Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-09 / 6. szám

BALATONVIDEK A műsor első száma Eckert .Hajósdalac volt a nyitány. Eokhardt vezetése mellett énekelte a főgimu. énekkar. Éuekelte pedig szépen, szabatosan, lelkesen s a közönség zajos elismerése mellett. Ezek utáu Metz Gyula VIII. oszt. tanuló Váradi Antal dr. »Judás< cimü gyönyörű költeményét szavalta érzéssel, szép hanghordozás, színezés ós gesztusokkal. A mü szellemét sikeresen fogta fel ós juttatta érvényre. A közöuség a szavaló törekvését elismerő tapsokkal jutalmazta. • A régi magyar dalok» cimü szép enekdarabot előadta a főgimu. énekkar. A magán éneket pedig Sárdy Péter VI. oszt. ós Simon Gyula VIII. oszt. tanulók énekelték. Mikor megcsendült az énekesek ajkain az az egyszerűségében is bájosan szép ősrégi megyar hang, a hajdani énekesek és hegfdősök kora ujult, meg emlékezetünkben. Különös érdeklődést keltett a 2 kardos, magyar ruhás ifjú, kik is szép énekükkel jelentékenyen emelték a műsor e pontjának sikerét. A műsor negyedik pontja Váradi A. dr. • Rákóczy Ferenc Rodostón< cimü* melodrámája volt. Zenéjét szerzó Ábrányi Korúéi. Lányi Viktor VII. oszt. tan. ügyes piauino kísérete mellett szavalta Erdődy László VIII. oszt. tanuló. A mélyen vallásos ós hazafias költeményt érzéssel adta elő a szavaló. a) Árva vagyok ... b) Kis csalogány . . . Eredeti népdalok, c) Nem tudom ón. . . Eokhardt Antal műdalát, a zenekar kísérete mellett kettősben énekelték Keszler Oszkár IV. és Wünsch István II. oszt. tanulók. Keszler szépen csengő szopránjával, Wünsch István pedig meglepően tiszta alt hangjával valamint szabatos előadásukkal lebilincselték a hallgatóságot, Bőven jutott taps a kis énekeseknek is.. Most igen érdekes mozzanat köti le a hallgatóság figyelmét : dobogóra lép, inkább gurul a főgimu. egy picurka, de annál bátrabb fellépésű szavalója, Sabjanics Károly JLl. o*zt. tanuló. Tompa Mihály »A/• óu lakásom• cimü humoros költeményét szavalta korát meghaladó ügyességgel. A főgimnáziumnak e felfedezett tehetsége hatásos előadásával zajos tapsokat szerzett. A tapsvihar, miut a siker legbiztosabb jele, csak akkor szűnt meg, mikor Sabjauios Károly ujolag megjelent az emelvényen. A műsor 7-ik pontja a "Földrajzi csalódásoki egy Ethuographustól, a zenekar rendkívüli ügyes előadásával teljes mértékben érvényre jutott A dal egyveleg teljesen megfelel a címnek, ' mert oly gyorsan folyik egyik-másikba, hogy teljesen alkalmasak a csalódások előidézésére. A zenekar e számnál is precíz játéüával keltett méltó feltűnést. A magáurósaeket Mo sonyi Dezső IV, oszt. tanuló kísérte igen ügyesen. Szentjóbi Szabó László költeményét, Baksa becsülósében, munkásainak szeretetében. így támadnak azután — egy a más után — a viszálykodások, bajok, a midőn már teher lesz a föld, gjülöletes a gazdálkodás s üres beszéddé a hazai földnek szent neve. Megfeledkezünk róla, hogy a rögöt, melyet ekénk vasa felszáut, apáink és őregapáink is művelték ; — bogy e földben alusszák édes síri álmukat szeretteink, — hogy e