Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

BALATON VIDÉK 1902. november 224. dezett be neki lakást Székesfejérváron : az özvegy bánatosan, sokat sirva töltötte napjait mindaddig, mig fia nem szerezte neki vissza a nyéki szőlőt, hol újra gazdálkodhatott és gyógyíthatott. Utolsó éveit boldoggá tette fiánrk hálája és szeretete. Ez a boldogság csodálatosan védte meg őt az idő romboló hatásától ; hatvan éves korában még fekete volt a haja. Anyján kivül két nőnek jutott nagy szerep Vörösmarty életében. Az egyik Perczel Sándor földbirtokosnak leánya, kinek házánál Vörösmarty több éven át nevelő volt. Es pedig, nem, miut Eötvös Károly tévesen állítja, a legifjabb, hanem a legidősebb leánya Etelka. Ez kiderül a költőnek Zádor nevü barátjához irt leveleiből, melyekben nyiltan emlegeti szive bálványát. Az ifjú költőt lelkesítette a szelid, tiszta lelkfl leány ; róla irta első szerelmi költeményeit, melyek fényes ábrándokkal vauuak tele. Igy szól hozzá Miért jelensz meg Almaimnak, Ki tőlem ébren elhajolsz ? A legvidámabb hajnal arcídon, Szemedben a szép csillagok sugára, Ruháid ezüstös fellegek Az est fuvalmán ringadozra, Igy jösz keserv im éjjelen, Nyájasb az égnél, a főidnél kegyesb! Etelka szemét igy irja le : A szem, melyet én szerettem, Mely szivembe tőrt vete, Nem volt sem világos éyszin, Sem borongő fekete, Nyájasabb a feketénél, Gyenge kéknél tüzesebb, Gyorsabb ennél, hívebb annál, Andalítóbb, csendesebb. Etelkát nemcsak kisebb verseiben dicsőitette, de nagy, hős költeményeinek legszebb alakjaiban Etelkáját irta le. Cserhalomban az agg Ernyei leányát >a szöghajú, nyájas Etelkát, kit László király ment meg rablóitól« igy festi: Atstony nem szülhete ilyet, Tej nem táplála, hanem élt fenn illatözönnel, Elkerülték őt a szelek és harmatba füröszté Arcait a hajnal s mert arcai szebbek azénál, A hajnal csak azért lett szégyent vallva pirossá. Nézzed bár tztmeit, mi van abban földi? Az éjfél Legfeketébb foltját napnak közelébe ha tenném, Még az lenne talánszeme nyílt fétiyére hasonló. Zalán futásában is a »deli Hajna« Perczel Etelka képemása. Tiszta sugár te, Mely csillogva leszállsz az egeknek fénykebeléből, A hév nap tüzes arcáról, te is el ne sötétítsd Hajna szelid kebelét, mely szebb a reggtli hónál, Szebb a hattyúnál s mint hajnal csillaga, oly szép. Vörösmarty ez első szerelme megmaradt költői ábrándnak. Sohasem vallotta be Etelkának, hogy szerette. Tudta, hogy mielőtt Etelkát, büszke családnak nagy igényű gyermekét, megkérhette volna, tekintélyes állást kell szereznie, •z pedig nem sikerült neki. Ilyen a költő végzete. Mire eléri az őt megillető dicsőséget, elszalasztja élete boldogságát ós a dicsőséget többé nem élvezheti. Perczel Etelka máshoz rmnt feleségül, Vörösmarty pedig feljött Pestre, hogy folytassa dicsőséges küzdelmeit. A sors utóbb kiengesztelte a költőt első szerelmi ábrándjának szétfősz!ásaórt. Vörösmarty férfikorának is megvolt a saerelme és ez volt az igazi. Ezt már nem volt kénytelen visszafojtani. Már az egész ország ünnepelte őt mikor a sors összehozta őt Csajághy Laurával, ki testvére volt Bajza József nejének. Bajza Józsefék házában Vörösmarty mindennapos volt. A költő már első látásra megszerette Laurát, ki fekete haj u, feltűnő szép termetű, vig kedélyű leányka volt Vörösmarty hozzá irt első verseiben szinte tréfás hangon évődik vele : Nagy szálka vagy szememben kis leány, Nem látok, bár szemtmben nincs hiány, Nem láthatok sem földet, sem eget, Csak tégedet, csak bűvös