Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-22 / 25. szám

3 utcában találkozva a kirendelt készültséggel, szakadó esőben, korom sötétségben a laktanyába mentek. Itt Boros Káról}' őrmester jelentette, bogy a tiszlhelyettes tisztogató huszárja mondta, miszerint ura, közvetlen megszökése után laká­sán volt, eső-köpönyegét magára vette és forgó­pisztolyával rögtön eltávozott. Tantossy százados e hir hallása után Yay gróffal elment Kálmán János csendőr-hadnagy lakására és előadta neki az esetet, Hozzátette, hogy a tiszthelyetles — miután a készültség nem találta — valószínűleg a Fejér György-ut­cában lakó K. M. B. színésznő lakásán lesz, kivel éjjeleken átmulatott; felszólította, hogy működ­jék közre a tiszthelyettes kézrekeritósében. Kálmán hadnagy azonnal a cseudőrlakta­nyába. ment és felszereltetett, 1 őrsvezetőt és 4 csendőrt azon meghagj'ással, hogy a szökevény és töltött revolverrel a város területén bujdosó tiszthelyettes hollétét nyomozzák ki és feltalá­lása esetén neki tegyenek jelentést. Tantossy kérelmére, hogy a fegyverhasználat lehetőleg kerültessék, óvatos eljárásra figyelmeztette őket. Két csendőr a 10 óra 55 perckor induló vonat­nál, azután a Balatonparton, a »Hullám* szálló­ban és a sétatéren nyomozott, másik kettő pedig a •városban ; Kálmán hadnagy az őrsvezetővel é3 Yay gróffal az »Amazon« és »Koronát szállót kutatta át. Utóbbiban színielőadás volt, mely­nek végén Kunhegyi színigazgatóval értekeztek, kitől hallották, hogy Puteani Zdenl o báró fél 9 óra után a kuliszszák mögött megjelent és K M. B.-val beszélgetett. A színigazgató Audta, hogy fogsága vau, azért hazamenetelni figyel­meztette öt. Kálmán hadnagy a nevezett szí­nésznőt kérdezte, bog}' a tiszthelyettes nem közölte-e vele terveit s nem tudja-e hol van az most ; felvilágosítást nem nyert kérdéseire. Fölkérte ekkor a színésznőt, hogy esetleges ta­lálkozásuk esetén beszélje le Puteani bárót ross./. terveiről ós birja jelentkezésre, vagy a fogságba való visszatérésre, mert az enyhítő körülmény lenne ügyében. A színésznő ezt megígérte. Kálmán hadnagy ezután a színigazgatóval a színésznő lakására ment, Yay gróf pedig, tartva a tiszthelyettes bosszújától, hazatért. A liaduag}', gondolva, hogy a szobába való belépése esetén a tiszthelyettes benne letartóztat óját véli és le­lövi, az ablak alatt maradt.Az igazgató a szobában találta a tíszthelj'ettest, a ki beléptekor saját halántékához szegezte revolverét. Könyörögve beszélte le a igazgató Puteani bárót szándéká­ról, ez azonban határozottan kijelentette, hogy még az éjjel főbe lövi magát. Az ablak nyitva volt, igy kívülről tisztán hallotta a hadnagy a lefolyt beszélgetést. Beszólt az ablakon, barátságos szavakkal kérve győződésből ; ha a' jónak követése nem esik igen nehezére : sőt a' gyakorlás által ugy bele szokik, hogy már szinte önként hajlik a' jóra, a' í'osz.sz pedig tüstént ki 's viszsza tetszik nékie ; ha, mondom, valaki enynyire ment, azt lehet méltáu és egyedül tökéletes erköltsü dőrék embernek mondani. Mert bátor néha meggyőző­dése ellen tselekednék-is Ovidnak ama verse szerint: Videó meliora, proboque Deteriora sequor ; mindazonáltal, mihelyest eltávozik józan törvé­nyétől, erőszakos állapotba jut, lelki esmérete