Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

2. BALATON VII)I3K 1902. február 16. és földjének nem okszerű művelésével a megélhetése gondjai nehezedtek ? Csuda-e, hogy a nem is oly régen még egész Helyes gazda utódainak homlokán a zsellérek gondjai szántanak barázdát ? Csuda-e, ha a nem is régen daltól hangzó mezőket sóhajtás tölti be, mikor még az időjárás a veszedelmek minden fajtája is azértlátszik felkerekedni, hogy azt a keveset is megtizedelje még, a mit verejtékes munkája még megtartott számára ? Csuda-e, ha a megélhetése gondjainak fájó érzése reménytelenséggel tölti el lelkét, mikor tapasztalja, hogy bár a munkától elcsigázott testét alig táplálja is, gazdálkodása révén nem hogy nem gyarapodik, hanem szorgalmas munkássága mellett is csak az adóssága növekszik ; ugyan csuda-e, ha Ősei köntösét megunván, rut idegent cserél ? Hiszen minden drágább lett. Az élelmi cikk,a ruházat. Nagyobb az adó. Nagyok a gazda ellenségei. Minden növekedett a kisbirtokosság kisebbedett csak. Vagy nézzétek végig a megyénket. Kutassátok falvait. Vegyétek össze jelenét a közeli múlttal és alig mondhattok mást, minthogy az a kerítés, mely tölgyfákból hegyesedett a porta és környéke körül, aza kerités is, mely a vidék erdőgazdaságát jólétét hirdette, elpusztult, elrothadt és az a puszta bejárat csak emlékezetét hirdeti a régi, a hagyományos magyar vendégszeretetnek, mert a kalácsot, a butykost, a patkót, az oldalast : elvitte a ^gazdasági fellendülés. *. Csuda-e, ha elhalt a dal az ajkakon ? Csuda-e, ha berkeik zaját a csend váltotta fel ? Egy emberöltőn megfeledkeztek a népről, meg a földművelőről. Megfeledkeztek róla ; de el ''nem felejtették. A mulasztást pótolni kell és akarják is. A »Magy. Gazd. Szövetség « vette a kezébe a földművelő boldogulásának az ügyét. Keres ügybuzgó, önzetlen férfial \ ci t, a kik falvankint, a Gazdakörül megalakításának az ügyét szeretettel karolják fel. Nagyon helyesen, mert a képviselőválasztási kerületenkint berendezett Gazdakör, a földművelők igaz ügyét nem szolgálhatja. A Gazdakörök feladatai közé iktatták : a község, a tagok gazdasági érdekeinek előmozdítását ; a gazdasági ismeretek terjesztését ; a terjnéngek közön értékesítését ; a helyi kisipar támogatását ; az olcsó töke előállítását, ; a terhes adóságok convertálását ; a szövetkezetek létesítését ; az olvasó könyvtár megteremtését stb., szóval a falu lakosságának, mind az anyagi, mind a szellemi és erkölcsi szükségleteinek kielégítését. A programm szép, nemes ! Hajnalhasadás ! Hajnalhasadása egy nagy társadalmi mozgalomnak, átalakulásnak. Hajnala annak a törekvésnek, melynek mindeneket bearanyozó napja : az önsegély ; hajnala annak az időnek, mely a földművel öt, az önmagáért való munkának megbecsülésére és tájánál.