képedet. Eldalolja, hogy szomjas, de szomját nem olthatja el sem a bor, sem a viz, még az egész Balaton sem. 0 lángot, tüzet, szomjazik : Laura szerelmét. A költő szerelme egyre nő és egyre szenvedélyesebben dalol Lauráról: Eltépném lelkemet szerelmedért, énekli. Rád nézek, mert gyönyört ad Szemlélnem arcodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad. Laurát meglepte az annyira ünnepelt, költő szenvedélye, kit ő oly magasan látott maga felett. És Vörösmarty Laurának előbb a lelkét hódította meg, csak azután a szivét. De végre is meghódította és Laura az ő menyasszonya lett. Vörösmarty ekkor gyönyörű költeményt irt hozzá, a mit Laura hálásan fogadott, 'Kapott-e valaha menyasszony szebb nászajándékot? — szólt évek múlva. E költemény »A merengőhöz.* Melyik magyar nő olvashatja meghatottság nélkül e költeményt. Egész világ nem a mi birtokunk, A mennyit a sziv felfoghat magába, Sajátunknak csík annyit mondhatunk. Valóban, ha látjuk azokat a nőket, kiket épen túlzó igényeik tettek boldogtalanokká, nem dicsérhetjük eléggé a kül'ö óletbölcseségét. Ezt a költeményt minden magyar anya vés»;e leányának szivébe. Vörösmarty csakhamar oltárhoz is vezette Lauráját : e házasság tartós boldogság alapja, maga a mennyegző valóságos örömünnep volt. A köl'ő, miut barátai leírták, közép termetű, izmos vállú férfi volt, kissé himlőhelyes. Vonásai rendesen komolyak és mélázók voltak, de hí felindult, kedves mosoly játszott ajkain. Magas homloka és nagy barna szeme tették arcát érdekessé. Szemében erős fény lángolt. Lauráról házasélete alatt is osak a legbensőbb gyöngédséggel ós szerető hálával emlékezik meg : Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád : fiatal szivednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé. E boldog házasélet nyugalmát csak a szabadságharc gyászos kimenetele szakította meg Vörösmartyt, ki mint az almási kerület képviselője az ortzággyülés tagja volt, 1849. júliusában az egyesült orosz és osztrák seregek előnyomulása Pest elhagyására kényszeritette. A bucsu szerető nejétől nagj'on nehé« volt, ugy váltak el, mintha többé nem látnák egymást viszont,. Hosszú bujdosása után azonban az osztrák kormány abba hagyta üldözését; és Ő a fejérvármegyei Baracskáu újra találkozott nejével, ki aztán vele maradt halála napjáig. E házasságot, három gyermekkel áldotta meg az Isten. Fia, Béla, most a kúria alelnöke, nagyobb leánya, Ilonka, Magyarország miniszterelnökének, Széli Kálmánnak a ne)e. Lelkes szívű honleány, ki mélyen átérezte atyja költészetét ; és i ár még gyermek leány volt, mikor at,y|át elvesztette, mélyen emlékébe véste öt, erről tanúskodnak a Vasárnapi Újságban megjelent, naplótöredékei, melyekben eleven színezéssel ir atyjának szokásairól, kedvtelésreiröl, sétáiról. E leányát Ilonának — barátai feljegyzése szerint azért keresztelte, hogy mintegy örökségül hagyja neki egyik legszebb költeményét, a • Szép Iluskát.« Ennél szebb költői elbeszélést magyarul még most sem írtak. Szép Ilu»ka, az ősz Peterdy leánya ki lepkéket üz Vértes vadonában, midőn a vadászó Mátyás öt tneglapi. A leány belészeret a királyba. A szűzies szerelemnek, a titkolt, vágyaknak és a halálos bánatnak rajza megkapó. A liliomhullást, Szép Iluska bervadását mélyeu megható színekkel festi Vörösmarty. A magyar leánjnak vonzó, bájos, mesteri rajza ez. Az ellenkező képet, a hazájáról msgfeledkező, idegen bálványokért hevülő nőt is mesterileg festette Vörösmarty. Szemére hányja, hogy gyöngéd ott hol annak lenni