Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

2. BALATON VIDÉK 1902. szeptember 28. azok az összetartó kapcsok, melyek embert emberhez közelebb hoznak. A szeretet vallásának nincs oka félelemre. Fölemelt homlokkal állhat az emberiség ítélőszéke elé. A keresztény vallás igazságait viszszaültetni jogos helyére az emberek szivébe, ott ápolni és fejleszteni, elsőrangú társadalmi feladat. Mert nyomában vallásosság, tiszta erkölcsök, önzetlen munkásság és a felebaráti szeretet tevékenysége fakadnak. Ezek képezik >minden országnak támaszát és alapkövét*. Ezt a szent ós hazafias célt szolgálják a katholikus nagygyűlések. Más célt és szándékot nekik tulajdonítani — célzatosság nélkül — nem lehet. A nagygyűlés tisztán társadalmi téren mozog. Az e körbe vágó kérdésekkel foglalkozik. Miért is nincs ott politika. Sem más vallású polgártársaink jogai megnyirbálásának szándéka. Egy azonban van. A hitbeli meggyőződés ereje s ennek nyilvános megvallása. Megelégedéssel tölt el bennünket, mikor látjuk, hogy más vallású polgártársaink egyházaik ügyeiben buzgó tevékenységet fejtenek ki. Mert mindig jó jelnek tartjuk, ha valaki vallásáért buzgólkodik. Protestáns testvéreink öszszatartó tevékenysége e tekintetben megszívlelésre méltó. Évi nagygyűléseiken: miniszterek, államtitkárok, főurak, képviselők, az intelligentia, mint főgondnokok, gondnokok szerepelnek. Közösen, egyetértően munkálkodnak vallási és egyházi iigyeil& intézéseben, Ezt a szükséges egyetértést a katholikusok hosszú idő óta nélkülözték. Mert hiányzott a megfelelő eszköz. Ennek folytán szétoldott kéve volt a katholikusság. Csoda e tehát ha sok minden határozatba ment, rólunk, nélkülünk — nem egyszer ellenünk — Pedig a katholicismus nem az a tényező, melyet a nagy társadalmi munkában félreállítani, vagy mellőzni lehessen. Nem! Sem tanainak, sem múltjának, sem pedig számbeli és értelmiségének erejénél fogva. A társadalmi nat?y munkában ez az államfentartó kereszténység ki akarja venni a maga részét. Uj eszmék, uj törekvések kopogtatnak ajtóinkon. A szociális áramlatok, az ijesztő mérvben terjedő szegénység, az ipari és mezőgazdasági válság s a nyomukban haladó elégedetlenség: a változott viszonyoknak megfelelő társadalmi intézményeknek, egyleteknek a keresztény szeretet müveinek megvalósítását és istápolását teszik szükségessé. Mindezek pedig csak az igaz vallásosság, a keresztény szeretet s az általa megszentelt önzetlen, emberbaráti és társadalmi munkásság talaján fejlődhetnek és virágozhatnak. Mert mint egy író mondja : »A szív soha sem lesz meleg a földhöz, ha hideg az éghez.< A katholikus nagygyűléseknek nem lehet szebb föladatuk: mint buzdítani a közjó önzetlen munkálására, irtogatni a minden nemesebb munkásságot megbénító közönyt és sivár önérdek hajszolását. Terjessze tehát ez a jövő nagygjuilés is minél messzebre, a társadalom minél szélesebb köreire : a hitélet a társadalmi tévékenység és hitbuzgóság termékenyitő melegének sugarait. Hogy pedigaz ily nagyfontosságú feladatnak meg is felelhessen azért méltán tarthat számot katholikus polgártársaink legszélesebb körű érdeklődésére és támogatására. A villámos világítás. Egy idő óta divatban van költséges dolgokat a „haladás" cágére alatt forgalomba hozni. Különösen olyanokét, a melyek nem szükségesek, a melyek inkább az uii passiót, egyesek kényelmét szolgálják " mint a közösen érzett szükséget pótolják. A forgalombahozatal után pedig szintén divat ilyeneket a körülményekhez képest bizonytalan időre elhalasztani, vagy ha a körülmények kedveznek, akkor gyors tempóban a »köz« nyakába varrni. Ilyen a villámos világítás kérdése is Keszthelyen. Egyesek óhajtják kényelemből ; a szükséget azonban senki sem érzi, de azért mozog és ezúttal nem is a láthatatlan kezek intézik a mozgását ; hogy azonban sikerül-e életet adni, az a városatyákon múlik. Lapunk hasábjain alkalmunk volt bemutatni a beérkezett ajánlatokat ós igy módot uyuitani, hogy az érdeklődő városi közönség is tájékozódást szerezhessen annak a tehernek a nagyságáról, a mely rá azon esetben várakozik, ha a villámos világitásnak a városi közvilágitásra leendő alkalmazását határozottá emelik. A kik az ajánlatokat figyelemmel olvasták, megalkothatták véleményüket az előnyösség tekintetében. Mi sem tudnánk uj dolgot felhozni e tekintetben, de azért elmondjuk a véleményünket azzal az őszinteséggel, a melylyel ez ügynek tartozuuk. Ugy tudjuk, hogy a város elöljárósága nem tette meg ez irányban azt, a mit az ügy költséges' voltára tekintettel a városi közönség tőla méltán várhatott. Nem irt ki nyilvános pályázatot az ajánlatokra és tervekre, hanem ugy suba alatt szerezte be e kettőt is. E tekintetben az a véleményünk, hogy a legteljesebb nyilvánosság