Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-30 / 13. szám

1902. március 30. BALATON VIDÉK Ezen a bajon egy tollvonással lehetne se­gíteni. Ne kivül, banem belül keressük a bajt. De gustibus non est disputandum. Ez igaz. Vannak akik a preparált halakat, nem szeretik, vannak a kiknek kedves eledelük. De nagyon kevés embertől hallottam azt, hogy a balatoni háring »megehető«, még kevesebbtől, hogy jó, a legtöbbnek pedig egyáltalán nem kell. Eg}­szeri kísérlet s a liáriug maradhatatlausága az első próbát utolsóvá teszi. Erre azt, mondták hivatott emberek, hogy a balatoni halak sajátossága még ki nem tanult készítési módot igényelnek, azért nem váltak be az első készítmények. Ebből kettő világos. Egyik az, hogy a balatoni »hanug« csakugyan nem jó, a . másik pedig, hogy azt csak a jövőben élvezhetjük, de ma még nem dicsérhetjük. Ami a kocsonyázott halakat illeti, azoknak kívánjuk a Balkay ur által megirt olcsóságot jóságot ós keresettséget mielőbb. Végezetül megjegyzem, hogy mindezeket, nem szívesen írtam. Sokkal jobban esett volna a mi kis tengerünknek s az azou működő B. H. R. diadaláról írnom, de ha — fájdalom — az igazság mást diktált tollam alá. Haneiu igaz szívvel kívánom, hogy Balkay ur sorai miuél előbb valóra váljanak s feledve minden pa­naszt, minden vádat, egyhangúlag zenghessük a B. H. R, diadalát. Gaío. „Qrpácl látomása. — Levél a Szerkesztőhöz. — Kedves barátom ! Nem is tudom : hol kezdjem ? A hazafias, jóbaráti és irodalmi vidámabb érzések oly nagy erővel ostromolják szivemet, hogy 3zinte az írói készség vallja kárát. Igaz, őszinte öröm fog el, olvasváu a Balatonvidék legutóbbi számában, milyen magasan értékeié a nagyközönség ked­ves barátomnak s lapod lelkes munkatársának : Lakatos Vince drnak hazafias tárgyú és hangú alkalmi darabját, Árpád látomását. Am tévednél, azt gondolván, hogy pusztán a jőbarát elfogult­sága avagy a tárgy magasztos volta vesztegette meg ítéletemet, ragadta magával lelkemet. Ter­mészetesen részük vau ezeknek is szivem kitörő vigságábau, csakhogy érzéseim s véleményem igazándi indítéka még sem ez, a mint a maga teljességében nem is lehet. Hiszen én a munkát csak lapod ismertetéséből ismerem s — fájdalom — a távolból még csak a felzúgó tapsuak és az azt nyomon kísérő hazafias fel lángolásnak sem lehettem tanuja. Hanem örveudek első sorban is ama gyö­keres ej hz egész vonalon mutatkozó izlésvált.o­zásnak, mely valamint a fővárosban, ugy a vi­déken is, őszinte örömmel, hangos tetszéssel f'o gad minden irodalmi és művészi eseményt, mely a már már minden nemzeti érzést, összes iro­dalmi ós erkölcsi hagyományainkat és erkölcse­inket elbontással fenyegető dekadens irányzat ellen látszik hadat inditaui. Lakatos Vince dr. alkalmi darabjának első debüje is azt igazolja ; íme a szinpadi irodalomban teljesen kozdő vi­déki ember legelső — ám hazafias ! — darabjá­val is olyan lelkesedést és tetszést vált ki a keszthelyi közönség lelkéből, melyre bármelyik fővárosi matador is büszke volna. Szó sincsen róla s magam ;s hiszem : nagy része lehet eb­ben az irói tehetségnek s az alkotás belső érté­kének is ; de első sorban a müuek hazafias irá­nya ec szelleme kapta meg a hallgatók szivét, nyerte meg a köztetszés tapsát. S éppen ez az én örömöm legtisztább for­rása ! A müveit és erkölcseiben még most is erős magyarság undorral kezd elfordulni Paris és Berlin irodalmi szeunyótöl, kozmopolita irá­nyától, egyént, családot, társadalmat egyképen megmételyező termékeitől, melyek sikere csak érzékeinek beálló inuer váci ójáig tarthatott. Eljön — ugy látom — ismét ama szebb kor, a midőn a színigazgatók