Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-18 / 20. szám

[«02. május 25. 204. kodás váltja fel. A viszonyok kedvező fejlődésébe az irigység, a gyanúsítás, a rosszakarat, sokszor a rágalom játszik bele és mert mindezekről az mondatik, kogy »emberi gyarlóságok*, akkor vájjon 'mik azok és hol vannak a gyógyító szerek, a melyek ezekre irt, enyhítő balzsamot öntenek ? Mi leliet az, a mely felé az ifjú bizodalommal tekinthet, a melyet a férfi becsülettel követhet, a mely világító fáklyaként égett azok előtt, a kik elmultak ugyan e világból, de világosságként hagyták maguk után övéiknek ? A keresztény erkölcs az. A mikor a gőz, a villamosság zajában. a szellemi élet forgataga, a fizikai munka testet kimerítő fáradalmai közepett az altruizmust egyaránt a rideg önzés válta. fel. az egyszerű életmódot árként önté el a fényben és vagyonban dubzódás utáni vágy : akkor kétszeres szükség a keresztény erkölcs megerősítésére való munkál ás. Vagy nem látjuk-e kicsinyben és nagyban egyaránt, hogy görnyed a derék, hogy válik rugalmassá a térd mindannyiszor, a hányszor azt az »én«, az >egyéni törekvés érdeke«, a >haszon«, az »élvezet« és a többi, de mindig a meg nem láncolt »önzés* sugalmazna. Azért látjuk mindezt, azért tesszük mindezt, mert az önmegtagadás szigorúsága, a lelkiismereti törvények követésének meglazulása által az egyedek életében alászállott, mint a hőmérő higanya a hideg leheletére. Vissza kell térni a lelkiismereti törvényekhez, az Isten parancsolataihoz, a keresztén}* erkölcsök követéséhez, mert ezeknek hatalmát hősi tettei által a búrnép is beigazolta. Az a marok nép, a nagy népek tengerében megmutatta, hogy az Isten tisztelete, a keresztény parancsok megtartása, az erkölcs nevelése nemcsak a háború borzalmainak elviselésére ad erőt, hanem e borzalmak tengerében az ellenség jogainak tiszteletben tartására i.s. A mi társadalmunk harcait is szikrázó acéllal, dörgő ágyúval intézik 1 S ha ide tekintünk, hol van akkor a keresztény erkölcs ? Hol vannak ennek magasztos példái? Hol van. a mikor, ha csak látszólagos érdekellentétek merülnek is fel, vagy ha csak az égvéni fantázia kiszínezte akadályok gördüluek is az utakra, máris a szoretetlenség, a furfang, a gyanúsítás és sok más fajtája a fegyvereknek kerülnek elő' a különben talán tisztességes eszmék, törekvések ellen is. Menjünk tehát napján ez ünnepnek A hoz. a ki megenyhít bennünket, a kik fáradtak és megterheltek vagyunk. Az Üdvözítőhöz menjünk, a ki elküldé tüzes nyelvek alakjában a szentlelket, a keresztén}' erkölcsök eszményi szellemét, hogy megenyhüljünk. Kérvén őt, hogy világositsa meg elménket a jóban való együttműködés befogadására, erősítse meg akaratunkat az emberi gyarlóságok elhagyására, a szeretet, a békesség munkájára és az önzetlen áldozatok meghozására vallásunkért, hazánkért és embertársainkért. Nem jár a hajó. Az előtt május havát, május derekát a „vizén" nemcsak a nádirigók zörgése, meg a szárcsák sivitása jelezte, hanem a gőzösök fütytye is. Olyankor, mikor a gőzhajó ércsipja köszörülte a torkát, itt a tó végén, e kis városka apró világa gőzöst látni lekerült a berkek felé. Most azonban, hogy a ,.gazdasági fellendülés" már-már agyon nyom mindent, a gőzhajó-járatokat beszüntették és a hajó füttye nem csalogatja már a gyermekeket és nem ingerli kirándulásra az idősebbeket sem. — A Balaton meghalt. Az előtt, a nyár és ezzel a hajójárat közelhozta a közlekedés főutjaitól elzárt parti vidékeket, — most : alhatnak továbbra is a jó zalai részek. hová a fájdalom szólítja, szeret, gyűlöl, élvez, sir, él, egyszóval, mintha semmi sem történuék. A derült égen majd ragyognak a csillagok; 1 a csendes légben finoir füstfoszlány fog felemelkedni. Aztái) a kráter felett feltűnik egy vörös pont, mintha meggyújtott, mécs volna rajta vagy égő parázs ; a nápolyiak vállat vonnak és azt mormogják : régi história. A kitörés lassan lassan nő és az akkori tudósok megfigyelik jelenségeit s meg fogják jósolni a közeli végét ; de a kitörés folytonosan, szüntelenül cövekszik. Földalatti dörgés kezdi majd megremegtetni a házak ablakait ; a negy oldalán három eleven lávacsik vonul végig ; a tiszta ég vörös színbe öltözik, a tenger feneke tüzszinü lesz. A csodalátványra idegenek sereglenek össze, a nápolyiak ámulva-bámulya gyűlnek a Mólóra, a Santa Luciára, a Mergellinára, a terraszokra, a halmokra. De a hegy alatti falvakból a megrémült emberek kezdenek menekülni s a városba sereglenek, hol tárt karokkal fogadják őket — és a iáva előbbre-előbbre hatol. Uj nyilasok támadnak. A láva Resiuában vau. De a nápolyiak nem szepegnek. A Vezúv régi barátjuk, tréfál, duzzog, de hamar megjuhászodik. Aztán ott van sz. Janárius, ki parancsra felemelt ujjával megtiltja, hogy a láva előre haladjon. A nők megkérik a székesegyház p ebánosát, hogy az ezüst sz. Januáriust és edényben őrzött drága vérét vigye a piacra. Némelyek kis templomban imádkoznak. Egy reggel nem kel fel a nap, sötét szürke felhő vonja be az eget, esik a hamueső ; a nápolyiak még most is mosolyognak s abban a különös esőben megy ki-ki a dolgára, De másuap hangos lesz a moraj, a földrengésben egyik lökés a másikat kövfti, a hegyet óriási robajok rázzák meg. Oldalain uiin| denütt füst tör elö a hasadékokból, az omló láva egyesül s egy lávahegy gurul a város felé gőzölgő patakjaival. Fojtó kénszag fertőzteti meg a levegőt, a városra égető és súlyos hamu hull, forró viz csepeg, tüzes kövek repülnek. A rettenetes látványtól feleszmélve követik a nagy vulkánt az Echia, Epomeo és a Campi Flegrei kitörései. Esik a halál. A haldoklók kétségbeesett zaja, az összeomló házak recsegése, a földrengés zúgása, a haragosan morajló, forrongó tenger vihara, a sürü sötétséget alig-alig bevilágító veres fény, természetet és emberi alkotásokat, összemorzsoló pusztulás közt a láva győzelmesen ömlik be Nápolyba és Nápoly az óriási tűzvészben végzi életét. Nos ? Te most, is nevet,sz, büszke teremtés ? Értelek : lelkedben, mint nyitott könyvben olvasok. Te azt gondolod, a mit éu : te mosolyogsz azon a halálon ; ez a Nápoly, melyet a szerelem alkotott, mely szenvedélyesen ólt fényben, tündöklő színekben, bóditó illatárban, szerelmes éjekben, mely a természet pazar pompájában és büszke önérzettel virágzott, ez az epedő város jól, illően fog meghalni a tüzóoeán titokzatos ós lobogó apotheózisában. Olaszból fordította : Lakatos Vince dr. Mindezeknek a dolgoknak pedig érdekessége az, hogy tulajdonkénen nem „fellendülünk", hanem ,,le." A dolog ugy történt, hogy, mert a Balatont három vármegye vallja magáénak, a Balaton-hajózási részvény társulatot három vármegye segélyezte. A társaság járatta is hajóit; de persze, ha Somogy- meg Veszprém vármegye a 6000 koronás segélyt, megszavazza, már cserébe kér is valamit és mivel a Társaság a kérelmeket, a több hajójáratot megadni nem tudta, a vármegyék visszaszívták a. 6000 koronás segélyt és 2000 re estek vissza. De ínég ezt sem fizették ki A Társaság tel i át, mivel részvényeken alapszik, természetes dolgot cselekszik, midőn egyesek nyilvánvaló megkárosításává! nem akarja a forgalmat megindítani. Most tehát tárgyalnak. A tárgyalások eredményét nem tudjuk, annyit azonban tudunk, hogy a Társaság junius 1-től kezdve SiófokBalaton-Füred és Boglár, Révfülöp-Badacsony között meg indítja a hajójáratot. Hogy ey. igen-kevés és hogy ez egy nagy vidék forgalmi érdekeinek károsítását jelenti, az világos. Hogy ezeket a kérdéseket mindent kielégítő módon megoldani nehéz, az miudenki e'őtt nyilvánvaló ; de nyilvánvaló az is, hogy a Balaton hajóforgalmának eddigi mértékét, helyi természetű szükségek felmerülése és kielégítése érdekében elakasztani — nem indokolt. Azt természetesnek találjuk, hogy a vármegyék eljárásaikat mentegetni igyekeznek és az utalapok kimerülését, útjaik gondozása érdekében takarékoskodást emlegetnek és e szerint is cselekesznek de elfogadhatónak nem tarthatjuk azt, hogy e takarékoskodási szükségleteiket olyan intézménynek alapjában való megtámadásával igyekeznek kielégíteni, mely közszükséget pótol és nemzeti érdeket szolgál. A kereskedelmi tárca tárgyalása alkalmából ismét felmerült, hogy a Baígtonhajóaási részvénytársaság nem tud boldogulni. Államsegélyre van kilátása és ez remélni engedi, hogy ennek a folyósítása a hajózás megindítása ügyében a kivánt szolgálatot megteszi. A mai viszonyok között azonban az államsegély csak ideiglenes segítségnek tekinthető, de nem annak, hogy vele a bajok gyökeresen orvosoltassanak. Az intéző köröknek radikális megoldást kell keresni, mert sem a Balatonhajózási társaságnak, sem a parti lakosságnak nem lehet érdeke, hogy o vidék viziforgalmát évről-évre felujuló esélyeknek tegye ki. Magyarországnak más vízi utjai nagy forgalmúak, mert hosszú vonalon a parti községek, városok kereskedelme ezen bonyolódik le. A Balaton hajózás ilyen értelemben kereskedelmi érdekeket nem szolgálhat számbavehető mértékben, mert a zalai parti vasút, kiépítése is, már csak idő kérdése és a kereskedelmi áruforgalom gyors lebonyolításának a rövid útvonal nem kedvez. A balatoni hajózás nyári személyforgalomból meríthet hasznot, a miért is iukábbb kulturális, üzérkedési vállalatnak tekiutetendő. Ha pedig az, és ebben alig lehet valaki kétségben, — akkor természetesnek találjuk azt, hogy Magyarország ezen egyetlen hajózható tavának, gyöngyének fejlesztése ügyét, a hajózás forgalom lebonyolítását vegye az állam kezébe, inert sem a megyék, sem a parti községek nem áldozhatnak és fektethetnek bele oly összegeket, a melyek által a nyári személyforgalom lebonyolítását oly mértékben eszközölhetnék, a melyek a fürdőközönség igényeinek egyfelől, a parti lakosság érdekeinek másfelől megfelelnének. / Az a körülmény azonban, hogy a hajózás az állami kezelésbe megy át, még szerintünk nem azt jelenti, hygy ezzel a megyék felszabadulnának a terhek alól, n melyeket eddig e cinien hoztak. Nem. Mi azt gondoljuk, hogy most a Balaton vidékének fellendülése első sorban a megyéknek hozza kamatait és mert a lakosság adózó képessége ez által fokozódik ós mert ez ismét uj javak ss termelési ágak keletkezésének lehet forrása, tehát a hozzájárulás méltányos. A balatoni gőzhajózás emelésének kulturális és közgazdasági jelentését Zalavármegye mindig méltányolta és még akkor is megadta, sőt fel is emelte az évi subveutiót, mikor azt a szomszéd vármegyék : Veszprém és Somogy megtagadták. Ezzel nemcsak magának tett szolgálatot, hanem a magyar kulturának is. És