- e szabad hazában való megtartására tanítja. A programúi méltó az eszméhez : a védelemhez ! Mert a nép, az a magyar földművelő : nemzet éltető derék ; névtelen hős. Megszerezte o hazát ezer bajban ön véré vei ; megtartotta verejtéktől gyöngyöző homlokkal. mérhetetlen szenvedéssel. Ne büntessétek hát, ha becsületes volt és jobb meggyőződését szemben a hatalommal kifejezni merte. Segítsétek, hogy ne ragadjon vándorbotot és hagyja el hazáját. Segítsétek, hogy ne higyje, mikóp ez a föld, mely szülte, mikép ez a föld, a mely nevelte, nríkép ez a föld a mely eltakarja ősei csontjait: nem anyja többé. Segítsétek, hogy ne higyje, mikép, a kik elhanyagolták bajaiban, a kik részvéttel nem voltak szenvedéseiben : ellenségei. És jöjjetek, a kik elhatároztátok gondoskodni a kivándorlás ellenszereiről. Csináljatok mozgalmat a magyar földművelő osztály érdekében. Védelmezzétek az erőseket sáncaikban a gazdakörökkel ; erősítsétek a kételkedőket a hazájuk iránt való szeretetben és nyújtsatok védelmet az elszántaknak a munka megadásával, a megélhetés feltételeinek nyújtásával. Büntessétek a csábitókat kérlelhetetlen szigorúsággal és ne nézzétek a magyarban hogy ki mily politikai utakon véli elérhetni népének boldogulását, hanem higyjétek : él mindnyájunkban az a tudat, hogy vérünk közös védelmében, fájunk megtartásában »egygyé< kell tömörülnünk. Tiz óva már, hogy a tisztes muuka és az öuzetlen jótókonység kiváló emberének nemes szive dobogni megszűnt,. Ám « hálás kegyelet évről-évre felkereste sírját s a Keszthelyi Ipartestület őíziute tisztelettel adózott minden évben emlékezetének. S JJnterberger Ferenc, bőven megérdemelte a bálát is, a tiszteletet is, a megemlékezést, is. Hiszen ma sem megy még ugyan — bála érte a Gondviselésnek — ritkaság számba, hogy egyes főurak tejedeimi alapítványokkal szerzik meg családjuk vagy állásuk régi fényét, ősi hirét-nevét ; Széchényi, Festetics, Gyürky, Király, Fejér ós mások nemes példája ma is sok lelket emel, sok szivet készt, hasonló hazafias áldozatokra. A számos név közül elég legyen csak egy Semsey, Schuszt.er, Bontiaz, Pá ff/, Vaszary nevér« hivatkozni. Csakhogy mégis óriási különbség, ha valaki családi örökségének vagy állása szép jövödtlmeinek egy hányadát sze iteli emberbaráti ós kulturális célokra ós ha valaki hosszú évtizedek verejtékes munkájának összes szerzeményét ajánlja fel a közművelődés ós a felebaráti szeretet oltárára. S ez utóbbiak közé tartozik JJnterberger Ferenc. A keszthelyi iparosvilág tehát, csak saját értelmi érettségéről, gondolat- ós érzésvilágának fen költségéről ad fényes bizonyságot, mikor emléket emel az érdemnek ós a szivek beszéde mellett megszólaltalja a köveket, is. Igen ! emlékkő fogja hirdetni JJnterberger néhai házáról utódaiuknak egy érdemes élet jutalmát és dicséretét, hogy példáján lelkesülve, nyomdokain haladva, hozzá hasonlatosak lenni törekedjenek. Elfogultság volna azonban azt hinnünk, hogy' ez üunep kizárólag az iparososzlály ünnepe. Korántsem ! Hiszen, ha egyáltalán valamikor, ugy különöseu épen ilyenkor van kiváló alkalom a társadalmi egybeforradás külső dokumentálására is ; mert, valóban önzetlenül s minden melléktekiutet sutba vetésével kell az egész tudnám, hogy Kneip-intézetbe jöttem, igazán azt kellene hinnem, hogy tébolydába hoztak. De szerencsére ez a sok bolond is mind igen szelid ember, bár buták jobbára, alig akad egykét okos ember, a kivel el lehet beszélgetni. • De a találmányom iránt egyik sem érdeklődött. Pedig milyen lelkesen magyaráztam nekik ! főképen ezért tartom őket bolondoknak. Ilyen világraszóló találmány iránt nem érdeklődni ! Némi kellemetlenség