Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

4 BALATON V1DEK 1902. julius 27 szeretnélek látni, körülted hódoló udvarral' hogy a ki meglát, rabszolgád, imádód legyen De csüggedten hajtom le fejem, mert azok, kik hivatva volnának szépségedről, bájadról gondoskodni, összetett kézzel nézik küzködésedet a pusztulással; mindent az alkotó természetre biznak. Azt hiszik, a nép szabad gyermeke vagy, csak pazarolja tovább is reád dus kegyét. De nem, én nagyvilági hölgynek akarlak látni, ragyogónak, kápráztatónak, hogy magadhoz vonzd a kényes, a raffinált izlésü modern embereket; mert a te természetességed t nem forgatja ki mivoltából a modern berendezések alkalmazása sem. Parkodat megritkította a talaj rosszasága. De hát nem lehetne jó talajt fáid alá hordani, alkalmas fákat ültetni ? Ma napság sziklákon is termelnek, mennyivel könnyebb volna itt alkotni árnyas ligetet. A balatoni fürdők éppen árnytalanságukkal szolgáltatnak okot panaszra, mely eddig nem volt Keszthelyre alkalmazható, de ha egyszer kikezdi a fáma, hogy a fürdőtelepen bő napsugár fürdő élvezhető — ingyen, sok időbe, a fák megnövése jóval tul fog tartani, míg ismét az árnyas jelzőre igényt tarthat. Igaz, hogy van szép park, de a fürdőközönség, a telepen lakók a szállodák előtti teret keresik fel előszeretettel már csak a zene miatt is, ha a Balatonra való gyönyörű kilátást nem is emiitjük, meg a fürdő közelségét. Árnyékot, több árnyékot a Balatonpartra ! A mint itt ülök és nézem a tó fodrozódó babjait, hirtelen szél kerekedik, mint ez közönséges a parton és szemem, szám tele lesz porral, szeméttel. Honnan ez? Ugyancsak a Balatonpart hiányosságai szülik ezt is. Az utakat, az előteret soha nem öntözik ; a százezer cipó sarok felvágta. Por szabadou telepszik arcunkra, torkunkra. Kérünk egy kis öntözést! Hop! Az idő későre jár, elábrándoztam az időt, ideje, hogjr hazatéljek nyugovóra álmodni tovább ez isteni leányról: a Balatonról. Le besötétedett, éjbogárkákhoz hasonló gyér lámpácsRák gyönge csalogató fénye kisért, de én nem merek. A távolabbiakat egy-egy halvány csilaggal tévesztem össze, másutt nincs is, nem merek haza menni a Balatonpartról a nagy sötétség miatt. Istenem itt kell töltenem az ójet nálad Balaton, pedig te jóhirü leányzó vagy. ez nem illik. Mit tegyek? Megvárjam a virradatot, vagy megkérjem a hatóságot, hogy világítson, ha máskóut nem teheti addig, míg lámpákat állit föl. egy pár lámpásos emhert küldjön ki esténkint az eltévedtek ós elkésettek felkutatására és haza kalauzolására. Tehát több világosságot! Hja, hja, mondogatják az illetékesek, könnyű azt kivánni, de pénz is kellene hozzá. Adok tauácsot, ha elfogadják, s hogy jó tanács, az bizonyítja; hogy másoktól, sokaktól hallottam. Szedjen a város csekély, pl. 3 forintos gyógydijat, illetve zenedijat, melyből ezen és egyéb költségeit szépen fedezheti, a fürdőt fokozatosan emelheti, csinosíthatja s megvalósíthatja miudazon berendezéseket, melyeket más, hogy messze ne menjünk, balatoni fürdő annyi áldozatkészséggel, — saját jól felfogott haszna érdekében, — megteremt. Keszthelynek kétszeresen kell törekednie erre, mert a somogyi oldal fürdőin elkullonganak a vendégek, mire ide érnek. Talál ott a fővárosi ember kényelmet, árnyat, sporttelepeket, szórakozást, mindent, mit fürdőn az ember kiván. Öt hatszáz vendég után 3000—3600 korona évenként, miből igen szép befektetéseket lehet tenni. Ehhez szívesen járulna minden állandó fürdővendég, mert megtakariianá e csekély összeget a „Hullám"-ban épen a zenedíj miatt felsrófolt spriccerek és sörök árán. Panaszát képezi a közönségnek, mint halljuk az ügyükben-bajukban való hova fordulhatás hiánya is. Nincs fürdő-biztos féle, vagy nevezzük fürdő-titkárnak, hol felvilágosítást,^ útbaigazítást kaphatna, panaszát nincs hová juttatnia, mert bár van panaszköny, de ki tud arról? S vannak fürdőhelyen olyan panaszok, melyek