Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

2. BALATON VIDÉK 1902. január 5. állott fogyatkozást uj tagak gyűjtése és felvé­tele által pótolni, ugy hogy egyesületünknek a második évben összesen 50f) tagja volt, kik közül 75 alapító, 430 pedig rendes tag. Két­ségtelenül szép szám, a melylyel kevés egye­sület dicsekedhetik ; de tekintve a mindinkább fokozodó tevékenységünkkel arányban növe­kedő kiadásokat és tekintve a tagsági díj cse­kély voltát, kívánatos volna, ha t. tagtársaink önmaguk is minél szélesebb körben propagálnák a szép eszmét és önmaguk is gyüjtenének es pedig minél több tagot a kibontott zászló alá! Az óljenzéssel fogadott titkári jelentés, mint az egyesület második évének története, az 1902. év folyamén kiadandó s minden egye­sületi tagnak díjmentesen megküldendő első Évkönyvben egész terjenelmébeii közzé fog tétetni. A tárgysorozat második pontját az egye­sületi második év pénztári számadásainak s vagyonkimuta tásnak előterjesztése s a mult közgyűlés által ezek megvizsgálására kiküldött számvizgáló bizottság jelentése képezte. A 2208 korona forgalmat mutató száma­dások szel int az egyesület bevélelét képezte : 53 korona pénztári maradvány, 800 korona alapítványi befizetés, 147 korona alapítványi kamat, 764 koronaj] tagdij, 34 korona tagdíjhát­ralék, 400 korona államsegély és 10 korona adomány. Kiadtak : házbérre 183, muzeumi bútorokra 300. muzeumi tárgyak vételére 43, régészeti ásatásokra 491, vegyesekre 371 koro­nát, továbbá takaiékpénztárilag tőkésítették a befizetett 800 korona alapítványi bevételt s így a mérleg 20 korona pénztári maradváryt mutat fel. A vagyonkimutatás 6861 korona összeget tüntet elő. — Örvendetes tudomásul szolgált s Lein maim Ferenc egyesületi pénztá­osuak, a Hoffmann Miksa, Puly János ós Reischl Imre tagokból álló számvizsgáló bizott­ság jelentése s javaslata alapján, a közgyűlés a felmentvényt megadta. Elfogadta ezután a közgyűlés az igazgató­választmány által előterjesztett egyesületi har­madik évi költségvetést, a melj' a befizetendő s tőkésítendő alapitványi össegektől eltekintve 2060 korona előirányzott bevétel mellett 2000 korona kiadást mutat, vagyis a lefolyt évi be­vétolek s kiadásoknak nagyobbára megfelelő tételekből áll. Ezzel kapcsolatban az erre vo­natkozó számadások megvizsgálására Hoffmann Miksa, Puly János és Reischl Vencel tagokat küldte ki a közgyűlés. A tárgysorozat kimerítésével az elnök megköszönte a tagok élénk érdeklődését s kérve ügy buzgalmukat ezutánra is, a közgyűlést él­jenzés mellett berekesztette. A Dalkör hangversenye. 1901. december Bl. Az éneknek van-e oly nagy hatalma, vagy pedig annak a nemes célnak, a melyet derék iparosaink maguk elé tűztek, midőn dalkört lé­tesítettek a maguk körében, hogy mai föllépé­sökkel oly nagy bizalomnak lehettek tanúi ? Azt hisszük, mind a kettőnek és oroszlánrész­ben egy harmadik körülménynek is. Hogy maga az ének mily nagy hatalom, azt talán fölösleges itt fejtegetnünk, ott a müveltségtörténelem és itt a mindennapi tapasztalat. Az ének hat az egyes emberre, a mint, már mindenki tapasztal­hatta és hat mindnyájunkra, a mint azt ma is tapasztalhattuk, a kik a Dalkör elvezetes elő­aaasat meghallgatni el nem mulasztottuk. Hat az ember kedélyére és egész valójára, sőt az ember egész gondolkozásmódját is megváltoz­tatja ; szivét nemesíti és lelkét a szépség, a sze­iidseg es a nemes'dolgok iránt fogékonnyá teszi, ö iia munka után édes a nyugalom, ugy kétsze­' e s.® , J f^es a 2-> ha azt a hozzánk hasonlóan gon­ao.koc ok, nemeslelküek társaságában, az ének­ben elvezzük. Bizonyára ez lebegett iparosaink szeme eiott akkor, midőn szivöket, lelkökefc nemesíteni akarván, dalkört létesítettek és ez lebeg szemök eiott mindig, valahányszor nyilvános föllépésök­^ 6 " eme s törekvésükről bizonyságot akarnak tenm A mai koncerten hozzájárult még a tisz­teiét kegyeletes lerovása is, a mennyiben a jö­vedelemnek felét b. e. karnagy uknak, Molnár Já­nosnak síremlékére fordítják. Ily nemes célt, ily nemes törekvést nem­csak hogy közönbösen nem szabad néznünk, hanem azt tőlünk telhetőleg pártolnunk is kell. S a közönség a mai estén impozáns számban