Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-06 / 27. szám

6 BALATON VIDÉK 1902.S julius 13. és lelkében becsületes törekvéseket tápláló apró emberek kevésre becsülésében és a hajdani Magyarország derekát képező erkölcsi osztály megkerülésében van sokfelé. Ezért azt gondoljuk, hogy legyenek bár kiválóbbnál kiválóbb alkotásaink az idevonatkozó törvényes intézkedésekben, legyenek bár megyéről-megyére szervezett kongresszusok, mindaddig, mig a szeretet le nem győzi a szeretetlenséget, mig a haza népeinek bolaogitására való törekvésekben nem becsüljük és nem tiszteljük egymás erőit és a mi a fő, hogy egy magasztosabb cél érdekében ugyanazon erők tömöritésétől alárendelt jelentőségű tekintetek által korlátokat húzni jónak látunk : mindaddig ugy a hozandó tőrvények, mint egyéb határozatok irott malaszt lesznek. Cselekedni kell véreink szeretete nevében a vallási és politikai hovatartozandóság feszegetése nélkül. d. A főgimnázium évzáró ünnepélye. Szent Péter ós Pál ünnepén a fögymna2iúm ifjúsága a tanári kar vezetése mellett a fél 8 órai mise alatt tartotta meg a Te Deumot, melynek végeztével az ünnéplő ifjúság a tornaterembe vonult, hol nagy számú diszes közönség gyűlt egybe. Ennek az évzáró ünnepségnek fénypontját az idén is Buráuy Gergely dr. főigazgatónak remek beszéde képezte. A közönségre, mély beuyomást tevő, tanulságos beszéd a következő: Melyen tisztelt vendégek és kedves tanulók ! Az iskolai év végén mindig szívesen szemlélem a tanulóknak azt a boldogságát, a mely elfölfer szivöket azon örömükben, hogy a szeretetnek szárnyain visszarepülnek azok karjai közé, a hol a lagjobb apai és anyai sziv minden dobbanásából ösztönszerűleg is kiérzik, hogy nincs qz a szeretet a világon, a mely az édes szülők szeretetét nem mondom, hogy felülmúlná, hanem csak meg is közelítené. Örvendeztek, kedves tanulók, hogy ennek a szeretetnek boldogságát néhány perc múlva ismét élvezhetni fogjátok. Ertlek benneteket ós teljesen osztozom is áz érzelmetekben. Tudom; mit éreztek most, hiszen magam is voltam részese, jóllehet most már csak az emlékezet segítségével tudom- felújítani magamban a rég elmúlt idők boldogságát, midőn az iskolai évről beszámolhattam azoknak, akiknek életemet és mindenemet köszönhetem. Es ha most már csak az elhűlt hamvaikra kérhetem az Isten áldását, még ma is élénken érzem, hogy sohasem voltam boldogabb, mint akkor, a mikor elmondhattam, hogy egy^ iskolai évvel ismét közelebb vagyok ahhoz a célhoz, a melyet azok jelöltek ki nevelésükkel számomra, a kiknek most már porrá vált szivében kialudt utolsó szikrája is annak a szeretetnek, melynél önzetlenebbet, nemesebbet, boldogitóbbat, az édes szülői szíven kivül hiába keresünk bárhol is. De erre a szülői szeretetre a tanulók csak ugy lesznek érdemesek, ha jó magaviselettel és kitartó szorgalommal viszonozzák, meg is hálálják azt, hogy igy a szülők álma. reménye bennük megvalósulhasson. Az iskolának is olyan tanulókban telhetik öröme, a kik a szülők iránt, tartozó szeretetüket ténj'leg be is bizonyítják, mert nagy befolyása van ennek a jellemük kialakulására is. Ez azon védőpajzs, a mel}

