Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-25 / 21. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. május 25. 21. szám. A kis emberek bankjai. A napi forgalomban 'levő felfogás szerint kis emberek alatt a napi keresményük, kézi. szellemi, vag}

r anj'agi munka végzése és díjazása után élőket, tehát a kisiparosokat, földművelöket, kiskereskedőket, kishivatalnokokat és ezek alkalmazottaikat szokták érteni. A kis emberek együtt nagyobb tömeget tesznek a státusban, semhogy érdekeiket gondozni, életöket irányítani nem kellene. Annyira- érzett szükség ez ma már mindenütt, külföldön ugy, mint itthon, hogy sem a társadalom, sem a közkormányzát nem térhet ki előle, mert tapasztalás szerint, az állami békétlenséget külföldön is éppen a kisemberek elégedetlensége okozza. Az elégedettség érdekében van tehát nemcsak a kormányoknak, hanem a társadalomnak is, mert a békét szolgálja. Azt nem is- mondhatja senki, hogy nálunk nem kezdenek gondot fordítani A 11A LATON Vili ÉK TÁRCÁJA sok és mégis a mea nag}

7 tömegekre. Keletkeztek már és keletkezőben is vannak oly állami és társadalmi intézmények, a melyek a nag3'tömegek érdekeinek a kielégítését és megvédését szolgálják. Ilyenek a jótékony intézetek, munkás közvetítők, szövetkezetek s a többi. De bár mindezek a társadalmi békességnek hasznos szolgálatot tesznek is, azok sem maradnak ezek mögöfl lyek a tömegeket a takarékosságra, *a szerzett vag}

ron megőrzésére serkentik. A fejlődés természetes rendje szerint a fiatalság éveiben, a teljes fizikai és szellemi erők birtokában levők a mii ven könnyen és megerőltetés nélkül szerzik be a filléreket, a koronákat, éppen olyan könnyelműséggel hajigálják szét azokat, sokszor oly fajtájú szórakozásokra, a melyek a mértékletesség és az erkölcsiség szabályait közelről érdeklik. Az érettebb korúak félfogásának, tehát azoknak a kik már lerúgták magukról a fiatalságnál még menthető könynyelmüségre hajlást, a közvagyono3) es ez. az emberi jólét érdekében oda kell hatniok, bog}' a körnj^őzeteikben ólok takarékossági hajlandóságait le'i^őle* neveljék és az egyedeket arra buzdítsák. Buzdítsák különösen azokat, a kik mint segédek, mint egyéb alkahnizottak élnek körünkben és a kiknek, mint mindnyájunknak, a kik öröklött vagyonnal nem-rendelkezünk., érdekünkben áll alkalmazni azt a régi közmondást: krajcárból lesz a forint, jó számvetéssel. Sokan vannak, a kik tagadják, hogy a magyarságban meg volni a hajlandóság a takarékosságra. Pedig meg van. Bizottság rá a postatakarékp3 tár intézménye, a mely minden falub tn, városban hozzáférhető és elfogad garasokat is", levélbélyeg formában. — Bizonyság rá az országban sokfelé található piculásbank, a szövetkezeti pénztárak, takarékok stb., — a milyeknil a kisemberek betétjei tekintélyes összeget képeznek. A fődolog természetesen az, Keserű dalok. a. Álmodozom .,. (Jlmadozom, ábrándozom, ^Ttindig rólad gondolkozom, ' Fürijeidről, ajkaidról, Rózsapiros orcáidról. í^arna fürtöd a bánatom, Kdpom mosolyg aja^odon, S rózsapiros orcád mérge Szegény szíuem b

kulló pere ! Bihari István. A hol az élet kezdődik. Irta: Faícs Irén Gondolat világom ezerféle kérdése közben alig vettem észre, bogy a zárda egyik mellékbejáratához ériem. A hatalmas arányú régi épület körül figj'elmes csend leskelődött. A nyüzsgő város zajából csak alaktalan hangzavsr verődött oda, s oly'an hullámszerűen érintette a szóles bástyákat, mintha öblös alagútba tévedt volna a mormogó viszhaug. Célnál voltam. Türelmeileukedtem a bebocsájtásórt, s mégis félénken nj'ultam a csengő húzójához. Hallottam, mint lármáz a szürke épület bensejében a kis ércharangocska nyelve, azt hittem, hogy most mindjárt megnyílik előttem a faragott tölgyfa ajtó, s karjaiinba zárhatom Némethy Ilmát. Vágyakozó hitemet azonban nagyon is próbá-a tette a valóság. Az ajló megnyílt,, s egy éltesebb világi nő, a portás, alázatos hangon tudakolta, kivel óhajtok beszélni ? Majd betessékelt a kis várószobába s eltűnt. A gyors menéstől kifáradva, piiiegve ültem le az egyik faszékre. A fehérre meszelt, falak s azoknak egyetlen ékessége : a kereszt, a szobában ragyogó tisztaság, egyszerűség oly mély hatást gyakoroltak a hiiisig vásárából oda tért énemre, hogy öukónteleuűl felsóhajtottam : mily jó leint itt e nyugalmas helyen ! Nehéz hcke a várakozás, d^ ez a kis szoba itt oly sok uj benyomást gyakorolt rám, s annyi kérdéssel foglalkoztatta lelkemet, hogy mit sem tudtam a percek lomha járásiról. A szoba túlsó oldalár, sürü, fekete vas rácsozat húzódott 3—1 sorban végig; mögötte ablaktáblák zártak el egy szobát, houuau mi nesz sem hallatszott az óra lármád ketyegésénél. Atrajzott lelkemen az Ilmával együ töltött évek, egész esemény világa s ugy véUem, nem is évek csak a tegnip választana el tőlük. Pedig azóta a sárteke nagy darabját száz tövisen bolyongtam által, s hitemnek, bizalmainak tengernyi csalódását harcoltam' haza az életből? a szeplőtelen idealizmusnak e kereszt útjáról. Ez a csendes hajlék itt, ugy teszik nekem, mintha a béke szigete' lenne. . . Nincs benne semmi az élek kalmárkoio zsivajából. Ez a békés hajlók mintha a hősök pautheonja volna ... oh mennyi harcot viv'aatoak önmagukkal ezek a liliomtiszta, gyenge nok, aa