való megjelenésivel pártolásáról fényes tanúsá­gét tett. Mennyivel jobban érzi magét az em­ber, ha a kasztrendszer ferde kinövései helyett azt a gyönyörű harmóniát látja a társadalom terén, a mely a mai koncerten oly szépen meg­nyilatkozott s a melynek alapja az az igazi ér­telemben vett demokratia, a melyet sokszor hangoztatunk ugyan, de vajmi kevésszer juttat­juk érvényre. A terem zsúfolásig megtelt válo­gatott közönséggel, nem volt parányi hely, a mely nem lett. volna elfoglalva ; az intelligen­cia minden rétege csak ugy volt képviselve, mint az iparos osztály. A Dalkör ugy erkölcsi, mint az anyagi sikerrel meg lehet elégedve. S ezt nemes céljának, továbbá derék elnökének, Lakatos Vince dr.-nak köszönheti, a ki fáradt­ságot nem ismerő buzgósággal járt el a programm összeállításában és oroszlánrészben köszönheti a derék és odaadó műkedvelő hölgyeknek és urak­nak, a kik egy csapással az egész keszthelyi közönséget meghódították. Az elnök igen ügye­sen válogatta meg a programm egyes számait, törekvése oda irányult, hogy szerepvállalásra az intelligentiát is megnyerje ; s törekvését si­ker koronázta, mert a műkedvelő hölgyek és urak a nemes cél érdekében a legnagyobb kész­séggel vállalkoztak szerepökre, a melyet azután teljes sikerrel be is töltöttek. A hangverseny Eckhardt Antal Népdal­egyvelegével kezdődött, a melyet a Dalkör szé­pen, összhangzóan és érzéssel adott elő. Majd Novákovics Matild k. a. szavalta el Endrődi Sándor „Czelli bucsu" c. legendáját. Már megjelenésével is a néző kuzönség tetszé­sét vonta magára. Antik stilu görög ruhájával, melyet a klasszikus görög hölgy sem tudott volna jobban megválogatni s a mely szép görög arcvonásaihoz teljesen odaillétt, valamint a Gra­tiák frisurájával oly hatást tett a nézőre, akár­csak egy klassikus korbeli görög istennő jelent volna meg a színpadon. Annál nagyobb volt tehát a taps és az éljen, midőn a legenda meghatóbb lészeit mélyen átérezve egész könnyedén és szabatosan adta elő a különben nehéz költe­ményt. Érthető kíváncsisággal nézott ezulán min­denki a biirok nemzeti himnusza elé, a melyet a Dalkör adott elő. Itt a búrok iránt érzett sympathiát juttatták érvényre a Dalkör tagjai és a közönség egyaránt, a Dalkör tagjai ugyanis teljes lelkesedéssel és érzéssel énekeltek, a mire a közönség zajos tapssal és éljennel válaszolt. Az est sikeréhez hozzájárult azután Zeffe­rovits János járásbirósági aljegyző és Gyarmathy Miklós joghallgató urak szép összhangzó játéka, a Sultán Románca, kisbógón zongorakísérettel. A hallgató közönség ujrázására a műkedvelő urak szép magj'ar darabokkal szereztek újra ál­talános tetszést. Majd ismét a Dalkör énekelte el Abt Fe­renc „Az őrszem" c. darabját. Minden ének­száma sikerült, de ez a legjobban. Nagy része vau e sikerben Lakatos Vince dr. elnöknek, a ki a darab bassus soloját már ismert szép ba­riton hangján teljes biztossággal ós pontos szí­nezéssel adta elő és a közönség kitörő tetszés­nyilvánítását teljesen kiérdemelte. Feszült figyelemmel várta ezután a hall­gató közönség Lévay József „Búcsúzó virágok" c. költeményének előadását Viharos taps és él­jen között vonulnak be a búcsúzó virágok, de­cember végén teljes diszökktl pompázó, viruló szép virágok. Jó kedvökben, pajzán vidámsá­gukban, a melybe megjelenésűkkor mi is mint­egy beleéljük magunkat, nem sokáig gyönyör­ködhetünk, mert, mintha éreznék a virágok el­lenségét, a közelgő hideget, oly meghatóan bú­csúznak teljes valójuktól, hogj' bennünket is magukkal ragadnak és mintegy a lemondásra kényszerítenek. A költő (Novákovics Matild) festői sziliekben a közelgő enyészetet sejteti, kertje virágainak bekövetkezendő hervadásán bánkódik, majd egyenkint hallgatja meg búcsúzó szavukat. Elsőnek a virágok királynéja, a ker­tek büszkesége, a rózsa (Stieder Erzsike) áll elő. Oly meghatottsággal, oly természetességgel búcsúzik, hogy szinte együtt érezzük vele a fáj­dalmat, melylyel egyrészt fényéről ós hatalmáról mond le, másrészt pedig a bánkódó költőt vi­gasztalja. A rezeda (Bozzay Erzsike) a részvét­lenséggel könnyíti fájdalmát; észrevétlen volt egész életében, ugy vau most is, önérzete azon­ban kitörésre