Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

1902. november 9. BALATON VT^EK tudta tartani és a melynek értékét H gabonaárak bauyrtlása kevésbe támadta. — A kereskedelmi növények közül a kender, len. komló és dohány termelésre fordít különös gondot azzal, hogy magvakat és komlódugványt oszt ki a termelők között. Segélyezi a megyei gazd. egyesületeket is, es erre a célra 1901 ben 198478 koronát fordított. Népies mintagazdaságokat létesített és pedig 1897 Len 9, 1898-ban 18 at; 1899-ben 20-at ; 1900-ban 22-őt, 1901-ben 21-et és pedig a szerint, amint ezen intézmény iránt az egyes megyéiden nagyobb az érdeklődés. — Zalavármegyében van kettő ilyen. A szövetkezeti eszmét és ügyet terjeszti, részint azzal, kogy a szövetkezeti kérdést ismertető népies irodalmat évről-évre segélyezi, részint, hogy a szövetkezeti ügy terjesztésére 1898. óta vándortanár van kiküldve. A gazdasági termések jobb értékes tése céljából nagy figyelmet fotdit a kotmány a tej, tojás és borértékesítő szövetkezetekre és a hitelszövetkezetek terjedésére, továbbá felkarolta a gabonaérték esitő szövetkezetet is és ezeket nemcsak erkölcsileg, hanem kamatmentes kölcsönnel is támogatja. Végrehajtja a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló törvényt azzal, hogy a törvényhatóságnak a tői vény álbl megállapított irányelvek szerint kellett, szabályrendeleteket alkotni a megyei és járási mezőgazdasági bizottságokról, a szarvasmarha, serles és juhtenyésztésről, a pásztorokról, a birtokhatár megjelölésé; öl, faiskolákról, fásításokról. A mezőgazdasági statisztikában mind a hazai, mind a küllöldi vetések állásáról és termény eredményéről tájékoztatja a gazdavilágot. A gazdasági tudósítók száma 1901-ben 1117 volt, mig 95 ben 875. — Ebben jelenik meg a mezőgazdasági munkabérekre vonatkozó adathalmaz, a mely feltünteti, hogy az év szakaiban a féi fi, női és gyermek napszám mennyi. A társiidalomtudománj'i kérdések egyre növekedő fontossága miatt a munkabérek statistikája legújabban annak a kutatására is kiterjed, hogy egy-egy munkás évi keresete menynyire rug az ország külömböző vidékein. A szőlőmüvelés cimű fejezet mi reánk különösen azért érdekes, mert a mi vidékünk főmegélhetési forrását a szőlőművelés és a borértékesítés képezi. — Éidekes adatok vannak felsorolva e fejezet alatt. A szőlőmüvelésnek Magyarországon a filoxera megjelenéséig csak mellékes gazdasági szerepe volt. A jó fekvés, a hegyvidékek talaja biztosították a szőlő nedvének a tüzet, a testet ; a völg3'ek párái kifejlesztették a zamatot, de az emberi munka, az érte lem kevéssel járult hozzá a termény tökélete«i téséhez. A filloxera fellépte előtt 622488 kat. hold volt beültetve szőlővel. 1901. év végéig elpusztult ebből a régi szöllöböl 419391 kat"! hold, és az eredeti szőlőkből ma csak 203097 k. hold áll még fenn. Ebből a 203097 holdból 78000 hold immúnis homoktalajon van; kerekszámban tehát a régi szőlőkből csak 1'25000 k. hold van még meg, amiből világos, hogv a fillox-ra a régi tzőlőkből több mint 3/

4 részt pu-ziitott. e!. Azonban nem kell búsulni ! Az elpusztított 419391 hold már jóré.-zben felújíttatott és termöszőlővó alakíttatott. A szőlők felújítása a szónkénegezés által fokozatosan növekedik, ami annak a jele, hogy a szőJőmüveiők kezdetben is alig érthető idegenkedése alászállott teljesen. A szénkénegezós •e jedését mutatja az, hogy mig 1895-ben 2916 métermázsa használtatott el, addig 1901-ben már 26760 métermázsa. A szénkéueggyái tá-a i« emelkedett. A zalalnai gyar termelőképessége 1895-ben 8000 mm. volt; ma már 28000 métermázsát termel. 1891-ben a pozsonyi Dynamitgyár is berendezett szónkéneg gyártási üzemet,. Tehát, az országban már 2 ilyen gyár működik. Ebből kitűnik, hogy a szénkeneg beszerzése tekintetében uem kell már a külföldre szorulnunk. Érdekes, hogy az állam minden métermázsa felhasznált szénkéneguél mintegy 8 koronát fizetett, a szőlőbirtokosnak. Az állam gyári áron, korábban 36, 34, 32, jelenleg 30 korona árban veszi át a gyártól és adja is a szőlőtermelőnek. A szállítási költséget azonban miudig ez állam viselte és most is viseli. A homoki szőlőkről is érdekes fejezetet tartalmaz a jelentés. Érdekesek azok ii számok, a melyek a honoki szőlők szaporodását jelzik. 