árulás és szívtelen ott, hol égnie kellene. Elnevezi gőgös Groueritnsk, a kin az apaátok fogni fog. Egy másik költeménye, Az elhagyott anya inkább a szelid kérlelós hangján fordul a magyar nőkhöz, hogy szeressék a hazájukat, melynek oly sokat köszönnek. Oly nók, kikhez e költemények szólnak, a mi napjainkban is élnek és hivalkodnak, ezek előtt nem lehet, elégszer ismételni a költő hazafisagra buzdító, lelkes tanításait, melyeket ő oly szép versekbe öntött. Vörösmarty nagy költeményeiben fenséges nőalakokat találunk. Hajnáról ós Etelkóről már szóltam, de meg kell említenem Enikőt, ki a Két szomszéd várban szerepel. Gyenge leány, ki harcos férfiak között nő fel ; mig a férfiakat harag ós gyűlölség vezeti, Enikő megszokva szeretni, atyját és testvérét árasztja el gyöDgód gondjával. Szelid érzelmek ós szent akaratok töltik el lelkét. A szomszédvár birtokosa, az ifjú Tihamér boszut esküdött az ö családja ellen, megöli bátyját ós egy későbbi támadásnál véresen ro»t be. Enikő atyjának, Káldornak várába. Mikor Enikőt meglátja, kit nem csupán a menynyei arc ós a deli termet széppé, de a legszebb lélek, mely mint tükörben mutatkozik «*óp testeben, a bánat, — csak vonzobbá teszi Öt. Es a győztes Tihamért a szép leány látása mélyen megrendíti. Nem örül többé győzelmének és midőn Enikőt a családjának pusztulásán érzett fájdalom sírba viszi, Tihamér miut az űzött vad, bujdosik világgá. Oly eszményi alakokkal, minő Enikő, találkozunk Vörösmarty drámáiban is. Ilyeuek .Rózsa, Kont Miklós hitvese a Bujdosókban, Lenke a Vémászban ós Vilma a fátyol titkaiban. Sőt Marót bán hitvssót, Idát, a ki megtántorodik, bűnbánata és önfeláldozása tisztítja meg. Legtöbb lelkesedéssel festette a költő Tünde alakjat, gyönyörű tüudérjátékban a Csongor és Tüudóben, melyet az idén is nagy siaeirel adtak a Nemzeti Sziuházbau. E lenyes siker hirdeti, hogy Vörösmarty müvei a mi prózai korunkban is mennyire megőrizték frissesógüket. Tünde tüudórleány, kire tüudérhazábau üdvnek szazadai vártak volna, de Öt a löld szerelme a földre csábította és itt sok viszontagságon megy át, mig Csongor királyfié lehet. E szem és arc

} E kar és a rózsaujjak, E sugárból alkotott test És e minden oly dicsőén Egy tökélybe öeszevéve, Egy vau ily kép, mindörökké Tünde, Tünde, ah te vagy 1 mondja neki Csongor. Mig e darabot nézzük, vagyis ha olvassuk is, legszebb ábrándaiuk elevenednek meg erre az időre, Vörösmarty fantáziája kiragad minket a közönséges élet gondjaitól és költeszete csodás országába emel. ü. ki ennyi alakban és ily fönségesen tudta a magyar nőket dicsőíteni, az méltó, hogy Magyarország minden hü honleánya őrizze emlékezetét. Minél szomorúbb időket élünk, miuél komorabb a valósag körülöttünk, annál inkább van lelkünknek szüüsége oly üdítő, edző, ma gasztos költészetre, minő Vörösmarty Mihályé. Gróí Kreith. Belánó, Markovits Natália. Szerkesztői izenetek. A hörcsög. Elég ügyesen, magyarosan teszi nevetségessé a para»zt ember babonásságát. Köszönjük. A korcsma. Ön két történetet mond el elbeszélése keretében^) e két történetet — ugy látszik — az a gondolat kapcsolná össze, hogy zsidó lány s a másik ideálja közöl nem tud választani. Ez a kapcsolat Írásában homáiyos s csak hosszasabb gondolkodás fedezi fel. Az olvasó közönség azonban elsőben is élvezni akar s igy a kapcsolat homályos volta csak boszantaná. Tessék átdolgozni Az átdolgozásban arra ügyeljen, hogy a Reginához való vonzalmának megléte világosan lássék. Nagyobb súlyt vessen a helyesírásra is.