1, megmenti őket az elzülléstől. Aki már gyermekkorában engedetlen, megcsalja a szüleit, attól nehezen lehet remélni azt, hogy később engedelmes, előzékeny lesz a fölebbvalói iránt és megtartja hűségét másokkal szemben is. A kiben ez a nemes érzelem meggj'öngül, annak a lelki világa is elhomályosul ós az erkölcsi megbízhatatlanság veszedelmes lejtőjére jut, amint azt igen sok példa szomorúan igazolja. Azt lehet mondani hogy nincs egyszerűbb mód bárki jellemének megismerésére, mint az, ha megvizsgáljuk, miképen viselkedett az illető a szüleivel szemben. Midőn pedig, kedves ifjak, a szerető szü'eitek ölelő karjai közé visszasiettek, magatok is fogjátok tapasztalni, hogy a családi tűzhely viszontlátásának örömét a vakációban csak olyan tanuló élvezheti igazán, a ki az iskolai év alatt a szivén viselte azokat a jó tanácsokat, melyeket a szülei lelkére kötötték tiz hóuappal ezelőtt, a beiratás idején. Itt eszembe jut azon jó édes anya, a ki, midőn gyermekét a városba vitte a gymnasiumba beíratni, sok szép tanácscsal és intelemmel látta el a fiát. A fiu édes anyja aggodalmát félreértve azon ígérettel igyekezett őt megnyugtatni, hogy majd jeles bizonyítványt fog haza vinni. Ekkor az édes anya azon szeretettel, a melylj'el csak az anyai sziv képes lángolni, ismételve iutelmeit, ezen világos kijelentéssel búcsúzott el a fiától: „Nem kívánok tőled lehetetlent. Tudom, hogy mindenki nem lehet tiszta jeles, hanem Csak az, akinek az Isten a nagy szorgalom mellé kiváló tehetséget is adott. De azt megkívánom, hogy kötelességtudó és tőled telhetőleg szorgalmas légy, a magaviseleted ellen pedig ne legyen legkisebb kifogás sem, mert e nélkül a jövőd iránt nem lenne semmi bizodalom és nagyoa elkeserítenél." »• • ••*-••• - - _-I-II-I-I

RN-I * - - I

'I

*I-I

J Midőn tehát kedves szüleiteknek átadjátok a bizonyítványtokat, abban az örömben és boldogságban, a mely ekkor a szemeikből kisugárzik, megtaláljátok a fáradozástok legszebb jutalmát ós egyúttal az ösztönző biztatást a jövőre nézve is. Azok ellenben, a kiknek szám adása nem ütött ki kedvezően, a tapasztalt, szomorúságból vonják le azt az okulást, hogy a hau}'agságuk és könnyelműségük nem fiúi viszonzás azon sok költségért, önmegtagadás és fáradságért, a melyet jó szüleik rájuk fordítottak. Az ilyen fiuk lelkiismeretük megvizsgálása mellett tegyenek maguknak szemrehányást, de egyszersmind erős fogadást arra is, hogy mielőbbi megjavulásukkal az okozott fájdalmat enyhíteni fogják. Tapasztalásból tudom, hogy ilyenkor a komoly számadás és megbánás nem maradhat eredmény nélkül. A szülőknek egy-egy biztató mosolya, egy-egy bánatos kömiye nagyobb eredményt érhet el a gyermek szivére nézve, mint az összes neveléstauoknak minden tudománya. Nagy Napoleonról olvassuk, hogy midőn még gyermek volt. a makacssága felülmúlt minden képzeletet. Sem apja, sem tanítója nem bírt vele. Hasztalan volt minden intés ós feddés, a kis fiút már ki is akarták zárni az iskolából. Ekkor az anya vette elő a gyereket. Nem intette, nem dorgálta, hanem csak rá tekintett és — sírt. Ezek a könnyek egy világtörténetnek adtak iráuyt. Császár lett az alacsony sorsú makrancos fiúból és — habár a szerencse napjaiban elbizakodottságának már nem tudott határt szabni, — a szent Ilona szigetén töltött szomorú végnapjaiban mégis győzött benne az erkölcsi ember, s a ki megszokta volt eg3

r fél világ felett uralkodni, az most engedelmesen hajtotta meg szivét és eszét azon tanításoknak, melyeket vallásos anyjának könnyei csepegtettek a szivébe egykoron. A jóviselet és kötelességtudás állandóságát a tanulóknál is a vallásos érzelem ápolása kívánja biztosítani. Ámbár az iskola erről külön tantárgy tanításával is törekszik gondoskodni, mégis azt hiszem, hogy legtöbbet tehet e tekintetben a családi példaadás. Azért nem tudom eléggé dicsérni azon jó apának bölcs gondolkodását, a ki húsvét alkalmával igy irt a távol levő tanuló fiához : „Kedves fiam! Mikor a levelemet, veszed, az egész müveit világ a feltámadás ünnepét üli s az én lelkemen is a vallásos érzelmek vesznek erőt. Ebben a pillanatban alig is kérhetnélek méltóbbra, mint hogy vallásos érzelmeidet, melyeket édes anyád oly szerető gonddal ültetett szivedbe, elgyengülni, meggyőződésedet elerőtlenedni soha és semmi által ne engedd. Igaz hogy nagy becse van a tudománynak, sőt e nélkül manapság el sem lehetünk. Azért járatlak az iskolába téged is, hogy nagy szorgau. m, WK^.W

