Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. október 12. 41. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«t;|HltMiik hntoubint «i;y8z«r : viiHrtriiii p. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt K

az

d- tanintézet épületében. Kézirntokat, iiénae»at»lvAnyoliat. hirdetési meebÍ2A9<>UKt és r».klnmAc.iAkat h kiadAliivataltio/. UéiiWik Ké^lratoUat nem ailunli vlt«H7.a I.A eTUI.A JDUNOS SZERKESZTŐSÉG KICI.Kl,ÖS SZlCltKKSZTÖ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Elöíizetési árak: Egész évre 10 kor. — fii Fél évre 5 „ — „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyes szim ára 20 „ Nylittér petittara alku szerint. A szüret. meg is indul Az ideje itt van és nemsokára az egész vonalon. A nap az idén sajnálta a melegét és ez ok miatt késik 1—2 hetet. Valamikor — vigság ideje volt. Ma — megnyúlt arccal tartják. Régente, — durrogott a mozsár. Ma a gazda duzzog miatta — Örömtelen a gazda; suttogó a szedő, s a vig legények kurjongatását, szedőlányok danolását a sopánkodás váltotta fel és csendesség a szép Balatonmentén. Nem is olyan régen, ugy szólt még a gazda: »Hozott Isten móré.« Ma, — kedvetlenül veti: » Kergesd ki a cigányt.* Nem is oh an régen, ugy szólt még az asszony : Rá adom ezt Péter, még egy >Miatyánk c-ért. Ma, — már a barát se járja a hegyet, azt is elkergette a gazdasági fellendülés. Ugy van a gazda ez idŐszerint a szürettel, hogy savanyu arccal töltögeti a savanyu mustot, hogy azután fanyar arccal adja odább annak, a ki jő. mert hajtják az adót, szónkén is kell; de meg kopog a tél, és hol van még a téli alsó, meg a ködmen ? Akárhog}

7 cifrázzuk, akárhogy csináljuk, biz' a szőlősgazda hel)

Tzete vigasztalan. A nyár sok gondjával, bajával elmúlt, de a tavalyi termés vevőjét nem hozta meg az ősz sem. A pincében sok helyütt, ott éri a tavalyit az ujbor. Az emberek, mintha már nem is innának bort. — A fogyasztás mintha kevesebb volna. Nem. A szőlősgazdák másban találják a baj okát és elmondták azt Hegyalján és Tapolcán a népgyűléseken. Ismertettük a mozgalmat, közöltük a határozatokat, a melyek felküldetnek a ministeriumokba és az országgyűlésre. Hogy mi lesz a sorsuk, azt sejtjük. Eltűnnek majd a papírkosarakban, és az | egész olyannak tűnik majd, mint a kővetés okozta hullámgyürü, mely nagyobb kavarodást nem okoz. A hullámgyürü elsimul és az a nagy tó, a magyar szőlősgazdák érdeke, marad a mi volt, kinek-kinek az egyéni érdeke. A ki ezeket a mozgalmakat szemléli, annak eszébe jut az a régi német közmondás : »Alles G-ute kommt von Oben< és azt mondja, hogy a szőlősgazdák érdekében való volna egyszer már végét szakitani annak a törekvésnek, mely legtöbbet vagy mindent felülről vár. Ne tessék félreérteni. Nem arról van szó, hogy a népgyűlés és azon szónoki beszédek tartása nem méltó eszköz arra, hogy a sérelmek, a melyek a szőlősgazdák közönsége körében valóságban megvannak és a melyek pusztulással fenyegetik a legmagyarabb vidékeket és kivándorlásra kényszeritik a vidék népét, ne ezek révén nyerjenek összefog, lalást és kifejezést. Nem arról van szó, A BALATONVIDÉK TÁHCiJA Krédó. Megcsalt minden. Ugy-e látod, Nincs egyetlen jóbarátod, Nincs egyetlen igaz hived, Nem találsz egy rokon szivet. Semminek sincs színe, fénye; Nem is tudod, mi is kéne, Csuk amit látsz, fanyar únott, Csak az álmod sárba bukott-. A világot ütöd, vágod, Érzed már a valóságot: Nem vagy hérósz, nem vagy titán, Legjobb lesz csak meghalni tán. Csak amiben soh' sem hittél, A szivedben végre itt él, Valami nagy, valami szent: Egye hiszed már az Istent ! Teleki fééla. Magyarok Nagyasszonya. (A keszthelyi bucsu). Az 1896. év óta a magvar kereszténység minden október második vasárnapján uj ünnepet ül. — Az ezredik esztendő emlék ünnepét. Az 1896. év volt az ezredik, mely a magyart e földön találta. Meg is ünnepeltük a nagy évfordulót azzal a lelkesedéssel, melegséggel és kápráztató fénynyel, minőt a földön csak egy nép, a magyar tud ülni. Es bogy ez az ünnep a nemzet emlékezetéből soha ki ne töröltessék, emlék érmeket verettünk, emlékeket állitattunk, fákat ültettünk. A ragyogó ünnepségekből a kath. egyház is kivette a maga részét. Ez is emléket, állított, mely sok más emléket tul fog élni. A milleniumi fák majd elkorhadnak, az emlékeket kikezdi az idő vasfoga. A. kath. egyház emléke pedig sértetlenül fog állani, mig egyetlen magyar sziv dobog a földön, mig állani fognak oltáraink, mig Magyarország városai s falvai fölött ragyogni fog a kereszt. Mert az egyház nem kőbe, vagy ércbe, hanem a szivekbe véste emlékét. Ez az emlék a >Magyarok Nagyasszonyának ünnepe*. Az ezeréves lét emlékére és a magyaroknak a boldogságos Szüzauya náut táplált 900 éves kegyeletére támaszkodva Vaszary Kolos, bíboros hercegprímásunk azon kérelemmel fordult Rómába az apostoli Szentszékhez, engedné meg, hogy a magyarnemzet a rendes Mária! ünnepeken kivül hűségének és kegyeletének jeléül külön ünneppel is tisztelhesse a magyarok Védőasszonyát. Es a római pápa szívesen megengedte, hogy az ezredik év okt. második vasárnapja és annak minden évfordulója Magyarországon mindenkor Máriának tiszteletére szenteltessék s az ünnep neve legyen: «Magyarok Nagyasszonyának ünnepet. Magyarország 900 éves történetének Múzsája sugallta a hisztorikns bíborosnak azt az áldott goi dolatot, hogy milleniumuukat ily fenségesen szép ünneppel tegye örök emlékezetűvé. Az ezredik év jubileumakor az esztergomj