Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-01 / 22. szám

1902. junius 1. BALATON VIDÉK 3. is be volt rendezve, most holt tőkét képez, mert nem használják. A gulj'át magyar marhák alkotják. Külön legel a tehén-, ökör-, 1—2—8 éves gulya. A II rendű anyagulyát is más járásban őrzik, mert ennek egyedein a testalkat, szarvállás a nagymérvű vásárlás, az állomány gyors szaporítása miatt még nem egyöntetű. Igás állatok nevelése a gulyának célja, de eladásra is nevelnek tenyészállatoké. Az igás ökrök a gazdaság saját tenyészetéből kerültek ki, szépen kitűnik rajtuk a magyar fajta jellege. Kimustrált ökreit meghizlalva adja el az uradalom; mikor mi ott voltunk, már csak 20 drb. volt lekötve, a többit eladtál;. A ménes anyaga félvér; van telivér és és ardenni ménje is a gazdaságnak. Az 1—2—3 éves csikók a barátfai erdő mellett legelnek, ott van istálójuk. Szép testállásuk mellett a csikóknak nagy szelídsége tűnt fel nekünk. Az ardenni vér szolgáltatja az uradalom igás lovait, m.elyek élénk vérmérséklotüek, kitartók és lépésük kiadó. Re»aeli 9 órától d. u. 3 óra utánig tanulmányoztuk a gazdasagot, hallgatva ifj. Nya.ry Kálmán magyarázatát. Hogy a szellemi tulélvezéstől megőrizzenek bennünket, 11 órakor Béla majorban 2 hordó sör s egy nagy kosár friss pogácsával irányították figyelmünket az anyagiak felé. Itt pihenőt tarthatott a szives magyarázó, mert kínálására rögtön fölismertük a helyzetet ... A birtokrész bejárása után Pölöskére tértünk vissza. Az asztalok teritve voltak már, helyet fogtaltunk mellettük. Az étlapot nem irom le, mert megkívánjuk újra; remekelt a háziasszony, elég ennyi róla. Az Ízletes ételeket fűszerezte az a magyaros szívesség, melyet a házigazda és háziasszony részéről bőven tapasztaltunk. Ebéd alatt Sztankovics János tanár a tisztikarra emelte ő poharát, megköszönve a szives fogadtatást. Id. Nyáry Kálmán válaszában a tanintézet, tanári karát és ifjúságát éltette. Wolkenstein Oswald gr. III. é. hallgató Széchenyi Béla grófra mondott toasztot, majd ifjú Nyáry Kálmánra. Bemard Vilmos az ott levő tanárokat s az ifjúságot köszöntötte fel. Pohárcsengés, pezsgős palackok durrogása mellett 7 óráig szórakozott az uradalom tisztikara velünk. Szívélyes búcsúzás után indultunk utunkra. A nap régen leszállt, mikor Keszthelyre érkezünk egy nap kedves emlékével hajtottuk nyugalomra fejünket, álmodva fényes, szép jövőről. Szafictn Cajos III. é. gazdási. Esküdtszéki tötárgyalások Egerszegen. A május hó 21-étől 23-áig tartott három napos esküdszéki ülésszak tartama alatt a kir. törvéuyszék az esküdtek verdiktje alapján az első napon 4 évi fegyházra ítélte ifj. Lukácsa Ferenc 1!) éves hegymagasi lakost, a második napon 5 évi fegyházzal sújtotta ifj. Merse Ferenc 22 éves szintén hegymagasi l^génj't s végül a harmadik napon G és V2 évi fegyházra ítélte Perger (Futó) József, 25 éves ugyancsak hegymagasi lakost. Bűne mindegyiknek ugyanaz: mindhárman egy-egy fiatal ember-életet oltottak ki, bicskával áldozatuk szivébe szúrván. Mind a három Ítélet jogerős, a vádhatóság és a védelem képviselői egykép tudomásul vették az ítéleteket, melyekbeu a vádlottak is mindnyájan megnyugodtak. Megnyugvással veszi tudomásul a társadalom is a kir. törvényszék bölcs határozásait s meghajlik buzgósága előtt, melylyel a sértett jogrendet helyreállítani iparkodott. De nem lehet megnyugvással beletörődni abba a tudatba, hogy egy kis magyar faluban rövid idő alatt három fiatal legény-embert fosztottak meg életétől. Sajnálatra méltók azok a véres áldozatok, a kiket fiatalon, legszebb korukban sújtott le haragosuk bosszúálló keze, mikor még rájuk az élet örömei és küzdelmei vártak ; megvetés éri a bűnösöket, akikben bosszúvágy durva embertelenséggel párosult. Ám az osztó igazság keze elérte őket, bűnüket méltó büntetés követte: férfikoruk hajnalát, legszebb életidejüket a börtön levegőjében kell tölteniök. A megsértett társadalmi rend ilykép helyre van állítva s a jogérzet, amely bűnhődésüket kívánta, kielégítést uj'ert; a kutató elme azonban tovább fürkész és vizsgálja büntettük motívumait ; keresve keresi, hogy micsoda indító okai voltak e bűncselekményeknek, melyek három életerőtől duzzadó embert a sir. hármat pedig a börtön sötétjébe juttattak. A cselekmények indító okai között ott találjuk* a szeszt, u közhasználatra kínált mérget, amely rombol, existenciákat tesz tönkre, családokat juttat koldusbotra, ezreknek ássa meg a sírját s mely annyi bűnnek és aljasságnak s'/.