Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. november 9. 45. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap* lUugJelunlk het.EU kin L e^YSZEr \ IINI) RIUI|>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. • volt gazd. tanintézet épUletéban. Kéziratokat, i>éiiB«»atalványoliat. Iiirdufési megbízásokat és r»k lamAniAkut a kiailóliivataltiOK kérhllk t SZÍ rátok AL nem aJunU VIMBZO. I.A PTUI.AJDONOS SZERKESZTŐSÉG CICI.151,08 SZEItKJSSZTÖ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF 55® Előfizetési árak: Egész énre 10 kor. — fT, Fé

l érre 5 „ _ „ Negytd évre 2 „ 50 „ Egyei szim ára 20 „ Nylíttér petitsora alku szerint. Nyilvános pályázat a kórházügyében. (N. J.) Két éve annak, hogy Keszthelyen egy uj városi kórház építése aktuálissá vált. Két éve

; hogy a megyei közigazgatási bizottság a főorvosi jelentés alapján Keszthely városát uj kórház építésére utasította. A közigazgatási bizottság az erély utján még tovább ment. Nem elégedett meg a puszta felszólít ássál, hanem erősen meg is fenyegette a városi elöljáróságot, hogy ha stb., stb. a kórházat meg nem építené a vármegye becsukatja — már t. i. a régi kórházat. A minden izében erélyes fellépésnek leti is ioganatja. Ankétek alakultak. Az ügy tanulmányozás-a az egész vonalon megindult. Bizottságok tárgyaltak ebben a kérdésben. Kiadták a jelszót, hogy építení kell, nemcsak azért mivel a tekintetes vármegye akarja és rendeli, hanem azért is, mert utóvégre mégis csak első az egészség, még pedig a közegészség. Az a régi kórház a maga szűk, dohos levegőjű, nyirkos celláival a város kellő közepén c<ak nem éktelenked hetik tovább. A fürdővendégeket is csak ijesztgeti stb. Sok egyéb hátrányos kérdést is eléggé megszellőztettek, a mi csak az vj kórház-épités sürgőssége mellett szólt. Eleget terveztek, határoztak. Az elodázhatatlan sürgősséget bizottságilag szerencsésen meg is állapították. Tervek készültek. Szerencsésen fel is jutottak a magas minisztériumba. A minisztérium megvizsgálta a terveket. Némi módosítással helyben is hagyta azokat. A minisztérium a terveket lekül1 dötte a vármegyéhez. Hogy a vármegye a terveket illetőségi helyére továbbította, már csak abból is következik, hogy az elöljáróság az épitendő uj kórház számára alkalmas telekről is gondoskodott. A kijelölt telken a helyszíni szemlét is megejtették. A hely alkalmas voltát bizottságilag megállapították. Van tudomásunk arról is, hogy már a pályázat kérdése is komolyan foglalkoztatta a képviselőtestületet. Költséget és fáradságot nem sajnálva tanulmányutat is tehetett a képviselőtestület. Sőt időt, fáradságot és portót sem kiméivé segélyért a, ministeriumba is fölírtak. Mert mi már megszoktuk, hogy mindent, ha nem is az Égtől, de legalább is felülről — a magas kormánytól várjunk. — Szinte országos járvány ez már. Nélküle lélekzetet sem tudunk maholnap venni. Mintha bizony a magas ministerium nem is a magunkéból adna nekünk' segitSeget. De, nem ezen fordul meg a kérdés lényege. Uti naplómból. Irta : Patyi István. Unalmas, esős, bosszú napok után végre egyik reggel kilukkant a nap a fclliők mögül. A kétfzer méter megás, szinte függőlegesen meredek begyek közé zárt hallstatti tó kékes-zöld tükre napsugarakban tündökölt. Az ajjfroid szép j időt jósolt. Bégen Tártam. A fó körül kigyózó utón séiálvt. többször m'z'em a Daehstein SZOLTszédságálan emeli edö, tornyos, kopár