Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

4. BALATON ViDtíK 1902. október 19. Ennek a felfogásnak korlátozása és a nyilvános életből való kiirtására szolgál a .katholikusok társadalmi szervezkedése,, melyről megyés püspökünk Ö Nagyméltósága a kath. nagygyűlésen, a következőképen szólott: A méltóságos elnökség felhívásából az a feladat jutott nekem, hogy az ez évi nagygyűlés előtt »a katholikus társadalmi szervezkedés szükségességéről« értekezzen. Elismerem s köszönettel hangsúlyozom, hogy e feladat amilyen szép, épp oly megtisztelő is, amivel szemben csak egy s pedig eléggé nyomós aggályom vau: vajjou fogok-e méltóságos Elnökség várakozásának, nemkülönben pedig az igen tisztelt nagygyűlés méltó igényeinek megfelelhetni oly módon, amint azt a tárgy fontos volta megköveteli; — bizom t. hallgatóimnak ügyrokoni elnézésében, midőn feladatom teljesítéséhez fogok. (Halljuk ! Halljuk ! Ősrégi szónoki szabály, hogy minden értekezésnek azon tárgy értelemhatározásából, definíciójából kell kiindulnia, amiről maga az értekezés szóland ; enuek megfelelően mindenekelőtt e két kérdést vetem fel : Mit értünk szervezkedés alatt általában — mit különösen a katholikusok szervezkedése alatt? Szervezkedés alatt értünk bizonyos kisebbnagyobb számú egyéneknek társulását a végett, hogy előzetesen megállapított terv szerint közös erővel valamely határozott, magától értetőleg erkölcsileg megengedett cél elérésére törekedjenek — ami ekként keletkezik, azt testületnek nevezzük, társaságnak, társulatnak, szövetkezetnek stb. Katholikus szervezkedés alatt értem tehát valamely ország katholikus polgárainak szövetkezését a végett, hogy mint fentebb mondván, közös erővel bizonyos, meghatározott cél felé törekedjenek. De ebből mindjárt egy harmadik kérdés támad, az: miféle cél lőhet ez ? . . . Erkölcsös, morális, mint mondám, kell hogj' legyen, de tisztán egyházi, vallási nem lehet, mert e tekintetben megvan a Krisztus Urunk alapította ős szervezet: az Anyaszentegyház, melynek 0 maga, isteui Alapitója ^célját: az emberi nemnek az örökkévaló boldogság felé vezetését tűzte ki, egyúttal az eszközöket, is bocsátván rendelkezésére, melyek e cél elérésére szükségesek. Ily szervezet, mondom, az Anyaszentegyház, melj' éppen, mert isteui alapítványon nyugszik, céljainak teljesen megfelel, annak sem külalakján, sem belső szerkezetén változtatni nem lehet; az egymagába véve egy teljes tökéletes szervezet, mely kellő tagoltságban a világ öszszes katholikusait magában foglalja, mindnyáját közös szent céljuk felé kalauzolja. (Ugy van ! Ugy van !) Midőn tehát mégis a katholikusok szervezkedéséről beszélünk, nem olyant érthetünk alatta, mely az egyházi szervezet helyébe lépni, azon változtatni, tágítani vagy szűkíteni — nem olyant, mely tisztán egyházi tére i morogni hivatva lenne, hanem oly szervezkedést kell ez alatt értenünk, mely azon összetartozaudóság mellett, melyet valamely ország katholikusai egyházi szervezetük keretében találnak más s pedig oly téren egyesíti, sorakoztassa őket, melyen a katholikus honpolgár szintén mozog, mozogni kénytelen, — nemcsak kénytelen, de jogosult is és mely téren szintén fontos céljai, érdekei s jogai vannak, olyanok, melyekért küzdeni kötél es s mert köteles, fel is van jogosítva. (Helyeslés.) Minő s hol legyen ebbeli törekvéseinek tere, azt nem nehéz kitalálni; a katholikus ember nem®sak egyházának, hanem egy más társaságnak is tagja, — ő nemcsak egyházának, hanem az államnak is polgára s valamint templomában nem szűnik meg hazájának hü íia lenni, ugy kilépvén a templomból sem szűnt meg kath. lenni — hanem temploma szűk falain kivül i« annak érzi magát, s mert annak érzi magát, itt is mint katholikus ember katholikus szempontból itéli meg a helyzetet és viszonyokat, politikai és társadalmi téren is e szempontból itéli meg a közéletben felmerülő különféle mozzanatokat. S ezt helyesen teszi a katholikus honpolgár, sőt kötelessége ezt tennie, mert ha a templomból kilépve, levetné a katholikus embert, könnyen megeshetnék rajta, hogy róla legyen írva a Jelenések könyvében (IH. 16.): »mivel lágymeleg vagy, és sem hideg, sem meleg, elkezdelek én téged kivetni az ón számból;, vagy hogy azok közé kerülue, akikről Krisztus Urunk moudá: (Máté X. 33.) »aki megtagad engem az emberek előtt, megtagadom én is őt Atyám előtt, aki mennyekben vagyon.