furdallya, és a' világos tudomány' ösztönére 's útmutatására magába tér. Ellenben a' ki aa ész' szabásit nem szokta sinormértéknek tartani dolgaiban ; bizonyosan igen sokszor fog roszszul tselekedni, és, mivel tudatlan, ha akarna-is, ki nem tudna vergődni a' veszedelmes keleptzéből. Tehát turlni, akarni, és örömest folyvást tenni kell a jót. Consilio bonus, sed more eo per­ductus, ut non tantum recte facere possim, sed nihil non recte facere non possim. Nem lehet tagadni, hogy a' Nevelés sokat, sőt legtöbbet tehet ezeu készségnek, ezen jóra való hajlandóságnak megszerzésében. — Ha magára hagyatik a' lélek : vagy erőt vesz rajta az indulatok' hatalma és elnyomja, mint a feltsapó gyom a' jóféle magot: vagy tsekély, sovány, tehetetlen marad ; a' vetemények életé hez hasonlitt inkább élete, hogy sem az eszes al latéhoz. „ Noha ugyan az ember, ugj r mond Plató, természete szerint szelid : de a' nevelés teszi mégis a' legjobb állattá, mely legközelebb jár az Istenséghez. Mihelyest semmi nevelése nints, vagy heányos az : a' föld' hátán a leg­vadabb állat huzalkodik fel belőle." — Tudom (észre vehetted magad-is) hogy semmit késza­az ifjú bárót szándéka felhagyására s hogy jöjjön ki hozzá beszélgetés végett. A tiszthelyettes ki is ment, az utcára, jobb­jában revolverrel. A hadnagy újra kérve-kérte, hagyjoii fel szándékával, jelentkezzék az osz­tályparancsnoknál, vagy térjen vissza önként, fogságába. A színigazgató is nagyon kérte, hogj' hallgasson a hadnagy szavaira, de az kijelen­tette, hogj- nem jelentkezik, nem is megy visz­sza, mert már minden késő ; még néhány perce van hátra s akkor főbe lövi magát. Yay grófot, kit gyűlöl, szintén agyonlövi. Ezen kijelentés után, dacára, hogy útját akarták állani, a Hajdú-utcába ment, melynek sarkán maga előtt látta Pap örsvezetőt egy rendőrrel. Erre az utca ellenkező irányába for­dult, megállt a hadnag3'tól pár lépésnyire és el­keseredett hangon megütközéséi fejezte ki azért, hogy csendőrökkel kerestetik. Beszéde közben a revolverrel Kálmán hadnagy felé hadouászott. Az örsvozető azt liivén, hogy a tiszthelj'ettes haduagj'ál, akarja lelőni, célba vette, de nem lőtt, mert Kálmán őt és a rendőrt távozásra iutette, a tiszthelyettest pedig figj'elmeztetle, hogy csendesedjék, azok csak véletlenül jöttek oda. A tiszthelyettes erre leeresztette a revolvert s fájdalmasan zokogva azzal a gondolatfal látszott küzdeni, hogy magát agyonlövi. Majd hirtelen elhatározással az >Amazon« ét lei lilébe meni, hol K. 31. B. és egy színész voltak egy asztalnál. Ezek mellé ülve pezsgőt rendelt s velük ivott ; Kuuhegyi igazgató is az étterembe ment, újra ismételve kérését a tiszthelyettes előtt. A csendőr-hadnagy az őrs­vezető és rendőrrel az »Atnazon« előtt találko­zott Pintér Pál rendőrbiztossal és 2 boltőrrel ; ezeket az Amazonhoz közel felállította azzal az utasitással, hogy az ouuau esetleg kijövő tiszt­helyettest' figyelj ;k meg és ludják ki, hová megy. Kél csendőrt ugyanezfii meghagyással egy kö­zel levő sötét kis ulcába állított, maga pedig az őrsvezetővel és 2 csendőrrel Tant.ossj' osztály­parancsnokot kereste fel és bejelentette neki a t.ört.