a községházán nem tárgyalhatók, s mégis kell, hogy elintézést, kielégítést nyerjenek s ha jogosak, orvosoltassanak, mert egy képzelt jogtalanság is elég, hogy a fürdő e vendégét örökre elveszítse s vele^talán ismerőseit, barátait. Allittasék fel fürdőiroda, melynek vezetője agilis, mozgékony, minden igényt kielégítő uri ember legyen sok tapasztalattal, ide való hasznos tudással. Kedvelje meg, szeresse meg mind az e helyet, ki itt egyszer megfordult, s jövőre megsokasodva barátokkal térjen vissza oda, hol igazán jól érezte magát, hol nem volt egy napja, egy órája a bosszúságé, elégedetlenségé. Hát pedig még most nem vagyunk ott, hogy ezt elmondhassuk a fürdőről. Sok apró hiánya van. A csintalan, pajzán, sőt rakoncátlan természet gyermeke jut eszünkbe, pedig bájos, csillogó, ragyogó úrhölgyet szeretnénk fürdőnkben látni. Mikor érjük el azt ? Ha mielőbb hozzálátunk, mielőbb, ha késlekedünk későn, vagy soha. Több mozgékonyság, több elevenség kellene. Kesztkely környéke gyönyörű. Hol van több és szebb kiránduló hely, mint itt. A közönség magára van hagyva, nincs a ki szervezzen ily élvezetet, de nem drága kirándulásokat. A vigalmi bizottság nyugovóra tért ? (Elnöke gyakorlaton Vau. (Szerk.) Sok panasz van a közlekedésre, különösen ki a Hévízre, mely nagyon is a város érdeke. hol tudvalevőleg kevesen laknak s gyógyvizét használók legtöbbje a városban lakik, innen jár ki társaskocsiu, ha helyet kap. A helyett, hogy kiun órák hosszát vesztegel a kocsi, fordulna még egyet, a mikor nem unszolná tulajdonosa az utazni óhajtót a perzselő napon nyájas szóval: „No csak üljön föl a • kocsis mellé, ültek ott már nagyobb urak is!" Elfelejti az az ur, hogy pénzóért mindenkit egyformán tartozik kiszolgálni s főleg udvariasan. Hát nem ott künu is elég panasz, baj, hogy többet ne mondjak, oly mély a víz, hogy naponta fuldoklik benne valaki,, kefeuyéllel húzkodják ki s ha lamentál, letorkolja a már nagyon is vérszemet kapott szolga, Li ha nem lármázna annyit, okosan tenné. A viz lefolyást a Hévízen szabályozni kell. Ha ezek és egyéb hiányok eltűnnek, lefőzi Keszthelyünk a'balatoni fürdőket s megszaporodik gyérülő közönsége, mely ugy szerette meg, mint én megszerettem s aggódó gonddal, figyelemmel kisérem fejlődésót, szépülését, mint egy bájos hisjadunét s virulása igaz örömmel tölt el. Bájoljon el mindenkit ugy, bilincseljen le mindenkit oly nagyon, mint engem, s ha hibáit felhoztam, nem a gáncs, hanem a szépítés, becézés, vágy sugalta azt. Vagyok a szerkesztő ur iránt igaz tisztelettel. R. J. Képviselőtestületi ülés. Keszthely nagyközség képviselőtestülete julius 24-éu rendkívüli ülést tartott, melyen a városi pénztárhelyiség kibővítése tárgyáben megtartott árlejtést jelentette be előadó városi jegyző. A vita egy óra hosszat tartott. Némelyek uj árlejtést, mások az egész építésnek elodázását hangoztatták, mig végre négy ajánlat közül Laskay Emil építészé fogadtatott el 4404 kor. 74 fillér előirányzott összegben. Ha azonban Laskay a pályázati feltótelekben történt módosítást magára nézve kötelezővé nem ismerné el, akkor uj árlejtés lesz kihirdetve. Az építést, ellenőrző bizottságba Ullmann Vencel, Schtull János és Oppel Károly képviselőket választották. Felolvasta a jegyző a vallás- és közoktatásügyi miuisternek leiratát a községi elemi iskolák államosítása tárgyában. A miuister ragaszkodik most is ahhoz, hogy a város vállalja el az összes dologi kiadásokat, a jövőben netán történendő iskolai épület-bővitóseket, igazgatói lakás építését és évenkint 15000 koronát fizessen. Ha azonban idővel Polgárváros külön iskolát építene s megszűnnék a keszthelyi iskolához játulása, mely most 1000 korona, eny5 nyivel kevesebbel megelégednék a miuiszter, I

vagyis évi 14000 korona befizetést kiván. Ez a sok port verő ügy, melylyel a város éppen azt akarta, hogy a kormány segítsen rajta, sziveseu megajánlotta az összes költségeket, a mikbe az elemi iskolák évenkint kerülnek, de hogy még többet áldozzon a város a mostaninál és a törvényadta jogát mégis feláldozza, ilyent a képviselőtestület még sem ha- ' tározhatott s igy az elemi iskolák államosításának ügye egyelőre lekerül a napirendről. A megyei tiszti ügyész Tuboly G-yula felszólította az elöljáróságot, hogy az árvatári hiányt barátságos uton térítse meg. A képviselőtestület a közel multbau tartott egyik ülésén már foglalkozott ezzel a kényes ügygyei, de mert a városnál e tekintetben mulasztás soha sem történt, nem hajlandó a város által a kárt megtéríttetni. Az ülés ezúttal is ebben a véleményben volt. A kártérítés 16395 kor. 90 f. és ennek néhány évi 5%-os kamata. Ily nagy összegórt mások hibáiból eredt könnyelműségért, a várost tenni felelőssé, nem volna egészen igazságos. Négy beadvány illetőségi ügyekben elutasittatott. A községi pótlékok egy része, mel3

Tek részint elhalálozás, részint elköltözés folytán behajthatlanok, törül tettek a nyilvántartásból. Gazdászok bucsuestélye. Bezáródott III. éves gazdászaink mögött a tanintézet kapuja s megnyílt előttük az élet iskolája. Vége az ifjúkor álomképeinek, elérkezett a tettek ideje, melyen gyümölcsöztetni kezdik a három éven át gyűjtött szellemi tőkét. Mielőtt a tettek mezejére kiléptek volna, hova a kötelesség szózata, a munkálkodás hivja őket, baráti bucsuvacsorára gyűltek egybe. Búcsút vettek itt a tanári kartól, mely atyai szeretettel irányította lépteiket; elbúcsúztak egymástól, mint a kik bárom év folj'amáu egy elvért küzdöttek, közös eszményért tanultak, fáradoztak. Bucsu-bauketjök f. hó 19-én folyt le az Amazonban a tanári kar és itt liagyott kollegáik társaságában. A bu enyhítésének, eloszlatásának feladata Bizi bandájára hárult. ü. második fogásnál ifj. Wolkenstein Oswald gróf, az ifjúság ez évi elnöke szólásra állott fel. Kollegái nevében szép szavakkal méltatta tanáraiknak irányukban kifejtett fáradozását, melyért köszönetét, háláját fejezte ki. Bucsut vett a II. és I. évesektől, majd kollegáihoz fordult. Megtanulták — mondta — a földnek művelését, a termények ápolását. Mikor ezt a tudásukat majd érvényesitik, ne feledjék el soha, hogy ez a föld, mely benünket éltet, magyar föld. Magyar szántja annak barázdáit, magyar verejtéke termékenyíti azt. Szeressék tehát e földet s legfőbb törekvésük az legyen, hogy a magyaré maradjon az, ne jusson idegen kezére. Poharát a tanári kar és hallgatóságra ürítette. Viharos éljenzés fogadta magyar föld szeretetétől duzzadó beszédét, melyre Czakó Béla igazgató válaszolt. Kifejtette, mennyire szereti ő az ifjúságot, főkép a III. éveseket, kiket szorgalmuk, magaviseletük után mindig az intézet elitjének tartott. Ezt a szeretetet gyakran nem mutatta ki, de az mindenkor élt szivében. A szeretet meleg hangján Isten áldását kérte hallgatóinak pályájára. Ezt a búcsúzást. nem tekinti véglegesuek, mert reméli, hogy távozások után is fölkeresik még őket, midőn az élet utain járnak már. Sparszam Pál tanár szólott ezután, szívből, szívhez. Az ifjúkor boldogságát, szépségeit fejtette, szembeállítva a férfikor küzdelmeivel, gondjaival. Vaunak ngyau már az ifjak között is, kik tanulmányaikat szükséget szenvedve, küzdelmekkel folytatják. Példáját a gazdászok saját soraik között láthatják. Ezt a szükölködést akarja megszüntetni a Mensa academica, melynek létesítésén fáradnak. Poharát azokra a hallgatókra emeli, a kik ezen eszme megtestesitésén fáradoznak, első sorban Wolkenstein grófra. A II. és I. évesek nevében Molnár Pál II. é. hallgató, ifjúsági alelnök beszélt a távozókhoz. Egészséges, életrevaló eszmékkel telt beszéde általános tetszést aratott. Itt hagyjátok tanintézetünket, — mondotta többek között — bölcs igazgatónkat s a tudós tanári testületet, kiktől megtanultátok és magatokévá tettétek a nagyhírű Cinciunatus ismeretkörét: azon Cin-