« Isten parancsolta tehát a katholikus embernek, hogy vallási meggyőződését a közélet terén, vagy — hogy még világosabb kifejezést használjak: mint államoolgár is érvényesítse, enuek szabad nyílvánitásábau ne engedje magát korlátolni, hanem valamint, az s'llam tőle minden polgári kötelességek szigorú teljesítését követeli, ugy viszont ő is követelje az államtol, hogy vallási meggyőződését tiszteletben tartsa, érdekeinek védelmében támogassa, jogi gyakorlatában segítségére legyen. Attól tart talán most egynémely tisztelt hallgatóm, hogy a politikai beszéd terére akarok átcsapni? Szó sincs róla! Nagyon félreismerném nagygyűlésünk természetét, ha azt tenném. Se feladatom, se szándékom a magyar katholikusok oly szervezkedését sürgetni, mely az álammal szemben ellenséges állást foglaljon ama szegény állammal szemben, amelytől egyfelől minden jót várni s amelyet másrészt minden, akárhányszor magunk okozta bajért lelelőssé tenni korunk és t.ársadalmnuk főbb hibái közé tartozik; de igenis sürgetek oly szervezkedést, mely az államban, törvényei keretén belől hivatva volna a katholikus közvéleménynek súlyát éreztetni mindazokkal, akiket illet-, ily szervezkedés pedig, tekintve hazánk viszonyait, csak társadalmi téren keletkezhetik s azért szólt feladatom a katholikusok társadalmi szervezkedéséről, ezért ajánlom és sürgetem azt. (Zajos éljenzés.) Idáig érve beszédemben, immár azon kötelesség előtt állok, hogy megmondjam : mit értek a katholikusok társadalmi szervezkedése alatt? A katholikusok társadalmi szervezkedése alatt értem a katholikus híveknek — kockáztatom a magyarban sokit jeientő e szójátékot: a hivő híveknek, mint állampolgároknak a közélet terén, — tehát a templomon kivül, de soha azzal szeinb«n, — való olyuemü szervezett szorakozázását, mely nekik módot, nyújt, hogy felhasználva s tevékenységük körébe vonva korunk miuden helyes és üdvös mozzanatát, a katholikus felfogás mindezekre nézve gyakorlatilag és nyomatékosan érvényesítsék. E szervezkedés e szerint sokfelé ágazik, sokfelé, azaz minden irányban akar hatni, s ezért az egész embert, ugsis miut katholikust, úgyis miut honpolgárt, akarja körébe vonni. Minél hosszabb a definíció, annál jogosultabb a kérdés : gyakorlatilag tehát hogy akarod a nyolc millió magyar katholikust ily tevékenységre szervezni ? (Halljuk ! Halljuk ! A válasz erre igen egyszerű : Erre szolgál az egyleti élet, szintén beláthat,lan mezfje. Ezekbeu találkozunk, megismerjük egymást, buzdítjuk egymást' Tudomást szerzüuk bajainkról s szükségleteinkről ós mint, társulási lények, ama tudatból, hogy nem állunk elszigetelten, ösztöut ós bátorságot nyerüuk közös, nemes, vallásos s hazafias eszmékért küzdeni. Ezen egyletek, minők nem egyikéuek működéséről nagygyülésüuk egyéb előadói fognak részletes jelentést tenni, nemcsak arra valók, hogy a közélet terén felnieiült számtalan vallásos, oktatás- ós közmüvelődésügyi, közhasznú, emberbaráti s egyébként jótékonysági mozzanatokat katholikus szellemben tárgyalják és fejlesszék s azokra nézve katholikus közvéleményt teremtsenek, hanem arra valók is, hogy gyakorló iskolául szolgáljanak, melyekben megtanuljuk azt, amire a modern állampolgárnak égető szüksége van : az összetartást — azt a szigorú feltétlen összetartást, azt a szigorú feltétlen alárendelést a vezető tényezők iránt, melyek nélkül lehetetlen a modern, választásokon gyökeredző államban tekintélyre, befolyásra szert tenni ; mert az államnak kormánygépezete a dolog természeténél fogva azon nyomás iráuyábaa mozog, melyet kivüle álló tényezők utolsó sorban azou választók gyakorolnak rá, kik kellő módon észretudják vétetni magokat. Már most, ha mi, magyar katholikusok is észrevótetni akarunk, ha a közügyek menetére a mi világnézlétünk bélyegét akarjuk rásütni, ha azt akarjuk, hogy ami óhajaink, törekvéseink, érdekeink és jogaink kellő méltánylással találkozzanak, akkor találtunk azoktól, akinek szándékai eddig mindig s pedig mindig a mi rovásunkra sikerültek, tanuljunk