nem lesznek kény­telenek nap-nap után francia operettet, ós an­gol bohózatot, adni, hogy Succi sorsát elkerüljék. b«n. *) Örömmel közöljük e levelet egész terjedelmé­ig. S Szerk. Műsorra kerülnek a régi jeles s az uj becsületes magyar írók alkotásai s a közönség nyelvében megerősödve, gondolkozásában megnemesbbülve hag3'ja ott, estónkint Thália templomát. Van azonban felbuzdulásomnak ós örömöm­nek más oka is : a magyar t.anárvilág ébredő szellemét, a magyar ifjúság csorbittatlan, üde ós himporos ideálizmusát is szépen példázza s bizonyítja e siker, melyet Lakatos Vince dr. darabja keltett. Magad is bizonyára többször hallottad, tisztelt barátom, a panaszt, mely lépten-nyomon felhangzik, hogy a mai tanárok inkább csak ta­nítanak, mint sem nevelnek. Tagadhatatlanul sokat, ridegült az a régi benső viszony, kordí­ális kapcsolat, hogy ugy mondjam : családi szeretet, mely régebb időben tanárt, ós tanítványt együvé fűzött. Csakhogy ezt kizárólag a tanár­világ rovására irni korántsem volna méltányos és illő dolog. Hiszen mindannyian látjuk, tud juk és érezzük, hogy maga a köz- ós családi élet is sokat letörölt u pátriarchális világ benső ségóből, cikornyázal lau S ŐSZINTE mivoltából. Csoda-e, ha mindezt, az iskola is megérezte ? Aggodalomra azonban épen nincsen ok : mig a szerzőhöz hasonló meleg, hazafias ós mü­veit emberek vezetik a magyar ifjúságot, mig tanárjáért, ugy lángol a diákkebel, it miuS azt a március 15 iki előadás mutatta, addig sem pa­nasz, sem félelem nincs helyén. S miért ne hin­nők, hogy másutt is ilyen a viszony, egyebütt is ugy forr össze szeretetben és hazafias érze­lemben tanár ós ifjúság ? Látod, kedves barátom, e tanulságok me­nthetők, eme vigaszos ós kedves érzések fakad­tak szivemben Lakatos Vince dr. jóbarátomnak ós kollégámnak első szinpadi sikere ötletéből. Rád bizom, ha jónak véled, levelem közlését ; nincs benue semmi eszt.etikai tuu»-kosság, sem bírálati szándók : pusztán csak visszhangja ez szivem őrömének s néhány gondolattörcdék, me­lyet, a napi élet hullámverése felszínre hozott. . . A szerzőnek azonban okvetetlenül add át baráti ós pályát,ársi üdvözletemet. Őszinte hived Zentán, 1902. március 25-én. Orbán K. L. — Capunk {. olrasóinak és kedves munkatársainknak boldog fyusnéti ünne­peket kibánunk I HÍREK. — Irodalmi pályázat. J1 Balatonoidék szerkesztősége ódára és tárcacikkre pályázatot hirdet. Mindkéttáju dolgo­zatnak tárgyát a nagynevű Festetics György gróf életéből kell meríteni a szobor leleplezése alkalmára, j! leg­jobb vers s a legszebb tárca <5 drb­tiz koronás aranvnyal lesz jutalmazva. J1 többi elfogadott dolgozat is az ün­nepély napján a Balatonvidékben kö­zölve lesz. Jj pályázat nyilvános, nem zárt jellegű. J1 bírálatot három tag teljesiti. J1 szerkesztő a bírálatban nem vesz részt. Ő az írók neveit elhallgatja. J1 munka terjedelme tetszés sze­rinti lehet; de nagyon hosszura semmi esetre se terjedjen. A pályázat határideje 1902. máj. 1. /I kéziratokat nem adjuk vissza. íSontz József fel. szerkesztő. — A nagyhét utolsó napjain, különösen nagypénteken, az istenember halálának évfordu­lóján templomunk zsúfolásig megtelt, ájtatosko­dókkal. A maga nemében páratlanul díszített és kivilágított, szt. sírt valóságosan ostromolták a hivek látogatásukkal, áhítatba merülve a vi­lág Megváltója előtt, ki örökké uralkodik az ég és a föld felett. A szt. sir látogatóira az idén uj meglepetés várt. Az oltár fölé volt helyezve a Fájdalmas Anya szobra, karján a meghalt Is­tenemberrel. A remek alkotású szobrot, úgy­szintén a sir kivilágítására alkalmazott két ha­talmas hatágú álló bronzgyernyaturtót Dunst Ferenc dr. apátplebá IOS egy héttel ezelőtt ho­zatta az Isten valódi templomának : a hivő lel­kek bnzgőságának emelésére­— Bérmálás. Báró Hornig Károly megyés püspök ur pünkösd vasárnapján veszprémi hiveit részesiti a bérmálás szentségében. Junius 1-én pedig meg­kezdi a kis-komáromi esp. kerületben bérmautját. Es pedig : jun. 1-én Kis-ko­máromban a kiskomáromi, 2-án Galam­bokon a galamboki, 3-án Merenyén a merenyei és orosztonyi, 4-én N.