éuteket. A csendör-kndnng3' véleménye az volt, hogy a csendőrségnek elkerülhetetlen a fegyverhasználat, mert Puteani báró magát meg nem adja ós vagy lövéssel szegül ellen a jár­őröknek s ekkor azok lövik agyon, vagy ön­gyilkos lesz, de élve el nem fogható. Ily körülmények között, Tantossy egy 6 fő­ből álló fölfegyverezeit, huwzár-altiszljárőrt rendelt, ki egy őrmester vezetése alatt azon parauescsal, hogy a tiszthelyettest fegyverezzék le, fogják el és kísérjék be. Ezalatt Kálmán hadnagy két caend­őrt, az »Amazon« közelében tartózkodó őrjárat­hoz küldött, szintén a túzthelj'ettes szemmeltar­tása végett, A huszár-jáiőr néhány perc múlva 20 80 lépésnyire megközelítette Kálmán hadnagyot az őrsvezetőt s a csendőröket — Korom sötét­ség volt, mert az éjjeli lámpák kialudtak, az ég pedig borult volt. Egyszerre, mintegy 40—50 lépésre tőlük, feltűnt a tiszthelyettes alakja, vil­lanyos lámpával világítva maga előtt, / jobbjában revolverrel. A mint az őrjáratot észrevette, erős, kihívó hangau igy szólt: Ki az? Csendőrjárőr ? Egy csendőr azt felelte : Igen. A csendőrök széj­jel ugrottak az utca közepére, hogy egymás mellett állva, nagy célpontot ne képezzenek s fegyverük használata esetén a lövések a falba menjenek. A tiszthelyettes még erősebb is kihí­vóbb hangon mondotta : Én Puteani báró tiszt­helyettes vagyok ! Engem keresnek ? — Igen, volt a válasz. A cseudőrhaduagy mindezt hallva, azt hitte, hogy a párbeszéd után a tiszthelyettes a csendőrökre lő, azért hangosan oda kiáltott : Lefegyverezni ! Egyik csendőr hangosan felszó­lította a tiszthelyettest, hogy a törvény nevében adja meg magát. A , tiszthelyettes igy telelt: Nem, élve soha ! — És eldördült revolvere, A. csendőrök a sötétségben azt hitték, hogy rájuk lőtt, öszlönszerü'eg egyet lőttek a tiszt­helyettesre, do nem találtak. Az ö fegyverük el­sülése előtt pác pillanattal élettelenül esett a járdára. Revolverének golyója, mely jobb ha­lántékán ment be s a bp.lon jött ki, halálát okozta. A jelenet Simon Sándor dr. orvos lakása előtt történt ; ö állapította meg a halál beállá­sát. A csendőr-hadnagy az esetet megjelentette Tantossy osztályparancsnok, Illés Ignác dr. ez­redorvost és Vay grófot értesítette, a kik azután a helyszíni szemlét megejtették. A hulla bonco­lásakor öngyilkosság állapíttatott meg. A csendőrök fegyveréből 2 golyó Simon Sáudor dr. házának falába, 1 Radó Vilmos kira­katának vas'áblájába, 1 a ház fakapujába fúró­dott. A fegyver használat a szervezeti utasítás 11. §-áuak 2. poutja értelmében jogos volt. A tisztikar a fiatal tiszthelyettes haláláról gyászjelentést, adott, ki, ravatalára koszorút he­lyezett, A tetemek beszentelése katonai pompá­val ment, végbe. Kivonult egy század katonaság a tisztikarral, Pécsről is több tiszt jött bajtár­suk végső tisztességére. Ozveg3 7 édes anyja és nagybátyja, Halassy tábornok is ott volt. A ha­lottat. Kecskemétre szállították, ott tették örök nyugalomra a családi sírboltban. Asztalűókjában találtak egy, Pécsről kelte­zett, anyjához intézett levelet, melyben azt irja neki, hogy 6 hónap alatt csinált 800U kor. adós­sága és szerelmi bánat miatt öngyilkos lesz. karva el nem mulasztottam, akár szóval, akár példával, a' mi a' jámborságnak ösvénnyébe szoktathatott. Vajha olly boldog lehetnék ! hogy fedhetetlen magad' viseletéből azt hozhatná ki a' világ, hogy jó és szerentsés