8S0-tól 95 ig b ültettetett 15 óv alatt, 34033 hold, 96-tól 1901 ig a 6 év alatt 42414 hold, a un összesen 74477 hold. De sokkal nagyobb figyelmet, érdekel az az intő szó, mely azt mondja: »A homoki szőlőművelés jövője a talajok kellő trágyázásától függ. Ha szőlőmüvelőink homoki szőlőiket nem fogják gondos és kielégítő trágyázásban részesíteni, nagy csalódás érheti azokat, a kik a homokból a termőerő fentartása nélkül nagy termésekre számítanak. A jelentés kiemeli a felújításhoz szükséges szöllövesszöknek és oltványoknak nagy mennyiségben való termelését és jutányos áron való kiszolgáltatását. 1897—1901, évi időközben az állami telepekről kedvezméuj'es módon kiszolgáltatott 27,646,000 szőlővessző és 3,073,000 szőlő oltváuy. Értékük 1 millió kor. Ha még hozzá vesszük a népszerű tanfolyamok tartását, a néptanítók szölőszeti tanfolyamait, a 1} en lent: ott ragyoglak benne Gosau község két temploma, villái s csinos parasztba'/;! i S a községtől délre ott emelkedtek a hegyjárók előtt i-merós Dcnaerkcgel és Gosausce-spitzen, a mely utóbbiaknak gerince egy, de vtn vagy 12 toronyszerű csúcsúk, a melyek tövében ismét igen sok apró hegyes sziklatorony csúcsosodik az éguek. Olyan ez a hegygerinc ormaival, mint egy felhőkbe meredő igen sok tornyú mesebeli vár, melynek tornyai tövében, kisebb nagyobb szakadókokban és katlanokban hó csillog. Ott jártam néhány nap előtt. Leültem pihenni az egyik sziklatorony aljába, a hol alpesi rózsák bokrsiból egész kert, terült el előttem a sziklás hegyoldalon, melyet alább fonyűerdö szegett be. Itt szedtem először alpesi rózsát, egy óriási bokrétára valót, a melyet egy bécsi tanár 12 éves szép kis hánya gyermeki naivsággal elkért tőlem, megígértetve velem később (persze anyja suttogó tanácsa után,) hogy meglátogatom őket Bécsben, hogy ő ezt nekem valamikép viszonozhassa . . . Mig e régebbi kirándulás emléke, a gyönyörű hegycsoport újra látása után átvillant leJkemen, már indultam is vissza annak a tisztásnak, a hol a kivágott fatörzsek bevernek. Ezzel a tévedéssel elvesztettem csaknem egy telje.- órát. A tisztáson újra körülnéztem, körüljártam, minden irályban előre mentem a fák közt s bár utat az előbb megjárt irton kivül nem találtam, megtaláltam a kék szinjelzést az úttól balra egykét fa törzsén. De ut itt mér nem volt, sem semmiféle nyom : itt szűnt meg az ut teljesen, ezután már csak a szinjelzés s néhol egy-egy szeges cipő nyoma után kellett igazodnom, tájékozódnom. Egy gyönyörű alpesi legelőn keresztülvágva, a melyet fenyüerdők zárnak körül, a Plassenstein tövéhez értem s itt, akadtam ez utam közben az első havasi lózstbokrokra. Méhek zümmögték körül s egyéb rovaiok a nyiló niros virágokat, melyek a nyári nap fényében tündököltek- S itt, a hegy tövénél ismét kivehető a köves, keskeny, kanyargó hegyi ösvény, a melyen újra gyorsabb ütemben igyekezlem fölfelé. Végre a Plassenstein sziklagerincének tövébe értem, a hol egy katlanszerü alpesi réten marhacsorda legelt, ott állt a középén egy hajtott faház, melynek egyik ága lakóház, másik ága bizonyára istálló volt. Itt a réten újra megszűnt az ut. A mint, a réten átvágtam, a fü közt gyönyörű alpesi virágokra akadtam. Különösen a gentianák tetszettek szépeknek, ezek az apróbb és nagyobb pártáju sötétégszinkék virágok a selyemlágy, bujazöld fü között,. Alig tudtam betelui a fűszeres alpesi levegővel s a nyiló ritka virágok pompájával. a. Plassenstein ormának tövében egy emelkedettebb helyen állt egy tourista-pózna, a tetején keresztbe rakott falécekkel. A mint oda fölérek s megfordulok köröskörül szóttekintve, csak akkor veszem észre, hogy már egészeu közelről s tisztán láthatom a Dachstein tompa ormait, a Donnerkogel s Gosau Seespiizeu tornyait s sok má* kúpalakú hegy romot s hegygerincet. Ugy rémlett, mintha a messzeségben áttetsző, fátyolszerü ezüst fényködben az óriási Gross-Glockner és Gross-Venediger hófehér gerince is ott csillogott volna, mert. a hegymászók könyvei szerint azok is idelátszanak. Már innen is megragadó szép volt a kilátás. De még közel voltak az erdők, bár itt már megszűntek s ugy éreztem, mintha nem szakad m volna teljesen el a földtől, bár egy más levegőjű, más virágzatu, más fényű világbau éreztem magamat. szőlőművelés tauit.