ülőoka. Ott találjuk' a. heves vérmérsékletet s a kiforratlan fiatal kornak hevességét, de a bűnök főforrása az az erkölcsi sötétség, amelyben ezek az emberek tévelyegnek. Ezekben az emberekben, akik minden komolyabb indok nélkül leszúrják egymást, akik eskü alatt teendő vallomásaikban arcátlanul hazudnak, nem ismerjük fel a puritán becsületességei magyar embert! Ez a. faj, ugy látszik, kipusztul, vágj' talán már ki is pusztult! S helyét elfoglalta egy más nemzedék, amelyik előtt nincs se pokol, se menyország; amelyik becsapja apját, anyját, kiforgatja vagyonából az édes testvérét, csal, váltókat hamisít s leszúrja embertársát lelkifurdalás nélkül. Az erkölcsi züllés, az erkölcsi nevelés ' eljes hiánya szüli ezeket a bűnöket, amelyeken a falu közvéleménje már fel sem háborodik. Első nap. (Május 21. Az első napon tartott, főtárgyalás hőse Ifj. Lukácsa Ferencz, egy 19 éves suhanc volt, aki folyó évi február hó 9-én este 8 és 9 óra között Hegymagason Szintén Kálmánt, ugyancsak hegymagasi fiatal legénv't késsel mellbe szúrta és ennek halálát okezta. Az eset, hog}' körülményesebben megvilágítsuk, uny történt, hog}' a Színtén-familla egy családi kirándulást rendezett a hegymagasi hegyen levő szőlőjében s onnét este, a sötétben hazajövet Széli Gergelyék portája előtt az előlhaladó Kálmán egy alakot pillantott meg, a kire nem éppen barátságos hangon rákiáltott: „ki vagy?" Ifj. Lukácsa Ferenc még keményebben visszakiáltotta: „én vagyok" és azután — ezt a választ túlságosan rövidnek találván — elkezdte emlegetni a megszólító Szintén Kálmán anyjának mind a hét szentségét s azután, mind aki nem igen szeret diskurálni s mint aki tudja, hogy Hegymagason száz szónak is egy, t i. verekedés a váge, nem akarta szóbeszéddel fecsérelni az időt, hanem jó rávágott, ráütött Szintén Kálmánra. Mindez azonban még nem lenne nagy baj, de nagygyá tették a körülmények: az ütés eszköze ugyanis élesre fent bicska volt; eredménye pedig halál lett; Szintén Kálmán, az erőtől duzzadó, életerős legény halva rogyott össze, mert az ütés. illetve ifj. Lukácsit Ferenc szúrása sziveu találta. A tanuk vallomása szerint a bűntett motívuma, indító oka a harag 'volt, amely onnan datálódott, hogy midőn a vádlott nővére férj j hez óhajtott menni, Szintén Kálmán a vőlegényét lebeszélte, még pedig akkép, hogy igen discrét természetű hireket terjesztet/ a men3'ecske-jelöltről, amelyek ennek női erényét nem éppen fenséges világításba helyezték. A A parthie természetesen — visszament, de csak egy időre, mert kiderült, hogy Szintén csak légből kapott koholmányokat terjesztett, vagyis magyarosan: eljáratta a száját. Bár ilyképen a régi vőlegény és menyasszony mégis egy pár lett. a harag és a bosszúvágy kiirthatlanul fenmaradt az ifj. Lukácsa lelkében s csak alkalomra várt, hogy leszúrhassa Szintént, aki az ő nővérét oly férfiatlanul hírbe hozta. Bosszúvágyát, amelyet bizonyos fokig a parasztbecsület is táplált, most végre kielégítette s épen azért került ma az esküdtszék elé. A bíróság 4 évre ítélte a vádlottat, halált okozó súlyos testi sértés büntette miatt. A tárgyalást Sztaniszlavszky Adolf kir. törvénj^széki elnök vezette. Bírák vo'tak : Fi iiz József dr. és Slcódy Aurél. A főtárgyalás jegyzőkönyvét Cziszár Sándor vezette. A vádhatóságot Schneider Gábor kir. ügyész képviselte ; védőügyvéd pedig Hajós Ignác dr. volt. Esküdtek voltak: Stolcer Jakab, Mörk Ernő Stadel János, Tóth Gyula, Nagy Ferenc, Wirktier Lajos, Velics János, Semetke József, ZIrávy Árpád, Ócskay Rudolf, Sibrík Adorján és Szűcs At nold dr. Pótesküdt Nagy Vince volt. Második nap. (Május 22.) A második napon ifjú Merse Ferenc hegymagasi lakos bűnügyében volt az esküdtszéki főtárgyalás, aki azzal volt vádolva, hogy folyó évi február hó 9-éu este V