már is megzavart, Napi óm előbbi köteteit nem pakolták be a holmim közé. Még ma irok haza, hogy küldjék meg mielőbb. £ Hála az Égnek ! Ma reggel végre megismerkedtem egy okos emberrel, a ki érdeklődött találmányom iránt. Megvallotta, hogy egykor ő is foglalkozott ezzel a tárgygyal ; de a próbálkozásai a kormánynál ós egyéb, szabadalom-értékesítő vállalatoknál nem sikerültek; sőt egy helyen azt mondták, hogy őrült. Ezen aztán barátom annyira feldühödött, hogy az illetőnek fejéhez vagta az aiuminiumból készült gépet — szerencsére a gép miniatüralaku minta volt s igy nem okozott kárt a goromba emberben. Hanem azóta nem igen foglalkozik a tárgygyal, főleg mert a felesége arra figyelmeztette, hbgy ez az eszme előbb utóbb őrületbe viszi az embert Azért hat többé nem hozza elő senkinek ezt a dolgot, de ugy titokban még mindig dolgozik találmánya tökéletesítésén. Ez az ember tetszik nekem. Tudós — ós a mellett szerény. No én még nem vagyok az, sem egyik, sem másik. Kony ítok ugyan valamit, a dologhoz és remélem, egykor majd tökéleteset alkotok ; de tudósnak nem merem magamat nevezni. Szerény sem vagyok, mert mindenkinek eldicsekszem eszmémmel. Talán majd ha ugy járok, mint ez a barátom, hogy t. i. rám fogják, hogy őrült vagyok, akkor — talán ón is szerény leszek. * Kegyetlenül csalódtam, Hiszen az az ón barátom, a kit szerény tudósnak véltem, közönséges bolond. Ma reggel ugyanis meglátogatom őt lakásán. Már az is hogyan van berendezve ! Csupa tervrajz és minta az egész szoba. Es pedig mind perpetuum mobile tervrajza és mintája. De milyeu ostoba elvek. Csavarokkal dolgozni perpetuum mobilén! Hát, ez valóságos őrültség. Meg is mondtam neki. Ő mérges lett, dulfult és azt ordítozta, hogy minek avatkozom az ö dolgába. Agyonütött volna, ha be nem jönnek az alkalmazottak ós valami furcsa zubbonyba nem kényszerítik. Mekkorát nevettem ezen a zubbonyon ! Nem tudott benne mozogni. Szerettem volna akkor oda állni eléje és a szeme közé nevetni és ugy megmagyarázni az ő elméletének ostobaságát. De az emberek kituszkoltak onnan. Ugy látszik, az én bolond barátomnak hamar elmúlt a bolond -oraja. Mintha semmit sem tudott, volna a tegnapi eseményről, újra vitatkoztunk ; de én óvakodtam újra fölingerelni, mert attól féltem, hogy örültségi rohamában leüt. Hát csak szép higgadtan, tudományos érvakkel igyekeztem szelíden bebizonyítani neki, hogy elmélete nem valósitható meg. Megígértem neki^hogy holnap megmutatom az én tervrajzaimat ós mintáimat,. * Ma délelőtt itt volt az én bolond barátom. Egy alkalmazott is jött vele, a ki a tegnapelőtti esemény óta folyton a nyomában van. Elmagyaráztam neki az elméletemet elejétől végig. Aztán bemutattam neki a mintákat. 0 csöndesen hallgatta fejtegetésemet ós valami sajátságos tekintettel nézett rám ós a mintákra. Két gyönyörű, alumíniumból készült mintám volt Figyelmesen, de azzal a különös tekintettel nézte ; szinte féltem, hogy erre az emberre a lángész nagy hatással van. Már örültem, hogy meghajlik tudományom előtt ós segítséget fog nyújtani az én elméletem 'megvalósításához. S ime egyszerre, a mint igy nézegette mintáimat, nézése egyszerre megváltozott. A kemény, irigy arckifejezés eltűnt ós bána-