ragadja, midőu kellemes illatának tudatára ébred. S a szegén}' viola (Zí­mits Paula) már csak a múltról beszél, illatát, díszeit szinte vele együtt siratjuk, majd me^­hatóau, mint a ki vesztét érzi, az éltető mele­gért könyörög. Végül a szegény árva ibolyára (Schwanner Mariska) kerül a sor. Ha szerény­séget akarsz látni, nézd azt a szerény ibolyát, a kinek legfőbb vágya is csak az, liogy legalább szánalomból nézzeuek reája ; s ha hallottad utolsó szavát, hogy : „Megnyugszom. . .", lehe­tetlen, hogy vele együtt ne érezz, lehetetlen, hogy szerény föllépésén, természetes előadásán te is meg ne nyugodjál. Majd ismét, a költő veszi át a szót s a virágoknak az uj tavasz iránt táplált hiu reményét ecseteli, mert „ta­vaszszal más virág hajt,, de ők többé sohasem." Szűnni nem akaró éljen és taps volt ugy a költő, mint a búcsúzó virágok jutalma s ők engedvén a sok „hogy volt"-nak, újra megje­lentek s ugj'ancsak precizitással Arany János­nak „A varró leányok" c. költeményét adták elő. Az újra kitörő taps után a Dalkör Kücken Normann dalát adta elő oly pontossággal, a hogy azt csak egy jól szervezett, és vezetett kartól, a mely a dal beosztásával és a szerző intenciójá­val celjesen tisztában van, el lehetett várni. Majd Pöltz Mariska k. a. gyönyörködtetett bennünket Vörösmarty Mihály Hedvig-jének szép, nyugodt, ós kimért előadásával. A kisasz­szony igazán dicséretet érdemel, mert egy oly hosszú költeményt betanulni és a mellett jól előadni nem könnyű feladat. Volt is érte taps bőven. Utána Sziklay Mariska k. a. adta elő zon­goráu Székely Imre „Souvenir de ma patrie" c. darabját. A hoz természetesen zeneértő ember kell, hogy a darab nehézségeit megértse, a me­lyeket pedig Szikla}' Mariska k. a. játszi küny­uyüséggel legyőzött és szép, precíz játékával, a melylyel a közönség kívánságára még egy da­rabot adott elő, mindenkinek él vezetet szerzett, a mit aközönség bő tapssal jutalmazott. Lenkey Dezső ur szavalata, a ki Poe Ed­gár „Holló"-ját adta elő, arról győzött meg ben­nünket, hogy itt egy ügyes, tapasztalt szavaló­val van dolgunk, a ki tisztában van önmagával ós darabjával. Az ő előadása nem sablonszeiü kapkodás, meit ő a költeményt teljesen átérezte és érzéssel adta is elő. Különben az előadás ön­magát dicsérte meg. A hangversenyt Goll Népdalegyvelege fe­jezte be, a melyet a Dalkör adott elő és a me­lyet meg is kellett ismételnie. A szép ének Garay Sándor urat dicséri, ki az összes énekszámokat betanította és vezette. Az előadás a Katholikus Legénj'egylet színpadján folyt le. a mely gyönyörűen ki volt világítva. Ejury Nándor ur, a ki a kivilágítás körül teljesen önzetlenül és odaadássál fárado­zott, igazán remekelt a mai estén. Körülbelül 10 órakor kezdődött a tánc, még pedig oly mértékben, hogy a terem csak­hamar szűknek bizonyult be. A négyeseket 52 pár táncolta 2 colonban, Altalános jó kedv üral­kodott, midőn a második négyes után 12 óra felé járt az idő. Mindenki a meglepetést várta, a mely nem késett sokáig, mert 12 órakor egé­szen elsötétedett a terem s a színpadon néma homájyban egy összetöpörödött vénasszony vo­nult át, a ki az ó-évet jelképezte. Stieder Er­zsike k. a., a ki ezt a szerepet betöltötte, a vén­asszony meglepően hü utánzásával általános de­rültséget, keltett. Majd, midőn a színpadon föl­állított óra a 12-t elütötte, a sötétséget gyö­nyörű fény váltotta föl, a szépen kivilágított transparenteken 1902. számot és „Boldog uj évet" lehetett olvasni s az uj esztendő képvi­seletében egy gyönyörű szőke angyal (Stieder Margit) felbontott hajjal, pálmaágat tartva ke­zében vonult át a színpadon, boldog uj évet kívánván a meglepelt közönségnek, a mely ad­dig nem szűnt meg tapsolni, mig az angyal újra át nem vonult a színpadon. A meglepetés­sel tehát mindenki meg volt elégedve. A koncertről miudeuki kellemes emlékkel távozott. Mi a szép est sikeréhez azt kívánjuk, hogy az Iparos Dalkör tagjainak száma a jövő syl­vesteri mulatságra megkétszereződjék. A mi le­hetséges is, mert az érdeklődés a Dalkör iránt egyre nő s az iparosok között a hanganyag elég nagy. Jelen voltak. Asszonyok : Báuhoffer lm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom