Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-19 / 3. szám

1902. január 19. ben 1230 kor. 8 fill., fogyasztási és italadóban 104483 kor. 21 fillér, italmérési illetékben 3916 kor 78 fii. Hátralék az 1900. óv végén pedig 3,848,934 kor. 86 fii., 1001. óv végén pedig 3,468,474 kor. 28 fillér, tehát az 1901. óv vé­gén a' hátralék 344.893korona 21 fillérrel ke­vesebb. . , Az ülés ezek után számos pénzügyi es árvaszéki ügy elintézése után a délutáni diák­ban ért véget. A zalavármegyei Gazdasági Egye­sület választmányi ülése. Zalaváimegye Gazdasági Egyesülete folyó hó 13-án Hertelendy Ferenc Egyesületi elnök el­nöklete alatt választmányi ülést tartott. Elnök üdvözölvéu a jelenvoltakat az ülést megnyitja, Máday László azon inditványára, hogy mig az Egyesület szövetkezetet nem létesit, ad­dig csak hazai gyárosok ajánlatait vegyék igénybe, elhatároztatott, bogy e tárgyban az On-zágos Magyar Gazdasági Egyesület vélemé­nj ét kérik ki. Elnök előadja, hogy a földmivelésügyi minister megkereste az Egyesületet, hogy az uj tagositási törvény előmunkálatai ügyében általa kifdott kérdőpontokra a választ megadja. Az átirst minden egyes pontjára adandó válasznál élénk vita fejlődött ki, melyben résztvettek Eiiicza László, Czinder István dr., Hertelendy Ferenc, Koller István, gróf Jankovich László dr., Malatinszky Ferenc; kifejezésre jutout azon óhaj, hogy örömmel hozzájárul az uj törvény létesítéséhez, de ezt megelőzőleg fontosnak és elodázhatlannak tartaná a tagosítás keresztül­vitele előtt, a telekkönyv és kataszter össze­egyeztetését és a birtok minimum törvényszerű megállapítását. Kérdőpontok. 1. Minthogy a fennálló rendelkezések ér­telmében a tagosítás csak egy község terüle­tére és pedig rendszerint a község egész hatá­rára terjed ki, (csak kivételes esetekben és főleg az országnak erdélyi és némely szomszé­dos részeiben lehet a községi határok egy részét tagositani) megengedtessék-e a tagosítás a község határát meghaladó területre vagy a községi határnak csak egy részére is? Válasz: Rendszerint egy község határára, de eset­leg részlegesen is kiterjedhet a tagosítás. 2. Ha a tagosításnak egy község batárát meghaladó területre is helyt adunk, mik legye­nek az ilyen tagosítás megengedésének előfel­tételei ? Á tagositandó határ által körülzárt idegen községi területek (enclavék), s a tago­sitandó határba benyúló idegen határbeli be­szögel lések a tagosításba okvetlenül bevonassa­nak-e és az uj községi határok a tagosítás eredményéhez képest kikerekittesseuek-e ? Válasz : Csak abban az esetben adatik meg a köz­ség határát meghaladó területre a tagosítás, ha a másik községben a törvényben előirt feltéte­lek fenforogaak, a politikai határ érintése nélkül. 3. A községi határ egy részére szorítkozó tagosítás megengedésének, főleg az illető teiü­let határvonalainak biztos és szabatos kijelölése szempontjából, de egyébként is, mik legyenek az előfeltételei ? Válasz: Ha egy község határának legalább egy dűlőjében a birtokok oly apró részletre oszlot­tak meg, hogy az egyes apró részleteken az okszerű gazdálkodás nem lehetséges,jakkor azon egy dűlő tulajdonosai is kérhessék a törvény értelmében a tagositást. 4. Mely területeket lehet a tagosításból kivonni vagy kizárni ? Mily feltételek mellett kivánhatja a tulajdonos a kizárt területek be­vonását a tagosításba ? Mely területek bevo­násához szükséges a tulajdonosok beleegye­zése ? Válasz : Az egész község határ-tagosításán^ a nagy birtok kivonható, a részleges tagosításnál az építkezéssel ellátott birtokrész a törvényben előirt feltételek alkalmazandók. 5. Az érdekelt tulajdonosokon kivül a községi, vagy más hatóság, avagy valamely mezőgazdasági szakközeg is legyeu-e jogosult a tagosítás iránt indítványt tenni ? Szükséges e, hogy ezen indítványhoz oly előmunkálat is csa­toltassók, melyből a tervezett birtokrendezés gazdasági szükségessége megítélhető ? Válasz: Jogosultak csak az érdekelt tulajdonosok lehetnek. 6. A terület tulajdonosai mekkora hánya­dának kórelmére legyen helye a tagosításnak ? és helyes-e ezt a hányadot a földrészletek tér­mórtéke vagy kataszteri tiszta jövedelme vagy a tulajdonosok száma szerint avagy e számítási alapok egybevetése utján meghatározni ? Indo­kolt-e, hogy a szavazástól tartózkodó tulajdo­nosok ugy tekintessenek, mintha a tagosítás megindítására szavaztak volna ? Válasz: Ott, a hol a tagosítás még nem törtónt meg, a terület V3" ad része, ahol pedig azelőtt volt már tagosítás, a terület l/ 2 vagyis az ál­talános többség. 7. Vájjon az érdekelt tulajdonosok előirt hányadának szavazatán felül szükséges legyen-e még a tagosítás elrendeléséhez az is, hogy azt valamely mezőgazdasági szakközeg a tagosítás­ból várható általános haszonnak s a tagositási költségnek egybevetése alapján adott vélemé­nyében ajánlja, vagy e részben legalább meg­hallgattassák ? Válasz: Nem. 8. Helye legyen-e valamely gazdasági te­rület általános rendezésének akkor is, ha az csupán a dülő-utak hálózatának javítására, vagy a földrészletek gazdaságilag hátrányos alakjá­nak megfelelő kiigazítására irányul, s a terület uj felosztása a földrészletek számának csökken­tésével nem jár? Válasz : Kívánatos. 9. Cólszerü-e törvényben biztosítani, hogy ott, ahol közös legelő nincs, a .tagosítás alkal­mával az állattenyésztés érdekeinek megfelelő közös legelő hasittassék ki? Válasz: Célszerű. 10. Kötelezővé teendő-e a tagosítás alkal­mával tűzbiztonsági szempontból a szérűsker­tekről való gondoskodás és miként ? Válasz: Kötelezővé teendő. 11. A tagositási tömegbe bevont ingatla­nokat csak ingatlannal vagy pedig pénzzel is ki lehessen-e egyenlíteni és utóbbi esetben ki tartozik a pénzt fizetni ? Válasz: Csak ingatlannal. 12. A tagosítás végrehajtása és az üj il­letőségek átadása mely évszakban történjók? Mikóp alakuljanak a jogviszonyok a már telje­sített mezőgazdasági munka és egyéb beruhá­zások tekintetében az illetőség eddigi és uj tu­lajdonosa között? Válasz : Aratás után ós őszi vetés előtt. 13. Miféle befolyás engedtessék a tulajdo­nosoknak a müvelet egyes részeire és miként jöjjenek létre határozataik ? Célszerü-e a tulaj­donosok köréből választmányt szervezni a ta­gositási ügyek vezetésére és indokolt-e, hogy hogy az anyósokról világgá bocsátott s bizo­nyara fekete májú emberek által kikoholt, rossz­akaratú viccek, anekdoták, megjegj zések igazak s való alappal birnak ; dehogy ! sőt ellenkező­leg mind túloznak, hazudi.ak, méltánytalanok. Legyenek önök a tanúbizonyságaim : tessék, mondj a hát szemébe bármelyik jelenlevő vő ugyancsak jelenlevő anyósának, hogy ilyen meg olyan ! Ncs, ugy-e ? nincs .... kurázsi. Hiszen ha az anyós vejének minden léptét kikémleli, minden holmiját nap-nap után átvizsgálja : ez csak aggódó gondoskodás; — ha régi legénykori barátaitól távoltartja, s kaszinót, korcsmát el­tiltja neki .- ez csak féltő szeretet ; ha feleségét ellene izgatja s őket egy kis perpatvarra ingerli: ez csak változatosságra való törekvés ; ha pénzét elszedi, bor- és szivar-költségét igy kisebbíti : ez csak okszerű gazdálkodás ; ha a házi uralmat teljesen maga gyakorolja ; ez csak gyengéd figye­lem , a nap minden a házon kívül töltött percéről részletesen beszámoltatja : ez csak szí­ves érdeklődés. Valóban, mólyen t. h. és uraim, megható az a szeretet és gondoskodás, melylyel az anyós az egész háznép helyett gondolkodik, érez és cselekszik. Épen innen származik egyik legszem­beötlőbb tagadhatatlan gyengéjük is : a kíván­csiság ós gyanúsítás. Mindent akar