-Radán a nagy-radai és szabari. 5-én Pacsán a pa­csai, dióskáli és rádi, 6-án Z.-Apátiában a zala-apáthi és szent-péteruri, 7-én Ke­hidán a kehidaí és csányi, 8-án Zala­Koppányban a zala-koppányi és beze­rédi bérmálandókat fogja megbérmálni. — Kitüntetés A budapesti tenyész állatvá­sáron a helybeli gazd. tanintézet is résztvett, s a fésűs gyapjas juhok csoportjában az I. anya­dijat 242 k. sz. anyajuha nyert,e el. Annál többet mond ez tanintézetünk állattenyésztésé­ről, mert, a juhkiállitáson az ország legjobb te­nyésztői csaknem kivétJ nélkül képviselve voltak. — Elismerés. Az országos vöröskereszt­egyesület védőasszouya, Mária Valéria főher­cegnő, Bánfi Alajost, a sümegvidéki vörös-ke­resztegyesület társelnökét, elismerő oklevéllel tüntette ki. Az egyesület, ez alkalomból Süme­gen folyó hó 23-án díszgyülést tartott, ame­lyen a ta^ok élénk érdeklődése k.özbeu, meleg szavakkal adta át Darnay Kajetáuué elnök az elismerő okiratot nevezett, társelnöknek. Bánfi Alajos meghatva mondott köszönetet a nem várt kitüntetésért, hódolattal emlékezvén meg őfelségéről és Mária Valéria főhercegnőről. — Egyházmegyei hir. Steffaits Aladár vesz­prémi hitoktató f. hó 23-án a középiskolai hit­tanári vizsgálatot jó sikerrel letette. — Uj csárdás. Hanna csárdást irt, Cz^glódy Gyula soproni székesegyházi karnagy a helybeli Czeglédy bácsinak a fia Széchenyi Hanna gróf­nőnek Károlyi Lajos gróffal való egybekelése alkalmából, melyet a szerző a menyasszonynak ajánl. A szép lassút, még tetszetősebb friss csárdás követi, mind a kellőn >k pnttogó ütemei, szép compositiojuk és összha.igzutuk a derék szerzőt, dicsé.'ik. A csárdás a szerző tulajdona. — Gazdaköri gyűlés. A sümegvidéki gaz­dakör választinánya f. hó 22 én Sümegen gyű­lést Iártott, amolyen S/.üos Zsigmond elnökölt. Ezen elsöban felolvasták a földmivelósügyi miniszter leiratát, amelyben tudatta a körrel, hogy az amerikai telep fentartására akkora segedelmet nem adhat, hogv a telepet tisztán ebből tartsák feni.. A választmány erre hosszabb eszmecserét folytatott s végül abban állapodott meg, hogy ismét fölír a töldtnivelési kormán}hoz iá mosatás végett, mert a telepet, megszűntei,ni nem akarja. Minthogy a gepek legtöbbje rossz állapotban van, ezek kijavítta­tásával Talabér Károlyt megbízta a valasztmáuy s egyúttal elhatározta, íiogy a gépeket az egyes községekben a tagok számaráuyahoz ké­pest osszák ki. A fek-te kányát illetőleg a föld­művelésügyi miniszter kérdi : vájjon ez kárté­kony avagy haszuos madár-e. A kérdöpoutokat kiadták Barcza Lászlónak, aki az arra vonat­kozó választmányt a legközele 1 bi gyűlés elé terjeszti. — Latifundium parcellirozá-a. Batthyány Ervin gróf Zala és Dernecs Pusztáját, mely 5000 hold terjedelmű, fölparcellázva zsellórsorban levő földműveseknek adja bérbe. A hatalmas birto­kot 15 holdas parcellákra osztották s mind­egyikre lakóházat emeltetett a szükséges mel­léképületekkel együtt a nemes gróf. Ha ez a szép terv oly mértékben sikerül, a hogy a főúr tervezte, 350 szegény földműves családnak ud kenyeret termő földet. — A zalaegerszegi plébániára kinevezte dr. István Vilmos püspök Légáth Kálmán szent-

Next

/
Oldalképek
Tartalom