28 óra körül Pupos Gáspár ugyancsak hegymagasi lakós, fiatal legényt szándékosan megölte. Vádlott, ifjú Merse Ferenc folyó évi február 9-én — vasái'nap levéti — nagyon unalmasnak találta a délutánt, s hogy unalmát elűzze, kiment a szőlőhegyre, a hol szépen, egyedül elpityizálgatott. Mikor már dalos jó kedve kerekedett, mint olyan ember, a ki a késszurásokat leszámítva, mindenben tud mértéket tartani, elindult hazafelé, A bor, ugy látszik, siettette lépteit s igy hamarosan beért a faluba. Itt, ugy 7 óra körül Markó Gyula virágzó forgalommal bíró korcsmájába! tért. be, ahol is ogy legény társaság az egyik asztalnál szorgalmasan forgatta a 32 levelii bibliát. A társaságban szerepelt Pupos Gábor hegymagasi legény is, még pedig gibici minőségben, szerényen meghúzódva. A legények se nem durákoztak, avagy máriásoztak, se nem „garábláztak" (kalabriászoztak) hanem mint ezt a vádlott a főtárgyaláson szemükbe mondta : valóságosan huszonegyeztek. Merse Ferenc nem szokott kártyázni s nem is ült le a társaságba, hanem szivart vett, körülnézett a korcsmában, azután eltávozott s dalolgatva haladt az utcán. Ezalatt megunta a gibicelést Pupos Gábor is és ott hagyta a kompániát s ő is eltávozott. A két ember az uton összetalálkozott egymással és — metyik támadta meg a másikat nem tudni — de tény, hogy összeverekedtek, még pedig bicskával. A verekedésnek szomorú vége 1 őri. Merse mély szúrást ejtett Púposon, ugy, hogy kése ennek szivében állott meg. Pupos rögtön meghalt, Merse pedig, mint a ki agyonvert egy vasárnap délutánt s agyonszúrt egy embert, nyugodtan hazaballagott. Ez volna röviden a tényállás a második napon tárgyalt ügj'ben, a melynek mikénti elbírálása azon fordult meg, hogy vájjon a vádlott támadta-e meg a sértettet, avagy ez amazt s ez okozta azt a lényeges eltérést, a mely a két ellentétes felfogás, t. i. a vád és védelem felfogása közt felmerült. A vádhatóság képviselője Révffy Zoltán dr. kir. alügyész azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a támadó csakis a vádlott lehetett. 0 volt az, aki a korcsmából * korábban eltávozott s kün az utcán várt Pnposra. Támadni is csak neki volt oka, mert ő régóta haragudott, a sértettre, a ki miatt egy

r izben már fogházra is Ítélték súlyos testi sértés vétségeért. Ellonben Grünvald Samu dr. a védőügyvéd azt vitatta és bizonyítgatta, hogy védence volt a megtámadott. A védelem a továbbiakban a halált okozó súlyos testi sértésre volt alapítva. A védő tárgyilagosan bizonyította, hogy a vádlott szándéka nem irányulhatott emberölésre. Az esküdtszék ifjú Merse Ferencet halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, a kit a törvényszék 5 évi fegyházra itélt. Az ítélet jogerős. A tárgyalást e napon Fritz József dr. kir. törvsz. bíró vezette, mellette mint bírák működtek Szalay László és Skódy Aurél. Jegyző Domby Imre volt. A magánjogi igényeket Jakabffy János ügyvédjelölt képviselte. Esküdtek voltak: Wallner Károly, Tóth Gyula, Mörk Ernő, Keresztury József dr., Hoffmann László dr., Ocskay Rudolf, Sohár Kálmán, Hoffmann János, Wellisch János, Nagy Vince, Kaszás Dezső és Nagy Aladár. Pótesküdt volt: Stolczer Jakab. Ilvrmadik nap. (Május 23.) Ugyanazon viszonyok közt, mint az előző napokon tárgyalt események, ment végbe az utolsó napon tárgyalt ügy is, csakhogy itt a dráma színhelye Markó Gyula korcsmája, szomorú hőse pedig Perger (Futó) József volt, aki minden futási képessége mellett sem tudott az igazságszolgáltatás kezei elől megszaladni.