ását szolgáló könyvekel, a reudszeres oktatást, a viucellór iskolákat, a felsőbb szőlő és borgazdaság tanfolyamot, az ezekkel egybekötött óriási áldozaiokat, a borászat fejlesztését és a többit, » melyet a jelentés felölel, akkor hinnünk kell, hogy a régi hírneves magyar borok különleges jellege kifejleszthetésének és biztosításának utján vagyunk. De ki tuduá felsorolni egy ujság-cikk keretóben a gyümölcsészet és kertészet, az állattenyésztés, tejgazdaság, a méhészet és a selyemtenyésztés, a haltenyésztés fejezeteiben felsorolt hasznos irányításokat és intézkedéseket. Az állategészségügyet és lótenyésztést, a irónesbirtokgazdasagok ós a gödöllői korona uradalmat, a kincstári fürdőket; az erdészetet és a vízügyeket, és a többi fejezeteket, pld. a telepítést és azt a nemzet-mentő aktiót, mely a Kárpáthegyvidék gazdasági helyzetének javítására tett, intézkedéseket foglalja magában. Ki tudná kellőleg méltatni a mezőgazdasági munkások ügyét, a segitő pénztár áldásait a nép legalsóbb rétegeire és a többit,, a melyről a jelentés beszámol. Ezt tenni most nem tudjuk, de beszélünk már róla; azt azonban készségesen elismerjük, hogy Darányinak, a magyar gazdaminiszternak: 'Magyarország fölmivelésügye 1897—1902. cimü kiadványa, abban az egyszerű zöld boritókban, a magyar haza címerének nyomásával igen tartalmas munka és érdemes tanulmányul kínálkozik mindazok számára, akik az édes magyar anyaföld szeretetében, a földművelés munkájának megbecsülésében nőttek és cselekedtek. Érdekes tanulmányul szolgál mindazoknak, a kik ennek az országnak a jövő biztosítékát annak a munkának a megkétszerezésében találják, a mely munka árán sikerült azt, ezer esztendőn keresztül magunkénak vallanunk. Érdekes tanuságul szolgái ez a kötet mindazoknak, akik olvassák, mert betekintést, enged a modem földművelés irányzatát szolgáló intézményekbe, mind a gyakorlati, mind az elméletiekbe egyaránt. Beszámol ez a kormányintézkedések miudeu ágára kiterjeszkedő gondos.-ágáról, a földművelők érdekeinek a megvédéséről. Az olvasó sok megszívlelésre és sok okulásra valót talál és különösen azt találja, hogy ezt a nagy apparátust, illetőleg ennek az eleven életét, a mely a jelentós minden sorából jóíormáu elénk tárul, az összességhez, a gazdaközönség nagy testéhez viszonyítva, a gyakorlati földmivelés körébe átvive kevés vidéken találjuk. Ennek okát pedig uem a magyar földműDe maga a Plassenstein orma még ott meredt előttem, mint va'ami meginászhatatlau sziklatorony

7! Az órára nézek. Az az idő, a mely alatt ide föl kell érnie a hegymászónak, már eltelt. Eól négyre járt . . . De az a sziklacsúcs ott, hejh! onuau lehet ám" csak gyönyörű kilátás! Legföllebb egy fél óra kell ahhoz, míg én oda fölérek ; inkább majd sietek lefelé, inkább futva ereszkedem le, csak lássam az Alpesek bóboritotra napfényes gerinceit s ormait közelebbről, tisztábban . . . De hogyan, mely oldalról menjek neki ennek a sziklafalnak ? Vau e egyáltalán valamiféle ut-mód, hogy a sziklageriuc legmagasabb csúcsára hágjak ? — Az ut keresésére nem érek rá, nincs vesztegetni való időm, megkérdezem ott azt a kis pásztorfiut, a kinek csak a hegyi lakók közt, szokásos kiáltozását, hallom, a mi a kedélyállapotuak olyanféle nyilvánulása, mint nálunk az aratók hejje-hujjája, vagy az alföldi legény kurjantása. Éz az úgynevezett »jodli.« (Jodeln—kurjautani.) Hangos hívásomra félénken előbujt a bokrok közül egy 12 évesnek látszó, nyúlánk, szép tisztaarcu pásztorfiu » elég tiszta kiejtéssel megmagyarázta, merre kell kerüluöm, hogy a csúcsra vezető touristanyomokat megtaláljam. Csudálkozva nézett rám, hogy hegymászó póznámat vállamra dobva kúsztam fölfelé, a melyen fölöltőmet s kis tarisznyámat lengette a hegyi szél. S okos szemeivel reám nézve arra figyelmeztetett, bogy ott a sziklák közt ne ugy vigyem ám a vasas póznát, mert, az ut, nagyon meredek és veszélyes : ott nagy szükség lesz a hosszú botra. Egy kis kerülőt téve az útra értem. Kettévált ott a sziklageriuc s a szakadékban óriás sziklák közt vezettek a nyomok fölfelé. Eleinte szikláról-sziklára kellett ugrálnom