mi, az országnak többsége azoktól a feltétlenül összetartó s jól szervezett kisebbségektől, melyeknek iga , néha megreudelt, nyomása alatt ügyeiuk eddig intézettek : tömörüljünk, sorakozzunk mert ha még most sem, a tizenkettedik órában sem tennők, akkor ne jajgassunk, hogy az idők kereke keresztül megy rajtunk, hogy miut oldott kévét, észre sem vesznek bennünket,, hogy' nem tudunk a közélet terén tényezővé erősödni : hanem fatalisztikus nembáuomsággal nyugodjunk bela, hogy azok maradjunk, amik vagyunk — szervezetlen, ingadozó tömeg, suly, tekintély, befolyás nélkül. (Éljenzés.) Észre kell tékát magunkat vétetni, t. hallgatóim : s örömmel állithatom, hogy ebbeli törekvésünkben országszerte már a kezdetnek kezdetén jóval tul vagyunk. Sürü hálózata, a mindenféle katholikus egyleteknek gyűjti már a katholikus honpolgárokat kisebb-nagyobb vidéki társulatok, egyletek, körökbe. Fejlesszük, terjesszük azokat, de teremtsünk aztán, amennyiben még nem lennénk, még mindezek számára országos központokat is, melyekből az egyformán lüktető életerő iuduljon szerteszét, kifelé, hogy a katholikusoknak százezrei s milliói egyaránybau haladjanak; oly központokat értek, melyeknek keletkezésűk mikéntje tekintélyt, ad fel- és lefelé, melyek belszervezetük s hatáskörük uél fogva gyakorlati munkára képesek lévén, hatásosan képviselhetik, ha kell megvédelmezhetik, iueg is menthetik a magyar katolicizmusnak jogait és érdekeit s elérendettük azt, hogy mint rendezett, jól fegyelmezett hadsereg számot fogunk tenni ez országbau : (Éljenzés) sőt ha látja a világ, hogy e hadsereg nem támadásra, hanem csak saját, legszentebb igazai védelmére sorakozik, akkor legyen szabad ama szép álomnak kifejezést adnom, hogy sokan, akik eddig talán ha nem is ellenséges de legalább nem rokonszenves szemmel nézték mozgalmainkat, testvéri jobbot nyujtaudanak neküuk, mert igaz magyar ember utóvégre el nem zárkőzhatik azm történelem igazolta meggyőződés elöl, hogy valamint a katholikus anyaszentegyház miudig etjyik disze ós oszlopa volt ezen országnak, ugy hasoulag a magyar katholicizmusuak érdekei s jogai miben sem ütköznek a haza érdekei s jogaiba, mely édes haza, miuduyájuuk közös anyja felett, nemzetünk Nagyasszonyának s annyi magyar szentnek közbenjárása mellett Isten áldása lebegjeu örökké ! (Hosszantartó zajos éljenzés !) A beszéd mély hatást gyakorolt a hallgatóságon. Es ezzel a plenáris ülés déli 12 órakor véget ért. Ezt követte a Szent Imre kollégium ünnepélyes házavatása. — A kath. főiskolai internátus diszes kápolnáját, Várossy Gyula székesfejérváry püspök áldotta meg. Délután 2 órakor a szakosztályok tartották meg tanácskozásaikat. Az első szakosztályban Margalits Ede eg\etemi tanár elnöklése alatt: a kath. sajtó, irodalom és művészetről tartottak magvas előadásokat. Andor József, főgymn. tanár az ifjúsági irodalomról ós könyvtárakról. Vájó József dr. premontrei főgymn. tanár sürgeti az egyetemi hitszónoki á'lás felállítását. Sziklai János, a kath. népirodalomról és könj'vtárakról szól. Piszter Imre dr. cistercita igazgat® a vallásos müvekről tartott előadást. A II. szakosztály (kath.- nevelés) délután 3 órakor tartotta tanácskozásait. Gruzsvenicz Vilmos, kópezdei igazgató a kath. tanárképesitésröl, Ujliázy László, állami főgymn. tanár a tankönyvek szelleméről, Kózsmárky István dr. pécsi a kath. jogakadémiákról szóllott. A III. sociális szakosztály Hehelein Károly s utóbb Zilinszky János dr. elnöklésével tartotta meg tanácskozásait. Előadók : Giesswein Sándor, győri kanonok, a ker. sociális tevékenységről, Kirschanek Ödön a kivándorlásról tartottak előadásokat. Az idő előrehaladottsága s az esti 6 órakor kezdődő plenáris-gyűlés miatt ez a szakosztály csütörtök délelőtt folytatta tanácskozásait, mikor is Klug Péter, szegedi siketnéma-intézeti igazgató a siketnémák vallásos nevelését sürgette. Pokorny Manó dr. a fevárosi inasnépség vallásos oktatásáról s Németh János, keszthelyi legónyegyleti elnök: az egyleti ipari munka közvetítésről tartott előadást. Vázolta a kisiparosság nyomott helyzetét a dédelgetett nagy gyári és szabadiparral szemben. Előadó szerint a kisiparosnak ma már nemcsak a mindennapi