föld rétjén — mezején futkozva tölt el aranyos gyermekkorunk ós ifjuságuuk; hogy ez áldott föld gabonája táplált, vize üditef.t, füve gyógyított, levegője megedzett, szeretete éltetett. . . De tovább megyek. Még egy nagy hibánkra akarom csak kedves hallgatóim figyelmét felhívni. Van a magyarnak egy mély értelmű I példaszója : A jó pap holtig t anul. Azaz a jó ós okos ember sohasem sajnálja a fáradságot, ha bármikor, bármely módon is okulhat, ismeretet szerezhet. Csakkogy a magyar ember — ismét csak a közmondásra hivatkozom — legtöbbször a maga káián tanul. De még így is itt volna az okulásnak ós a tanulásnak az ideje : hiszen már eleget károsodtunk, elég sokat elmulasztottunk. Mindezt pedig csak azért bocsátom előre, mert nap-nap utáu tapasztaljuk, hogy a magyar ember háta mitől sem borsózik annyira, mint a tanulástól, a tudás és műveltség megszerzésétől, Cigánygyerek a mosdózástól, vásáros ember az esőtől, kacsintós menyecske a nénémasszony szavától, szántóvető a világos felhőtől, zsidó a hosszú naptól nem húzódozik, nem fél annyira, mint a magyar föld népe a tanulástól. Lajos V. oszt. tanuló szavalta. Természetes előadásával és ügyes mimikájával nagy tetszést aratott. Az utolsó és befejező szám Hubar Károly Mtgyar Király indulója: az ének- és zenekar együttes előadásában nagy hatást keltett. Az erőteljes ós biztos előadás különösen a második részben jutott teljes erővel érvényre. A megmegujuló tapsvihar pedig méltó jutalma volt az ifjak nemes ^törekvésének, valamint a vezető ének- és zenetanár, Eckhardt fáradhatatlan buzgalmának és ambíciójának is, melylyel az ifjúság figyelmét és műórzékót s az ének és zene szivet, lelket nemesítő hatása iránt nem csak felkölti, de nagy buzgalommal ébren tartja s érvényre is juttatja. Erről győzött meg mindnyájunkat a febr. 5-én lezajlott hangverseny minden száma. A kellemes est elmúlt, az ének ós zene akkordjai elhangzottak, de melódiájuk, az a sok iskolázott szépen csengő hang még meg-meg csendül fülünkben miut méltó viszhangja egy kedves est üde és tiszta műélvezetének. De nem lenne a fényes est leírása teljes ós bevégzett, ha elismerésünk s a közönség hálájának koszorúját nem fűznök annak az intézetnek homlokára, mely a haza reményeit, az ifjúságot annyi önzetlen fáradozással és lelkesedéssel készíti elő az élet nagy iskolájára, hol a szükséges ismeretek mellett szive, lelke ily nemesítő kiképzést nyer. A hangversenyt tánc követte. Mikor is kicsinyek és »öregek* egyformán kedélyesen és jól mulattak. Jelen voltak : Asszonyok : Barna Györgyné, Baudiss Ernőné, őzv. Beck Arnoldné. Bendekovics Istvánnó, Bezeródy Lajosné (A. Pahok), Bozó Gézánó, Bozzay Bálintné, Bőhm Endrónó, Braun Arnoldné, Breyer Lajosné, Brodjovin Lajosné, Czakó Béláné, Cziffer Lázárué (LesenceNémetfalu), Czvetkovics Antalné (Csáktornya), Dómján Ferencné (Sármellék), Drukker Mibályné (Marcali), özv. Einecz Józsefné, Erdödy Lajosné, Farkas Sebestyénné, Fizári Alajosné, Frankó Jáuosné, Frisch Sauiuué, Gaál Jánosué (Kehida), Gaál Józsefné, Goreczky