Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-15 / 24. szám

VI. §vfolvam. Keszthely, 1902. junius 15. 24. szám. Ünnep után Hajadonfővel körüle ugyanígy voltak a meg} 7ék hivatásos gazdák, Az ünnepen voltunk sokan. Nagy tömegben vegyesen. A szellem, a vagyon aristokratái • a föld. az anyag munkálói egyaránt. Láttunk sokakat főúri mentében, másokat a nemes diszes köntösében. Lát­tunk többeket polgári ruhában ; voltak sokan, földmives dolmányban e.s egyszerű vászon takaróban. Ott volt a. földmivelő állam minden rétegében. ott állt a minister, a többi főnemes. Ott urai, ott a hivatalos és _ Mellettük becsületes parasztok és az ifjúság. A lepel lehullt! Együtt volt látható a mult, a jelen, s a jövő. Lélek nem maradt ihletetlenül! Es a néma csendben ott volt közöttük a Festetics György gróf szelleme. // // 0 volt, a ki nagyot alkotott; O volt, aki a földmivelő néphez ragaszkodot; O volt, aki nemcsak fényt, hideg fényt szórt, hanem árasztott is termékeny me­leget. Ott volt közöttünk az O szelleme és közös érzésre hangolt: a szeretetre, az egymásért való önzetlen munkára tett lelkessé. S ha láttátok kivillanni komor fel­hők közül a nap éltető sugarát, s ha láttátok azután ragyogó szinekbe öl­tözni a tájak ködben uszó berkeit: az O szelleme jelenlétében azonképen vil­lant fel az ut, a melyet a magyar gaz­dának taposnia kell. Ez az ut : az érdekek,. a magyar földbirtok közös védelmének utja és a ma­gyar földmivesek érdekeinek megvédése. De az ut még mindig rögös és a munka még mindig egész férfit kiván. És ne higyjétek, hogy már nincs, ne higyjétek, hogy már eltűntek ők ; ne, hogy ilyeneket keresni kell. Ne higyjétek, hogy a főúri mente, a nemes diszes köntöse, a polgár egyszerű kabátja, a paraszt dolmánya ma más szivet takar! Ne higyjétek, hogy ma már nincs erő, hogy nincs akarat, hogy nincsenek egész férfiak, a kik megfeszí­tik erejüket, élesítik elméjüket népünk boldogitásáért. Vannak! E szobor a jele! Ez élő tisztelet emlékét pedig azok állították, a kik ma­guk is önzetlenül dolgoznak, a kik a magyar földet maguk is szeretik, a kik e föld szeretete mellett tanulták meg a munka értékét ismerni és becsülni és ez­zel a magyar ősi erények tiszteletét is. Adni pedig csak azok tudnak, a kiknek van. És nekik van ! Lelkükben ott a tisz­telet és a szent tüz, a melyet hazafiúi erényekben tündöklők emlékeinél sze­reztek és a férfiúi munka által megszen­telt helyekről hordanak szét szerte e hazába. Térjünk hát vissza mindnyájan az anyaföldhöá, mely oszt életet és ad nyu­galmat is annak tiszteletéhez! Térjünk vissza az az adta egyszerű erkölcsökhöz és az gyújt majd sziveinkbe szeretetet a magyar föld népe iránt! S ha ez ki­gyúlt lelkünkben, s ha majd ez ösztö­kél önzetlen munkára, csak akkor lesz ez íz ünnep, és ez az emlék igaz for­rása a nemes érzelmeknek. És ha va­laha kedvezőtlen idők a magyar gazdát elválasztanák a magyar gazdától, — amit ne engedjen az Isten — akkor a Te emléked, nemes gróf, valóban össze­hoz, akkor a te emiékód, Te' »nagy út­törő « valóban újra egyesit bennünket. Ez az emlék csak akkor lesz igazán méltó az eszméhez, csak akkor lesz va­lóban méltó ahoz a férfiúhoz, a ki im előttünk áll : ha az O szelleme közöt­tünk marad ! A Festetics szobor leleplezési ünnepe. A magyar gazdák szobrot emeltek a hal­hatatlan emlékű Festetics György grófnak, a Georgikon nagynevű alapitójának s az iroda­lom kitűnő pártolójának A főgymnasium előtt, levő csinos park kö­zepén allegorikus alakokkal diszitett kőoszlopon álló szobrot, melyet hazánk legkiválóbb művé­szének Srobl Alajosnak kiváló tanítványa, Lu­kácsy Lajos készített, jun. 8-án, vasárnap lep­lezték le nagy és fényes ünnepségek között, 10—12000-re menő közönség jelenlétében. Szép, festői szép kép volt az ország szinét­javát egjütt, látni, kiket a nagynevű gróf iránt érzett hála és kegyelet hozott ide az ország minden részéből, különösen a fővárosból. Az utcák minden felé fői voltak lobo­gózva, különösen a szobor téren és a főutcán. A még lepellel borított művészi alkotást nem­zeti szinre festett árbocokon lengő, nemzeti zászlók és virágkoszorúk díszítették. A szobor­teret szegélyező épületek ablakait megszállta Keszthely és vidékének előkelő hölgyközönsége. Ez, valamint a tribünt sűrűen ellepő vendégek sokasága a kordonnal elzárt szobortér csoport­jaival festői látványt nyújtott. A varázs szép képnek hármoniája, a cso­portoknak elhelyezése, a szabályos rend, az ün­nepséget rendező bizottságot, de különösén an­nak elnökét Pákor Adorjánt és a bizottság leg­agilisebb tagját, Gaal József főgymnasiumi ta­nárokat dicsérik. Szent mise. A leleplezési ünnepséget szent mise előzte meg, melyet Dunst Ferenc dr. apátplébános vég­zett fényes segédlettel. Diákonusok voltak Ki­rály Elek hahóti és Fekete Gergely zsidi plé­bánosok. Pedifer volt Havassy József razii plébános, gremiálista Vida József páhoki plé­bános, infulista Németh János káplán, cerimo­niarius Bontz József káplán. Pont 10 órakor érkezett a templomba Fes­tetics Tassilo gróf egész családjával. Kíséreté­ben voltak vendégei: Darányi Ignác dr. föld- ­mivelésügyi minister első ós másod titkárával, Dessewffy Aurél gróf, az 0. M. G. E. elnöke, Széchenyi Béla és Imre grófok, Pallavicini Ede gróf, Festetics Vilmos ós Jenő grófok. Mise előtt az apát plébános az egész ad­stantiával kivonult a patrónus elé s a templom bejáratánál fogadta. Mise végeztével ugyanígy kísérte ki. Megkezdődött a püspöki süveggel s a tel­jes papi ° segédlettel végzett mise. Lópcsöima után az apátplébános a segédkező papokkal egjütt szokásos helyét elfoglalta. Ekkor kez­dődött az Isten templomában az ünnepség egyik szép jelenete: A nagy gróf sírjának megkoszorúzása. A mise kezdetét megelőzőleg B/i 1 0 órakor vonult a gazd. tanintézet ifjúsága négyes so-

Next

/
Oldalképek
Tartalom