Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-02 / 9. szám
BALATON VIDÉK 1902. március 2. tésében nem egyszer adták bizonyságát, hogy elhatározásaikban mindenkor a város°'és lakósságának igaz érdekei által befolyásoltattak. Azokhoz kívánunk fordulni, a kik a lakosságnak nem a fogyasztási kedvé! és ennek a kihasználását, hanem a város lakosságára terhes vállalkozásoknál a termelőképességei, mint a fejlesztés ei/gedül igaz mértékét szokták tekintetbe venni. Ezekhez fordulunk ós kérjük, hogy ne feledjék, mi kép a városok élete hasonlatos a tavak életéhez, a melyeknek külső és belső éltető erei vannak és lefolyásuk. Városunknak csak erei vannak ; folyói nincsenek. Idegen forgalma kicsiny, átviteli kereskedelme kisebb. Táplálkozik a falvakból, a katonaságból, tisztviselőkből, a vidéki ifjúságból, iparosságából és kereskedői osztályából. Ez az embertömeg, ez az emberáradat csak a vásárok és a fürdővendégek által dagad, de kevés külömbséggel állandó. A tömeg állandó, tehát a fogyasztás is állandó, hogy a vagyon gyarapodása lassú. Világos, mikép terheiI sem tehet nhf mértékben egymásra halmozni, hogy vagyoni károsodást, a tőke fel emésztésén elveszedet mét rejtse magában, annak a reménye nélkül, hogy nagyobb változások, emberi hullámzások révén majd pótolni lehet. Városunk lakóssága úgyis meg van terhelve mindenféle alakban. Nem tekitve az állami, a megyei, a városi adókat, az emberbaráti, az országos, a helybeli, a vidéki egyletek dijait, az alamizsnákat és a legkülömbözöbb c/meken elúszó garasokat : lakos-águnkat máris oly fokú kényszerű és önkéntes adóztatás övezi, hogy ezeknek szaporítása kétszer is megfontolandó. Nem csak az adókönyvekben található ám a »törlés«, hanem a család és az egyesek könyvvezetésében is és mégis »a szaporodás* mindig itt kisért az ajtóban s velünk »egy tálból* eszik valahányszor elfog bennünket a >haladás« vágya. De nem csak azt látjuk ! Azt is és legyenek ebben tanuk a pénzkölcsönző egyletek, intézetek, egyesek, hogy e város örege-apraja, rangosa és rangtalanja, drága kölcsönért kamatozik és csak kevesek a boldogok, a kik ezt nem ismerik. Már most akkor, mikor a lakosság legnagyobb részét a gazdasági pangás zsibbasztja, mikor több a fogyasztása adóban, kamatban, szükségletben stbben, mint a jövedelme s midőn kényszerítő körülmények folytán a gyalogjárók, csatornák, vízvezeték létesítése még uj terheket kell, hogy ráróijon a közel jövőben, akkor vájjon okszerűnek látszik e egy uj zsilip berendezésé azért, hogy viHámos közvilágítás címén az a pénz is elfolyjon a mely eddig a kőolaj által legalább kereskedő világunknak juttatott némi forgalmat ? Azt gondoljuk ugyanis, hamisan okoskodnak, a kik az >állitólag* olcsó közvilágítás megszerzéséért cserébe, a privát fogyasztókat adják. Mert a vállalkozó »üzletet< akar és bizonyos, ha a befektetett tőke után a kellő jövedelmet nem éri el a vámon, beszerzi a réven. Ne tessék azt gondolni, hogy a privát fogyasztás legnagyobb részét nem >mi« fogjuk megfizetni, a kik itt élünk és a kiknek a fogyasztása ide van utalva. A privát fogyasztók »fényességét*, közvetett adó alakjában beszedik tőlünk,a fogyasztóktól. Es a katona, a tisztviselő, a tanuló, az iparos, a kereskedő, szóval »mi«, ismét drágábban élünk. S nem ezt tapasztaljuk e, a mióta elvvé vált a »rohamos< haladás ? Es szaporodtak-e azóta a jövedelmeink ? Olyan világosságot kérünk, a mely gazdasági fonásaink mérlegelésével köztudatra emeli, bogy városunknak, az adózó polgárság jólétének emelkedésével kell párhuzamoson haladni. 