ll

l • • I Wl -I I • I ^ • I • • I küzdjtlem Jvimenetejének megrendítő volta, Romeo és Júlia teljes megtöretésében, megsemmisítésében, vagyis bukásában, halálában nyilatkozik. Romeot és Júliát egyrészt, a legyőzhetetlen viszonypk árja, de főkép saját szenvedélyök sodorja magával az örvénybe. ' Romeo és Júlia megszeretik egymást, de egye^üjésöknek legyőzhetetlen akadálya van : szülőiknek, a Montague és Capulet családnak régi gyülölsége. Ennek a gyülölségnek esnek áldoz^^ Romeo és Júlia. Júliának egész szenvedélyét, kétségbeesését, ^Jtragikuijtt egész nagyságát tükrözi vissza Juhának eme felkiáltása : »0h Romeo ! oh Romeo rajért"'vagy Romeo VMiért egy személy az, kit 'ip^zive^ egész hevével szeret, miért azonos ez azfeal, ki jrintja legvadabb gyűlöletet oltották aíivébe szülei. íme a két érzelem,' mely Júlia szivében összeütközésbe jön; a .gyermeki szerea másiknak fel J^fjyikf^ A

1' el keU HMMS. á

f' Ő bukasaban is' méftó 'szánalmunkra 4s_mónszényü4kre, fájdalom ' a boldogságnak g$ermek"'ve rező tragikai vétség, ezért bűnhődnie kell,fezért bukása bűnhődés. Ez és az erkély jeleuet Porzsoltné alakításának fénypontjai voltak, itt érte el művészete zenitjét, vele érzett, vele szenvedett Júliával s Porzsoltné Júliához méltó volt Margit.tay mint Romeo, kit, szenvedélye elragad, megöli Tybalt-ot,, ezért száműzi a fejedelem, ez a sorsnak sújtó hatalma a kérlelhetetlen végzetnek büntető keze! Megható jelenetben búcsúzik Júliájától, mennie kell, »It.t a hajnal* ! s a reggnek nem szabad többé e városban érnie öt. Zeng a csalogány dal, utolsó Isten hozzádot és Júlia egyedül maradt végtelen bánatával, könnyeivel. Körülveszik a harmattól csillogó virágok, sírnak ők is, siratják királynőjüket. Júliának csak könnyei vannak, ott sir, zokog a meggyilkolt ravatalán, sirktja a gyilkdsfb: "Szülei vigasztalják a siró gyermeket, tudtára adván, hogy Páris megkérte kezét^ az ő felelete erre is csak zokogás, s a szülök nem á!éjtÍK, hogy azok nem a gyász, azok a feleség, aí özvegy vrkönnyei. Szülei kívánják, hogy Parisnak- jpyiytjw v kezét; mit tegyen a válság ama perceiben ? ^ J^íidön szerelme és szülei iránt étzett szeretáBe

1,

1 tisztelete harcra kelnek egymással, egy vigasztaló, megnyűgiató i'érz&ai'lepi meg a jó Istenben vetett bizalma; keserűséggel tele szive nem tette öt igaztalanná az Isten iránt. Lőrinoz baráthoz fordul tanácsért, s könnyein át megvigasztalva mosolyog, midöu hazatér. Yan tehát, mód megalkudni a szenvedéssel, van még számára is boldogság. Még egyszer megcsillan Porzsoltné művészete a negyedik félvonásban; Júlia ott áll szobájában, kezében az üvegecske, az altató szerrel ; kiigya és elhagyja szülőit, megcsalva őket, örök gyászt hozva reájok? Megszegje-e esküjét ? Neje legyen Párisuak ? Még egy kétely támad szivében, hátha nem ő csalja meg szülőit, hanem a barát csalja meg öt, ha nem csak rövid időre, de örökre elalszik az álomitaltól ? Ha a feltámadás messze volna, nem közeli boldog találkozó ? Oh e gondolatra öszszeborzad a test, az ész

f a természet nevébeu tiltakozik a gyilkolás ellen'; de áz ifjú sziv megunva a csalódást e sálakból ki, boldogság után vágyik. Isten veled hát mosolygó tavasz, rövid időre — örökre tán ! Nem gondolkozik tovább, a szerelem neveti a logikát. ' Romeo egészségére üriti ki az üveget . . . Porzsoltné művészete egész elejével játszotta e jeleáetben a gyermek asszony költőié^ .kiemelve annak rendithetetlen hűséget' férje iránt, flüem domborítja ki Juhát, VBSsaéz éden 'háborítatlan boldogságábál immár a kü^deji^ek ég „szenvedések útjára taszitya, „a nagykorúság rideg valójára ébred. r

M ^

1 * És a könnyhullatásoktAV

i:

tbet^

!'ffeíd, -S hol az a szomorú ház^^n^lkóiü^ oáftlyuek iwtj.taját egy egy emberéleten ^be&tíj Uj vendeg költözött a szomorúság e Iakaba, maga-