Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-05-11 / 19. szám
1902. május 11. A halak társadalmában a középosztályt képviselő ponty vau a legtöbb üldözésnek kitéve ; ez szenved legtöbbet az orvhalászoktól. A ponty rendesen az év legszebb szakában, a minden élő lényt mámorba ejtő májusban Kezdi meg ivását. Lusta vérmérsékletét csak a melegen tűző napsugár, a teljes pompájában diszlő természet, az enyhe meleg viz tudja csak pezsgésbe hozni. Ez a tulajdonság azután sok veszedelmet zudit rájok. Az enyhe, meleg idő, a szélvizen bőven kínálkozó zsákmány seregestől csábitja az orvhalászokat. Szép májusi napon, midőn a Balaton fényes tükrét csak a rá-rácsapó sirályok és fickándozó kis halak borzolják fel néha-néha — a partmenti községben futótűzként terjed el a hir, hogy : fürdik a ponty ! Vau erre a hirre az orvhalászok közt készülődés • Előkerül biztos rejtekéből a szakállas szigony, a kemenceháló ; tapogatóvá lép elő a csibéstyukról a boritó. Alkalmi eszközül jő ilyenkor a vasvilla, sőt a bunkósbot is. Az est beálltával ffeután a partmeuti sekély vizben minden szerszám működésben áll. A merészebb orvhalászok a félreeső részeken nappal ott ólálkodnak, kémlelik a vizet, lesve a kedvező alkalmat. Csodálatos, mennyire vakmerővé tesz némelyeket a zsákmány-szerzés vágya. A mult évben Siófokon láttam a fürdőközönségtől hemzsegő vasútállomástól alig egy puskalövésnyire, amint egy ember fényes délben a viz szélén gázolva, szurkálta az ivó pontj'okat. Éppen amikor közelébe értem, szúrt közé egy kis torzsalkodó csoportnak; egy kilós nagysága pontyot ütött át, metyet a szigonyról letépve, a parton álló kis leán}' lábaihoz dobott. A kis leány kendőbe csavarva a halat, elfutott vele a falu felé. Néhány perc múlva nagy sietve érkezett a parthoz más két szigonyos s miután átkutatták a kis öblöt, hárman együtt kelet felé tartva, halásztak tovább a part, mentén. Az orvhalászoknak a Kis-Balatonban ós a Zala fotyó kiöntésében van igazi Eldarádójuk ; üldözésük és elfogásuk a legnehezebb. Az ívasi időszak alatt a pontyfélék nagy tömege vonul tel a Zalán a Balatonból. Rendes vízállás mellett egy részök a Kis-Balatonban marad, másrészök tovább vonulva a folyón, megivik árokban, patakokban. De ez ritkán történik igy, mert a Kis-Balaton és az azt szelő Zala folyó mentén annyira gyakoriak a tavaszi áradások, hogy uéha hetekig fekszik a viz az elöntött réteken, máskor 5—6 nap alatt elvonul. A rendes tavaszi áradások 2—3-ik napján seregesen jelenik meg a kiöntésekbben a ponty. körülfekvő községek orvhalászai készen várják őket; elözönlik a kiöntéseket, a folyó partjait s kezdődik az orvhalászat minden szerszámmal. Most két éve április elejétől majdnem május végéig állott viz alatt az egész Zalavölgy és Kis-Balatonme'lék. A ponty már április közepén kint jár a széleken, de még nem „főrödött", mint a hogy mondják. Meleg napos időjárás után azonban már április 20-ika táján megindult, az ivás. Mint érdektelen fél, kinek a dologhoz semmi köze nincs, részint vadászat kedvéért, részint a halászati ügy iránti érdeklődésből többször bejártam csónakon a kiöntéseket. Ilyen utak alkalmával azt láttam, hogy szélcsendes, meleg napokon mindig tele van az ártér orvlialásaokkal. Nappal a Zalamentén sűrűen váltakozó kisebb-nagyobb erdők által védett, partokat, szigeteket tartják megszállva. Németek emelőznek a folj-óban, a szigonyosok pedig az árteret járják s ha feltűnnek a jól ismert jelek, azok a kis hullámgyürük, melyeket a felszínen haladó hal mozgása okoz, nagy sietve, de macska-óvatossággal gázol a halhoz. Aki legelőbb jut közelükbe, a kellő pillanatban, olyankor, midőn a hal annyira közel jár a vizszinéhez, hogy hátuszója vagy háta kilátszik, közéjük szúr s ha nem talál, vaktában szurkál össze-vissza a menekülő halak után. A vizszéleken a legártatlanabb arccal bandukol itt is, ott is, egy-egy nagybotos, tarisznyás alak s mintha tévesztett utat keresne: szemlélődik. Ha a közelben halat vesz észre, mint a héja, ugy csap zsákmányára, botjával ver közéjük, sőt ha kell, még rá is hasal, hogy a préda el ne menekülhessen. Sőt még éjjel is népes az ártér, az emelőés meritő-hálósok a mélyebb folyásokon próbálnak szerencsét ; a szigonyosok és tapogatósok a sekélyest járják. Mert ilyenkor a halat meglátni nem lehet, nem szemre, hanem csak hang után dolgoznak ; a vizből felvetődő s az egymással játszó halak csobogása az irányító. A szigonyos vaktában szúr hol ide, hol oda, ahol a jelekből halat sejt. A tapogatósnak azonban egy-egy sikerült leboritás jobban megtölti a tarisznyáját, mint a szigonyosuak egész éjjeli keresete. Nappal az üldöző elől jó eleve kitér az orvhalász, de éjjel tart a meglepetéstől, azért még a más kompániába tartozó orvhalásszal szemben is bizalmatlan ; még fel nem ismeri, kitér előle. Ha a part felől csendőr képében veszély közeledik, a meglepett kompánia mind a mély viz felé menekül, átgázol még a nyakig érő vizén is, mert tudja, hogy a csendőrnek nincs kedve cakkompakkostól utánuk úszni. Ha csónakon jön az üldöző, a part felé menakülnek, mert mig a csónakos kiköt, árkon-bokron tul vannak. Elfogásuk csak sok utánjárással sikerül, leginkább lesből, főleg ha a halászatról hazatérnek. Keieti Terenc. Közgyűlés. A Csónakázó és Korcsolyázó egyesület vasárnap délután tartotta meg rendes közgyűlését a városház tanácstermében Csanády Gusztáv dr. elnöklésével. Elnök a szép számmal megjelent tagokat üdvözli s a gyűlést megnyitván a mult, évi közgyűlés jegyzőkönyvét hitelesitik. Illés Ignác dr. a vigalmi bizottságnak ama jelentését, hogy az egyesületi pénztárnoknak ide értve a kamatokat is, a gyűlés napján 77 K. 85 fillért adott át, a közgyűlés örömmel veszi tudomásul. Elnök részletes jelentést tesz az egyesület mult évi működéséről. Örömmel emliti meg, hogy az egyesületi élet elég élénk s a forgalom nagj'obb volt az előző év forgalmáual, Az intézeti hallgatók közül nagyon kevesen iratkoztak be évdijas tagoknak, de azért közőlük is, mint nem tagok sokau haszuálták az egyesület hajóit. Jég hiányában a korcsolyázás szünetelt. Az állandó vigalmi bizottságnak fáradhatlan elnöke, Illés Ignác dr., a nyáron rendezett, mulatságoknak tiszta jövődelme gyanánt 200 K. 88 fillért fizetett be az egyesület pénztárába. A mult közgyűlésen megállapított költségvetés szerint, megállapított szükségletek 491 K. 84 fillérrel haladták meg az előirányzott' fedezetet. Pedig az előirányzott fedezet sem folyt be teljesen. 191 K.-val kevesebb volt a tényleges bevétel, mint a mennyire a mult évi közgyűlésen számítottak. Az egyesületnek tehát csak az elodázhatlan kiadásokra kellett szőritszárdoD. Történeti följegyzések szerint 1076-ban fényes kísérettel ott töltötte a karácsonyi ünnepeket. A szegszárdi apátság a mohácsi vészt követő közelebbi években szűnt meg a bencések birtoka launí. Utolsó apátjai voltak János előbb pannonhalmi bencés, ki történetíróink szerint, valószínűleg a mohácsi csatamezőn esett el és György, kinek 1628-ban nyoma vész. Valószínűleg a konveut, is akkor oszlott föl'. Ezen idő után az apátsági birtokokban egy ideig világiakkal találkozuuk ; de már a XVI. század hatodik tizedében az apátságot, javadalmaival eg} ütt érdemes egyházi férfiúknak adományozták. E birtoklásban Mérey közelebbi elődei : Teleguy György kanonok, Telegd\ János kalocsai érsek és nyítrai püspök unokaöcscse ; Lova,sberényi Bársony György esztergomi kanonok, utóbb szepesi prépost és nagyváradi püspök, ki téritői buzgalmának esett áldozatul ; Gubásócy János esztergomi kanonok, utóbb nyitrai püspök és kalocsai érsek; Pöterffy András pozsonyi, majd esztergomi kanonok, novii püspök és a királyi tábla tagja. Ez utóbbit követte Mérey Mihály. Miután érsekújvári plébániájáról lemoudott volt, Szegszárdra költözött, a mi merész elhatározás volt mert ott sem talált kedvezőbb állapotokra mint a minők akár Esztergomban, akár Érsekújváron valának. Szegszárdot, mikor még a törökök hatalmában volt, 1560-ban Horváth Stánsics Márk szigetvári kapitány fölgyújtotta és elpusztította. A keresztény hadak ismételték a pusztítást 1698-ban Ígéretet nyerve, hogy elmaradt zsoldjuk pótlására szabadon zsákmányolhatnak. A beállott nyomort súlyosbította az, hogy az apátiági birtokok jó részét e zavarói időkben világi sőt egyházi urak is hatalmasul magukhoz ragadták. Mérey nem rettent vissza a nehézségektől. Az apátsági székház el levén pusztulva, a megyeház déli oldalán lakóházat, építtetett magának s tevékeny részt vett a megye ügyeinek tárgyalásaiban. Ekkor már javában működött, az úgynevezett neo-aqnisticu commissio. E bizottságot ínég Lipót király 1690. augusztus 11-ikéu a törököktől visszafoglalt részekben a közben más kezekre került birtokok jogos hozzátartozaudóságának megállapítására állította föl. A kik a c .mmíssio előtt valamely eltulajdonított birtokokhoz jogos igényöket. okiratilag be tudták bizonyítani, azt meghatározott pénzösszegért viszszakapták. A kiknek joguk igazolására nem voltak meggyőző okirataik, de jogaik mellett tanukat állítottak, birtokukat kiválthatták ; ha pedig a birtokjogot sehogy »em lehetett kimutatni, az olyan jószágot a fiscus javára elárverezték. Az ily birtok kutatásokat, úgynevezett »investígatiókat« rendesen a megyén eszközölték. Mérey nagy szorgalommal kutatta és gyűjtötte az apátsága birtokjogaira vonatkozó ok iratokat. Fáradozásait siker koronázta. Az általa bemutatott birtok-levelek alapján a neo-aquistikai bizottság 44 birtokra nézve elismerte az apátság birtokjogát. Ezen elismerés mellett, Mérey királyi levelet eszközölt ki, melynél fogva e birtokok, a mennyiben azokat mások elfoglalták volna, az apátság tulajdonába visszabocsátandók valának. Ekként rendezvén a birtokállapotot, Mérey restauráltatta a szegszárdi> templomot; melynek költségeire az esztergömi káptalannál elhelyezett tizenötezer forintját fordította. Megalapította a sajnos, rövidéletű szegszárdi apátsági gíjmnasiumot, melyről részletes adataink ninosenek s csakis a máig fönmaradt ós a tolnamegyei levéltárban őrzött pecsétjét ismerjük. Valószínű, hogy e gymnasíum a közben beállott dunántuli Rákóczymozgalmak alatt szűnt meg. E fölkelési mozgalmakoan Mérey maga is résztvett. E részvétel az ónodi erszággyülásen vette kezdetét. Legtöbb olvasónk előtt ismeretes, hogy II. Rákóczy Ferenc 1707. január 22-iken Rosnyóról keltezett levelében a borsodmegyei Ónodra gyűlést hirdetett a pozsonyi királypárti országgyűlés ellenében. .Praesentibus mtimaljuk, mondja a meghívó levél, hogy igaz összeszövetkezett, haza fiainak tartván magukat s edes hazájok sza badságát, velünk együtt munkálkodni kívánván, értelmes deputálandó hazafiak plenipotentiáríus követjei által compareáljauak.« & végzetes gyűlés, melyben a Habsburghazat Magyarországon trónvesztettnek nyilvánítói tak, május elsején volt megnyitandó; de megnyitása a lázadások miatt Maro?-Vásárhelyen apnl b-ikan kelt levélben május 16-ikára elhalasztatott. E gyűlésre küldött esztergomi káptalan követek egyike Mérey Mihály volt, ki ugy latszik nem kényszerűségből, hanem meggyőződésből fogadta el a megbízatást, A harmadik ulesben öszszeállittatván a megyék sérelmeivel foglalkozó bizottság, ennek tagjaiul az egyhaziak részéről Mérey Müiály és Spáczay Gábor választattak. Bizonyosan nem tudni, mely évben, de valószínűleg 1709-ben Mérey a labancok fogsagaba esett, Ezen óv augusztus 10-ikén tudatta Jiakóczv Bercsényivel nagy sajnálkozását a folott, hogy Mérey fogságba esett. .Valamennyi pap vanfirá, mind odaadnám Mérey ért.« Berosenyi kezdetben azt hitte, hogy Mérey a hontmegyei