01} an világosságot kérünk, mely a nélkülözhetetlen és elodázhatatlan szükségletekre is csak akkor áldoz, ha anyagi károsodással nem fenyeget. A betegek ápolásáról. Irta : Illés Ignác tr. honv. ezredorvos. (Vége.) Orrvérzésnél, a ryak szabaddá teendő, a bet,eget ültessük le s citrom lével vagy timsóval kevert hideg vizet szívassunk vele az orrba, a fej lehetőleg kissé hátra dűljön, a ujakra és homlokra hideg borogatást tegyünk, az orrlyuk ujjal befogandó, vagy ecetes gyapottal dugandó be. Vérköpésnél köhögési inger mellett kisebb nagyobb mennyiségű vér köpetik ki, a hete"kis fokú mell fájásról panaszkodik. A beteget fektessük azonnal ágyba, föltétlen nyugalmat rendelünk, még beszélnie sem szabad, jeges borogatást teszünk a szív tájára és sós vizet, apró jégdarabokat nyeletünk, folyékony hideg ételt, vagy iUlt adunk. Vérhányásnál a gyomorra teendő a jeges borogatás, enni, mig az orvos nem intézkedik, semmit sem adunk. Viszeres csomókból történő vérzéseknél erős nyomó kötést teszünk' a vérző helyre. A görcsök alakjában föllépő betegségek közül a következőket ismertetem Nj/avala törés. Ezen betegségben szenvedő sokszor minden előjel nélkül összeesik, rántásokat kap, fogait, csikorgatja, a száj habzik, légzés ho rko'.ó néha pedig alig hallható, a szemek megmeredtek, a lá'ák fényre nem változnak, a hüvelyk ujjak görcsösen behajlitvák. Sajnos, nem áll módunkban ezen tüneteket rövidíteni vag}' megakadályozni A beteget, fektessük ágyba vagy puha helyre, a fej fölpócolandó, a szotos inhák megoldandók s vigyázzunk, hogy vergölődése között le ne essék, hogy a nyelvét össze ne haragja, a fogak közé ruhával begöngyölt fa kanál nyelét tegyük. Ha magához tért, a homlok hidegvízzel letörlendő s adjunk a betegnek valami meleg folyadékot inni. Szivgörcs. A sziv tájára terjedő összehúzó fájdalomban nyilvánul kapcsolva nehéz légzés és megmagyarázhatlan félelmi érzettel, ezen tünetek a sziv tájára alkalmazott hideg borogatás, mustár szeszszeli bedörzsölés u'án elmullanak, ha a nehéz légzés még hosszabb ideig tart, aether belégzést kisértsünk meg. Nehéz léijzés. (Astlima). A sziv és légutak betegségei mellett lép föl, többnyire az esti órákbau. Az arc kékes vörös, duzzadt lesz, a szemek Kidülednek, a beteg megfuladásról panaszkodik s nagy félelmi érzet lepi meg. Hosszabb rövidebb idő múlva több nyálka kiköpése után visszatér az előbbeni jólét. A végtagok mustár szeszszel dörzsölendók le, néha forró lábviz is jót tesz. Italul erős fekete kávét adjunk a betegnek. Gyomorgörcs. Étrendi hiba, esetleg megfázás következménye, kinzó fájdalmak a gyomor gödörben, alig szűnik az egyik, már jelentkezik a másik fájdalom, néha erős fejfájás és hányás is van jelen. Étvágy rendes, a nyelv tiszta. Ha savanyu fölböfögés van, egy kávés kanálnyi szódabikarbónát adunk vizben oldva. A hasra meleg borogHtást tegyünk, a mire a fájdalom gyorsan enyhül. Ha a gyomorgörcs vérhányással kapcsolt, akkor jeget nyeletünk és hideg borogatást alkalmazunk. Ilus görcs. Rondesen a köldök táján lép föl, erős metsző fajdalomban nyilvánul, nyomásra enyhül, láz nincs. A lábak és az altest megfázása vagy éretlen gyümölcs evése után lép föl. A beteget fektessük ágyba, az illető helyre .i színezésében, kidomboritásában az előbbeui hibáért, bőséges kárpótlást találunk egyebekben is, másikban is. Hogy ez a szellemi rokonság