenleg, de az valószínűnek látszik, mikóp a hajdani társasélet és az összetartozandóság érzete sokkal erősebb kapcsot képezett ée ez naA BALATONVIDÉK TABÜAJA "Dal. Sszembe jut olpl^or, olpl^or Sgp elfeledi ének, fiúval teli sóhajtása, "^agp tán üégsó dobbanása Sgi? poéía-szit>ne^. Nem is tudom, }\o\ hallottam Tán dajkám dúdolta, 3Tti^or csendes npári este Szempíllámnak zártát lesve Bölcsőmet ringatta. "©agv talán a rózsa szellő Hozta a Tiszáról, (J üirágos Tisza mentén Kaszálgató parasztlegénp Hótás ajakáról. "íDagp a barna uándorfelHö Hozta falucskámból & felrégi fefyér fáznak, (3. annvit elnótáznal^, fiegszebb lakójától ? ]\Iem tudom én, Hol Hallottam De úg\> megvigasztal; ^Feledteti a Tni földi S beteg szivem teleönti Sdes, bús vigaszszal. Szen tkirályi Kálm án. A kivándorló. A lehanyatló nap utolsó sugarával aranyozza be a íöldet. A száraz avar a feltámadó alkonyi szellő játéka. Néhány pillauat ás beáll az est. Kistelek tágas ut.oájáu nehéz gondolatok közt tépelődik egy jó móduuak látszó sugártermetű férfiú, kinek arca magán viseli a lelki fájdalmat, mely szivét és egész lényét átjárja Hosszas alá, feljárás után az útnak egyik külső háza felé tart, mely első tekintetre elég elhagyatottnak látszik. Félénksége lenyűgözve tartja s nincs annyi Islki ereje, hogy kinyissa az ajtót. Belülről észrevették, hogy idegen van az ajtd előtt s kinyitja azt egy göudörhaju barna leáuy

r kinek sápadt arcán az idegen láttára hirtelen kinyitottak a piros rózsák. Még be sem vezette a váratlan látogatót a leány, térdre hull a megtört alak s könyörög, hogy szeresse, mint azelőtt boldogította, mikor menyországot varázsolt neki szerelmével. Meszsziről jöttem, hogy bocsánatát kiesdekeljem! TJtjaiuk messze elválasztottak benuünket,. a kert lugasáuak illata nem kedveskedik többé, halk suttogásainkat nem lesi el többé a mosolygó ho'd, szerelmi csattogásaival nem kel többé versenyre a bokorban tanyázó kedves fülemüle^sem. Mindennek vége közöttünk ! — Ella ne legyen kegyetlen ! Jóság volt. nekem mindig, ki a földre szállt az augyal seregből; szerelmes ajka boldogságról regélt, most elvetué magától azt, aki meg nem élhet néküle. Szeressen, mint szeretett éveken át! Meglátja, mosolyogni fog reánk még a boldogság sugara! — Nem, nem lehet! Szivem számára néma lett. A sajgó seb, mely szivemen támadt, hegedni kezd, sőt be is gyógyult már. Jobb lesz neküuk, ha örökre lemondunk egymásról! Az