látni, tudni, hallani ; minden bokorban árulást ós veszedel­met sejdit s igy sohasem megelégedett. Ha a vő kézosókkal távozik vagy érkezik, igy füstölög magában : résen legyünk; vöm uram hízeleg, bizonyosan rossz fát tett vagy tesz a tűzre. Ha esetleg veje bal lábbal ébredt s mord kedélyben lévén — hiszen én Teremtőm, még az anyóssal biro férjeknek is lehet néha rossz kedvük ! — ridegen kőszőn neki, igy sziszeg : a gazember, ez érdemelte meg az ón lányomat ? goromba fráter, durva lelkű népség. A lányát sem szűnik meg sohasem az ilyen szerető, gondos anyós szüntelenül figyelmeztetni : ne higyj, édes lá­nyom, neki, óh ne higyj ! látod, tagnap is 10 perccel később jött a hivatalból, ki tudja, hol csatangolt ! aztán már az ölébe sem ültet, az ágyban újságot olvas s a legszebb sültedre, a legomlósabb tésztásodra sincsen egy dicsérő szava sem ! No, én nem jót sejtek ; csak résen légy, édes lányom, készülj a legrosszabbra : megosal a gazember. És igy tovább. S ezek a jó, figyel­mi?, szeretetből aggódó, angyallelkü. kedves anyósok érdemelnék meg a hálátlan kárhozta­tást. ? Távol legyen tőlünk ilyeu nemtelen gon­dolat. Nem mondom ón, m. t. h. ós uraim, lehet­nek, talán vaunak is anyósok, kik nem egészen ilyen idealisak ; a kik szeretnék a kedves vc nek nemcsak iromba lábát, hanem fejeoskéjét is pa­pucs alá bujtatni ; kiknek mindig igazuk volt, van és lesz ; kik két-három-négy családban he­lyettesitik a megtorló végzetet és osztó igazsá­got ; kik ugy vaunak, mint a kecskeméti paraszt; akkor is apellálnak, mikor igazuk van, csakhogy a világ is megtudja. Van anyós, a ki, mint a sündisznó, mindig csak a tüskés oldalát, mutatja ; van, a kit csak a viszálykodás éltet, a harag gyönyörködtet s a megrendithetetlen házi béke temet el. Am az ilyenek elvégre is, nemde ke­gyetek is tudják nagyon, de nagyon ritkák. Ál­talában szeretettel övezik körül a vöt, mint uno­| káik apját ; de mégis legjobban szeretik a kez­detben erélyes, de azután mégis csak megpuhuló vöt, mint diadaluknak élő tanúbizonyságát ; • legkevésbé szeretik a puha, a félénk, a gyáva I vöt, a kin diadalt aratni nem érdemes. S ha azután akad olyan vő is — régi krónikaírók szerint minden ezer évre lehet kettőt számítani — a ki teljesen megátalkodik, óvó, intő, buz­diió, szeretettel teljes szavait semmibe sem ve­szi az anyósnak, nemes intencióit megérteni, ma­gasztos érzéseit áLérzeni nem t.udja, azt — mint a bólpoklost megveti, magára hagyja s bölcse­ségét, jóakaratát tőle örökre megvonja. Lássák tehát, m. t. h. és uraim, van az anyósban is sok nemes érzés, sok szép tulajdon­ság ; osakhogy valamint a tűzkőben titkon lakó lángot aoélütéssel lehet csak belőle előcsalni. (Nehogy azután a harciasabb vök szórói-szóra vegyék igény t Alen szavaimat !) Hiszen a régi magyar nóta szerint is : Eb fél, kutya fél, Mig az ipam, napam él ! S a régi időben meg is becsülték az anyóst, kit szeretettel napamasszonynak neveztek ; igaz, hogy Balassa báró versei szerint rokonsága s köztük napa is, világgá üldözték, de hát a köl­tőknek nem lehet minden szavukat elhinni. S ott vannak népmeséink, népies költeményeink ! sehol semmi nyoma az anyósok istentelen vol­tának : már pedig ha rászolgáltak volna, csak­úgy megrostálta, megkárpálta volna őket a nép­költészet, mint például a mostohákat. Hanem igenis sok más rosszal együtt átszivárgott hoz­zánk a német szomszédtól az anyós-viccek egés* áradata s mi lassacskán magunkénak fogadtuk azt. Pedig mi sem áll távolabb a magyar női természettől, mint ez a boszorkányos, gonosz anyósi szerep s hasonlóképen mi sem áll távo­labb a magyar férfitermészettől* mint a megla­pulás, az anyámasszonykodág : sőt ellenkezőleg ; ismerik az egyszeri vő esetét, a ki, midőn anyósa

Next

/
Oldalképek
Tartalom