tényleg meg van a két nagy iró között,, habár két ezer évnél nagyobb idő választja is el őket egymástól, abból is kitetszik, hogy Szigeti József Moliérenek, a halhatatlan francia vigjátékiróuak darabjaiban oly mesteri alakításokat, nyújtott a Nemzeti Színházban, hogy ott, nyugalomba menetele óta nem igen mernek Moliére-féle vigjátékot előadni. Már pedig tudni való, hogy Moliére igenigen sokat tanult Plautustól. Igen jól mondja Tolnai Lajos : "Moliére él6s, de életteljes satirájában ki ne érezné a Plautus gyógyító kacagását ?« (Bpesti Szemle 1878. 39. 1.) Nos hát ez a gyógyító kacagás a lehető legnagyobb mértékben vau meg Szigeti színmüveiben is. Valamennyi darabjából szigorú erkölcsi felfogás sugárzik felénk s a legnemesebb eszméket csepegteti szivünkbe szinte észrevétlenül eleven ós erősen kidomborított jellemei által. Szinte tapsolunk magunkban a nagy Írónak s kénytelenek vagyunk bevallani, hogy maga az élet lép elénk darabjaiban, megnemesitve, idealizálva. Majdnem felkiáltunk : jaj de igazán beszél az az asszony, de pompás magyar ember ez az öreg Bannai Gerö ! Hogy hazudik, csal és alakoskodik ez a méltóságos asszony ! Szóval ez az élet a maga nyomoruságaival, ocsmányságaival, erénjeivel, hibáival. A ki így tud jellemeket alkotni, az valóban nagy iró, kinek egy-egy darabja valóságos prédikáció, a szó legnemesebb érteimében. Hadd említsem itt fel, hogy csütörtökön este, mikor másodszor került színre az elköltözött, nagy iró «Rang és mód« c. színmüve, igen szép jelenetnek volt tanuja a színházi közönség. Heltay Nándor, a színtársulat komikusa lépett a játék előtt a színpadra s rövid, de művészi gonddal szerkesztett s nemes meghatottsággal előadott beszédében ismertette Szigeti József nagy alakját. A beszéd egész terjedelmében igy hangzik : Mélyen tisztelt közönség ! Mielőtt mai előadásunkat meglcezdenők, a különös véletlen ugy hozta magával, hogy Icötelesiégiink a színészet és irodalom egyik nagi/ halottjáról megemlékezni.Ugyanis éppen ma, a mikor véletlenül a „ 'Rang és mód"-ot adjuk, kaptuk a szomorú hírt, hogy a „Ttang és mód" kitűnő szerzője, Szigeti József, a nagy művész és iró, a budapesti Nemzeti Színház nyugdíjas tagja tegnap reggel meghalt. Mélyen tisztelt közönség ! Szigeti József 54 évet töltött « magyar színművészet szolgálatában. Mint művész egyike volt a legnagyobbaknak és egyúttal a legmagyarabb művész volt. Mint az Országos Színművészeti Akadémia kitűnő tanára számos nagy és jeles művészt nevelt a hazának. Mint írót, kiváló érdemeinek elismeréseid a Tudományos Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagjai sorába választotta. A mikor tehát halála alkalmából megemlékezünk róla, azt akarjuk vele documentálni, érdemeik és nagy szellemeik előtt meghódolunk Az ő neve a színészet és irodalomtörténetben örökké élni fog ! Legyen tehát emléke örökké áldott ! Most pedig kezdődjék a szinjátél;, öltsenek alakot az ő szellemének szülöttei, hódoljunk az ő geniejének, Önök pedig gyönyörködjenek egyik kitűnő alkotásában ! A derék színészt, a lelkes közönség harsogó éljennel jutalmazta. Aztán megkezdődött, a »Rang és mód« előadása. A főszerepet Bokody Antal játszotta oly igaz művészettel, melynél tökélesebbet képzelni is alig lehet. Ha a nagy halott szelleme a dicsőültek hónából látta ezt a derék öreg seinészt itt a mi kis színpadunkon, igy suttoghatott : »Öreg barátom, te teljesen megértettél ! Áldjon meg a jó Teremtő érte !« Lakatos Vince dr.