crnnt Plassensteint; kerestem az orn ára Vfzetö utat, mert nem szeretek vezetővel mászni begyet, hanem egyedül, egészen egyedül. Életem eddigi keserves ut;át is vezető nélkül tettem meg, s még betegen, összetörve sem szereltem rászorulni idegen emberek ulmutatására, s vezető kezére. S most, mikor Isten kegyelmétől egészségesebb vagyok s sz el nem fee«érelt ifjúság tüzét éizem szikiázni feszülő izmaimban; egy jámbor osztrák naplopó vezessen engem ennél a mi fenséges Tátránknál is alacsonyabb Alpesre ? Nem! A mit a hegymászók könyve tud erről az előütm fölmeredő begyről, elolvastam. Megragadó szép kilátás njilik onnan a Keleti Alpokra. Föl hát sietve! Már tizre já. az idő. Nem lenne jó késlekedni, meit a fölmenet eltart 4 óiáig, fönt is eltölt az ember egy-két órát, a lejővet. is vagy 3 órát vesz igénybe ; az ut keresésére is kell számitani egy órát legalább s igy ha rögtön nem indulok, még este a sötétben kell a hegyről leereszkednem. Azonban hegymászó cipőiül sarkából sok vas-fog kitörött; ujukat kell beleveretni s a mit. még sohasem használtam, (mert nem akartam, hogy a hegymászást .sportként űző naplopónak nézzenek) egy magamnál hosszabb hegymászóbotot is kell lólialálbtui szereznem, mert a leereszkedésnel már jó ha.-zuát vei lem volua. Nos, meg ét el t, ital', is keli magamhoz vennem, mert ott fönn az ember pompásan tud enni és inni, még ha tiz évig halatták is az orvosok gyógyíthatatlannak vélt baja miatt. Föltarisznyázva (a mint itt az Alpesek közt fiatal lázas-párok, férjheznienni szándékozó vén és ifjú, i^zép ós csúnya lányok s a természet, szépségeiért rajongó agg delnők ,-zoktak a he gyekbe indulni) s egy hatalmas vasas bottal fölfegyverkezve, vasíogas cipőkben vigan vágtam neki a Plassenstemnak délelőtt, ll órakor. Az az először csak a Salzbergnek, innen a Schiechlingalpe-nek, mert csak ezek inegjárása Után ér az ember a Plassenstein tövéhez. Az idő ezalatt nekimelegedett, az égbolt teljesen kitisztult s bizony ily melegben, a nyári dél hevében nem tanácsos meredek hegyi útra indulni. Hanem kora reggel, harmathullás, az első napsugarak születése idején. Hjah ! de iia már oly régen váriam ezt a derült napot, s ki tudja holnap nem csattog-e a mennydörgés, * nem birkóznak-e a hallstatti tó tarajos hullámai a villámok kígyóival ? ! Csak föl, föl, látni az Alpesek "világát közvetlen közelből, mig a föld pora, szennye s a föld csuszó-mászó férgei elve znek az emberek tiszta gyönj'örüségtől ragyogó szemei elől! Halltstatt-nein gyógyfürdő; beteg ember nem megy oda nyaralni.. Vaunak ugyan elkészített hegyi utai, de eze'i csa>k az alacsonyabb szép kilátó pontokhoz visznek s ezek is — szá^f szor rosszabbak a mi Tátránk hegyi útjainál. A felsőbb régiókba már csak turista-utak, jobban mondva csak tui ista-jelek vezetnek. Az ut mindjárt kezdetben éles köveken át vezet, meredeken, mintha emeletre, néhol meg mintha toronyba menue az ember. De erdőn, árnyas, hűvös erdőn át, fenyveserdőn át, melynek illata az ut ment,én iruló piruló cyclamenok illatával vegyül. Közbe a hegyekről alázuhogó, gyöngyverő, habothányó hegyipatak állja el az ember útját, a melynek hidján megáll az utas egy

_két percre pihenni. Körülnéz. Bujazöld fenyveserdő hűvös, átható éles levegője csapja meg az izzadt homlokot, a kipirult arcot; a nap fényében ragyogó, szakadókaikban tisztafehér havat rejtegető kopás* sziklaormok káp-