Gyuláné, Gyarmathy Lajosné, Györffy Pongrácnó, Haydeu Sándorné, Herczeg Hermáimé, Hirsch Lipótué (Tapolca), Hochstadter Mórnó, Hoffmann Béláné, Hoffinann Móruó, Hoffmann Pálué, Hoffmann Sománó, özv. Ilolly Sándorné, Éorváth Józsefné fVörs) Horváth Károlyné, Illés Ignác drnó, özv. Jekelfalussy Lászlónó, őzv. Kétszery Istvánnó, Kiss Józsefné, Kapácsi Kálmáuné (Puszta-Kapol), Kluger Mórnó (Gyenes). Koloszár Istvánnó (Duka) Kovarczné Torkos Jolán, Kovács Józsefuó, Kovács Mónié, Krausz Lajosné, Küblin Jánosué (Z.-Szent-Gróth), Lázár Sománó (HomokKomároui), Löke Mór drnó (Tapoloa) Ludovics 1902. február Agues (Dióskál), Mano vil Móruó, Mesterics Elekné Mikolacsek Györgyné (Fazekas-Dencs), Murai Lajosné, Nagy Istváuué, Neumanu Ignácnó (Vonyarc), Neuwald Adolfnó, Pauk Mihályné (TótSzeut-Pál), Párkány i Józsefné, Prager Ti vadamé Perpics Ferencné, Pollák Ferencné, Radó Vil. mosue, özv. Radó Gusztávué, Raimau Ferencné, Reiuhold Lajosné, Rosenberg Sománó, Rónai Somáuó, Scliadl Jáuosné, Schaffer N.-né (Vese) Sch eiber Józsefuó, Sclileifer Gusztávué (Pacsa), Schwauner Károlyné, Schvarc Heuriknó, Schvarc Ignácué, Sándor Elekné, -Somogyi Elekné, Stégmüller Ferencné, Steszkál Józsefuó, Sommer lguácuó, özv. Szabó Elekué, Szalai Iguácuó, Szombath Józsefné, Takács Imróu», Tantossy Sándorné, Trsztyánszky Lajosné, Uugár Samuuó (Szent-Póterur), Vágiuger Istváunó, Weisz Samuuó, özv. Wüusch Istvánnó. Leányok : Báráuy Gizella, Beck Blanka, Beucsios Ilonka (Aezód), Bozzay Irén, Bozzay Erzsi és Irénke, Breyer Erzsi, Brodjovin Olga, Czakó Ella, Cziffer Aranka (Leseucc-Nómotfalu), Csauády Mariska, Dómján Etelka (Sármellék), Duust, Mariska, Ernecz Gizi, Erdődy Margit, Eruhoffer Paula (Zala-Apáti), Faics Etelka, Fisch Mari, Fizáry Sarolta, Frankó Róza, Frankó Gizella, Gróf Frida (Tapolca), Györffy Malvin, Halász Gizi, Hermán Stefike, Hoffmann Irma, Hoffmaun Janka, Horváth Bözsike, Horváth Ilouka, Illés Marietta, Jámbor Pepita, Jekelfalussy uövérek, Kaiuer Böske, Keszler Manczi (Véged), Kiss Irón, Kluger Gizella (Gyenes), Konkoiy Emma (N.-Kanizsa), Kossá Mariska, Kovarcz Olga, Kovarcz Ella, Krausz Flóra, Krausz Ilouka (Marcali), Küblin Jenuy (Z.-Szt.Gróth), Lehrman Laura, Martou Erua, Mikolacsek Gizella, Moriz von Emiuovitz (Krakkó), Nagy Margit,Novakovics Matild,Neuwért,Margit, Oppel Eszti, Pauk Gizuska (Tót Szt.-Pál), Párkányi Margit, Pollák Teréz, Pollák Margit, Raiinau Mariska. Római Ilonka, Római Lujzika, Sohleifer Szidi ós Anci (Pacsa), Schwauner Mariska, Schwarcz Józsa, Sándor Linuska, Sándor Bözsike, Souiogyi Ilonka, Steguiűller Irma, Stoczek Emma (N. Kanizsa), Souiiuer Rozika, Takács Ilonka, Trsztyáuszky Margit, Tszt.yáuszky Ella, Uugar Erzsi (Szeut Péterur), Vágiuger Etelka, Vucskits Lica. A négyeseket, 80 pár táucolta. Köszönetnyilvánítások. A »Keszthelyi Takarékpénztár Részvóuy-Társulat«-nak f. é. február hó 4-ón tartott közgyűlése a jótékony célokra szánt összegből 40 K., azaz negyven koronát szavazott meg a helybeli m. kir. állami polgári leányiskola