Nevelő voltam. Képzelheted magadnak, melly nagy örömet szerezne ez énnékem ; mert ki ne kapna a' józanabb féltől jövő betses ditséreten ? Do hidd el, mégis azon gondolatban határozódnék- leg­főbb örömöm, bogy életed' boldogságának ón vetettem meg talpkövét. Lehetne-e-is édesebb 's igazabb örömöt még tsak gondolni is, mint egygy ollyau neverdék Hazafi' boldogságának eszkőze lenni, a' ki jövendőben sok száz ember­társait teheti boldogokká ? a' ki ha leik-esen ipar­kodik, Hazám' egygyik tekéutetes oszlopa lészen? Ah ! ne foszsz-meg, lelkedre kérlek, ezen tiszta örömtől! — De látom, könyekbe borulnak szemeid ; látom ábrázatodon olvasom a' legjobb szándékot. — Nyújtsd ide teliát kezedet, szen­tül igérő szavadat adván, hogy azon oktatáso­kat, mellyeket a szükséghez képest kiilömbféle időkben 's alkalmatoságokban adogattam, hiven megtartod, hogy a megismertt jót szüntelen betsülni 's követni akarod : a' rosszat pedig ha tsak gyauittod-is, mint egy mérges kigyót, és boldogságodnak esküdt ellenségét, irtózva ke­rülöd. Nem fogod te, ugy biztatom magamat, szélnek ereszteni ezen szives kérésemet: jó szived kezes értté nálam. De tudod-e, kedves Tanítványom, miért köttöztetem én most külöuösen eddig-is olly g3'akran hallott kérésemet? — Nem tartom tovább titokban előtted, a' mi nehezen fekszik szivemenn, és a' mi néked is tudom bizonyosan, ha szeretsz, nehezen fog esni, ám de tudom azt-is, hogy már sokkal több észszel birsz, bogy sem az ellen haszontalanul tusakodgyál, a' mit meg nem lehet változtatni. Vehetted eddig is észre beszédimből (noha tsak messziről 's mintegy homályban) hogy nem igen sokára el­válunk egymástól:, már most egyenesen 's vilá­gosan kimondom, hogy az iskola-esztendő végé­vel but.sut veszek tőled. Hogy ezt te is jókor tudgyad, annál szükségesebbnek ítélem, mennél bizonyosabban reményihetem, hogy régi igaz barátodnak szavait, ezentúl még vigyázóbb figyelemmel fogod hallani, s még méHj'ebben szivedbe botsáttani. — Elgondolhatod, melly félve veszem ki kezedből kezemet, meltynél fogva lépegeti,él eddig a' szépséges erköltsöknek, a' boldogságnak keskeny és fájdalom ! gyöpös tsapásán. — Mindazonáltal azzal vigasztalom magamat, hogy ismét olly biztos kéz alá jutsz, melly r ki nem hágy térni az elkezdett igaz útról; vagy-is inkább azou reménj-séggel táplál­kozom, hogy olly mélly 's erős gyökeret vei tek szivedben intéseim, hogy magad-is irtóznál elhagyni azon barátságos ösvényt, mellyen mindenkor nj'ugott vidám lélekkel jártál, és mellette még szép ditsóretekre is érdemessé tetted magadat: ellenben mihelyestt kitérnél róla, a' mardosó lelki-ismeret üldözne, és gyalá­zat, kár, megvetés követné lépésidet. Hidd-el! mig jámbor a sziv, s józan az ész, a lelkinyugalom belőlünk ki nem vész ; Ennek fenék-oka magunkban lakozik: Tsak a' roszsznak-indultt lélektől távozik. Jónak tartalak-én ugyan téged; bizom-is hogy jó fogsz maradni: de ezen vigasztalás' örvével sem nyughatik meg egészen szivem, még egy dologra kiszt éretted aggódó szives indulatom. Hallyad azt-is. Hogy azon üdvössé­ges tanátsok, melyek a' félre-tsaló sűrű alkal­matosságok között, a7 embert emberséges, jó s boldog emberré tehetik, annál elevenebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom