Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-22 / 25. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. junius 22. 25. szám. Apróságok az utcáról. A nagyvárosiak, lia belekeverednek a jó levegő, meg néha a jó bor és a fürdés miatt a kisvárosiak körébe, akkor többnyire egy bizonyos fokával a fölénynek szoktak a kisvárosiak dolgairól, rendjéről beszélgetni s sokszor kiérzik a vontatottan előadott gondolatoktól: Oh a naivok ! Pedig legtöbbször talán nincs is igazuk. A nagyvárosiak élete, igénye ugyanié fokozottabb, mert a nagj^városok külső képe is elüt a kisvárosok külső képeitől. Amazok valóságos Ínyencek: aszfalton koptatják finom cipőcskéiket, ha ugy tetszik villamoson, fiakkeron, omnibuszon, lófejüeken pihenik ki fáradalmaikat. Télen sár, nyáron por sincs; sőt még arról is olvastunk, hogy akadtak vállalkozó teknikusok az utcák fűtésére ; arról pedig ma már senki sem beszél, hogy a nyári napok tikkasztó melegét locsolással enyhitik, mert ezt nem csak az egészségügy, hanem a kényelem is kivánja. Tehát ki-ki élhet kedvére. Hogy ámul-e, vagy bámul, hogy színházba jár-e vagy orfeumba, azzal nem törődik senki. A házak számozva, az utcák kövezve vannak; hidak sincsenek; az árkokban nem poshad a viz, szóval minden megvan, a mi a jó rendhez, a kellemes élethez szükséges. Igy azután nem csuda, hogy az anj^agi szükségletek kielégítése után a szellemi és társadalmi élet elevensége és nagy lépésben .való haladása beáll, mert a városok közigazgatása hatalom, a mely kényszer utján is képes produkálni szépet, jót, egészségeset. A kis városokban nem igy van. Itt a hatóság más szervezetű. Itt elöljáróság van tenger kötelességgel, de csepp hatalommal. Tessék a példa; A nagyvárosok gyalogjáróira letelepíteni talyigákat, talicskákat, székeket, asztalokat, nem volna tanácsos, mert a rend éber őrével, a sarkokon álló rendőrrel gyűlik meg a baj és az vagy fizettet, vagy elzár. Nálunk?! Megcsinálják a gyalogjárót és azután végig rakják az üzletek előtt, hol keresztbe, hol hosszába mindennel, a mi a gyalogközlekedést akadályozza. A községi hajdú, mert véletlenül arra jár, az akadályt letolja, a kereskedő inasa visszatolja. Hajdú jelent; a városbíró tovább jelent, s a vége . . . ?, hogy büntetni nem lehet, mert nincs paragrafus, — mert a kisváros nem nagy — s igy a kis városokban a tisztelt publikum vigyázzon magára és ne vegye rossz néven, ha az utcagyerek keresztbe fekszik a gyalogjárón. De ez csak hagyján! A minap sok cédulát kínáltak a városi Jakósságnak. A városi közmunkát szedték. Ez azonban nem annyira érdekes, mint kellemetlen. Az adócsavart a tisztelt bizottságok ugy is szinte a bordatörésig erőltették az utóbbi időA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA , Intelmek Festetics László grófhoz. Jln íjamhoz ! i. Sokszor mondtad édes anyám

; Jíogy g^dag és boldog feszég ; S lám, a mit te jövendőitél

; iszen mind beteljesedett. II. (gazdag vagyof[ nagyon gazdag. 3£alomra van rafaa fencsem ! . , . •Annyi bnja a világon Senf^iae^, mint nefiem nincsen. Rajcsánviné. A nagynevű György grófnak egyetlen fia volt László és két nővére : Sidnnia, Almássy Illés gróf neje és Julianna, Zichy Károly gróf reje. László .grófnak nevelője Péteri Takács József volt. Érdekesek azok az erkölcsi oktatások, melyeket ez a nevelő kedves tanítványának kötött a szivére. Egy egész kötetet tesznek ki. Megjelent a munka Bécsben 1799-ben. Közli a Magyar Minerva. Ebből közöljük azt a levelet, melyet Takács László grófnak, az ő kedves tanítványának irt a munkához bevezetésül. A levél az akkori írásmóddal szószerint a következő : Emlókezel-e, kedves Ifjú, midőu öt esztendős korodban a' dajka-kézből gondviselésem alá vettelek ? Nékem legalább igen elevenen jutnak mindenek eszembe. Vonakodtál te akkor az első pillanatban, halivá]), hogy Nevelőd fogok lenni: de én azon meg nem ütköztem ; mert jókor értésemre esett, hogy a Praefectus nevet mindenkor fenegetődzés között rebesgette előtted az oktalan tseléd, melly továbbra is szükségessé akarta magát tétetni körületted. Ennél fogva képzelődósed egygy ollyan ijesztővázt rajzolt személlyemben, a' ki mindég büntető veszszőt hordoz kezében ; tilfcya a' vidám kedvet, feddi a' nyers elevenséget, kárhoztattya a' többszöri szabadabb kijárást: —• sőt a' ki mind ezek' helyébe egy magános asztal mellé köt, hogy éten estig a' szorgalmatos tanulást, 's a' rendes magaviselést regellye, sürgesse. De tsak hamar megtzáfoltuk mindenek' láttára mind az ijesztgetést, mind a' félelmet. Te a' ki az első fél nap tsak fél oldalról néztél reám t dél utánn> már kérdezősködtél .utá'nnam ; más nap' hasattával kerestél engem ; ha menni készültem, marasztottál ; és, reánk köszöntvén az estve, szinte nehezen váltál él tőlem. Tudniillik nem azt a' komor, fennyen parantsolgató Tanittót találtad fel bennem, a' kivel eleve rémitettek : hanem egygy ollyan szives barátot, a' ki ártatlan kedvedet semmiben nem szegte, öröm vigadozásodat nem tsak nem rontotta, hanem részvételével még inkább édesítette; szemfüles kérdéseidbe nem válvónittással, nem tilalmazó pirongatással felelt: hanem mindent, a' mi a' házban, a' házon kivül a' kertbeD, a' mezőn, a' réten előnkbe tűnt, megmutogatott; nevére 's tulajdonságira, a' mennyire kis eszeddel felérhetted, figyelmetessé tett; és igy még gyullasztotta benned a többet-tudni vágyódást : hogy alkalmatossága legyen fiatal lelkednek nyiló bimbóját gondosan ápolgatni, fejlódzó