szegénysorsu tanulóinak tanszerekre. Ezen kegyes elhatározásért, a nevezett takarékpénztár na5 Pedig az élet s ennek viszonyai, igényei körülötte megváltoztak: ma már száz meg száz hivatallal vau dolga óvenkiut, hol mindenhol szép n megnyírják gyapját, járatlanságáért; a mezőgazdaságban ma már bámulatos haladás mutatkozik : a művelés mikéntje, a gépek ós eszközök sokfélesége mind . . . miud óvatos körültekintést és nem egy részben szaktudást követel. Ámde hogy várhatuók miudezt a mi gazdáinktól, kiknek legtöbbje nem szereti a könyvet, gyűlöli a betűt s a hideg kirázza egy levél megifása előtt. Pedig menuyi károsodás, menuyi veszteség származik mindebből. Ma máinem elég a puszta muuka : okosan kell munkálkodui ; csakhogy ez az okosság más okos embernek társasága és okos könyvek olvasása nélkül nem szerezhető meg. így azutáu a szomszéd megelőzi, ő pedig hátramarad vagyoua gyarapításában is, a földnek szeretetében is. Mennyire másképen volna ez miud, kedves hallgatóim, ha gazdáiuk fiaikat iskolába járatnák, esetleg földműves iskolát vagy gazdasági intézetet végeztetnének velük. Higyjók el nekem, busásan visszatórülne a vámon, a mit így elvesztenének a réven. Tudom uagyon jól* mit szoktak erre ellenvetni. Azt t. i., bogy dehogy taníttatom, dehogy ; majd hogy később, ha ur lesz, elverje az örökséget? maradjon csak korcos gatyáju, boruyuszájas ingű polgárnak, mint az apja volt! Hát először is uem urat kell belőle nevelni, hanem értelmes ós szakképzett gazdát, ki tudásával gyarapítja az ősi vagyont, teszi értékesebbé az örökölt földet ; továbbá meg ha valaki néhány iskolát járt, azért még nem kell neki viseletben vagy erkölcsben édesapjától külömbőznie, mint gyönyörű példákat lathatui minderre a kecskeméti és debreceni gazdák családjaiban. Másrészt pedig a tudomány a mai világban nagybecsű dolog s láttunk mi azért — azt hiszem, önök is láttak — tudás meg iskola nélkül is elúszni sok birtokot. S valóban, e tekintetben csak újólag tanulhatnánk őseinktől ; a mult évszázad elején, a mikor a mai kisgazda osztály meg sem volt még, mert akkor osak nemesi osztály és jobbágyság neve alatt oszlottak két részre a főid emberei, — már nagyon sok jobbágy taníttatta fiát. Csak egy-kettőt említek: Vajda Péter, a hires iró, egy szegény vanyolai jobbágynak, Petőfi Sándor, egy kis falusi korcsmárosnak, Kossuth Lajos egy elszegényedett, tállyai nemes kisbirtokosnak volt a fia. De különbeu is ezer meg ezer példa igazolja, hogy a magyar földbirtokossággal miuden időben szépen összefért a tudomány ós ismeret, sőt épen ez az osztály adta Magyarországnak a legkiválóbb embereket. Mólyen tisztelt hallgatóság ! íme ezek voltak azok az okok, a melyek azt mondatták velem, hogy a magyar órzós, a nemzeti öntudat, az egyszerühöz és régihez való ragaszkodás a föld népénél megfogy atkozott s igy az elégedetlenség folyton terjed ós ma már a magyar ember nem szereti, legalább avval a régi, tüzes, nemes, hazafias szeretettal nem szereti többé a földet és vele a hazát. Peddig e kettőt szeret-