Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
VI. évfolyam. Keszthely, 1902. december 21. 51. szám. Karácsony napján. (S.) Békesség napja, szeretet ünnepe, szépséges karácsony, jövel, jövel! Kiszáradt, elégett, fekete hamuval tellett meg a föld, a tengerek és az emberszivek. Minden-minden a te üditő békességedet, tiszta lángod éltető melegét várja. A duvadak tanyái közt sürü rengetegben járunk, ragj^ogjon fel szüzhó-pelyhes fáid felett az útjelző Betlehemi csillag. Mert éhezünk, fázunk, telkeinkben száz szenvedély ezer tüze perzsel, éget és nincs aki kinjainkat megenyhítené. Jártunk a tudásnak felhőtverő, büszke szikla bércén ; amit kértünk nem tudá megadni. Jártunk a trónok körül, törtünk koronákat, láttak folyni a hatalmasok vérét; iszonyú erőnk volt, sarkaiban ráztuk meg a világot, de szivünk békéje vágy maradt tovább is. Izzadással öntöztük, körmeinkkel ástuk a véritta földet s az kezünkbe adta ragyogó kincseit; több lett a gazdag s több lett a boldogtalan. Áldoztunk tengernyi vért, száz millió életet azért az aranyvirágos fáért, aminek Szabadság a neve ; cserben hagyott a dicső fa, jogot igazságot is alig és oly keveset terem. Olyan •okat tudunk; megmérhetetlen kincseink vannak ; erősek, félelmetesek vagyunk ; éjjelt nappá varázsolva dolgozunk s hiába minden. A kincs nem boldogit, mert hisz a gazdagok kőzt is ah oly sok a boldogtalan. A szegénység, a nyomor sem tölti el megnyugvással a szivet ; tőrrel, méreggel és bombával jár a hatalmasok nyomában. A szabadság álom, jelszó vagy ürügy a hatalmaskodásra, nem értik meg az emberek s immár futnak előle. Avagy nem él milliók szivében a vágy, hogy vesszen az egyén s legyen az ember egy szám, mellyel a »köz« rendelkezik ? S mivé lett a tudomány?! Önmaga körül forgó probléma, önmagát vágó fejsze; épület, melynek nincs fundamentuma, melyben az alsó követ a felső, a felsőt az alsó tartja. Rossz uton jár, ki ettől várja lelke egyensúlyát és szive békéjét. Olvasom itt is, hallom amott is, hogy az embernek nincs is szüksége a boldogságra, ez nem tartozik lényegéhez ; elég ha belátja azt s megnyugszik ebben. 0 minő játéka ez a szavaknak?! Vájjon az éhezőt kielégiti-e annak tudása, hogy nem juthat egy darab kenyérhez ; s a börtön lakójában elfojtja-e a szabadság vagy szabadulás vágyát az a gondolat, hogy nincs hatalmában a menekülés ? ! Akkor sokkal inkább igaza van a féleszű Hegesiásnak, aki im ezeket irja: »Nem tudom megölni lelkemben a boldogság utáni vág3 7at s nem tudom megszerezni a boldogságot. Meg ! kell tehát ölnöm magamat s akkor boldog leszek, mert nem lesz többé vágyam.* Más formában, "szebben de nem ily őszintén, ugyanezt tanitja ma is az élés tudománya, a philosophia. S akadnak hívői. Pedig nincs igaza. Mert írva van a Könyvben, hogy boldogok a tisztaszivüek. A BAUTONVllifcK TÁRCÁJA Karácsony. Oh, Hányan várnagyönyörű f^arácsony ! & nefem bánatba ejted szívemet! Megjobban a^or érzem árvaságom, JsegeíRagyottabb vagyo% a világon, Dfllifor ünnepet ü[ a szeretet. •d ^rácsonyfá^ [igy féntjnyel lobognafa Oíelfeztf í{öröttii% so^ család', alfjá{ dalát a szálló angyatofana^; £)e otthon nélkül millióf{ bohjognafa £ nincs, fa megértse lelfai^ sóhaját. Uram! foldd minden angyalod a földre, Szálljon velöfi le béfae s szeretet! Vegyé^ az árvát angyalaid ölbe; JJjZ ember vérz$ társát ne gyűlölje: jjA]0n 6ús vándorofana^ tűzhelyet! J^Z élet önz&, feseríí csatája Szabadjon meg a 6éfae ürnépén; Mássul-, nem jött az \Ur l[özénl[ hiába • Sgy vágyba olvad feffaünfa egy imába: Megyen itt testvér gazdag és szegény ! eri, e mulandó, gyötrő' földi létben Sgy nagy fancsiinf[ van, mely égbtff eredt! Qfipnyör mámorban s nagy faserüségben, JCiráhji fényben és fa>ldus-szegényen &gy boldogít csaf[ itt: a szereteti Dfililfjófanaí^ felibe, millió^ imája Olvadjon egybe s szálíjon ég fele! J2icstfség fönt az Wrna^ s tiszta hála, mint ÖTÖ^ szeretet, földre szálfa, 3 faiben végcélját lelfaün^ fölfelé. Patipi 3str>ánKiun-Cséu. — Készen vagyunk- tehát. Hála néked, Istenem, hogy ezt az örömet, megérnem engedted ! Imígy fohászkodott, a jó Tom atya, a folieni katholikus misszió főnöke, midőn a lelencház legnagyobb termében már javában tündöklött, a kis karácsonyfa, s rendben volt minden rajta, körülte és alatta. Mert hajh, ez nem kis költségbe került! \ fenyüfát, messziről, Szü-Tzóböl kellett hozatni, mert, Fo-Lieu vidékén híre sincs; hát még a sok di^zitmény és ajándék ! Bizony ha Bleury ur, Fo-Lien egyetlen európai lakója kívülünk, nem járul hozzá a kiadásokhoz, aligha lehetett volna a szép tervet megvalósitauia ! Bleury ur azonban buzgó híve az Egyháznak, legnagyobb jótevője a missziónak ; hála Istennek, teheti is, mert gazdag. Lapunk mai száma a karácsonyi melléklettel együtt 16 oldalra terjed.