formájában több valószínűség van a mellett, hogy a városi közönség anyagi vonatkozású érdekei inkább megvédetnek, mint abban a formában, a melyben a tervek ez esetben beszereztettek. Erre vonatkozólag azonban ezúttal megnyugszunk és ismételten constatáljuk, hogy két ajánlat érkezett be és ezekről közöljük egymás mellett a főbb pontokat, hogy jobban lássunk. A. Sietnem és Halske eég. Kér : a) A város közönségétől ingyen 600 négyzet öl telket a telep felépítésére. B. Magyar Scliuckert-müveJc r. t. a) ez a cég ezt nem, kéri. Tördemicet és kiválóan Szeles Ferencet, az akkori plébánost. Ugyanis 1871. augusztus 30-án minden zajos előkészület és fényes fogailás mellőzésével Mária Henrie'te Belgiumnak királynéja, II. Lipót király neje hetedmagával u. m. testvére József főherceg 0 fenségével és nejével Klotild főheroeg asszonnyal, két tábornok ós két udvari hölgygyei Pestről Tihanyba, onnét Badacsonyba kirándulást tettek. Csak a plébános volt erről rögtönözve(sürgönyileg ?) mintegy 5—6 órával előbb értesítve, hogy intézkedjen a magas veudégekat ökörszekereken Badacsonyba felszállítani. Bár a plébános minden szükséges ós kívánt előkészületet megtett, mégis gyalog mentek íel. Kiváló örömmel mulatté k Badacsony tetején pár óráig. Mely idő közben a plébános által felküldött étkezési készletet, u. m. fáradt utasoknak szokás . jó pogácsát, sonkát, kenyeret és 37 éves finom badacsonyi (1834-ik évi termés) bort kedvesen fogadták és jólakásig Ízlelték. A királyné örömében énekelt és gitározott. Azután az odarendelt négyfogatú szekerekre elhelyezkedvén, lejöttek Tördemicre a falun végig a plébánia házhoz, hol ámbár királyi fogadtatásra készült ebéd nem volt, de volt magyar szívességgel, mint plébánostól telhetett, tisztességes ebédkészlet, melyet a magas vendégek •zivesen elfogadtak és megelégedve vigan élveztek. A királyné asszony kegyes leereszkedését és nyájasságát mindenki csodálta és bámulta. Örömmel besxelt és szépen magyarul sok szegény nővel, kik kézcsókolásra siettek. — József főherceg a királyné testvére hasonló módon kedves, leereszkedő magatartásával kedvelt.ette megrragát. Örökre ritka, felejthetetlen nap lesz ezen 1871. augusztus 30. napja. Es a plébános örömének koronája, hogy szerény lakába a királyné betért, ebédezett s vig kedvvel társalkodott környezetével. Elutaztak délután 3 órakor Tapolcán keresztül Sümegre. Isten angyalai kisérjék őket.« Es ezzel vége volt a tördemici, badacsonyi királyi látogatásnak. Mi természetesebb, mint Szeles Ferenc Tördemic agg plébánosának határtalau öröme. A feljegyzés végső fejezete híven tükrözi vissza azt a boldog elragadtatást, mely az öreg lelkipásztor szivét ily nem sejtett kitüntető látogatással eltöltötte. Számtalanszor és boldogan ismételgette, hogy ez a nap volt élete legboldogabb napja. Nem is felejtette el soha az 1871. év aug. 30. napját. Ennek minden évfordulója valóságos ünnepszámba ment a tördemici plébánián. Éppen évforduló volt, mikor a tapolcai kerületi papság őszi koronáját tartotta Tördemicen. A házigazda lelkes szavakkal indítványozza, hogy a megtisztelő látogatás évfordulója alkalmával a kerületi papság hódolatteljesen üdvözölje a belgák királynéját. Az indítvány szives viszhangra talált. Es villany szárnyakon ment a hódoló üdvözlet a jóságos királyné szeretett hazájából messze-messze, idegen országba, Belgiumba. A szívélyes hangú válasz zengzetes magyar nyelven csakhamar megérkezett Belgium királynéjától. Mi sem mutatja hívebben a királyné jóságos szivét, a magyar haza. a magyar nyelv és magyar néphez való ragaszkodó szeretetét, mint badacsonyi látogatásának e bájos kis epizódja. * * * Harmincegy óv mult el azóta. És a tördemici temető egy sirral gazdagabb lett. Szomorú íüz alatt, mohos sírdomb ölén nyugszik Szeles Ferenc plébános, a belgák királynéjának egykori boldog ós vendégszerető házigazdája. A falu öregeit az unokák váltották fel. A férfiakból öregek, a gyermekekből embernyi emberek lettek. De azért ma is emlegetik, soha el sem feledik a jóságos belga királyné látogatását. Azonban ennek az emlékezni tudó, becsületes tördemici népnek seempilláin ma könyek rezegnek. Henriette, egykori vendégük halálát siratják. Mint ennek a becsületes zalai népnek gyermeke e szerény sorokban leteszem az emlékezés koszorúját : Henriette, a magyar főhercegnő, Belgium jóságos királynéjának sírjára. És ez a becsületes keresztény zalai magyar nép fájó szívvel mondja rá : Áldott legyen emléke ! Németh János. A ő.«zi é» téli kész férfi és gyermek ruhák már megérkeztek u. m. őszi és tavaszi íelöltők, téli kabátok, kavelokkok, esőköpenyek és egész öltönyök rendkívüli nagy választékban a legolcsóbban kaphatók HUSS FERENCZ nél Keszthelyen, Kussuth íjajos-utca a városházzal izemben.